Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-06 / 2. szám
CT N XXXII. évfolyam. 2-ik sz. S* vuíui\r.yr«í,■« Megjelenik minden szón baton. ELŐFIZETÉSI AE : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ara 20 filler. ßzERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mi'M.iP'»h -üiíí d i-■ k a , :i'j"h!v.!altiari fizéicnVéli Szerkesztőségi telefon 27. szám. I Szatmár4, 1906. január 6. HIRDETÉSEK: K.észpénv.fiz<>té(- raelett a Lgjiitoriyosabb árban.-S> Nyiittér sora Í6 fillér. Lakbér szabályrendeletünk. A városi lakbér szabályrendÖT^li81>még 1884 évben, tehát 21 évvel ezelőtt alkotta meg a városi közgyűlés. Ennyi ideig törvény is ritka, mely változatlanul fönn állana, -— a melyen a változott viszonyok folytán módosítást ne kellene tenni. — A mi szabályrendeletünk talán akkor, a viszonyoknak megfelelt, de ma-..már" intézkedéseinek hiányossága és alkalmazhatatlansága: nyilvánvaló. A bírói gyakorlat, a polgárok viszonyai egész mások. Számos olyan közbiztonsági, közegészségügyi rendelkezés van, a mely bizonyos költségekkel jár, és nincs sehol eldöntve, hogy a háztulajdonos, vagy a bérlő tartozik-e arról gondoskodni, s a költségek kit terhelnek. A szabályrendeletből ma már egyedül a bérlet megszüntetésére vonatkozó felmondás volna csak alkalmazásban, azonban ezen intézkedések is annyira ellentmondók, hogy azokat a bíróságok is különböző módon magyarázzák. Nagy hiánya a szabályrendeletnek, hogy a bérlő, vagy háztulajdonos visszaélései ellen, a szabályrendelet gyors és költségmentes közigazgatási elintézési jogot nem biztosit, igy a felek között keletkező legkissebb súrlódás elintézésére is, a királyi járásbíróságot kell igénybe venni, hol egyrészt az eljárási költségek tetemesen felszaporodnak, a soronkivüli eljárás mellett is, az ügy elintézése heteket, esetleg hónapokat vehet igénybe. A szabályrendeletben a bérlet megszüntetésére egyedül azon intézkedés foglaltatik, hogy a bérlő, ha a negyed végéig sem fizette ki bértartozását, a bérlet felmondás nélkül lejártnak tekintetik, holott törvényes gyakorlat az, ha a bérlő pontosan nem fizet, a bérletből azonnal kimozdítható. Sok olyan erkölcsi kötelezettség is van, a melyet a háztulajdonos és bérlő már csak a szerződéses viszony miatt egymással szemben megtartani kötelesek volnának. Van reá számos példa, hogy a bérlő csak azért is zajong, tivornyákat rendez, hogy házi gazdáját, a kivel ösz- szekülömbőzött, boszantsa, vagy egyik másik olyan zajos foglalkozást üz. hogy mások ugyanazon házban nem lakhatnak. Az általános házi rendet is, tehát a szabály- rendeletnek kellene felölelni. lia más egyéb körülmény bérleti szabályrendeletünk elavultságát nem is igazolna a fent elsoroltak elegendő okul szolgálnak arra, hogy újból átdolgoztassék és a jelenlegi viszonyokhoz alkalmaztassák. Ez a szabály egyike a legfontosabbaknak, majdnem minden emberi érint, — egy ilyen helyes szabályrendelettel lehet csak elérni a bérbeadók és bérlők közötti jogviszonyok szabályozását, — és elkerülni azokat a bíróság előtt majdnem mindennap előforduló pereket, — a melyek a bíróság munkáját szaporítják — a feleket pedig a hercze-lmrczának kiteszik. A 25 éves szabály már elavult, és kiment a forgalomból, itt az ideje, hogy másat, jót a mai viszonyokhoz mindenekben alkalmazkodó, a joggyakorlatnak megfelelő lakbér szabályrendelet alkottassék. Abban a tudatban, hogy jelen sorainkkal is a közügynek tettünk szolgálatot, ajánljuk az uj szabályrendelet készíttetését a városi tanács figyelmébe. Színházunk pályázata. Színházunkra a pályázat már kiíratott. Föl- lélegzünk s azt mondjuk: végre, elkövetkezett ismét az időpont, araikor vágyunk valóra válhat és színházunk, mely az utóbbi években illetéktelen kezekben hivatásának magaslatáról visszasü- lyedt, — szakértő, lelkiismeretes, áldozatkész színigazgató kezébe kerülhet. Évek óta elégedetlen a szatmári közönség Krómer Sándorral, akinek szakértelme hiányos, színészi képességei módfelett kétségbevonhatók, aki meg nem érdemeit módon bánt a szatmári publikummal. Az elkeseredésig fokozódott ez az elégedetlenség és a zúgolódás most egy éve — amikor a pályázat eldőlt — olyan volt, hogy szinte csodálatos, hogy Krómer a közvélemény egyhangú ellenzése dacára a színházat megkapta. Igaz, hogy Ígért mindent; elkövetett mulasztásaiért és gúnyos nemtörődömségéért mintegy vezekelni látszott; ígérte, hogy a szerződésben kikötött pontozatokat lelkiismeretesen és híven teljesiti, — hiszen ez oly kevés, hogy nagy nehézséget egy jóravaló igazgatónak nem okoz ; — Ígért jó énekesnőket, jó kart, elfogadható diszletezóst, helyes