Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-17 / 12. szám
XXXII. évfolyam. 12-ik sz. Szatmár, 1906. márczius 17. KLÖ1PIZKTÉSX ÁH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSZERKESZTOSEG E3 KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. MindeuNcuiM díjait a kiadóbiTatalSsn fi/.etandék. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: KtApénzfizetés jutiiitnr. a lögiutáuyasabu árba«. Nyilttór sora 18 fillér. &~ Irta s elmondotta: 1906. márez. 15-én a szatmári ev. ref. templomban Biki Károly a szatmári egyhm. esperese. A honfi bánat bus terhe alatt, meghajolva állunk meg színed előtt e templomi órában, óh népeknek Istene! királyoknak királya ! Szent lelkesedéssel, hazafias örömmel ültük meg máskor e napot, a szabadság ünnepét — s most gyászt kell oltenünk, mert sötét felhők ülnek hazánk egén, s elakarják venni tőlünk, amit Te adtál Uram ! még az égi madárnak is — a szabadságot! Honfi keservünkben ide jövünk szent házadba, óh mert itt lelkünk szabad szárnyalását nem tilthatja meg földi hatalom. Előtted szabadon önthetjük ki szivünk keservét, hiszen ha elakarnók is azt titkolni előtted, a Te szemeid jól látják minden gondolatainkat s érzéseinket. Népeknek atyja, nagy Isten ! egy nemzet jobbjai imádkoznak ma Hozzád sok ezer templomokban. Egy sokat szenvedett, de egy ezredév alatt el nem pusztíthatott nemzet szivéből száll ma buzgó imádság szent egedre ! Buzgó imádság hazánk szabadságáért, ezredéves alkotmányáért, a Tőled nyert égi ajándékért, a lelkiismeret szabadságáért! Igen Atyánk ! szabaddá teremtéd Te az embert, midőn lelked egy szikráját belé lehelted és saját képedre formáltad, midőn tetted őt minden te kezeidnek munkáján úrrá és vetettél mindeneket lábai alá. Igéd mondja, hogy : nagy áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. Igéd mondja, hogy: ti szabadságra hivattatok, álljatok meg a szabadságban, melylyel a Krisztus *minket megszabadított és ne kötelezzétek magatokat a szolgaságnak igájával! Nagy Isten ! jó Atyánk ! Drága kincse a szabadság minden egyes embernek, sokszorosan drága egy nemzetnek. Nem csoda, ha a haj dán kor prófétái arra lelkesítették a szolgaságra jutott zsidó népet: liarczoljatok fiaitokért, leányaitokért... rontsátok el szántóvasaitokat és csináljatok fegyvert azokból. (Jóéi. 3. 9.) Nem csoda, Atyánk! ha elnyomott, leigázott nemzetek fegyverre kelnek és verőket ontják, életüket áldozzák a szabadságért, mely nélkül élni nem méltó emberhez ! Te tudod legjobban nagy Isten! hogy a mi magyar nemzetünk élete a szabadságharezok egész sorozatából áll évszázadok óta. Harcz után a béke sokszor helyre állt, de a sebek mindig újra fölfakadlak, az elnyomottak sóhajából újra vihar kelt s a haza földjét a hősök vére újra megöntöző. De hát: „A szabadság szép virági Vérmezőkön teremnek. A Elöl legtöbb honfivér lepé A harczi síkokat: A népszabadság ott tenyészt Legszebb virágokat!“ A. szabadság virágait a fagyos szél hervasztotta meg ismét hazánkban óh nagy Isten! Az újra ébredő tavasz életre kelti majd a föld tenyészetét, pázsittal virágokkal vonja be a föld színét, csak a szabadság virágait lepte meg a fagylaló tél, csak a magyar nemzetnek nem lesz most tavasza! Más nemzetek hozsánnával üdvözlik a tavaszt, csak mi ülünk a vizek partján nagy keservünkben, a nagy búnak és bánatnak miatta. Csak nekünk jutott az a szomorú látvány, hogy saját honfitestvéreink tépik, szakgatják a szabadság virágait, gázolják a nemzet legédesebb vágyait, reményeit. Nagy Isten, jó Atyánk! azt kellene hinnünk, hogy elfordítottad tőlünk orczádat, ha nem tudnánk, hogy sok nehéz megpróbáltatásokat bocsátottál már nemzetünkre, hazánkra egy ezredév alatt — de nem hagytad el soha e téged tisztelő népet, benned bizó nemzetünket. Mikor eljöttek ellenségeink nagy táborral, hogy tüzbe, vérbe borítsák, elpusztítsák országunkat, úgy tetszett Atyánk! mintha végképen lealkonyodott volna napunk Sajó, Mohács, Világosnál! mintha Nápoly, Rodostó, Arad Golgotáin megfeszítették volna a magyar szabadságot. és Te felhoztad ismét napunkat mindannyiszor, mert akartad, hogy ez a föld, ez a haza a magyar nemzet öröksége legyen. Csapások által erősítetted, a fegyver íüzében edzetted meg e nép lelkét, jellemét, hogy megtudja védeni szabadságát, ezeréves alkotmányát. WS« TÁ R SA DA LM I ÉS SZ É 1*1 HO DA L ÍVJ J J1E' I I DA R Megjelenik minden azon baton.
