Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-05-11 / 19. szám
XXXlll. évfolyam 19-ik sz. Szatmár, 1907. május Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutátiyovabli árban.-3> Nyilttér sora 16 fillér. Az élősködők. V • Vjr£ *>.. A nagy-természet igen bölcsen úgy van berendezve, mint egy olyan tárház, melyben mindenki és mindenféle teremtmény megtalálja a maga táplálékát — vagyis lótfentartási eszközét, a mint ezt az életfolyamat meg is követeli. Ha ez igy nem volna! — mi következnék be akkor ? Bizonyára az életfolyamat megszakadása, vagyis a biztos megsemmisülés fele való rohanás. A moh, a tapló a fákon, köveken találja meg nemcsak fennmaradásának, de tovább fejlődésének is tápanyagát. A rovarok a föld nedvéből, a légür alkatrészeiből és az állati bullákon táplálkoznak; s az erősebbek a gyengébbeket emésztik fel. Az állatok jó nagyrésze — t. i. a vérszomjasok, a ragadozók a kisebb állatokban keresik — és találják fel táplálékaikat. S ha ilyen szempontból vizsgáljuk a növény és állatvilágot, úgy találjuk, hogy a tápanyagot szolgáltatók mindig milliónyi többségben vannak azok felett, a melyeknek táplálókul kell szolgálniok. És ha ez nem igy volna, az erősebbek, a hatalmasabbak a kisebbeket, a gyengébbeket teljesen felemésztenék, — és tápanyag hiányában ezek is elpusztulnának, vagyis az életfolyamat megszűnnék. De ilyennek sem a múltban nem volt szabad megtörténnie, sem a jövőben nem szabad bekövetkeznie, mert különben az isteni bölcsességbe vetett hitnek is menten szét kellene fosz- lania. A mi, — ha bekövetkeznék — nyomorultabbakká lennénk azoknál a férgeknél, a melyek többiek életét táplálják. Kifürkészhetlen titka ez az isteni bölcsességnek. Azért ne is bolygassuk ezt, mert úgysem tudnék a titkok titkát megfejteni: hanem elégedjünk meg vele úgy a mint van, mert úgy van ez jól és bölcsen, a hogy van. Csak hadd ólősködjenek a növények, a fákon és köveken, az állatok az állatokon, a mint ez a Teremtés kimérte számukra. Hadd folytassák szabadon feladatukat, mert igy az élet folyamata soha sem szűnik meg. Nagy baj o tekintetben csak akkor mutatkozik, ha az életfolyamat fenntartása czóljából a Teremtés által kimért útról eltérne — épen ellenkező irányban és módon igyekszik egyik vagy másik lótfentartását eszközölni, vagyis nem a természetben kijelölt módon — és nem önfajá* nál keresi táplálékát. Mint például mikor az ártalmas rovarok nem a föld nedvéből táplálkoznak, — és nem társaikat, vagy rokonfajukat pusztítják, hanem a nemes növényfajt támadják meg — és pusztítják el. mint tette ezt a íillok- szera a drága értékű szólóvesszőkkel, a mi nemcsak a szőlőbirtokosoknak, de általában véve az egész emberi nemnek kiszámithatlan károkat okozott. Mert e végzetes csapás ellen az emberi védekezés, bosszú időn át szinte meddőnek bizonyult be. — Ilyen fajta nagy veszedelem az, mikor a növényzetet pusztító ártalmas rovarok — a hernyók, darazsak, cserebogarak, sáskák időszakonként irtó hadjárat túlnyomó többségben jelentkezvén, — elpusztítják a nemes gyümölcsöket csirájukban; a vetéseket fejlett állapotukban, a mikor már szinte a sarlót kellene beló- jök vetni, hogy aztán csűrbe takaríthatok legyenek. Rettenetes nagy veszedelem^ ez! De még sem olyan, hogy ez ellen némileg védekezni ne lehetne. Mert az ilyen természetű csapások ellen mégis talált már ki az emberi ész olyan eszközöket és módozatokat, a melyekkel legalább bizonyos mérvben tud védekezni. Aztán ebben a nagy csapásban némi szerencséül és megnyugtatásul szolgálhat az a körülmény, hogy ezek a nagy csapások nagyobb időközökben fordulnak elő; igy aztán a szenvedett veszteségek mégis csak kikerülhetők. Még a fillokszeravószt is sikerült az emberi észnek — habár nagy tanulmányozás, hossszas kísérletezések után is megfékezni — ugyszólva — megkötni. Tehát az efóle természeti csapásokkal szemben megnyugtatásul szolgálhat, hogy elleuök — legalább tűrhető módon — képesek vagyunk védekezni. De