Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-14 / 16. szám
XXXH: évfolyam. 16-ik sz. Szatmár, 1906. április 14. © SZATMÁR. I|| '-?*££/ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁH : Egész évre 4 koroua. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miudeiiurmn dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-<=> Nyilttér soi^ylÄTtHler. <$Húsvéti gondolatok. Tavasz van. A fák rügyei a virágok kely- hei homladoznak. A kihalt természet felett győzedelmet vett a napsugár csókja. Az életnek, a feltámadásnak éneke zeng mindenütt. Uj élet a társadalmi és politikai életben. Uj élet mindenfelé. Méltán zendül meg tehát e napon ajkainkon : „Gyö- zedclem! gyözedelem! ellenség meggyőzetett. Ama félként fejedelem, megnyerte az életet!“ Igen ama felkent fejedelem, a nagypénteki áldozat, kit elhurczoltak, megvádoltak, megostoroztak, bünhalálra kárhoztattak, kínos keresztfára és sziklasirba juttattak — meggyőzte ellenségeit, meggyőzte legnagyobb ellenségét is, a halált, és |. . . . felcsendült, cseng ma is biztató szava: „Én élek és ti is éltek /“ (János XIV. 19.) Ezen szavak hallattára megvigasztalódva, sőt örvendezve kérdezzük: „Hol van koporsó hatalmad ?... Hol van halál, a te diád álmád ?... Hát: „Mit keresitek a holtak közölt az élőt; nincs ill az Ur, feltámadott!“ Igen, — feltámadott!... Azt, a kit sirba zártak a koporsójából is kitört és él ... . él. .. örökké ! Betelt szivünk vágya, óhajtása! Feltámadt az Ur, s ennek emlékére felderült ismét az élet s örökkévalóság nagy ünnepe ! Dicsősségben fürdött az első husvét haj- nalpirja, hirdetve az igazság diadalát. Oh első husvét, győzedelemnek, diadalomnak szent napja, ismét feltűntél előttünk a te isteni ragyogásodban és megmutattad, hogy nagy péntekre husvét következik. Már már úgy tűnt fel nekünk, hogy győz az ellen, hirdetve diadalát . . megölve, meggyilkolva népünk üdve, szent joga, szabadsága ?! . . . Küzdöttünk, szenvedtünk az igazságért, a szentügyért. Sok sebet kaptunk. De a küzdés, a szenvedés diadalt aratott. Feltámadott az igazság . . . Melynek hallattára zeng,, a róna és viszhangzik a hármas halom s a négy folyam, erdők, mezők dalnokai hirdetik : »El a Jézus a mi fejünk, Keresztyének énekeljünk; Ülvén husvét ünnepeket, Uj győzedelmi éneket! Husvét van. Emlékezzünk, emlékezzünk ! „Édes kínos emlék ízet. Úgy meg fogja a sziveket Nagyobb rész,t kér tár. a bánat, .Sóhajunkból felhő támad. ... De túl rajta .... talán nem messze, Mintha lángzó féne rezegne .... Eljő amit szivünk érez: A magyar név megint szép lesz 1“ Igazságnak Istene! Hála, örök hála Néked e húsvéti szent örömért. Hála örök hala Néked, hisz a Te munkád volt ez. Te ébresztetted fel prófétáid által ez alvó nemzetet, hogy szent jogaiért küzdjön, szenvedjen s vérezzen a kereszten. Útmutatást adtál neki Fiad példájával, ki megfeszittetett ... de, feltámadott!! Feltámadt e nemzet is régi aléltságából s most az igazság alapján munkálkodva fogja megalkotni jövendő biztosítékát, alkotmányának szabadságát, Nagy ünnepet ülünk ma, a husvét nagy ünnepét. Dicsősségben úszik a hajnal pírja s a nap tisztábban ragyog az ég peremén, mint valaha. Besugározza fényével a múltat és jövőt. S általa a múlt az emlékezeté, a jövő az igazságért küzdő magyar nemzeté. Az Istennek legyen azért hála! ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által. yEgy kézi tűzoltó készülék bemutatása. Ördöngős kézi tűzoltó készüléket mutatott be szerdán délután félháromkor a piacon a „Minimax“ készülékek épitőtársaságainak igazgatója, a ki e végből a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kérésére Budapestről személyesen utazott le. A közönség figyelmét falragaszokon hívta fel a Gazdasági Egyesület e mutatványra s csakugyan a kitűzött időben már ezerre menő tömeg vette körül a Fehér-ház előtti bekerített területet, a hol a meggyújtásra szánt anyagok voltak felhalmozva. A kitűzött időben megjelent a társaság igazgatója, a közönség csak leste, mikor gördül hát elő a „Minimax“ masina,“ügyet sem vetve arra a pár cukorsüveg- tormáju s nagyságú bádogedényre, melyek oly bámulatos hatást képesek kifejteni az oltásban. Az első oltás egy öt kátrányozott s petróleummal leöntött hordó piramison mutatta be az igazgató. Mikor ugyanis legjavában égett a piramis, elővett egy süveget, fenekét a földhöz ütötte s azonnal csúcsán kilövelt egy hatalmas sugár, melylyel 10—12 méter távolságról befecskenCsak egy napot . . .