Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-09-28 / 39. szám
XXXIII. évfolyam 39-ik sz. Szatmár, 1907. szept. 28. M / ^ Jr-yf Jf y TÁRSADALMI KíS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. jSZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miodönii-'iiiii dijak a kiadohíVMtulbuu fízeteiulúk Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Lgjutányoaabb árban.-3> Nyilttér sora 16 fillér. <3— Jogsérelem az igazságon. Nagy sensatiót vert fel a Szatmári István bűnügye, élénk tárgyalás.,-vitatkozás tárgyát képezte az esküdtszék felni «ütő verdiktje, ügy laikusok, mint jogászok körében egyhangú véleményt hallani nem lehotelt, azért alkalmasnak találják az esküdtszék határozatát arra, hogy vele foglalkozzunk. A szatmári törvényszéknél helyi és környékbeli emberek töltik be az esküdt szerepét, azért szükséges, hogy a közvéleményt ismerjék. Az esküdt tudva lehetőleg csak saját lelkiismeretének és a jó Istennek felelős Ítéletéért, tormákhoz kötve van ugyan, de meggyőződését szabadon nyilváníthatja és azért felelősség alá senki sem vonhatja. * Az esküdtszéki intézmény, a bűnügyi judi- katurának legmodernebb alkotása. Ma a civilizált államokban mindenütt elvan fogadva, magában hordja, hogy a vádlottat, a ki a társadalom ellen súlyosan vétkezett, a társadalom képviselői, helyesebben az abból alakult birák Ítélhessék el, vagy menthessék fel. E nép biróság tehát felette fontos igazságszolgáltatási missiót teljesít és éppen azért jogos minden kritika az Ítélete ellen, inelylyel szemben minden apelláta kizárva van. A lezajlott legközelebbi bűnügy az a melyben a hozott verdiktet kritika alá vonták. Mint érdekes kérdéshez hozzá széliünk mi is elfogulatlanul kell kijelentenünk, hogy az Ítéletet a közvélemény nem fogadta megnyugvással. Magok a szereplők a kik a bűnügynek majdnem áldozataivá váltak, teljesen mellékesek az elvi kérdésekben. Itt pusztán csak is a közbiztonság és közigazság megóvására vonatkozólag jönnek a tények figyelembe, amelyeket felmentő vagy elítélő határozattal kellett bűnös, vagy bün- tetiietetlennek nyilvánítani. Jól tudjuk, hogy Szatmári István és Donka írma szerelmi viszonya, afféle diák szerelem lehetett, mely ábrándozásból áll, melyben a szerelmes diák önmaga szőve regényét, mert szerelme vissza utasittatott, emiatti elkeseredésében szerelmesét és önmagát meglőtte. Ennyi a szorosan vett tény, a többi ami a dologra tartozik csak mellék epizód. Ha szorosan fontolóra vesszük a szomorú esetet a törvényszéki orvos, ennek véleménye alapján az esküdtek, kizárólag azt a nagy szerelmet ruházták föl azon lélektani indokokkal, a melyek a beszámithatóságot kizárják. Elégnek tartották tehát a tett elkövetésekor létező lelki állapotot és nem számították be az előzetes elhatározást. Az igazságszolgáltatás nem azonos a megtörtént bűncselekmény megtorlásával, hanem inkább a jogrend kiegyenlítése és elrettentő példa állítása a jövőre. A felmentő esküdtszéki Ítélet tehát, egy hasonló szerelmes egyén részére csak biztató példa, bírói szentesítése annak, hogy büntetlenül lehetjük le azt az egyént, aki a szerelmet visszautasítja. Az ország fővárosában mindennapi a szerelmi dráma és az esküdtszékek előtt napi renden vannak a hasonló kérdések. Enyhén büntet ugyan a biróság, de vádlottat még azon a citnen mert szerelmes volt — fel nem mentett soha. Családapákból áll az esküdtszék is és a ki boletudja képzelni magát a gyermekét szerető szüle helyzetébe, az ilyen cselekményt nem tudja megbocsátani, sőt nem tud könnyen az Ítéletbe beletörődni sem, mert folyton ott lebeg előtte a I hasonló eshetőség és az apai szív keserve, a mely talán még nagyobb a haldokló szenvedéseinél is. Tiszteljük és megnyugszunk az esküdtszék határozatában, mert kénytelenek vagyunk vele, — de helyesnek nem tarthatjuk, — mert hasonló felmentő Ítéletek a beszámithatatlanság ilyen kiterjesztése tápanyaga az amúgy is köny- nyen gyúlékony szerelmesek drámai fellépéséhez, — az igazságon pedig jogsérelem esett. Felhívás. A szatmárnémeti önkéntes tűzoltó egyesület városunk törvényhatósági bizottságának nevében meghívta az országos tűzoltó szövetséget — hazánk összes önkéntes és hivatásos tűzoltóságát — 1908. augusztus havában Szatmáron megtartandó országos tűzoltói értekezletre. Ezen nagyarányú kongresszusnak megtartása