Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-04-19 / 16. szám

XXXIV évfolyam Szatmár, 1908. ápril 19. A szatmárvármegYei FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as párt hivatalos lapja. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. LAPVEZÉR : LUBY GÉZA orsz. képviselő.. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. V a J N A GÉZA. SíieÁesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Miadenur-ioü díjak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Fel 11 á 1» adott! írta: Dr. NAGY GYÖRGY orszgy. képviselő Mintha az írásnak könyvéből olvasnám: Tizenhaton egybejövének egy akarat­tal s mondván, hogy az ő erősségük vagyon a seregek vezérének, Kossuth Lajosnak tanításában, párttá alakúiénak. A k'eresztségben pedig a balpárt nevet riyerék. Valának pedig ezek tizenhatan derék, igaz emberek, a kik nem szegődének a császár cselédjévé. Férfiak, a kuruc nemzetségből valók, kiknek szemeik vágynak a látásra és látnak, kiknek füleik vágynak a hallásra és hallanak Tábort járnak azok ellen, a kik nem őrizék meg a nép előtt való esküvést és a parancsolatot, melyei nekik Árpádnak népe parancsolt vala. Azok ellen, a kik félik a királynak orcáját, ki elveszi az ő fiaikat, hogy azok hadakozásba való szerszámokat forgassanak s bearassák az ő véres gabonáját. A pogányok a tizenhat igaz férfiútól rettegnek rettegéssel, mert tudják, hogy az Isten az igazak nemzetségével vagyon. Az ő félelmükben mondják az igazságnak beszédét hiábavaló beszédnek s véget vetnek annak, hogy legyen a nemzet néma, mi­ként a setét koporsó. A reménységnek nappalát éjszakara forditák. építenek maguk­nak faragott képeket, csekkedének a poganyoknak minden utálatos vétkei szerint, az ő gonoszságokat ezzel is bizonyosképen megbizonyitva: Arinak okáért határozónak tizenhatan, a Prófétának igaz tanítványai, hogy szűn­jenek meg ezek az emberek, ne kormányoztassék az ország az ő tisztátlan cselekede­teik szerint, hogy valóságos munkával ők elfordítsák a nép butulásának haragját. Hogyne lenne haragos a mi beszédünk, mikor egy némely férfiú, a ki fia vala annak az Igaznak, ki kivezette nemzetét a szolgaságnak földjéről, idegen köntöst veve most magára s elszegődött Becsnek városába, a Faradnak terhes szolgálatába. Mi pedig a Faraóval szemben valamire kühlend a nép, oda elmegyünk s vala­miket parancsolatul velünk, azokat megtartjuk. Mely hamar a mandula megvirágzik, oly igen vigyázunk a mi ígéretünkre, hogy beteljesítsük azt. Az ellenünk viaskodók meg nem győznek, mert mi velünk vagyon az Igazság, mert mi velünk vagyon annak lelke, ki megrontotta a szolgasag igáját, elszagatta az álnokság köteleit a Debrecennek városában, az Urnák kőből való házában kihirdette az Urnák parancsolatát. Faraó szolgái, ha magokat salétrommal megmossák is, szappannál fehérítenék is, mindazonáltal a bálványimádással mar mindörökre jegyeztetve vannak. Hiaba szereznek hamis dekrétumokat s hiába mondanak vétkes szentenciákat, hiaba való minden képmutatásuk, mert elvesszük mi a követ a függetlenség koporsó­jának ajtajáról, mert segíti szolgait az Ur, kik az ő utairói nem tévelyednek el, kik az ő örökségének nemzetségéből valók. _______ _________ _____ ________ s ________

Next

/
Thumbnails
Contents