Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-21 / 17. szám
XXXII. évfolyam. 17-ik sz. Szatmár, 1906. április 21. TÁRSADALMI ESS SZÉPIRODALMI IIETII .A I ’. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Bizalom és népszerűség, A társadalmi életben, a polgár ember legszebb, legmagassabb kitüntetése ha társai magok felébe emelik, kit közbizalom és népszerűségből szeretettel halmoznak el. Az a legtöbb, a mit a társadalom adhat, de egyúttal a legbecsesebb is. Büszke lehet reá a kit az ilyen kitüntetés ér. Az országgyűlési képviselőség ilyen megtiszteltetés, mely a választottra fényt dicsőséget áraszt, az illetőnek kell, hogy elvében és személyében, egyaránt letéteményese legy'éw^lF közbizalomnak. A bizalom és népszerűséget igen sokan hajszolják, és a közvéleményt mesterségesen is törekszenek megnyerni, habár magas polczra ilyen önző és anyagi eszközökkel olykor-olykor sikerül egyeseknek följutni, — előbb-utóbb kiderült a mesterkélt állapot és a kierőszakolt népszerűség is a maga valójára sülyed vissza. Az igazi és szabadon nyilatkozó közvélemény folytán keletkezhető népszerűség egy érdemekben gazdag, fáradhatatlan, a közügyekben minden magánérdeket kizáró munkásságnak lehet következménye, ahol a polgári erényre egy makulata homály se tapad. — E mellett szükséges bizonyos szerénység is, mert az öndicsekvés és a népszerűség hajhászata önmagunknak a felkínálása bizonyos visszatetszéssel jár. Ha egy férfi jeles tulajdonságokat — a haza, vagy a város ügyeinek önzetlen vitelében feltud mutatni, valóban méltó arra, miszeVitézi lakodalom. Irta : Pékár Gyula. Szó ami szó, egy óra múlva már kuruc és labanc egészen összegyalulódtak. Az elázó várbeliek testvériesen borultak vendégeik nyakába, ölelték őket és csókolták, aranyos gyerekeknek titulázták. Öreg Márton ur egyre meghatottabban tapogatta Ádámot: — Biz Isten, szeretlek öcsém ! Hej mégis csak magyar a magyar ... Jó, hogy eljöttél : te léssz a vőfélyem! Nézzed Csak milyen szép a mennyasszonyom, ugy-e ? Szólj már hozzá, udvaroljad kicsit 1 . . . Eltelt még egy óra s ekkorra már a vezérkar | fele az asztal alatt hevert. Aki még lábon volt, az már mindenik más nótát fújt, — Nádelholz egyedül éltette a császárt, Rindsmaul magában jodlizott, — Szeretsen Péter pedig egyre haragosabban monolo- gizált: — Kántor, ha megtelik, jobban dong . . . Igyál koma 1 Nem vagyok én ’parasztember, eszem-iszom törzsökéből származtak eleim . . . apám amerre járt, a vízben nem tett kárt . . . No mi lesz hát ? Lesz-e menyasszonyi tánc ? Megszólalt a zene, talpra cihelődtek a mulatók. A nyurga Nádelholz a vastag Kata nénivel állt ki, — Pölöskey uram is minden árron fel akart volna kelni a székéről. — Megyek már tubicám, — motyogta Ágnes felé, — eljárom én a kopogót, várj csak! De hát nehezen vitte már a lábát, mint a mo- zsárt! Minduntalan visszadült a karosszékébe. Hogy nevettél 1 , . . Ádámnak szeme villant, — felugrott. Megjelenik minden szón baton. jSZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 8. szám. Miudemiomü dijak a k'»d.'biv»talbHn fieetendőfe Szerkesztőség! telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készp黫fizetés mePett a lpgiutMiyonab!* árban.-<$• Nyilttér so 'a 16 fillér. <s— rint szemünk rajta megakadjon, és nyújtsunk feléje önként a kitüntetésnek ezen legmagassabb j át. Nem tartjuk azonban helyesnek azt az eljárást, ha valaki a nélkülözhetetlen feltételeket érzi ugyan magában, de a bizalmat és népszerűséget saját részére nemcsak kéri, hanem arra a lehető eszközöket felhasználja, kérő és rimánkodó módon az egyes polgároktól mintegy kierőszakolja. Nem helyes, hogy személyi érdekből a választókat akár közvetve, akár közvetlenül arra persvadálják, hogy jó előre becsület szavokkal kössék le magokat, hogy csak is reá adják e bizalmi állásra szavazatukat. — A kötelező nyilatkozat átnyujtásakor a szavazó polgár még azt sem tudhatja, hogy kik között lessz a választás. Érdemes embernél érdemesebb is akadhat és a szavazati jogoknak előzetes lekötése, már ellentétben áll, az igazi közvélemény meg- nyilatkozhatásával. Azt sem tarthatjuk helyesnek, hogy valaki bizonyos protektorátus alá bújva ’ajánló levelekkel jöjjön hozzánk, képviselő jelöltnek. Ehhez nem felsőbb ajánlat, hanem az itteni polgárok szeretete és ragaszkodása a főkellék. Mi a képviselő jelöljek személyében nem keressük a gáncsot, nem vonunk le egyéniségükből semmit, de jogos és méltó elbírálásban kell részesítenünk azon eljárást, a melylyel Dr. Kelemen Samunak barátai és