Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1907-10-19 / 42. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes Siam ára 10 fillér.

A drágaság ellen.

A nagy drágaságról való panaszkodások nem inai keletűek. Egész Európában óvek óta keservesen érzik, bogy az életszükségletek kielégítésére szolgáló cikkek árai egyre emelkednek, anélkül, hogy a kereseti viszonyok ezzel a emelkedéssel lépést tartanának. Ez az általános drágaság volt az oka, hogy a mi speciális drágaságunkra több figyelmet nem fordítottak vezető köreinek, úgy tartván, hogy a kórság általános : a drágaság a nemzetközi áruforgalomból kifolyólag minden ország lakosságát egyformán sújtja. A feljajdu- lások és felzúdulások hosszú, szakadatlan sorozatára volt szükség, mig megérlelődhetett a meggyőződés, hogy hazáimban a természetes és indokolt áremelkedéseken felül még az élelmiszer és egyéb uzsorák is teszik szinte elviselhetetlenné a lakosság legalább kilenc tizedrószének életét.

Végre is ügyet kellett vetni a panaszokra annál is inkább, mert azzal fenyegettek, hogy az adózó elemek tönkre jutnak, Nemcsak a megélhetés megkönyitósében rejlő nagy közgazdasági előny, hanem az adóforrások megmentése késztette a kormányt, hogy a drágaság problémájának megoldásába fogjon. A mod, hogyan és az eszközök amelyekkel a nagy drágaságon segíteni akar, mindenképpen megfelelőnek mutatkoznak, csak az a baj, hogy bizonyos huzamosabb időig fog tartani, mig a teendő intézkedéseknek foganatja lesz; noha a kormány erősen Ígéri, hogy már az ősz folyamán fog segítséget nyújtani. Aki azonban ismeri hivatalos apparátusaink lassúságát, az ankétek, értekezések, tanácskozások és mi más néven nevezendő, majdnem azt mondhatnék kerékkötők akadékosságait, az ebben az ígéretben nem igen mer bízni A zöld asztal mellet nem látni a nyomor ijesztő kópét, jóllakot gyomornak

Megjelenik minden szombaton.

jbZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL I Deák-tér 3. szám.

Mif!de>t(i"iuü d'jak a &lad<>liiv»taUiAii fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám.

HIRDETÉSEK:

pénfcfiieté* mel'ett a logjutányosabb ar

~2> Nyilttér sora 16 fillér. <£/> ■

nincsen érzéke a verelytékes munkában görnye- dezők szükölködései iránt. Az emberszerető, dicsretreméltó szándék, melyet még az alaposságra vágyó hajlam is reguláz igy késleltetik a kormány legújabban megindított mozgalmának áldásait már a tél folyamán érezhossük.

Bármint is legyen azonban, mégis örömmel látjuk, hogy a szemtelen uzsoráknak végot akarnak vetni. Még szívesebben látjuk pedig azt, hogy a kormány akciója az egészséges munkáslakások bérének olcsóbbá tételére is irányul. A lakbér a szegény ember keresetének nagy részét emészti fel s ha kevesebb lakbért kell fizetnie, az ily módon megtakarított pénzből egyéb eddig nélkülözött cikkek bevásárlására telik de több figyelemmel is lehet a maga és hozzátartozóinak egészségére és esetleg lelkét nernesitő élvezetekre is fordíthatja a lakbérből megtakarított pénzt.

A drágaság csökkentése egyúttal növeli a takarékossági ösztönt, amire különösen a mi népünknek oly nagy szüksége van.

A mai viszonyok közt ugyan nem lehet ráfogni a kevésbé vagyonos néposztályokra, hogy pazarlók volnának — nincs miből. De mihelyt sikerül valamelyes türhetőbb megélhetési viszonyokat teremteni, arra kellene a legnagyobb gondot szentelni, hogy magyar1 népünk — okulva a külföldi lakosság példáján — életszükségleteinek kielégítésében mértókletesebb legyen. Ne vonja ugyan meg magártól és övéitől a test és lélek épeségében tartására okvetlenül szükségeseket, de használja fel az árcsökkenésben mutatkozó előnyöket a takarékossági hajlani tokozására.