és okosan beosztott műsort és sok-sok mindent. „Megkönyörültek“ rajta. Ismét színigazgató lett. Pedig évek óta mindig eljátszotta az üres ígérgetés kis játékát. Itt jó színésznek bizonyult. Kérdjük egy év múltán, mennyiben váltotta be ígéreteit? Változott-e előnyösen? Válaszoljon erre a nagyközönség. Mi látjuk, hogy a közönség fokozottan elégedetlen. A zúgolódás általános. Hát nem lehet már színházunkat a Krémer Sándor kezéből kivenni?! Neki épült az? Utóvégre ami sok, az sok 1 —- mondogatják. i yaoofiiegsegeK, nurutak, számár- köhögés, skrofolszis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor Koche“ eredeti csomagolást. Emeli az Étvágyát ét a Testsúlyt, negszüa* teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzsdást. Kapható orroai rendeletre a gyógyszertárakban — Ara üvegankint 4.— korona Járvás Péter urnák készül. — Irta K. — Az ismeretlen csábereje évről-évre mind több és több kisgazdát késztet arra, hogy gyermekét elszakítsa az ősi rögtől s uj reménynyel uj hivatás felé, az úgynevezett „tudományos pályára“ erőszakolja. így tett sánta Járvás István gazda uram is, ki fünek-fának hirdette a faluban, hogy urat fog nevelni a fiából. — Legyen különb ember az apjánál. Pedig be sokszor mondogatta neki a falu papja, hogy nem kis gazdának való az a nagy iskoláztatás. Az olyan magaszőrü szegény ember csak nélkülözéssel rakhatja félre a legszükségesebbet tanuló fiának és épen akkor merül ki, amikor legjobban kellene költség a — továbbtanulásra. — Már pedig az én Péterkémből mégis ur lesz, még ha rámegy a földem és a házam is. És eljött az ideje annak, hogy az ige testet öltsön. Járvás Péter elvégezte az falusi iskolát. A rektor a Járváséktól kapott kolbász, hurka és egyéb „hüvelyes,, vetemények erányából jeles bizonyítványt adott a lurkónak. Büszke is volt rá az apja. — Lám, a bizonyítványból is kitetszik, hogy a fiúnak esze van az úri állapothoz. Az anyjuk a „staférunggal“ volt elfoglalva. A Péterire házilag szőtt fehérneműjét kicserélte sifonból és rurnburgi vászonból készülttel.-— Ha már urnák készül a lelkem, hát ne legyen parasztos a fehérneműje. Azután kapott a Péterire egy öltő ruhát, módis kék posztóbul és egy pár uj csizmát, melyet a falubeli majszter remekelt 3 forintokért. Hanem az osztán csizma volt, még rózsa is volt a szára tetején piros bőrbül ! A lelkire is kötötte az anyjuk a kis diák csemetének, hogy : — Ezt a csizmát szorgalmasan kenegesd, lelkem fiam, halzsirral, hogy sokáig tartson. Végre felvirradt az indulás napja. Pétert már pity- mallatkor felkötötték. Mig az apjuk borotválkozott, Péter kiosont a házból s az istállóba sietett, hogy elbúcsúzzék a Bimbótól és Csákótól, meg a Bodri kutyától. Innen a kertbe ment, hogy még egyszer lássa az öreg eperfát, melyről oly sokszor rázott epret a szomszédék Juliskájának. Visszatérve az udvarra, megsimogatta a méltóságos kutágast, a pitvar előtti pádon doromboló cirmost és a szöszhaju Böskét, a hugocskáját. — Mikor lát titeket megint Péterke, valaha vagy soha ? Aközben előáll János bácsi a szekérrel, melyre felpakolják a tulipántos ládát s a tetejébe Péterkét. Mikor megcsókolta az édes anyját, meg Böskét, egy forró könycsepp gördült a kék mándlijára, megmozdult a szive s elborult előtte a kis ház, az udvar, a vén kutágas és az egész világ. A szekér megindult. Lassankint elmaradt mögötte a kis falu. Csak a hajnali harangszó hallatszott még belőle. Mintha azt kongta volna a harang : Bim, bam, Péter megy, Messze megy, Bim, bam ! Aztán a harang szava is elzsongott s magával vitte a Péter lelkét. ■— Én édes kis falum, szép paradicsomkertem, meglátlak-e még ? Be boldog, ki benned maradhat végig, kinek nem muszáj úrrá lenni ! Miért nem szabad nekem is benned küszködnöm a mindennapi kenyérért, mint a többi nádasházlakóknak ? Hisz akik benned laknak, nem vágynak ki belőled, minthogy én se kívánkoztam el soha tőled. Istenem, vájjon mi nagyot véthettem, hogy kivisznek belőled... úri állapotba ? Ilyenforma gondolatok járták át a kis Péter lelkét, mig falujából a városba szekerezett. A városba érve ugyancsak elbámult az összezsúfolt, egymásra rakott épületeken s az égbenyuló gyar- kéményeken és tornyokon. Oly idegen volt mindez előtte. Csak mikor a folyót látta meg, derült fel kissé a lelke : — Édes apám, ugy-e ez a viz a mi falunkból jött ? — Igen, fiam. És rézte tovább a futó habokat. Aztán megint elborult a tekintete. — Mégsem olyan szép itt a folyó, mint mi nálunk az álmos levelii fűzfák szomszédságában. A szekér a külváros egy szűk utcájának szegényes háza előtt állt meg. TÁRSADALMI ÉS SZÉjPIROl ■/■ LMI HETILAP.
