Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-04-27 / 17. szám
17-ik sz. Szatmár, 1907. ápril. 27. (7ITNID 5LHImAn TÁRSADALMI ES SZEPIRODáLMI tIETILAF. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szára ára 10 fillér. jSZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Miiidenni’Uitt dijak a kiadóbivatulbau fiíetcudök. Szerkesztőségi telefon 27. 3zám. HIRDETÉSEK: KétiZpénzfizeteM mellett a legjutányosabli árban.-<S> Nyilttér sora 16 fillér. <$Közgyűlés. Április hó 21-én tartótól meg a „Deák Kálmán Asztaltársaság“ ez évi rendes közgyűlését. A szép számmal megjelent tagokat Dr. Dómján János elnök üdvözölte, szép beszéd keretében méltatva az asztaltársaság üdvös működését. Utána Haller Ferencz titkár olvasta fel következő tartalmú titkári jelentését. Mélyen tiszteli Közgyűlés! Az elhangzott elnöki megnyitó beszéd után engem illet a szó, hogy az újjá alakult „Deák Kálmán Asztaltársaság“ múltját s jelenét a mélyen tisztelt közgyűlés előtt megismertessem. Az 1906. óv február havában a már évek óta fennálló Deák Kálmán Asztaltársaságból mintegy 12 tag kiállott azon határozott kijelentéssel, hogy boldogult Deák Kálmán emlékezetéhez méltóan újjászervezi az asztaltársaságot, annál is inkább, miután a fennállott társaság tagjai apadván, a felbomláshoz közel állott. A régi társaságban visszamaradt nehány tag átalakult Jósziv társasággá. 1906. február 15-én megtartott értekezleten végérvényesen kimondatott az újjáalakulás azon egyhangú megállapodással, hogy elnökéül Dr. Dómján János ügyvéd arat kéri fel, ki az elnökséget szives készséggel elfogadván, ezen tisztét ma is viseli. Mielőtt asztaltársaságunk elmúlt évi működését ismertetném, kedves kötelességemnek tartom jelentésemben felvenni s fennen hangoztatni azon nemes czélt, melyért az asztaltársaság működik s minden habozás nélkül kimondom átór- zett jeligémet: „Szárítsuk fel a szegény gyermekek könyeit.“ Ezen nemes czél tehát az, mely minket ez asztaltársaság zászlója alá toborzott, s mely alatt együttes működéssel fáradságot és filléreinket sein kiméivé, nemcsak jótékonyságot gyakorolunk, hanem boldogult Deák Kálmán barátunk s lelki testvérünk nevét halhatatlanná tesszük. — Igen, halhatatlanná, mert annak a nemes szivü, tinóm lelkületű, munkás, a közügyek és jótékonyság terén fáradságot nem ismerő költői léleknek, kedves barátunknak szelleme állandóan köztünk kell hogy legyen, de úgy érzem köztünk is van, mely minket az állandó becsületes munkára és jótékonyságra sarkal. Ezzel kapcsolatosan nyugodt lélekkel s jól eső megnyugvással jelenthetem ki, hogy társaságunk az elmúlt évben kitűzött czéljának, nemes gondolkozásának eleget tett, mit azon tény igazol, hogy az elmúlt 1906. évben társaságunk kilencz havi működése után 32 leány és 49 fiú, összesen 81 gyermeket látott el téli ruhával. Ezen téli ruházat kiosztása, mely állott 30 drb kabát, 32 kendő óé 42 pár csizmából. 1906. decz. 10-én az elnökség, valamint nagyszámú közönség előtt ment végbe az Iparos Otthon helyiségében. A segélyre szorult gyermeket vallás külömbsóg nélkül, a szatmári állami iskolák jelölték ki, miután elnökségünk azokat átiratban megkereste. Lélekemelő volt azi az örömet látni, mely nemcsak a szegény gyermekek, hanem szüleik illetve kísérőik arczán látható volt. Most már áttérek azon kimagasló pontokra, melyek társaságunkban az 1906. év folyamán történtek, melyek által nemcsak eleijeit adtunk magunkról, hanem fáradságot nem kiméivé, elnökségünk, tisztikarunk és tagjainkkal együtt kitünően sikerült összejöveteleinken, anyagi jövedelmeinket is gyarapítottuk, mert társaságunk TÁRCA. csupán a tagsági dijakból bizony vajmi kevés áldozatra volna