* Csak egy napot adj Uram még ! Legyen akkor felhőtlen ég, Mező kert, virággal tele S daloljon a fülemile. Gondtalan, mint évek előtt, Szívjam az édes levegőt; Életkedvvel, boldogságban Fürödjém a napsugárban. Lássam a sok hü czimborát, Halljak újra vidám danát S nézzek epedéssel rátok, Rózsás arczu szép leányok. Élvezzem még e napon át A földi élet mámorát! S ha majd r 3te a nap leszállt, Küldd Uram értem a halált! Szeli Károly. * Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt levő legújabb verskötetéből. Vitézi lakodalom. Irta : Pékár Gyula. Furcsa volt ezt látni, de a tiszttársaknak csak annál jobb kedvük lett tőle. Egymást érte a sok bolond- abbnál-bolondabb felköszöntő és csiklandozó megjegyzés. Csak egy ember maradt komoly : Ncádelholz őrnagy. — ő mentül többet ivott annál kenetteljesebbcn emelte poharát a császárra s egyenkint a nagyságos főhercegekre. Borban az igazság: a busulő Szerctscn Péterből kezdett lassan kibújni a régi kuruc virtus : — Eh, hagyjad már azt a császárt! Alszik az ilyenkor, még felköltöd az óbégatásoddal! Aztán pohárral kezében ő maga kelt fel. — Eh, vesszen el a világ, maradjon a szőllő, kapálás nélkül is legyen mindig termő ! Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy viz, melynek neve Duna, Dunában egy bal, melynek neve harcsa, — egymást szeretőket az Úristen tartsa! Szervusz torkom, vedd be gyomrom, gratias ago, bújj be ! Dörgött az éljen, csendült a pohár, — Pölöskey uram tipegve kelt fel s meghatottan köszönte a jó kívánságokat. Aztán legényesen ugrándozva fordult Ágnes felé s lépes beszédekkel igyekezett megejteni őt: — No tubicám, fordítsd már rám azt a szép személyedet ! Ne ráncold a homlokod gerezdben, hanem mondjad, hogy soha semmi nyalka fiatal kedvéért engem a Szivedből ki nem vétsz 1 Ágnes azonban csak szótlan maradt. Arca égett a szégyentől, remegett egész testében. Ahogy Pölöskey uram olyan vágyakozó, mámoros arccal közeledet feléje, undorral, iszonyodva szökött talpra. A bolond öreg Márton kurjantva lejtett előtte: — Dinom-dánom, legény vagyok én ! Tarka szoknya, szép kisasszony, nosza rajta, fordulj az ölömbe . .. — Úgy van! — ordított a vezérkar, — ne légy gyáva, csókold meg már végre ! . . . Nosza rajta, arcul fordulj, vágj belé . . . Pölöskey uram neki durálta magát. Ugyan csak aprózta a táncot s még nagyobbakat kurjongatott. — Telekes bocskor, gyöngyös kapca, eljárom én a kopogót, járd el tubám te is ! . . . — - Lássuk a menyasszonyi táncot! lássuk ! — lármáztak a többiek, — de előbb azt a csókot! Az öreg vőlegény elszégyelte magát. Odaugrott és mohón kapta át a védekező menyasszony derekát. Sóvár ajaka már majd az Ágnes arcát érintette, mikor egyszerre váratlanul nyílt a terem ajtaja. Nagy dül- löngőzve Podlupka Vencel lépett be rajta, A csók abba maradt, mindenek a részeg jövevényre néztek. A slrázsamester kedvtelve dünnyögte : „A Rákóczy vojnába „Liptovába jártam „Húsát, kravát, szvinyát, volát „Kurucoktól bráltam . . . — No szólj már kuka, mi lelt ? — nógatták. Vencel észbe kapott s a homlokára ütött. — Hát csak azt jelentem alássan, hogy bizony vendégek jöttek . . . — Ki az ördög te ? Podlupka ugyjhahotázott, hogy alig tudta kinyögni: — Hát a kuruc sógor . . . onnan lentről . . . Beleznay kapitány . . . Sirolin £nieU ax étvágya* #f a taalsftíyl, intgsxfijt- ht* a kökögfit, ttifttttfaot, ^j«ü fauadiit Tiidoboíepsógek, *mwíttk, szarnár- kfShogés, skreft4o7Ís, Influenza eUen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen minclcnkof „Uochn“ crttleti C’omnQ<>lá»t, F. Hoifmasn-La íteehe & €o. »sk«1 (Svájc) ) r ■*>> * i U huP > Kaphtiö orvmi renrWetre a xytzynttTtirMY.öai; —
