Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-07-27 / 30. szám
XXXIII. évfolyam 30-ik sz.-r Szatmár, 1907. julius 27. SZATMAR. TÁRSADALMI E8 SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. . AT $8 ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijuk a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: lyász pénzfizetés mellett a legjHiányosabb árban. —e> Nyiittér sora 16 fillér. <^_ A czigányügy. Alig néhány napja, hogy a képviselőház üléseinek hosszabb időre történt elnapolása folytán pihenésre vonultak vissza a politikai élet szereplői, már is olyan események tartják izgalomban az újságok szenzáció — éhes kö- könségét, melyek borzalmasságukkal jóval túltesznek egy kis kaliberű politikai csetepaté érdekességén. Ezek az események azok a valósággal „emberbőrbe öltözött, sátánokkal bélelt fenevadak“ által véghezvitt vagy legalább véghezvinni szándékolt rablógyilkosságok, melyek méltán kelthetik fel az érdeklődését nemcsak azoknak, a kik pusztán szellemi élvezetük kielégítését találják az események láncszerű, alfától ómegáig való megismerésében, hanem gondolkodóba ejthet mindenkit, a ki a történtek felett elmélkedik és következtetéseket von le. Mert visszatekintve az elmúlt évek szomorú eseményeire, tagadhatatlan, hogy az oláhcigányok ügye országos ügygyé nőtte ki magát, még pedig olyanná, mely gyors és gyökeres orvoslást követel az erre hivatott tényezőktől. Felesleges volna kutatni, kit terhel felelősség, hogy egy közbiztonsági tekintetben kellőleg rendezett országban a betyárvilágra emlékeztető események játszódhatnak le és tarthatnak állandó rettegésben, örökös félelemben egész vidékeket. Az azonban el nem vitatható, hogy vétkes könnyelműség irható azok számlájára, kik a czigányügy, s különösen a vándorczigányok ügyének rendezésére hivatottak voltak, mert nem mai keletű, hogy e minden emberi érzésből kivetkőzött fajzat mintegy öröklött szenvedélytől hajtva jelöli meg útját ártatlan áldozatok vérével. Mindig büszkén állunk sorompóba, valaTÁRCA. Varja . . . Alacsony kis házikónak Kicsiny ablakában, Szép virágok díszelegnek Tavaszi pompában. Bent a házban asztal mellet Egy jó öreg asszony, Várakozik a fiára ; Kit újra láthasson. Bús sóhalya fel-fel halszik Feltekint az égre; Hogy mielőbb teljesedne, Régen várt reménye. S S mig az öreg gondolatit Szövi szépen, rendre ; Beteljesült gondolata, Minden reménysége. KÁROLYI J. hányszor a nyugati müveit nemzetekhez tarto- zandósjjgunkról van szó. S ime, mégis megtörténhetik, hogy egy vad horda minden kimutatható keresetforrás és közteherviselés nélkül, s mi több, felfegyverkezve csatangol szerte az országban, s a merre el halad, szabadon garázdálkodik a magán- és közvagyonban, a legnagyobb mértékben veszélyeztetve a személy- biztonságot is! S hol dan a jogczim, melynek alapján a hatóságok nejm eg) -két napon, hanem heteken át táborozni erigedik a város vagy falu végén e vérszopókat ?• Nincs hivatalos fórum, mely számon kérje céljukat, s ellenőrzést gyakoroljon felettük ? Vagy annyira jutottak közállapotaink, hogy mig egy tisztességes vándor- legény 24 órát sem tölthet igazolás nélkül egy városban az eltoloncolfatás veszedelme miatt, addig a közbiztonságot nagyobb mértékben nélkülöző országutat e garázda goliárdok békésen uralhatják ? Nem egyesekneknek, de a köznek érdeke immár, hogy az ország megszabaduljon a kóborcigányoktól, s még az eszközökben sem szabad válogatni, mert az embereknek nevezett szörnyetegek annyira visszafejlődésben vannak, hogy csak a legradikálisabb eszközök alkalmazása adhatja vissza őket az emberiségnek. A cigányügy rendezésénél csak is ez az egy cél lebeghet szem előtt még az esetben is a leghumánusabb a mód, mely e nem annyira visz- szaeső, mint inkább megrögzött gonosztevőknek emberekké tételét eredményezheti. A mi az annyiszor hangoztatott kényszer letelepítést illeti, ez vajmi kevés kilátást nyújt a czél elérésére ; a karhatalom ideig-óráig helyhez kötheti- ugyan, de mihelyt fellélegzik a nyomás alól, felszedi a sátorfáját, mert e barbár népet nyughatatlan vére századok óta ülNagykárolyi levél. Épp egy hete vagyok itt! — Ez egy hét feljogosít arra, hog}^ amit Nagykárolyban láttam és tapasztaltam, azt a „Szatmáriban, szerény tárca cikk alakjában elmondjam. A ^sigmond király titkára, Deák Gábor által elcsent pecsétnyomó segítségével