Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-24 / 21. szám
május 24. hanem mint ötletes és eszprivel bőven rendelkező művészember utolérhetetlen példája az elmés conferenciernek. A színészei szintén kedves, jókedvű hölgyek és urak, akik páratlanul ügyes dolgokat mondottak el néha diszkrét, néha diszkrétebb : szóval sohasem tulí’rivól és mindig elismerendő művészettel. — Kérelem. Azou tisztelt gazdákat, kiknek az idei vetésnél alkalmuk volt az idökülömbséget az impregnált és a nem impregnált takarmányrépamag kikelése között megfigyelni, felkérjük, szíveskedjenek eziránti tapasztalataikat, akárhonnan szerezték is be a nem impregnált répamagot, közvetlenül Mauthner Ödön magkereskedésével, Budapest, Rottenbiller u. 33. közölni. Miután az idei pontos megfigyelésekre a Mauthner cégnek úgy a tiszta igazság, mint a közérdek szempontjából szüksége van, nagyon kéri, előzetes köszönetének hálás kifejezése mellett, a tényleges adatokat 8 nap alatt akár levelezőlapon is, vele tudatni. — Sikkasztásért elitéit jegyző. A nagy- somkuli járásbíróság Simon Ignác volt szakállasfalvi körjegyzőt többrendbeli sikkasztás vétségéért 8 napi fogházra és 1 évi hivatalvesztésre Ítélte. — Pályázat. Nagykároly r. t. város egy I. o. irnoki állásra hirdet pályázatot. Határidő julius 12. — Ébredj Monarkia! Ilyen című nyomtatott felhívást küldözget szét valami Ro ger Pál nevű ismeretlen hazafi. Lapunknak is megküldte. A honmentő férfiú kisüti, hogy „állapotaink nem értek még megannyira, hogy pénzügyileg katonailag és külképviselet tekintetében teljesen különválhassunk Ausztriától!“ Vagyis tovább nyuzassuk magunkat a végtelenségig. Hát igy adogatja be a koalíciós „testvér“ hatvanhetes párt rogerpolitikájaiyal éretlen teóriáit. Nem, kedves testvér ! Állapotaink nem értek még meg anyira, hogy az orrára koppintsunk annak a sok palinak, akik egy kis aprópénzért mindig kaphatók minden árulásra és gazságra, — de annyira már megértünk, hogy az ilyen rogerpalik merész kirohanásait méltó kommentárral kisérjük. Többre nem, de ennyire érdemes a Roger Pali maszlagos Írása. — Az elhagyott gyermekért. A belügyminiszter erélyeshangu rendeletben hagyta meg a fővárosi elöljáróságoknak, hogy az elhagyott és védelemre szoruló gyermekeket minden ceremónia nélkül vegyék oltalmukba és adják a gyermekmenhely gondozásába. A gyermekvédelem lelkesebb felkarolása a vidéki városok hatóságainak is ajánlható, mert nálunk is igen sok a züllésnek, romlásnak kitett, a bűnök emlőin nevelkedő gyermek, akikkel csak az ég törődik. — Letaróztatott orosz menekültek. A szatmári rendőrség e hó 22-én négy orosz- oszági zsidó családot tartoztatatt le, akik állításuk szerint a zsidóüldözés elől menekültek hozánk. Útlevelük, igazoló okirataik nem lévén, a határrendőrségtől beszerzendő információ megérkeztéig a rendőrség őri zetében maradnak. — Gyümölcsfeldolgozó gépek kölcsönzése. A földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a gyümölcstermelő vidékek gazdáit í minél kiterjedtebb módon értesítsék arról, S Z A T M Á hogy a miniszter olyan községeknek, egyleteknek és szövetkezeteknek, melyek a folyó évben nagyobb gyümölcstermést várnak és azt friss állapotban nem tudják értékesíteni : másrészt pedig nincsenek olyan helyzetben, hogy maguk szerezhessenek be cider-malmokat, sajtolókat, aszalókat, — ezeket a gyümölcsfeldolgozó gépeket háromhat Imti használatra a földmivelésügyi minisztérium ingyen engedi át. A kérvényeket legkésőbb junius 10-ig kell beterjeszteni. Tudtul a'dja a miniszter azt is, hogy a szállítási költségeket az érdekeltek viselik, továbbá azt, hogy ezen szeszfőzőkészülékeket borseprő és szőlőtörköly lefűzésére egyáltalán nem engedélyezi. Mivel pedig a gépek és eszközök csak korlátolt számban vannak, azokat csak oly községeknek és szövetkezeteknek engedi át, ahol tényleg tömeges és friss állapotban nem értékesíthető gyümölcstermés várható. — Súlyos baleset érte a napokban Bocsi Bálint gazdálkodót. A Markovits féle szeszgyár udvarán . széna rakodás közben megindultak vele a lovak és ő egyensúlyt vesztve lezuhant a rakott szekér tetejéről oly szerencsétlenül, hogy dobhártya repedést szenvedett. A mentők szállították haza most lakásán ápolják. VEISZ ZOLTÁN, modern könyv-, zenemű- és papirkereskedését a Gutmann-palota sarokhelyisógében, fényesen berendezve, megnyitotta. REGÉNY. Vizek mélyén. Angolból: Dr. Liber József. A jelenlenvő