csak úgy járhat teljes sikerrel, ha városunk polgársága vállvetett buzgalommal vesz részt a rendezés nagy munkájában. Szükségtelennek tartom a tűzoltói intézmény isn éltetését, magasztalását, Városunk müveit közönsége tisztában van azzal, hogy mily nólkülöz- hetlen szerve a társadalomnak a tűzoltóság emberbaráti intézménye. De most nem csupán a mi saját tűzoltóságunk erkölcsi és anyagi támogatásáról van szó ; hanem miután városunk közönsége hazánk összes tűzoltóságát a jövő évben vendégéül fogja látni, kell, hogy a vendéglátás oly módon nyilatkozzék meg, miszerint az ország minden részéből összesereglő 2—3000 idegen azzal a kellemes benyomással távozzék városunkból, hogy itt a főcél nem csak az eszemiszom volt; hanem mig egyfelől tűzoltóságunk minden tekintetben megállja helyét, másfelől az ideérkezettek kellő TÁRCA. Temetek siratok. Fényesség övezte, úri palotában, Él, egy szőke leány boldogtalanságban. Banaia sok és csak bolyong a föld felett, Hej mert hogy szerelmet esküdött énnekem. Szeretett . . . feledett . . . És ón itten élek e bus zordon tájon . . . Az a szőke lány volc minden boldogságom. Boldogságom nem volt más mint múló álom S nem élek . . 7 vergődöm. Széttépett álmaim Temetem . . . siratom . , . Szatmár Kovács Sándor. Egy hónapos szoba rejtelmei és az ideál. Csokoládés dobozom tetején megelevenül most a sz énhaj u hölgy, de fekete szemeddé alatt nem mosoly- ganak in or kékei lő szemei. Haragos villámokat szórnak azok. fehér arczát átfutja a foigerjedt vér rózsa színű lehelet, mig ajkai idegesen rángatóznak. — és oh szabadulás órája, káprázat-e ez vagy valóság: leszáll a doboz tetejéről, le az asztalról s kezében egy hosszú nyelű parfissal, mintegy bosszúálló nemezis villámként üt agyon vén és fia pókokat s viharként Seperve el aioknan mar ősidőktől fogva nyaralom és téli palotául .szolgait halóikon, penzión,nt czipőim egyiiét ragadja meg s annak sok viszontagságon keresztül ment sarkúval végzetes ütéseket mer a meg vendég jelen.étében is kószálni merészlő néhány rezervista svábnak gondtalan fejere. Szörnyet haltak azok mind s még hirmoudónak sem maradt belőiök egy is, ki a falrepedésekben még gondosan várakozó ezereknek bejelentse a szörnyű veszélyt: asszony van a háznál. S most ez az asszony eldobva fegyvereit, ismét megváltozik. Ajka, szeme ismét mosolygó lesz s óh égi kéj — hozzám jön, végig simít puha bársony kezeivel fagyos verítékben úszó homlokom s egy isteni, a csokoládénál százszorta édesebb csókot nyomva ajkaimra, lágyan sugdossa fülembe : Holnap az egereken lészen a sor 1 Imádott láda . , . imádott édes csokoládés doboz — hát való volna mindez 11... így kiálték fel örömtéíjes bámulatomban és — ----------felébredek. Társam zengő horkolással aludt mellettem, hátrahanyatlott fővel fújva a füstöt most is a kalandozó-elme képzelt csibukjaból. Egyik kezemmel szememet dörzsöltem, másikka oldalba böKém. Összecziheiődtünk. Jó későre járt már az idő. A bakteri síp az darab rövid es egy szál hosszú hangja — remesen hangzott el az éjben, De azért mi tovabo be.-zéigettüuk. Latja édes szomszéd, engem majd miden nap ily víziók gyötörnek, ebien is, amnuuOnn D. Nyugtalan lelkem együk hónapos szobaOol a masixba kerget, de megnyugodni nem tudóit sehol. Nem taialom ideálomat .... azt a nőt. KiueK haiya ép olyan setét tegyen, mint tízainosvar utczai éjféli időben, kiuea szemei megszégyenítsem a legjobb kekitot, s Kinek szája oly picziuy és kerek, mint egy 5 kros piezuia. — Azt a nőt, ki vulkáni tűzzel égendő szerelmem lángját viszontszereime lenmago lajaval öregbítené, ki eiüzze hónapos szobám folyton szaporodó kísérteiéit — svábot, pókot és egeret; ki őrangyalként fricskázná fel az orrom hegyét, midőn éjjel, nyöszörögve polypok és phosfornemü földalatti szörnyetegekkel álmodozom, s kivei kibékülhessek, valahányszor divatárus contó, vagy kozrnás leves miatt vele összeveszek. Ejh — a pokolba is, hát nem nézett még A pokolba még nem — de másutt már igeu. Szemlet tartottam az utczáu mindennap, megálltam a templom előtt, kijártam a korcsolyatér töltésére és köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mtaMakor „Rflflá*" ereétti esomaffoldst. r. Haffntaaa-U Rarhr A Ca. B*nel (Svájc) 99 Roche a Kaphat« orvosi rcntMetn • gy4far***rtáf*fc- bin — ára »ve*rnkJat 4.— korona. Tm 1 "J* IVI jjji R|
