Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-05-04 / 18. szám
XXXIII. évfolyam 18-ik sz. Szatmár, 1907. május 4. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miudenut-mii dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a lcgjutányesabb árban.-^8> Nyilttór sora 16 fillér. <$'V Általános műveltség. Ott, ahol a népek a műveltség legprimitívebb fokán is alól állanak, nemcsak a megélhetési viszonyok kezdetlegessége tűnik föl, hanem az eszményi és reális gondolkodás módjának, légkörének szüksége is fejletlen, hogy még a tiszta valóság legegyszerűbb meg- és átórtése sem lehetséges. Az eszményi világ ott tele van rém látomással, a valósággal semmiképen össze nem köthető hiedelemmel, fölfogással. A babo- nasság nem létező vára pedig mintegy való lebeg a tudatlan naiv lelkek előtt. A tudatlanságban nagykorúságot ért egyének képzetköre egészen más kövön alapszik, elkülönítve a helyesebb gondolkodásra es Ítéletre szoktatott egyénektől. Ezen alapkő lerakását a családi élet és illetőleg a primitiv társaság elhibázott nevelése és ráhatása képezik. Ha összehasonlítunk két, egy teljes tudatlanságban felnőtt, s egy a legelemibb műveltségi fokra ért — irni-olvasni tudó — egyént, az eredmény az első pillanattól fogva is szembetűnő. Még az első legegyszerűbb gondolatait sem birja kellőképen kifejezni és a ferde felfogások tengerén úszik, addig az utóbbi bizonyos értelmessóget mutat, gondolkodásmódja helyesebb korlátok közé van szorítva, s általában a helyes irány felé hajladozik. Bővebb magyarázat nélkül is tehát köny. nyebben elképzelhetni, mily nagy szükség mutatkozik az általános műveltség, s kapcsolatosan erkölcsösség terjesztésére. Mert tudva van, hogy az erkölcstelenség a tudatlansággal karöltve jár, inig a műveltségi fok emelésével az erkölcstelenség is mindinkább vészit talajából. Sajnos azonban, hogy hazánkban az általános műveltség terjesztésével mindeddig vajmi keveset gondoltak. Ennek rovására a ténykedésekben az önérdekek hajhászása uralkodott. Az irányadó körök bizonyos félelemmel gondoltak e misszió teljesítésére, mert benne az uralkodási hatalomnak bizonyos gyöngitósét s ebből kifolyólag elvesztését vélték látni. Innen magyarázható meg az a huza-vona, a mi eddig hazánkban a népnevelés körül forgott. — A népoktatás ügyét a kormány a püspökségek kezébe helyezte el, ez utóbbiak pedig a kormány intézkedései nélkül mitsem tettek. Nem csuda tellát, ha a nép- műveltség napja még mindig a hajnal hasadásnál próbálgatja ragyogtatni arany sugarait. Hála legyen azonban korunk szellemének, a melynek csillárja kezd bevilágítani a lelkek sötétségébe, s a világosságot maga után terjeszti. Most már tisztában van azzal mindenki, hogy az általános műveltség kérdésének megoldása elodázhatatlan dolog. És bármi gáncsok is gördülnének annak útjába, a már megindult -áramlatot megállítani képes egyáltalán semmi sem lesz. Ha a fejlődés rendjében hátra maradunk, végre, a korszellem hívogató szava szerint, mégis belátjuk, hogy a társadalom javát kell előtérbe tolnunk, mig az egyének és egyes osztályok külön érdekei csak másodrendüek. A fejlődés terén hátrányunkra szolgál az erkölcsi szabály, a mely szerint a társadalomiban ellenségeskedés folyik. Ez a valláskülönbsógben rejlik, a mi által a gyűlölet fölszinen tartatik. Mert tapasztalati tény igazolja, hogy ezen vallás- különbség szitja föl az ellenségeskedést az egyes társadalmakkal szemben s az egymás iránti gyűlöletet. Ennek következtében az általános mü* veltség terjedése is akadályokba ütközik. Nagyon természetes, hogy ezen ellensógeskedósi mód alatt osztályérdekek lappanganak. Mert kifelé a föltótien engedelmességet és lojalitást erény gyanánt követelik, a polgárok politikai függetlenségét pedig megtörni igyekeznek. Ámde a kor már megérett arra nézve, hogy ily kicsinyes dolgoknak adjunk még helyet. Kötelességünk iparkodni a társadalom boldogulásának, jólétének előmozdítására, a mit csak . is az általános műveltség fokozatosabb terjesztése által érhetni el. Az általános műveltség az egyetlen tényező, a mi hazánkat virágzóbbá és boldoggá, a magyar nemzetet jólétüvó, megelégedetté. avatja. Ehhez