Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-28 / 18. szám
az urna elé és egy nyíláson keresztül belenyúl az üveghengerbe. Kihúz egy kicsiny tekercset ezen áll a nyerőszám, a másik árvalány belenyúl a kis urnába és szintén kivesz egy kis tekercset erről olvassák le, mennyit nyer az illető szám. A számok és nyeremények revidiálása után, a kihúzott tekercseket egy oldaltfüggő zsinórra húzzák. A háromszáz koronánál nagyobb összegű nyereményeket kétszer is megismétlik! Oh, milyen izgató dolog ez. Emberek kimeredt szemekkel, izzadva lesik a Számokat és a nyereményeket gyakran előfordul, hogy asszonyok elájulnak az izgatottságtól. És igy ment ez késő délutánig. Négy óra felé,, képzeljétek el barátaim, kihúzták 70.000 koronával az én sorsjegyemet, amit Dörgénél vásároltam, soha nem felejtem el ezt a pillanatot. Teli voltam gyönyörűséggel és büszkeséggel. Sikoltani szerettem volna, megöleltem Dörge urat, aki mehettem állt és őszintén osztozott az örömömben. Félóra múlva ott voltam a Dörge-czég irodájában, másfél óra múlva pedig már a pénz is a zsebemben volt. — És a pointje a dolognak? — kérdezte a patikáms, aki mindeddig egy szót sem szólt. — A pointje a dolognak az — felelte szellemesen a jegyző —, hogy ne mondjátok el a dolgot a feleségemnek, mert a pénz jórészét otthagytam Pesten. Ezeket a részleteket azonban majd csak holnap mondom el! Az urak diszkréten mosolyogtak, elváltak egymástól és hazatávoztak. A gyógyszerész, aki titokban egy czirr.et irt be a jegyzőkönyvébe, egész éjjel egy meghosszabbított szabadságról és a Dörge-bankház szeren rsesorsjegyeiről álmodozott. Táreza. Utazási Raíané Öten ültek együtt a kaszinó olvasótermében. A biró, a tanító, a jegyző, az orvos és a patikus. Kitűnő hangulatban voltak, az a kápráztató jókedv borította el őket, amelyet finom bor mellett érez az ember fűtött szobában, ha odakünn zuhog az eső, veri a falat, az ablakokat, a kaput. Kitünően érezték magukat és a jegyző, aki három óra előtt érkezett meg Budapestről, finom történeteket beszélt. A hallgatóságnak nyitva maradt a szája a csodálattól, amikor a jegyző ur. a sok sikamló kaland után, amikben annyira bővelkedik az a gonosz, romlott Pest, hirtelen rátért egy izgató, érdekes témára. — Nem is képzelitek, hol voltam Pesten, merre jártam, mit láttam ? — mondta ravasz mosolylyal. Öt lépésnyire álltam a Szerencsétől. Egy födél alatt voltam vele, csak egy vékonyka átlátszó üvegfal választott el tőle! — Ah! — mondta igen pikánsan az orvos — valami szép asszony hálószobájáig jutottál? — Vagy talán be is kerültél az ajtaján? — kérdezte a kis doktor. A többiek is igen figyelmes- képet vágtak, amikor a jegyző, hogy végre kielégítse a minden oldalról nyilvánuló kíváncsiságot, megszólalt: — Egyik sem. Ti léhák és ostobák vagytok, barátaim. A fától nem látjátok az erdőt. Az asszonyoktól nem látjátok az igazi Szerencsét. Tudjátok-e, hol voltam? Elmentem az osztálysorsjáték-igazgatóság palotájába és végignéztem egy húzást. — Óriási! Érdekes! Szenzácziós! — hangzott az ajkakról és a jegyző hozzákezdett az izga.tó látvány elmondásához. A dolog úgy kezdődött, hogy bementem a Dörge-czég hivatalába, hogy rendezzem a sorsjegyügyeimet. Megismerkedtem Dörge úrral, aki sejtette, hogy mennyire szeretnék látni egy osz- tálysorsjegy-huzást, s igy szólt hozzám: — Kedves barátom, tudja mit: jöjjön velem, elvezetem a húzáshoz! A Dunaparthoz közel, a Duna-utcza egyik gyönyörű díszes palotájában lakik a sorsjáték igazgatósága. Egy finom kis kapun fordul be az ember a terembe, mely ilyenkor húzás idejében szinte meg van szállva közönséggel. Két rendőr alig képes rendet tartani és mi is csak nagvnehezen juthat unk helyhez. A második sorban ülhettem le, alig öt lépésnyire volt tőlem a dobogó, amelyen egy óriási és egy kisebb üvegfalas kfrékbeti számtekercsek voltak felhalmozva. Eleintén a nagy izgalom miatt nem igen ismertem ki magamat és nagy segítségemre volt Dörge ur, aki mellettem ült és felvilágosítással szolgált. Elmondta, hogy a nagyobbik kerékben 125.000 szám, tehát az összes eladott sorsjegyek számai, a kisebbikben pedig a nyereményösszegek vannak apró tekercsekben felhalmozva. A kerekektől jobbra egy hosszú asztal mellett a hivatalos urak ülnek. Egy miniszteri tanácsos, az oldalán pedig a közjegyző és a sorsjáték igazgatóságának képviselői. A búzást megelőző napon hivatalos személyek jelenlétében lepecsételik a kereket, a után pánczélszekrénybe helyezik őrizet alá. Megkezdődik a húzás. A pecséteket letörik, konstatálják, hogy rendben van a dolog és két apró árvalány könyökig meztelen karral odaáll