urak, látszott, alig tudták elviselni a látványt, egyik-másik szótlanul bámult reá s sáppadtabbak voltak magánál a szenvedőnél is, a nagyobb rész azonban félre fordult, hogy meghatottságát elrejtse. Wilner — suttogta egyszerre, de már szinte elhaló hangon — most már végem van, érzem, azután megdöbbenésemre, mintha utolsó lélekzetét vette volna hirtelen zokogással telt roham fogta el — oh, hacsak még egyszer láthatnám nem fájna úgy, ha csak még egyszer láthatnám Petet. Szólisd, Vilner. az Isten szerelméért, szólítsd ide! Hívd ide Petet, — csak még egyszer — csak egyszer! Pet! Pet! Pet! S evvel a névvel ajkán, mindannyiszor gyöngébben és gyöngébben suttogva, vad esdekléssel szemében sir Harry ölembe hajtá fejét és meghalt. Az első órákban sokkal inkább megrázott az a szerencsétlen eset. mely gyászba borított bennünket, semhogy valamihez tudtam volna fogni. A kastély, mely eddig a vidámság és öröm tanyája volt, most csak fájdalmat és gyászt lehelt minden sarkából, a vendégek megrémülve és zavartan tekingettek egymásra és halk hangon latolgatták, hogy mi lenne az illemszabályok szerint leghelyesebb tenni' valójuk. Szegény húgomat nem is láttam. Az orvosok vállalták magukra azt a szomorú kötelességet, hogy veszteségét tudassák vele s mondhatom szinte gyáván bújtam el fájdalma elől, melyet nem tudhattam volna amúgy sem csillapítani. Amint végig mentem a hallgatag folyósokon, melyek oly rövid idővel ezelőtt még a vendégek kacaja; viszhangozták, minden fordulónál szolgák és utazóbüröndök állták, ! el utamat, amiből helyesen következtettem, hogy a karácsonyi vendégek egymásután vesznek búcsút a kapufélfától s csaKugy.in, a rákövetkező reggel — Lady Amabe t és Mr. Warden Scottot kivéve, akik mi -.t közeli rokonok a temetést is be akarták várni, továbbá a tanár és Mrs. Bensont is, kinek mint mondják, oly hatást gyakorolt t»: é- keny alkatára az eset, hogy képtelen volt elutazni, .— Durham H dl kongott az ürességtől. Amabel grófnő szinte agyonsirta migát : szemei megdagadtak, alakja megtört s egész valója visszatükrözte rettenetes fájdalmát s minden tiz percben újabb é.-* újabb zokogási rohamok vették elő. Mellém ült le a nagy csarnok medveprém borította kerevetére és hangosan zokogva könyörgőtt, hogy ' mondjam el neki Sir Harry halálának minden egyes apró részletét és teljes készségét ajánlota fel Justina és a-gyermekek támogatására s nem tagadom, hogy. pacára a vele szemben érzett ellenszenvemnek mégsem tudtam el- taszitani magamtóh Bármi nagyot is vétkezett volna, a bán es az arra vezető al- ! kálóm már csak a múlt emlékei voltak, — ) Sir Harry ott feküdt kiterítve s ő gyászolta az elköltözöltet. Öreg ember vagyok már, túl m nden gyengeségen s mondhatom, líogy erkölcsös is vagyok, mindazonáltal minden i rényes felfogásom sem tudott attól elzárni, hogy lovagiasan ne támogassam a bünhödöt. Ly részvétem némi kíváncsisággal is párosulva,-— mindent elmondtam neki töviről hegyére és miközben szigorúan vizsgáltam vonásait, leírtam, hogy milyen vad kétségbeeséssel ejtette ki utolsó szavait melyeket nem tudtam megérteni sehogysem. De ha rejtette is volna, hogy kinek szólt a haldokló utoisó sóhaja, mégsem árulta el magát. — Szegény barátom! - volt minden megjegyzése, miközben patakzó könnyeit törülte le, — szegény, drága Harry! Nem is tudtam, hogy Justinát „Pet“-nek szokta szólítani. Részemről egyszer sem hallottam! Amire azt az eredményt vontam le, hogy • Lady Amabel sokkal politikusabb, mintsem csak nyomorultnak tudhattam volna tartani és hogy sajnálnom kell magamat azon gyöngeségemért, hogy még csak részvétet is" éreztem iránta. Mrs.- Benscnt nem .láttam sehol, de miután a tanár a temetésen való niegjelc- nésről beszélt, azt következtethettem, hogy húgom meghívta őket a szertartásra, mint oly annyira bizalmas és közelálló.barátokat. Még aznap délután történt, hogy Jusztina beszélni óhajtott velem. Felkerestem szobájában, hol komor merevséggel, összekulcsolt kezekkel, teljes idegkimerültségben ült, nem kellett azonban semmiféle jelenettől sem félnem, , mert fájdalma sokkal nagyobb volt, mintsem annak külsőképpen is kifejezést tudott volna-adni, úgy, hogy szinte természetellenesnek találtam azt a nyugalmat melylyel fogadott, , . — Bácsikám, — szólt .egy pillanatnyi szünet után, mely alatt hallgatagon kezet szorítottam vele — arra kérlek szépen, úri- és női czipész műhelye Szatmár, Kinizsim;toza 32. szám.