kortesei, sőt maga is a bizalmat és népszerűséget megszerezni mesterségesen is törekednek; erre olyan lépé— Majd eljárom én bátyám, fe helyetted! — Helyes! tapsol Márton ur, — három a tánc ! nosza hajdú, fürge varjú, kiálts csak egy hoppot! Ádám szilajon vetette fel a fejét. Ágnest kereste . . . végre hát egymásra nézhettek, boldogi tó hosszasan, édesen ! A leány pirulva kelt fel otromba labanc udvarlói mellől, remegve lépett előre s aztán lehunyt pillákkal menekült táncosa karjai közé. Boldog egy perc ... oh, hogy tapadtak volna egymáshoz, találkozó ujjaik mily gyönyörrel, hévvel csuklottak össze ! De hát vigyázni kellett . . . Felállottak. Szép volt az ifjú vitézi mivoltában, — a testet vett lenge báj mellette a leány. A kuruc kapitány összeverte bokáját, daliásán fogta át a párját s aztán palotás lendülettel lejtve léptek szépen. Hévvel járták, — szivét gyújtó lelkesen, szerelmesen . . , Annyi bánat s félreértés után egymásra találtak végre : im’ ennek az ujjongó öröme lüktetett lendületükben ! Diadal volt e tánc, a a szerelem győzelmének gyönyörű költeménye . . . Az egész násznép őket nézte. Ilyet még nem láttak ! — Gyönyörű a leány ! — De daliás a legény is . . . — Éppen összeillők ! Ezalat tánc közben a fiatalok szemei is beszélgethettek : — Csalfa húgom te, igy el tudtál volna hagyni ? — Hiába vártam kegyemedre . . . — Sokat szenvedtettél 1 — Többet szenvedtem én magam . . . — Angyalom! . . . Akkor a búcsúnál mért nem szóltál ? , seket használnak fel, amely nem helyes módja az egyéni bizalom szabad kifejezésének. Nem ismerjük el senkinek sem azt a jogát, hogy bárkit reánk erőszakoljanak. Kérni, ajánlani még lehet, de követelni, fenyegetni nem szabad. De aki kér és ajánlj az is személyi érdeket támogat és nem a közérdeket szolgálja, mert hiszen, ma nállunk a választás nem az elvek, hanem a személyek harcza lehet. Aki pedig az ajánlatot pláne, mint postulatumot hozza annak azt kikellett előbb eszközölnie. Választhat a város bárkit képviselőnek, de a mandátumnak csak az lehet jogos viselője, a kit valóban a szeretet és bizalom teszen annak tulajdonosává, éppen azért azt tartanánk helyesnek, hogy a jelen viszonyok között szűnnék meg minden erőszakoskodás, minden korteskedés, mert a választásnál nem a hazáról, nem a városról van szó, hanem tisztán arról, hogy kinek nyújtsuk az általunk adható legnagyobb megtiszteltetést, ki bírja inkább a közügyekben teljesített magatartásánál fogva városunk polgárainak bizalmát és szeretetét, ezt pedig megmérni csak is idegen segítő eszközök nélkül lehetséges. Meg lehet, hogy ezúttal össze sem lehet mérni a bizalom és népszerűség fegyvereit, — mert a közvélemény ajánlattal és aláírások kieszközlésével már lenyűgözve van, — talán ellenjelölt sem akad, mind azonáltal az idő beigazolja, hogy az olyan bizalom és népszerűség, amelyet másoknak a versenytérről való mesterséges leszorításával szereznek meg, ális — Inkább kegyelmed szólhatott volna . . . — Szólok hát most, — szeretlek ! — Mentsen meg innen, esdeklek . . . — Jösz-e velem messzire ? — Akár a világ végire . ’ . A társaság tapsolt, éljenzet. Pölöskey uram helyeslőleg bólingatott egy darabig, de aztán egyszerre valahogy nyugtalankodni kezdett. No no, mi lesz itt ? kicsit tulszépen járják ezek a fiatalok ... Az ördögbe is, mért táncolnak el most olyan messzire, a terem utolsó végére ? Hova tűntek el igy egyszerre ? Az öreg nagyot káromkodott és dülöngőzve kelt fel. . . . Hit tényleg elragadta a hév a szerelmeseket. Ádám a szomszéd terem függönye mögött önfeledten szorította magához kedvesét. — Ágnes mormogta sebesen, — cselekednünk kell hamar . . . Mindenki mámoros itt a várban . . . itt a perc, mostan megszökhetünk . . . A leány boldogan simult hozzá : — Veled megyek . . . Oh Ádám, mondjad, kivimbe még felettünk az az öreg almafa ? — Lesz még tavasz, angyalom, a mi szerelmünk szép tavasza lesz az . . . De tulédes volt a csók, — a találkozó ajkak egymáson feledkeztek . . . Dühös kiáltásra riadtak mámorukból. Mögöttük Pölöskey Márton állott az ajtóban, mellette Kata néni csapta össze szörrvyül- ködve a két kezét. VII. Az öreg paprikára válva toporzékolt ott a küszöSirolin ua • I 6M0(t t* * Mtsátyt, nrcgMfii- Mcat, vttuSfMt, <I|eH ixzzdíst Tüdőbetegségek, tmruíetí, szamár- köhögés, skrofulozl9, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti e.*omagolátt. F. ÍIoífrnann-iLa Rock« & C®. Basel (Svájc), JRoehe ßf K»phit6 OTTOsi rendeletre a fydrysiertánrtc- ben. — Ári üvegeiiklnt 4.—koron*. ' rtsRü SZATMlR.
