Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-30 / 13. szám
XXXIII. évfolyam 13-ik sz. Szatmár, 1907. márc. 30. N. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 19 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Minden«, mii dijuk a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a l»gjutáuyosabb árban.-$> Nyilttér sora 16 fillér. Husvét. Sok századok lefotytak már az idő kerekein ama nagyszerű világtörténelmi esemény, a Jézus feltámadása óta és az a történet mit sein vesztett varázsából. A világtörténelem nagy eseményei az idők hullámain mind lesodródtak az enyészet méhébe, legfeljebb nehány hideg betű van róluk feljegyezve a történelem könyvében, -- de a Jézus föltámadásának eseménye minden esztendőben, minden Husvét ünnepén megújul a földön élő emberiség lelkében, reményt, örömöt keltve az élet küzdelmei alatt eltörődött, megfásult szivekben. Igen, mert a Jézus feltámadása nem pusztán történelmi esemény, hanem egy isteni örök igazságnak érzékelhető bizonysága, saját föltámadásunknak előképe, megbizonyitott valósága, hitünknek fundamentuma, reménységünknek szegletköve. Ez a hit legdrágább kincse az emberi szívnek. Elveszthet mindent a világon, a mi kedves volt előtte, de mig ezt a hitet el nem vesztette, boldogtalan nem lehet. Nagy ereje van a föltámadás hitének elménk és szivünk fölött. Egy láthatatlan kéz az, mely föntart bennünket az élet szenvedéseinek viharos tengerén, hogy el ne merüljünk a hullámok között. Mint mindennek, a mi nemes, jó, szép, igaz, a mi isteni a földön, vannak ellenségei az emberek között, úgy a halhatatlanság hitigazságát is mindenkor ostromolta az ember az ész fegyverével, ostromolja azt ma is. De 19 évszázad alatt nemcsak hogy az evangyéliom egyetlen betűjét el nem törölhette, sőt száza- dokrói-századokra mindinkább terjed az evangyéliom, a föld legsötétebb részein is. Az ész és a hitbirodalma el vannak választva egymásTÁRCA. r Ej van. Éj vau. Valahol megkondul egy óra Éjfélt ütött. A kongó harangszóra Riad az álmok, vágyak temetője Lelkem — s jön csendben, suhanva előmbe Sírjából kikelt sok szellemlakója. Jönnek előmbe bus találkozóra. Jönnek mind, mind. Jön halott haloványon A sok sok régi édes, színes álom. Jönnek csörögve csúnya csontvázvágyak. De szépek voltak, s most bus szellemárnyak. Egy sem éi már . . . Nem. Csak igy éjféltájon Kísértenek meg haiotthaloványon. tói. Mindkettőnek meg van saját határa, melyen túl egyik sem léphet. Ostromolni az ész fegyverével a hit tárgyait, hiábavaló erőlködés, merő botorság. Oly magasan állanak azok tudáshatárunk fölött, hogy oda a legböicsebb elme sem ér fel, mert azok nem a tudatnak, hanem a hitnek tárgyai. A hitnek boldogító erejét tagadni nem lehet. Gondoljunk csak elhalt kedveseinkre. Vagy nézzük meg a haldokló embert, aki talán egész életében nem foglalkozott a hit tárgyaival, mikor szive körül érzi a halál hideg kezét, arczárói a hideg verejték gyöngyözik, összeteszi kezét, imát rebegnek reszkető ajkai s lelke keresi az Istent, kit életében tán megkáromolt. Mi az, ami a végső tusában erősiti, vigasztalja? Nem egyéb, mint a hit. Az ész tehetetlenül áll a halállal szemben, de a hit erőt ad a végső vívódásban. Ne bántsátok hát a hitet, ne fősz szátok meg az emberi szivet a boldogító hittől ! . . . A hitre, különösen a halhatatatlanság hitére nagy szüksége van az emberi társadalomnak is, sőt áliitom, hogy e hit nélkül a mai társadalmi rend fenn nem is állhatna. Ismeritek-e a nyomort a maga meztelenségében ? ismeritek-e azokat a hajléktalan, rongyokba öltözött, didergő .vézna alakokat, főkép a világvárosokban, a kik munka és kenyér nélkül vannak kidobva az utczákra, kik sovárgó tekintetet vetnek a fényes palotákra. Hát vegyétek el ezektől a hitet, vegyétek ki szivökből azt az erkölcsi tartalékot, hogy az örök biró büntetni és jutalmazni fog bennünket az Ítélet napján s a szívtelen gazdagok az örök tűzben, 1 a nyomorult Lázárok a mennyei dicsőségben elveszik érdemlett jutalmukat — mondom ve- | gyétek