rendezett tanácsú városi avanzsirozott előttem Nagykároly. Azonban ha végig mész az utcáján — bármelyiken — látni fogod azokat a nád fedelű viskókat a milyen már Szatmárnak — talán — legsetétebb Németi részén sem található. Ugyan itt az építészettel annyira hátra vannak, hogy még a kőműves is széken ülve vakolja a falat. Egy hétig latolgattam : befogjak-e a nagykárolyi levelekbe vagy sem ? A téma nem háládatlan, az bizonyos ; akarat sem hiányzik, de meg az adott szó is kötelez; csak a phizika, meg a mathematika akadékoskodik. A kiszabott sablonos munka akkora mező ; a sik, tér-mértan úgy elnyeli az egymásutáni órákat, hogy csak késő este vet ki belőle. Ekkor meg jól esik a pihenés, az erőgyűjtés ... de szükséges is. így biz a tapasztaltaknak papírra tevése elmaradt - mindezideig. De kalkulálni kezdtem : a hét egy nap - jának egy órája, se nem oszt, se nem szoroz, Hetenként negyvenkilenc óra, vagy ötven . . . igen mindegy. dözi; de ettől el is tekintve akár egy helyen, akár szétszórtan történnék a letelepítés, e vakmerő, mindenre elszánt népet csak a legnagyobb karhatalom állandó lekötöttsége tarthatná vissza a büntető törvénykönyv paragrafusaiba ütköző cselekmények elkövetésétől. Felvetették azt az eszmét is, hogy a kóborcigányokat lássák el vándorkönyvvel, mely- lyei a hatóságok előtt jelentkezni volnának kötelesek, s a hatóság igazolná, hogy a felügyelete alá tartozó területen mennyi ideig tartózkodtak. Hát ez bizony olyan dolog, mint a körösi szentelt viz ! Csak arra jó, hogy az alibit bizonyíthassák vele, de legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy meggátoltassanak a bűnesetek, különösen azok, melyek a magánvagyon ellen irányuló cselekmények elkövetésében nyilvánulnak. S még ráadásul nyilt kérdés marad, hogy mi címen szabadíthatok a békés polgárságra ez élősdiek ! Ez eszmével kapcsolatosan merült fel az a másik, hogy a nem magyarországi illetőségüeket kitolonczolják ; igaz, hogy ez egy lépéssel előbbre vinné a czigányügy rendezését, a mennyiben az ország megszabadulna egy felesleges tehéntől, de egyrészt az illetőség megállapítása a legtöbb esetben a lehetetlenséggel határos, mert e nép hazája valóban széles e világ, másrészt pedig a végczél — a polgáriasitás — meg sem közelíthető. Itt nem segít más, mint az államok kormányainak egyöntetű eljárása, ez is csak akkor, ha minden megengedhető eszközt megragadnak az elharapódzott baj legyűrésére. Ne higyje senki hogy a czigányügy csak országos ; egész Európa szégyene, hogy a műveletlen elem különösen a keleti birodalmakat rablókalandok szinterévé teszi. Azokra, a kiktől kiderül, hogy kezükhöz ! Lebillent a serpenyő, hogy lesz-e benne köszönet . . . I az — a direktorként — megint más lapra tartozik. Azt — mintegy megnyugtatásként — előre is i is kijelentem, hogy nem szándékozom sem hiperbo- j Iákkal, sem parabolákkal foglalkozni; hogy ez mennyire í sikerül, azt majd a jövő mutatja meg. Az utazást, mint nem kellemes; az ismerkedést, i mint feaí.letes dolgot elhagyom . . . A második benyomás, melyet Nagykárolyban érzünk — a drágaság. Ez ugyan ma már mindenütt van, de ily magasra a hullámai még a fővárosban sem csapnak. Eddig azt hittem, hogy ebben is Szatmár vezet, (nemcsak a pótadóban) de nem ... a pálma Nagykárolyé. Arkhimédesi csavarokkal kezelik a pácienst, különösen meglepő, szép sikerrel a kimérők. Gúzsba tekerik, kisrófolják belőlük az utolsó piculát is. A kosztolás maholnap művészetté fejlődik. Közeljövőben a medium már kap egy mikroszkópot; nagy szakértelemmel felállítja a talppontot, meghatározza az irányvonalat s nehány diagnális és centrifugális mérés után megkeresi a tányérjában levő, állítólagos borjú vésést, továbbá a szalvéta mellé tett s az idők folyamán át kérlelhetetlen következetességgel fogyó pék kiflit. De még ez hagyján ! Ezután jön az igazi művészet : hogy lehet azzal jól lakni és fizetni. No, de csak mester az élet; majd csak beletörődünk valahogy . . . Szabó Gusztáv UJ órás és látszerész üzlete Raktáron tartok mindennemű zseb-, inga-, fali- és ébresztő órákat uagy választékban 2 évi jótállás meiíett. Szatmár, Kaufman Ignacz (Berecz féle) házában Szemüvegek nagy választékban kaphatók! Valódi Chim ezüst árukból nagy raktár. 0 Elvállalok mindennemű óra, ékszer és szemüveg javitásokat jótállás mellett. Szolid ár, gyors és pontos kiszolgálás
