Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-07 / 15. szám
XXXII. évfolyam Szatmár, 1906. április 7 í Eö SZERIRŐL)A Megjelenik minden szómba to ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, Egyes szám ara 20 fillér. jUZEFJKESZTGSEG ES KIADÓHIVATAL Deák-tér 3. szám. Mitideiiii-niti dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. Készpénzfizetés mellett a legintányosab!) árban-&■ Hyilttér sora SS fillér. <$Vérző sebek. Irta : Görög Miklós A 48-iki nagy átalakulás, — mint már előbb is rámutattunk, — nemcsak a szolgaság láncát tépte le a jobbágy kezéről, hanem felszabadítván az úri hatalom alól, eltépte azokat a kötelékeket is, melyeket az évszázados megszokottság, egymásra utaltság teremtett a szivek között; széttépte azokat az erkölcsi kötelékeket, melyek a földes urat és jobbágyat jó és balsorsban együtt osztozni kényszerítők. Való igaz : e kötelékek néha és egyeseknél fojtósra húzódtak a gyöngébb nyaka körül ; de átlagban mégis inkább mentő kötél volt az, a melyhez ragaszkodva a földes ur és jobbágy család", apáról fiúra hagyhatta az ősi rögöt a századok viharában s áltaiok a nemzet fenmaradt, olykor virult is ; legtöbbször az enyészettel dacolt. Ám e kötelékek elszakadtak. Az addig egységes társadalmunk, mint oldott kéve bomlott szét és bomlik most is azóta. Az uraság magának és — a banknak szánt vet; a paraszt meg az uzsorásnak (hogy ez egy ember vagy részvénytársaság ? mit tesz az !) Az ur elvonul, ha még megvan, ősi kúriájába ; a nép —- Amerikába. A gazda panaszkodik; a szegény? elfásulva a holnapra sem tekint. Zord idők. Itt van egyik tátongó sebünk, melyet ha nem gyógyítunk, menthetetlenül elvérzünk rajta! itt van bajaink egyik kiapadhatatlan forrása, melyet ha ideje korán be nem tömünk, egy irtózatos gazdasági válságnak áradata sodor el bennünket, magában ? minek magyarázni ? a ki nem érzi, nem érti ; a ki nem érti, nem hiszi. De eljön ennek is az ideje, de csak akkor, ha befogadására lelkünket előkészítettük. Erre szenteljük mi is magunkat. Eljön, mert el kell jönnie annak az időnek, mikor álomkórságunkból öntudatra ébredünk s újra kezünkbe vesszük az elszakgatott kötelékeket fáradságos munkaáron is, belátva azt, hogy mig szivünket a népével s vele együtt magunkat véráztatta rögeinkhez újból oda nem kötözzük, jólét, boldogság nem fakad számunkra sem csonthalmos harcmezeinken ! Ismerjük, látjuk bajaink eredetét, és mégis! — mintha átok súlya nehezedne reánk, ölbe tett kezekkel várjuk az idők jobbrafordulását, bízva a magyarok Istenében, a ki nem hagyhatja el az- ő népét! Nézünk tétova a körülöttünk sötétlő éjbe s csöndes türelemmel mondogatjuk: megvirrad még valaha! bizonyára meg ; csak későn ne találjon pirkadni hajnalunk, mikor álomkórságból elernyedt karjaink képtelenek lesznek a munkára már. És mire várunk hát? Csodára, mely rögtön megnyitja számunkra a földi paradicsom ajtait ? Elmúltak a csodák! Azaz hogy még sem : naponkint ismétlődnek azok és pedig tömegesen ott, a hol az emberi értelem és akarat szívós munkával teremti számunkra millió változatban az élet minél szebb és kényelmesebb eltöltésére az eszközöket. Hejh ! de mily messze vagyunk mi c boldog tájaktól! nem annyira a külvilágban, hanem bent lelkivilágunkban, a hol a messze vidékek kulturtermékei nem gördülnek elénk fényes sínpárokon, hanem a hol magunknak kell fáradságos, de gyönyörködtető munkával megszereznünk azokat. Lelki világunk az, mely elválaszt bennünket ama csodatermő másik világból, a hol már az emberek annyira előrehaladtak, hogy megértei. »és értékelni tudják e szót: munka! Nálunk még csak egyesek agyában dereng homályos fogalma e szónak ; kevesen talán értik is; értékelni tudja talán — egynéhány. Embertársaink és magunk javára fordított munka: hogy az földi boldogságunkat rejti Egy figyelemre méltó tűzoltó készülék bemutatása. A tűz mindenkinek réme, legkivált annak, kinek vagyona van, kinek van pusztulni valója. — S ki