A legtöbb nemzet nemcsak életrevalóságának, az adott viszonyok és észszerű kiaknázásának, minő például az iparos és kereskedelem és a

mezőgazdasági konjunktúrák forszirozása, hanem a szerzett jövedelmek és kincsekkel való okos és mórsókeites elbánásának köszönheti nagyságát. Ha ezzen az utón követjük őket a mainál jobb megélhetési viszonyok közt is, akkor a kormány legújabb kedvezményezése nagy áldást fog jelenteni a sok csapástól megviselt magyar nép részére, „G. L.“

Hírek.

— Uj kamarások. A király, urai báró Uray Bálint, a magyar országgyűlés főrendi háza örökös tagjának, nagybirtokosnak a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta.

— Uj doktor. Ifj. Helmeczy Józsefet a kolozsvári egyetem jogi kara, a szigorlatok kiválóan sikeres letétele után a jogtudomonyok doktorává avatta.

— Kinevezés. Az igazság ügy miniszter Uj- falussy Dezső dr.-t, a szatmári törvényszék biráját a debreceni itélő táblához elnöki titkárrá kinevezte.

— Kinevezés. Vadász Károly szatmári lakosi a kereskedelemügyi miniszter a budapesti postatakarók pénztárhoz gyakornoknak kinevezte.

— Bírói kinevezések, ő Felsége a király Hatvány Kálmán nyíregyházai kir. törvényszéki jegyzőt a szatmárnémeti-i kir. járásbírósághoz,

I — Rusz Mihály soproni törvényszéki jegyzőt pedig a nagybányai kir. járásbírósághoz albirákká kinevezte

— Táblabirói kinevezés. Ó Felsége a király4 dr. Matolay Gábor szatmárnémeti-i kir. törvényszéki bírót, a debreczeni kir. ítélőtáblához biróvá kinevezte,

Szomorú az, amit suttog, . . . s tudj’ az ég : Betegen is úgy szeretnék élni még I

Későre jár, — oly sötét az éjszaka,

Nincs az égnek egyetlen egy csillaga ;

Ébren vagyok, — szivem, lelkem lázban ég ;

— Oh! hagyj engem, jó Istenem, élni még I

%

IV.

Száll a levél. . .

Száil a levél őszi szellő szárnyán,

Fáj a szivem elhagyottan, árván,;

Sir a lelkem, — visszakiván téged, —

Hisz’ nélküled mit sem ér az élet!

Sárga levél borítja a tájat, —

Lelkem mélyén balsejtelem támad, . . .

Mire a hó ellepi a földet:

Fájó szivem nem sajog már többet.

Szatmár.

sasi Nagy Lajos

rr

Őszi dalok.

Őszre jár . . .

A régi dallam újra csendül,

S homályba vész a fénysugár; Zokogva kél a méla csendből: Őszre jár . . .

A levél hervad, , . . s porba hullva Haldoklik, elvósz csendesen,

. . . Talán a sorsom pár év múlva Ez leszen.

•

Talán a búmra örök éj ül,

S felpattan majd a siri zár . . .

S e bús akkord is sírba szédül: Őszre jár . . .

11.

Oly szomorú . . .

Oly szomorú nékem ez a sivár élet,

Miként késő őszszel a nagy láthatár,

Lelkem is oly fáradt, mint a bérezi sas, mely Késő estig fönt a fellegekbe’ jár.

Nem csoda, hisz’ bú űz engemet már régen — És ez lassan-lassan sötét sírba visz,

Szivem is már — sajnos — nem egy uj életben, Hanem csak egy zordon túlvilágba’ hisz.

Ük

III.

Betegen.

Sárga levélt repit a szél messzire.

Nem hittem, hogy eljussik móg ennyire : Nyarat vártam, s késő őszre ébredők, —

Hej ! pedig én ügy szeretnék élni még !

őszi szellő zörgeti az ablakom,

Suttogását beteg szívvel hallgatom,

Sirolitt

■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást

Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindéttkor „Roeheu eredeti esomagoláM.

F. HalTmaiia-La Rarhr A Ca. Basel (Sftje)

Roehe

Kapható orvost rendeletre s gyttgy szertárat- Dsb — Ars Qvegeitklll 4.— karon.

SZATMAR.

TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP.

TÁRCA.