Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-03 / 18. szám
2 SZÁTMÁR május 3 kedő világot is — amely a fogyasztási szövetkezetek szaporodása által érdekeit látja veszélyeztetve; másrészről megoltalmazza a fogyasztó közönség érdekeit is a kereskedő és iparos világ visszaélései ellen. A kereskedő legyen, maradjon továbbra is kereskedő ; csakhogy a nagy fogyasztó közönség igényei és érdekei szerint igazodjék. Ha a Magy. R. L. Egyesület elfogadja a tervezetet, s megválasztja a 7 tagú intéző bizottságot: ezzel befejezi tulajdonképpen ezirányu működését, amelyet a közös haza s emberiség jólétére létesített. A megvetett alapon továbbépitni az ügyvezető igazgató vezetése mellett az intéző bizottság és magyar társadalom feladata leend. Téves a hivatok közleményben, hogy községenként a protestáns vallásu egyének 2—300-an ilyen bevásárló szövetkezetei alkotnak; valamint téves, hogy kereskedőink által megajánlt percentből a tagoknak semmi haszna nem lenne, mert hiszen a tervezet szerint fele éppen őket illeti meg vásárlásaik arányában, amelyet az áruval azonnal a szelvényes könyv alapján meg is kapnak, csak fele szolgálna egy olyan sajtóorgánum létesítésére, amely mint hivatalos lap a kereskedők és fogyasztó közönség között közve- titne, nap-nap után tájékoztatna. A kereskedő vagy iparos, aki szerződés által kötelezné magát a tagok szolid kiszolgálására, nem élhetne vissza a tagok bizalmával olyan könnyen, mint most visszaélhet vásárló felé bizalmával; már csak azért sem, mert hiszen a tagok is erkölcsi kötelességet csak addig vállalnak, amig látják az érdekeiknek megfelelő kiszolgálást. A verseny igy is meg lenne a kereskedők és iparosok között; mert hiszen az országban több kereskedő vétetik fel; egy-egy városban is bizonyára a bizodalomra inkább érdemesek közül legalább kettőt épen a nemes verseny szempontjából fel kell venni. Ha az érdemes kereskedő, iparos tömegesebb támogatás által erősebb lesz, mint egy másik kevésbé érdemes : ez nem ellenzik sem a kereskedő s iparos világ, sem a fogyasztó közönség igaz érdekeivel. Sőt meg vagyok győződve, hogy azt az egészségtelen versenyt, amely e téren kifejlődött s a mely sok kereskedő és iparos anyagi bukását idézi elő s a közönség becsapására vezet, egyedül ezen az utón lehet orvosolni. Cikkező amidőn helyeselni látszik a szövetkezeti eszmét, a közös bevásárló szövetkezetnek teljesen ellene van, és azt a protestáns papsághoz nem illő foglalkozásnak mondja, — s ugyanakkor inkább a fogyasztási szövetkezetek felállítására ösztönzi, mint hasznot adóra. Nem kárhoztatom érte cikkezőt, bármily különösnek tűnjék fel téves felfogása. Hiszen a fogyasztási szövetkezetek vezetése, kezelése sokkal nehezebb s kockázatosabb. És az már nem volna paphoz illetlen, ez már nem bántaná a kereskedőket! ? Talán éppen ellenkezőleg van. Ez ügyben, hogy a közvélemény teljesen tájékozva legyen : szerkesztő ur enge- delmével még fel fogom keresni lapját. Annyival inkább kötelességemmé vált ez, mert ez ügyben az ápril 2-ikán Budapesten megtartott O. R. L. E. választmánya, amely a bevásárló szövetkezetét helyesli, engemet, mint tervezőt bízott meg az ügyvezetéssel s a szervezés megindításával. S éppen ezért, hogy a fogyasztó közönség, kereskedő és iparo* világ tájékozva legyen, szükségesnek látom, hogy a Magyar közös bevásárló szövetkezet indokolása is közzététessék. Kocsis József A „S Z A T M Á R“ a függetlenségi polgárság lapja. A legelterjedtebb és legolcsóbb politikai lap a vármegyében. .\ Meghívó. A május 14-iki rendes tavaszi közgyűlést megelőző napon, május 13-án Szat- máron az iparos olvasókör (Csokonay u. 6.) helyiségében reggeli 10 órakor a megyei függetlenségi párt értekezletet tart. A május 14-iki megyegyülésen megejtendő választások ós a tárgysorozat feletti határozat, esetleges indítványok lesznek a pártgyülés főtárgyai. A párt tagjait a gyűlésen leendő megjelenésre felkérem. Hazafias üdvözlettel Luby Géza pártelnök. A HÉT. A függetlenségi pártnak mindegyre pirulni és nyelnie kell. Pirulnia véget nem érő megaláztatásai miatt, és lenyelnie keserű csalódásokat és kiábrándulásokat. Csak nem régen kellett jóképet vágnunk a királyi kegy megnyilvánulásához, amellyel az