van első sorbaa kitéve a UH veszedelemnek, az a gazdag ember-e, kinek minden értéke páncélos bankokban, elégiietetlón szekrényekben van elhelyezve, vagy a kisgazda, kit néhány óra alatt koldussá tehet egy pusztító tűzvész? Tagadhatatlan, hogy utóbbinál különösen nagy fontossággal bír a tűz elleni kellő védekezés, mert, bár a biztositó társaságok a teljes kockázatot nagy mértékben enyhítik, teljes kártérítést még sem nyújtanak; rendkívül figyelemre méltó tehát a technikának minden lépése, mely a tűzvésznek elejét venni segít. Megbecsülhetetlen horderővel bírna tehát egy oly megfelelő áru készülék, méh'- a tűzvészt már keletkezésében könnyűszerrel elfojtani segítene, s annál meg- becsülhetetienebb lenne ez az eszköz, ha joker hihetővé tenné a rendes tűz oltás körül a nagy tömegű viz. által okozott, sokszor a tűznél is nagyobb mértékű kárt. A sajtó újabb időben egy szenzációs hatású ilyen Az elpusztult világ Gyermekként szeretni az édes hazát Lázas szívvel küzdeni a milliókért Mint legszentebb célért ez élten át. Nem volt nyár, nincsen tavasz, Nem nyújthat gyümölcsöt száraz ág, Vén muzsikus te, zúzd szét a lantot Nézd ez az elpusztult világ. Öreg, a világ egy álom még Es álmom egy világ Fölfelé törni, mint a hegymászó Ki kőröl-köro hág. Huzz még egyet öreg! Vagy ne bánsd, hiába. Nem huzol több lelket Az elpusztult világba. Szép volt, volt de vége van Öreg, nincs ott többé élet Sok szép remény, sok szép vágy, Ne húzd, mind az ördögé lett. Miként zöld bokor napját Öröm könnyel várja ügy vártam a jövendőt Az élet hajnalába. Miként epedő lányzö Jövő kedvese elébe Szép remények virágával Vígan mentem én elébe. Mint csermely a virágvölgybe Susogva iramloftam Sejtelmesen, dalolva bíztam És szépet álmodva, folyton álmodtam Öreg, a világ egy álom volt És álmom egy világ Fölfelé törni, mint a hegymászó Ki kőről, kőre hág. Ég felé törni, melynek derekán A ragyogó nap sugara van. És abban, mint bokor fejlődni, érni A tudomány lángsugarában, S erősbbödve férfivé nőni Vitézi lakodalom. Irta : Pékár Gyula. . . . Abban a percben lépett oda a hintó ablakához a ihztelgő kuruckapitány. Ágnes összerezzent s hevesen kapta ki arcából a fátyolt. Halk sikoly hagyta el ajkait. — Itt van, . . ő az 1 — Hol — kicsoda ? — Ádám . . . Pillanatig tartott ez csupán de szemeik az üvegablakon át találkoztak és most végre tán mégis megértették egymást . . Az ifjú összerázkódoit, önfeledten csak ennyit szólt : „Majthényi Agnes ! . . aztán döbbenve, sápatan lépett hátra. A hintó tovább robogott s pár perc múlva már szerelmes Pölöskey uram emelte ki a kocsiból halavány menyasszonyát. S e pusztulás romjain, Mért húzod hát azt a dalt. Hiába dalod, bár sok tikkadt szívből Már forró könnyet csalt. Mostoha a lelkem, hideg- szivem Ej fattyú a hang, mely ajkamon szól. Szivem mélyéből tör ugyan kis patak, De mint gyönge erecske szikla alól Csak sejtem, sejtem, de hiszek benne, Miként a csillagos égben nem. Hiszek szilárdabban, mint a szikla, Mely nehezül igazi lelkűmen. Huzz még egyet öreg, Tán nem lesz hiába Tán fölcsillan a patak Húrod varázsára. Húzd csak húzd, hátha megifjodik iné; Hisz öreg vagy magad is vén cigány, S dalodban mégis egy élet tüze ég. Ha elpusztult egy világ Építünk hót újat helyette, Hisz úgyis háromszáz világról Álmodik az ősi hitrege. Meg volna hát az armistitium, de ugyan : hogy vigadna attól a kuruc ? Csak természetes, hogy a csata izgató öröme után most a béke bánatja nyomja el a pihenő magyarokat. Aikonyodik; Tarkő alatt köröskörül égnek már a tábori tüzek s mellettük heverészve egyre jobban búsulnak a legények. Rosszkedvűé n néze3OD8iegs8O0H, mxrutM, szarni köhögés, skrofulozís, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást, F. RSffifTiiisiiiisi-fja Koche & Ce. £.5tósel (Svájc). Emeli u itTiIjy«! ti a tests<51 yt, meswtt»- teil a köhöjtíM, váladékot, éjjeli izz.idíít. Kaptató orvosi rendeletre a gyégyszertlrak. bsn — Ára ihegenkínt 4.— korona.
