Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-10-26 / 43. szám
XXXIII. évfolyam 43-ik sz. Szatmár, 1907. okt. 26. / SZATMÁR Megjelenik minden szombaton.-V, / •>, ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre 4 korona. Félévre 2 koron!. Egyes szám ára 10 fillér. DBS..' N ^ZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak n kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-$> Nyilttér sora 16 fillér. Kiskorú társadalom. Társadalmunk kiskorúságát legjobban jellemzi az, hogy ha nincs aki vezesse, a maga lábán járni nem tud; saját akaratából semmire nem képes, sőt nincs is akarata; a jó vagy rossz viszonyok között tehetetlenül vergődik — Hiába valók neki a legjobb eszmék: közönyösen hllad el mellettük. Hasztalan a jó tanács bajai közepette: rá sem hederit. Nem sokáig kell bizonyítók után kutatni, hogy ennek igazságáról meggyőződjünk. Mert például lehetséges volna-e az életrevaló társadalomban, hogy a hús és más nólkülözhetlen élelmi czikkek ára a megfizethetetlenségig magas legyen, holott a termelők hanyatló árakról panaszkodnak ? Lehetséges volna-e az, hogy a cseléd- mizéria oly sok kellemetlenséget és bajt okoz, mint nálunk, meg ne ragadta volna már régen azokat az eszközöket, melyek ezt a bajt legalább részben is megszüntetik, mint például a közös konyha intézményét? Eltűrné azt egy akarattal biró társadalom, hogy mindenféle járvány fenyegesse és pusztítsa évról-évre sorait, akkor, mikor ennek gátat lehet vetni vízvezetékkel s csatornázással és mikor vau vagyona, mely e hasznos befektetésekhez az eszközöket megadja. Kiszámitották-e már vezetőink, hogy a sok járvány hány megmenthető életet pusztított el s hány ezer és ezer koronát kellett kiadnunk, hogy e járványokat leküzdjük, s a mi végre is nem sikerült. Hát az nem égbekiáltó bűn, hogy tétlenül nézzük: mint nópteleuednek el a szomszédos falvak, mert nincs kereset, mert egy pár hónapi munka után jön a semmittevés ! Ez talán nem érinti a mi czirkulusainkat ? de még menynyire? Teszünk-e hát ez ellen valamit? Törődünk-e azzal, hogy van igenis versenyképes kis iparunk, melyet buzdítani, szervezni kellene tömegtermelésre, hogy igy útját álljuk legalább városunkban a beözönlő idegen áruknak? Elérjük-e csakugyan hogy a jövő évi tűzoltó kongresszus alkalmával legalább egy helyi iparkiálli- tást hozzunk össze: uj ismeretséget, uj vevőket biztosítani iparosainknak. De hát vájjon iparosaink magok törődnek-e ezzel? Nap-nap után olvassuk, hogy a házi iparnak ezt, vagy azt az ágát a városok közönsége igyekszik meghonosítani. Mi történik nálunk ezen a téren? A megyében elvégzi ezt a Gazdasági Egyesület, de hát itt a városbau ? nem magunknak kellene itt is tenni valamit? Vagy talán nincsenek szegény családjaink, melyek szivesen dolgoznának; de koldulni nem mehetnek? ki hallott valaha nállunk foglalkoztató műhelyekről? Aztán eszünkbe jut a Tulipán, mily nagy volt a lelkesedés I mily szép volt a virág! s milyen hamar elhervadt! Egyszeribe megalakítottuk a „Tulipánkertet“ és e szép virágos kert mit termett idáig ? semmit; nálunk legalább semmit. Íme : most tetemre hivjuk mindazokat, akik e szép virág szolgálatába állva, elhervadni engedték azt, mielőtt bimbót hozott, mielőtt a bimbó kinyilt s gyümölcsöt hozott volna. Tetemre hivjuk a vezetőket; volt-e komoly szándékuk a Tulipán kertben igazán munkálkodni, vagy csupán felvirágozni akarták-e magokat a divat kedvéért? Tetemre hivjuk őket: ha nem vették komolyan a feladatukat: miért segítették lanyhaságukkal kompromittálni e szép virágban rejlő még szebb gondolatot? Jajgatni talán tudunk a két perczentes kvóta miatt; de tenni, hogy kettő helyett kétszáz maradjon a zsebünkben s ne önkényt tömjük vele az osztrákét: erre már képtelenek vagyunk! Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez — Virágokkal ékesedik nemsokára a temető, Kegyeleíes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek száilanak az elköltözött tele, a kinek sírjában nyugalmat, ez élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, TÁRCA. Egy rósz tréfa következményei. Hideg szeles idő volt. Künn kevés ember járt kelt örült, kit jobb sorsa otthonára szorított, Társaságában valánk, lt— jó barátaim körében a múlt édes emlékeiről csevegőnk. Átélt kalandoknak, különböző tréfáknak, a férfi szív bátor tetteinek, vak merő vállalkozásoknak elbeszélése képező társalgásunk tárgyát. Legjobban emlékemben maradt ezek közül az, melyet X, barátom, egy vidéki neves ügyvéd beszélt el s melynek veszélyes következményei teljesen lehangold kedélyemet s gondolkozóvá tett a fölött, mennyire könnyelmű s különösen, mily hiú tud a férfi is lenni, ha oly tulajdonságát érintik, melyre önmaga jogosan vagy nem jogosan legtöbbet tart. Álljon itt X, barátom elbeszélése. * * * Még most is bánat fog el s könnyek tolulnak szemembe, ha szegény Bélámra gondolok, kinél jobb barátot nem adhat többé nekem az ég. Meghalt ! Egy gonosz tréfának lett áldozata. Történetem, melyet elbeszélek, rövid, de megható. 1868. augustus 2u-án Budapesten a Zrínyiféle kávéhazban üldögéltünk, boldogult Béla barátom, én és Perlaki Ernő barátom; beszélgettünk a magyar forradalomról. a vitéz katonák bátorságáról. — Belőlem nem jó katona lett volna, mert én őszintén megválva az igazat, ha tehettem, mindig kikerültem a veszélyt s inkább szeretek a Zrínyiben a nagy füst között ülni és hailani a biliárd golyók összeütközését, mint a csata füstjében állani s az ágyúgolyók pufogását hallgatni. — Kisleiküség, szólt Bála, ónba tehetném, mindig csatában lennék, s élvezettel nézném a golyókat, mint fütyülnek előttem. — Öndicsőités, szóllék, én ha bátor volnék, mint a minő nem vagyok, még akkor sem vallauám magam hősnek. Béla hevesen, felugrott székéről, elém állt s kezét nyujtá felém. En nem tudtam, mire vélni ezt, s egy kér Jő pillantást vettem barátomra, mire ö hevesen ram kiált: — Megczáfoltál, kislelkünek vallottál, most tehát ............... Bizo nyosra hittem, hogy párbajra hiv ki, azért tehát szavába vágtam s mentegettem magamat, hogy nekem épen nem volt szándékom őt megsérteni. — Nem arról van szó, szólt higgadtabban, -- s ez egy kissé megnyugtatott; — te nem akarod hinni, hogy bátor vagyok, hogy lélek jelenlétem mindig megtudom őrizni, most tehát rágalmazónak nevezlek, ha engem bármi módon meg nem ijesztesz, s ha ez sikerül, vagyonom fele tied lesz. S mielőtt megakadályozhattam volna őrült fogadását, ezen szavak között: „rágalmazó“ ott hagyott Perlaky barátommal a főst tömkelegében. Ernő hangosan felkaczagott, mig én lehajtani fejemet s mélyen elgondolkodtam : ha öt meg nem ijesztem, egy jó barátot vesztek, ha megijesztem, ötezer holdnak leszek urává. Az igaz, hogy ez utóbbi igen kecsektetőnek látszott, mert nekem évi kétezer forint fizetésemen kívül egy garasom sem volt. Dehat miként ijeszszem meg ? Csak nem áilhatok egy ajtó mögé, hogy ha Béla arra jön, kiugorjam onnan, mert Bélának mégis csak van annyi léiek-jelen- iéte, hogy ilyen csekélységre meg nem ijed. — Miként ijeszszem meg ? kérdem Ernőt, ki még mindig kaczagott. — Ugyan ne nevess, kérlek, inkább szánj engem, hogy egy olyan jó barátot vesztettem el. — Még nincs minden elveszve, egy nagyszerű gondolatom van. — Ki vele, hisz’ látod, mennyire szenvedek. — Ohó! barátom, nem oly könnyen megy az, csakis azon esetben közlöm veled tervemet, ha szavadra mondod, hogy nyereséged felét nekem adod. — Szavamra mondom, megkapod, csak közöld tervedet. — Figyelj tehát, szolt Ernő, egy egyszerű fakoporsót csináltatunk, — Hagyd el. barátom, ez nagyon vastag tréfa lenne. — Jó, tehát, végezd el magad. — Nem, nem folytasd! — Tehát egy koporsót csináltatunk, két embert fogadunk, kik azt a jövő éjjel Béla lakására viszik, mi szintén velők megyünk s fehérbe öltözünk, a koporsót a szoba közepére teszszük s én inteni fogok Bélának, hogy feküdjék bele. — Nos, és ha nem fekszik bele ? — Az valószínű, de mégis szellemeknek fog vélni bennünket s meg kell, hogy ijedjen. — Én ellenkezőleg vélekedem’ ő sokkal higgadtabb Sirolin ■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a k&hOgést, váladékot, éjjeli Izzadást Tüdőbetegségeké hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HslTmaiia*La Rsehf A €7«. Basel (Svájc) TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.