el a hitet a szegény nyomorult embeS inig suttognak a szellemvágyak — álmok Szárnyat bont lelkem, s m sszo, messze szállók. Röpülök puha — bársony mezőkre . . Szállók szállók egy árnyas temetőbe . . Egy sirhalomnál könnyezve megállók . . — Ott haltak meg a legszebb vágyak — álmok. Akkor, akkor, mikor sírod fel tt Én jó apám a könnyem megeredt. Ott szált az első kétkedés szivemre. Vájjon ez hát az élet czélja — rendje? Mikor az álmok már valóra válnak Karjába bukjunk a zord, a csúf halálnak ? Mit kiküzdtünk sok hosszú év alatt Elvegye tőlünk egy bus pillanat ? Hát érdemes szélben, viharban járni ? Álmok, — vágyakért küzdelembe szállni ? Oh! hol van akkor, hol a pályabér Ha csak sírunkra hull rá a babér ? rektől — nem lesz elég erőtök, hogy a társadalmi rendet megvédelmezzétek. El kell ismernünk, hogy a társadalomnak, az államnak nem a törvénykönyvek, nem a fegyverek, hanem a vallás, a hit a legbiztosabb alapköve. Ne bántsátok ezt a szegletkövet! ne romboljátok le a hitet a szivekben ! A húsvéti hitigazság legbecsesebb ajándéka az égnek, ne dobjuk el azt magunktól könnyelműen. 19 század kultúrája nyugszik ezen a fundamentumon. Hiába erőlködtek a legnagyobb bölcsek, tudósok, nem tudtak alapkövet vetni az emberi műveltségnek mindaddig, mig a Jézus meg nem vetette azt. Legszebb reményeink, legnemesebb vágyaink, fenséges ideáljaink mind ezen az alapon nyugosznak . . . hát csak erő- sitgessük sziveinkben ezt a hitet, mert arra nagy szükségünk van mindnyájunknak. Biki Károly. Megjegyzés a megjegyzésre. A Szamos hasábjain az ismeretlenség homályában bizonyos X. czikkiró ur, előző számunkban „Kérjetek és megadatik“ czikkünkről értekezik és a tárgytól messze eső személyes kötekedő kritikát gyakorol. E mellett hívatlanul a meg nem bántott polgármester és tiszti főügyész személyét védelmezi, a kik nem szorulnak árva gyámkodásra. — Czikkünk őszinte volt, abban oly személyes magán érdekeket hoztunk nyilvánosságra, a melyek a közérdek rovására kivannak kielégítést — és bátran elmondhatjuk, hogy czikkeínk a közönség körében megelégedést szült. A „Nehány megjegyzés“ kényszerit bennünket arra, hogy most már világossabban is felsoroljuk azokat az eseteket, a melyek bennünket czikkünk közzé tételére indítottak. Mi kötekedni nem akartunk, czélunk egyedül az volt, hogy a polgármester és tiszti főügyész urat a magántermészetű igények szigorú elbírálásában támoHát nem látod, ha vágyad-álmod éled Meghal menten, mert megöli az élet. Hiába mégy, hiába törsz előre Nagy czólokért te álmodó, te dőro Lehúz a sár, az önzés, a kenyér. Mi szép van hát, mit szép lelked elér. Mi van ? mi vau ? És szemem könnybe lábbad. Körülöttem csak suttognak az árnyak, Lámpám világa libeg, lobog félve Ránehezül az éjjel nagy sötétje. Alig pislog, véglobot vet a lángja S én bámulok a szörnyű éjszakába. De im 1 egyszer csak ablakomra nézek Pirkadni kezd. Künn vége van az éjnek. Kelet felől nagy, biboros fény támad, Vége, vége a szörnyű éjszakának. Szétriadnak a szellem vágyak álmok Meghalt az éjjel. Fényességet látok. Csönd van. Kerengve, lengve körbe szállnak A szellem álmok, és a szellemvágyak. Megsimogatnak — suttognak — beszélnek . . —■ Hajh! szép volt egyszer ez a küzdő élet. Körös körül virágos, rózsás tájak. Sok ilja álmok, sok sok ifjú vágyak. Csend van. Kerengve, lengve körbe szállnak A szellemálmok és a szellemvágyak. Fülembe rémes dolgokat beszélnek . . . Dobd el magádtól nem szép ez az élet . . . Kenyérért küzdesz ifjan — rabigában S nincs lelkednek csak meghalt vágya-álma. íme betör, beomlik kis szobámba A felkelő nap rózsaszál sugara, Gondtelt arczom bevonja fényességbe S az eltemetett régiek bejébe Keinek bennem uj vágyak, büszke álmok . , Meghalt az éjjel! Hajnalt, hajnalt látok. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofutozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeH etomagoUist. F. Hoffmann-La Reche ék C«. Basel (Svájc) „Roche" Kapható orvosi rendeletre * fryófeyKertárék» ben - án Ovegenklal 4.—korona.