oszt- rák császár — persze a magyar nemzet pénzéből — megjutalmazta a magyar alkotmány árulóit. A múlt héten meg az a gyönyörű tény derült ki, a koalíció két éves uralkodása után, hogy a hatvanhetes miniszterelnök és belügyminiszter az összes darabontokat benthagyta a polgárok adó és egyéb ügyeit intéző bizottságokban és tisztségekben, s a csak most megjutalmazott kristófilovagok is szép csöndesen állami és közigazgatási hivatalokba kerülnek. — És talán szabad ezért szót tenni ? Oh nem. Most Wekerle kijelenti, hogy „kormányzati szempontból“ nevezi ki a darabontokat, s ez a fő. Mi tudomásul vesszük, s hallgatunk, és nyelünk tovább. Meddig ? Jó lelkiismerettel csupán egy tanácsot adhatunk polgártársainknak; ne törjék a fejőket a tisztifizetések kérdésén. Akár felEllenségek. — Irta : J. Rossny. — Az éjjeli menedékhely, amely két souért hajlékot nyújt a nyomorgó emberiségnek, zsúfolásig megtelt. Az ajtó becsapódott a két szánalmas alak előtt, aki a küszöbön várt. — Niacs hely ! — volt a válasz félénk kérdezösködésükre. Nem ismerték egymást ós eddig ügyet sem vetettek egymásra. Most azonban tekintetük összetalálkozott. — Szépen vagyunk! — szólt a nagyobbik. — Akár megfagyhatunk ebben a csikorgó hidegben. Hosszú szakálla volt és kopott, sárga felöltőt viselt, amely alól kilátszott piszkos fehérneműje. Mellénye nem volt. A másik gazdagabban volt öltözve s kevésbbé szánalmas külsőt mutatott. Gondosan meg volt borotválva s kefével tűrhetően megtisztított inggallért viselt. A két férfi, akit közös balsorsuk összehozott, együtt távozott. Kilenc óra volt s a kivilágított, tarka és csillogó Montmartre készült az éjszakára. A utca néptelen volt. Időről-időre megnyíltak a Métro bejáratai s tarka néptömeg ömlött ki rajta, mint földalatti vakondok raja, de már az ajtóban szétoszlott s gyors léptekkel tartott hazafelé a csípős szélben. Egy söröző-terem bejáratánál megcsapta őket egy belépő hölgy parfümje. A két kiéhezett alak az ablakon át láthatta, amint a hölgy leült a fényes kivilágított asztal mellé. Nagynak s egyben mégis kicsinynek látták : hassonlitott azokhoz a ritka és drága gyümölcsökhöz, amelyek gazdagon be vannak burkolva finom papirosokkal s alig látszott ki prémjei közül. Egy csúnya pincér sietett hozzá, valóságos kutyafejjel s kezében egy adag marhasülttel — és ezt a szörnyet szebbnek látták, mint a fiatal nőt. Tovább mentek. Egy gyógyszertár előtt zöldes fénysugár hullott mindkettőjük arcára. A lámpa fénye volt, amely a zöld folyadékkal megtöltött óriási palackon át kiszűrődött az utcára. Mindkettejüket agyán egy az a gondolat villant keresztül s beléptek egy borozóba. Közel az ajtóhoz egy kocsis ült nagy, világos cilinderben, amely úgy ragyogott, mint a porcellán. Tegezte a vendéglőst s közben sűrűn kancsalintott egy leány felé, aki a terem másik végében kávét ivott. A langyos levegőt ánizs- és absinth-illat töltötte be. A két jövevény leült és egy liter bort kért. Eleinte szótlanul iddogáltak. A harmadik pohárnál megjött a kölcsönös bizalom. A kisebbik, aki kopasz volt, rákönyökölt az asztalra és beszélni kezdett. Rekedt hangon, révedező szemekkel, élénk arcjáték közben tudatta a másikkal, hogy jövőjét egy nő tette tönkre. Lirai dalmüvész volt s egy hangverseny alkalmával ismerkedett meg a növel, akivel együtt énekelt. Dicsekedve beszélt művészetéről, a sikerekről, amelyeket aratott, a boldog délutánokról, amelyeket Porte Saint-Martin kis | kávéházaiban töltött barátaival, szájában finom zamatu szivarral, amig Stella végignézte azoknak a boltoknak a kirakatait, amelyekben az énekesnők be szokták szerezni blousejaikat és hamis’gyémátjaikat. Ezeknek fényében aztán esténkint úgy ragyogtak, mint a kis királynők ! — Aztán, látod, öregem — mert már tegezte ismeretlen társát — a gyönyörű délutánok és esték, amelyek visszhangzottak a tapstól ós tetszés-zajtól, véget értek . .. Talán te is hallottál engem énekelni egynéhányszor. A falragaszokon Marius volt a nevem s úgy szerepeltem, mint marseiilei komikus . . . Kiürítették az utolsó pohár bort és uj palackot rendeltek. Marius folytatta. — Nos, tehát megismertem Stellát s egymásba szerettünk. Oh, csodadolgokat beszélhetnék neked erről a szerelemről,