képes. Társaságunk első nyilvános fellépése egy igen kimagasló és kegyeletes ünnepség volt. — Ugyanis asztaltársaságunk elhatározta, hogy boldogult barátunk, kinek nevét asztaltársaságunk viseli, Deák Kálmán sírját ünnepség keretén megkoszorúzza. A rendkívül díszes és nagy babérkoszorút, melyet tagjaink külön gyűjtésből állítottak elő, 1906. május húszadikán mintegy már 80—90 tag kíséretében kivitte a sirkertbe, ahol társaságunkat nagy számú ünneplő közönség várta — A sírnál a következő sorrendben, Dr. Dómján János elnök, Grachal János ev. ref. s. lelkész és Thurner Albert tartottak kimagasló emlékbeszédet elhunyt barátunk felett, mialatt sirját megkoszorúzta elnökünk. — Fent nevezett urak fogadják hálás köszönetünket szives közreműködésükért. 1906. junius 15-ón az Iparos Otthon kert- helyiségében tartottuk meg első nyári mulatságunkat, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg igen fényesen sikerült s melynek tiszta jövedelme 277 kor. 95 fillér volt. Rendeztünk továbbá 1906. deczember 2-án a Vigadó helyiségeiben egy mulatságot, mely szintén fényesen sikerült s melynek jövedelme 286 kor. 20 fillér volt. Ezzel kapcsolatosan hálás köszönetét mondok mindazon hölgyeknek és uraknak, kik az 1906. év folyamán, részben adományaikkal, részben kiváló odaadó munkásságukkal az asztaltársaság javára, illetve a jótékonyság oltárára áldoztak. Nem sorolom fel őket nóvszerint, mert hisz a jótékonyságot gyakorlók nem is vennék töllem jó néven, ha nevüket hangoztatnám, mert mindnyájan megértik hozzájok intézett hálás köszö- neternet azon őszinte kívánsággal, hogy jutalmul Az élet ege bánatár, S csak felhő az öröm 11 Forró könnyel meg-raeg öntözöm. Kicsiny arczkép . , . gyászkeretba téve, Ez lesz az én kényeimnek bére ! • Dalok a bú országából. i. „Sóhaj. Derült kedv, örém, kikelet . . . Már minden elhagyott 1 Fátyolban látom az eget, S a millió csillagot 1 Verőfény helyett zordon éj, 8 búbánat látogat . . , Letűnt az öröm, földi kéj, Nem látok álmokat! Küzdelmem ára : fájdalom, — Reményemé: romok I Lelkemnek sorsa: siralom, S a kinos nappalok 1 Oír! ez az ólét oly sivár . . . Végzete: könyörülni 2üpw-.Bús árnyékod kisérni fog engem, Kisérni az egész élten át, Nem lesz többé semmi vágyam, kedvem, Elviselem, amit sorsom ád . . . Te meg vigadj, ... s ne tudj soha róla, Ha megkondul az utolsó óra 1 . . . Mert jön egy nap, — egy utolsó óra, Mely világot vet majd körülem, Midőn lelkem a nagy hivó szóra Megjelenik némán odafenn . . . Ezt az időt ne tudja meg lelked, . . . . . . Csalfa nő csak csalfa könyet ejthet! Örülj, vigadj! . . . hisz’ oly szép az élet, Amely feléd titkon integet ... Én meg csak igy elvonultan élek, Hullatva a fájó kényeket. S mig a sok bút elszenvedem érted : Feledd el, hogy szerettelek téged ! ! & ÜK n. Lemondás. Eltűnt a vágy . . . Kehiem bensejében Nem tombol a régi érzelem . . . Lement a nap, — csillag jár az égen, Csillag rezg a titkos éjjelen ... Elhaló fény, . . . porba hullott rózsa, . . . Isten veled sok szép boldog óra 1 Éj borult rám, s az a halvány csillag, Amely ott a láthatáron ül, Végsőt lobban, . . . s bus szellemek hívnak, Hogy ne legyek már itt egyedül. . . . Távozz tőlem siri szellem árnya, . . . Távozz, mint az ifjúságom álma 1 Élni fogok, hisz’ az emlék éltet, Hadd omoljon ezer kőnyözön ! így legalább, amit szivem féltett: Érned az étvágyat és < testsúlyt, ntegazUs. •cd « köhögést, váladékot. éjjeli ízűdéit Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat la kínálnak, kérjen mindenkor „Rocké" eredéM cmomagol&at. P. Hoffman«-!.» Rsrhr A Cá. Basel (Svájc) 99 Roehe" Kaphat A orvosi rendeletre a győfeysitrtéúfc* ban — Ara Ovcgenkiot 4.— korosa.