nem elégséges csupán a felbuzdulás, nemes eszmékért való rajongás, szociális kérdések iránti érdeklődés, hanem az erőteljes cselekvés, a helyes eszmék gyakorlatba vitele, üres irazisokkal, semmit mutató ténykedéssel pedig a haladás fontos ügyének szekerét előbbre nem toljuk. (Kaakszentmárton.) Bozga Miklós. TÁRCA. A Int téri Lö. — Irta : Pataky István. — Hires, nevezetes Kanizsa várának utolsó basája, a nagyszakállu Musztafa; édes anyanyelvűnket legalább is beszélte úgy, mint néhány somogyi sváb község lakói beszélik ma, Sőt nem is volt kegyetlen a magyarokhoz, nem avatkozott olyan dolgukba, amelyből adófizetés nem háramlóit, sőt vallási dolgaiban sem háborgatta, megmondván : járjon mindenki abba a templomba, a melyikben vallása szerint áldozhat. De sőt egy magyar ember volt a kedvencze is, | a kit sok aga ós bégnek clibe tett. Vala pedig ezen 1 magyar ember Feliér Viasz János, becsületes mester- j ségére nézve pedig kovács és állatorvos. A basának hatalmas istállója volt s bármelyik fehér avagy fekete ménnek baja támadt, senki más nem tudott azon segíteni, mint a becsületes magyar kovács. Pedig csúnya szája volt Fehér Viasz uramnak, mert egy-egy ilyen orvosi műtét alkalmával hatalmasan leszidta a lóra nem vigyázó kontyos hitetlent, a mit á hasa erőteljes kaczagás közt hallgatott és busásan jutalmazta a kontyosokat szidó vad magyart. De meg is becsülték ám a törökök Fehér Viasz János uramat, még pedig addig is, a mig lánya, Ka- ticza, csak olyan kis béka volt. A mig csak kis béka volt a Katicza, nem is volt semmi baja a kovácsnak, de mikor aztán megnövekedett, annál több leve. Mert hát anya nélkül nevelte fel egyetlen leányát. Szerette is, féltette is, de azért kordában tartotta. Az adta törökjei azonban mind magyar feleségeket tartottak, a kik Kámzsáról kiűzetés után is követték mondvacsinált férjeiket s abban a hitben voltak, hogy a kovács gyönyörű Katiczája, Kanizsa virágszála is az ö számukra nyitott ki. Kereken tagadta azonban ezt Fehér uram, s nem egy töröknek jelentette ki, hogy ha még egyszer az udvarban fogja keresni a kovácsműhelyt, a mi pedig szeme előtt az utczáu van, hát letöri a derekát. Utóvégre is megunta a kovács a sok veszekedést s megjelent Musztafa elölt. — Uram, ha el nem tiltod ezeket a kontyosokat az én udvaromtól, hát elbujdosom innen, ha nem is eresztesz. — Mi a baj, kovács ? — Az a baj, hogy nekem ezek a kontyosok, a mióta felnőtt a lányom, annyi dolgot adnak, hogy nem győzőm, s mig én a műhelyembe dolgozom, s fele az embereknek mindenféle ürügygyei az udvaromon járkál. — Talán szép a lányod ? — Nekem szép, de másnak felesleges, hogy szép legyen. Nem akarom ón a török rabszolgájává tenni. — De annakja rabszolgának jobb dolga van, mint a ti szabad feleségeiteknek. — Az már a mi dolgunk — dörmögte a kovács — nem a tied, basa. — Mit akarsz tehát ? — Hirdesd ki, sogy a ki az én udvaromra meri tenni a lábát, azt karóba huzatod. — Hát tartsd meg, basa. Aunál jobb. Én csak azért az egy lányomért élek, ha az meghal, vagy elhagy, én is utána halok. S köny ragyogott szemében, a mikor ezt mondta. Látnivaló, hogy Musztafa jó ember volt. Egészen megindult a kovács beszédjére, — Jól van kovács, elmehetsz s biztosítalak, hogy még egy óra alatt minden kanizsai tudni fogja, hogy a te udvarodra nem szabad belépni, s az is igaz, hogy a ki be mer lépni a te, vagy lányod engedélye nélkül, karóba lesz huzva. — Hát tudod, hatalmas basa, maradjunk csak annál, kogy az én akaratom nélkül, hagyjuk kijnég a lányt a játékból. — Jól van, meglesz. S még haza sem ért a kovács, a midőn török és magyar nyelven hallotta a kikiáltókat, hogy aki a hatalmas basa alacsony hitű kovácsa, Fehér Viasz János uramnak udvarára, a "hitetlen^ kovács akarata ■ Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszűnteti t köhögést, váladékot, éjjeli lázadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofufozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindénkor ,, Rocke“ eredeti eeomagoláet. F. Hsfmann-La Borii» íl Cs. B*s«l (W)t) fi S9 Kapható orvosi rendeletre a gyéfeytteftáf* ban - Ara Ovegenkial 4.— korona. V