egészen másként van ez az ember világban, melyet önfentartásában nem pusztán természeti ösztön ... de az erkölcsiség alapját képező szabad akarat vezérel. Az ösztön, az ész, a szabadakarat két ellentáborra osztotta az embereket, mindjárt földi szereplésének megkezdése után. Ezt igazolja az első két testvér esete. — Azóta ez a két ellentábor elkeseredetten küzd egymással. Egyik tisztességes, becsületes ... a másik szemtelen, piszkos fegyverekkel. Egyiket az erkölcsiség fenséges eszméje lelkesíti, mig a másikat az erkölcsösség gonosz indulata, konok ördöge ösztökéli az irtó háborúra. Mig az egyik tábor nemcsak az egyéni jólétért, . . . hanem a közüdvórt is munkálkodik, addig a másik tábor kizárja működéséből a közüdvöt, — és egyedül az önző magánérdekért küzd ... és támad meg minden becsületes szándékot, a miben becstelen tervének tápot nem talál. S nemcsak azt védi, a mi őt jog szerint megilleti, hanem arra törekszik mindenféle fondorlatos utón s módon becstelen eszközökkel, hogy azt is a magáévá tegye, a mi a másé ; legyen az anyagi vagy szellemi; igen sokszor mindkettőt, hogy igy mind anyagilag, mind dicsőségben gyarapodjék: például, mikor valaki TÁRCA. Halvány fénynyel ... Halvány fénynyel reszket a nap sugara, Most indul el nyugati nagy útjára; Mintha végkép letűnne a föld színén : Olyan búsnak, szomorúnak látom én. Halvány-piros nyugaton a láthatár, Révedező tekintetem arra jár ; Könnyeimet hullatgatom csendesen, Mintha vele sírba szállna mindenem. Oh! az éjre hajnal támad valaha, Visszatér még a nap játszi sugara, — De szivemre nem jő többé kikelet, Vágyaimra örök bú a felelet! Elérni vágyát . . . Elérni vágyát ifjú szívnek Rózsás üdv között oly nehéz, Mert hisz’ az ttdvöt sötét búra Alkotja át a szenvedés! Itt vagyok én is: úgy örülnék, . . . Rózsákat vélek mindenütt, S elindulok, ... de rózsa helyett Csak bút lelek, . . . csak keserűt! Szatmár. sassi Nagy Lajos. A hi ttéri tő. — Irta : Pataky István. — — Mit keresel itt ? — Elrepültek a ludaim, tudod, nagyon soványak tudnak repülni, néztem, nincs-e udvarodon ? — Te Ali nem szoktál te ilyen csekélységgel törődni. Hát nem tudod, hogy az én udvaromra nem szabad belépni ? — Hát voltam én a te udvarodon, vagy vagyok én a te udvarodon ? — Nem vagy, Ali. De majd ezután a kerítésre sem szabad jönni. És Musztafa megtette azt is, hogy kihirdette, miként a kovácsnak még a körítésére sem szabad lépni. Pedig bizony kitalálta a kovács, hogy Ali nem a ludjait kereste, hanem Katiczával akart beszélni. E közben már hanyatlóra vált a félhold dicsősége. Kanizsa várának visszavételét ismét megkisér- lették. Visszavenni azt a várat, „melyhez hasonló nincsen sem a német, sem a török birodalomban“ Az üdv 1690. éve elején Batthyány Ádám ve' zérlete alatt 60000 keresztyén vitézzel fogták ostrom alá a várost. A törökök lehettek pedig vagy 600-an. Segítség pedig nem jött sehonnan, sok baja volt már akkor a töröknek. Musztafa kiszöktette a várból a szegény Hasszán basát, hogy kérjen segítséget. Zichy István viczegenerális emberei azonban elfogták a basát, a ki megölette s a vár elé dobatta, kikiáltván, hogy „ti kanizsai agák, látjátok, hogy követetek a fényes portánál nem kapott segítséget, elment tehát a másvilágra segedelmet hozni az örökkévalóság portájáról“. A jóléthez szokott és elbizakodott törökök elzárván lévén a külvilágtól, ekkor már nagy Ínségben voltak. Füvekkel és gyökerekkel táplálkoztak s alig lézengtek. Mig végre Musztafa belátta, hogy éhhalállal fog elpuzstulni egész csapata s 1690 ápril elején hirüladta, hogy feladja a várat s közölte a feltételeket. Azokat a daliás Andrássy Péter, Krasznahorka Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuíozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HafTraaaia-La Rarhr A (7a. Basel (Svájc) S9 Roehe“ _ -%'■ Kapd» tó orvosi rendeletre s gyAfcy«urtAr«k< ban — Ara Ovegenkint 4.— korosa. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. X SZATMAR.
