Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-03 / 10 szám
XXXII. évfolyam. 10-ik sz. Szatmár, 1906. márczius 3. TÁ1 \SA I.) A J AH IiIIS iSZKí; '1L iÖ i.»LA.S i í iJE 1 íA J.*. Megjelenik minden sspn baton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ara 2Q fillér. SZERKESZTŐSÉG US K.IADÓH1VA l'AL : Daák-tér 3. szám. .v^ndőimmjii di}j»k a k>ad<>hi vitaiban jfi/eundók Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIED E TESEK: ívé»’Ápénvfrr>tKM mH-ett a I-gjutttuyoKabl* Álltán.-&■ vili tér sora !6 fillér. Védekezzünk a nyomor és szenvedés ellen. Rövid megszakítással már második esztoude- jét töltjük a törvényen kívüli állapotnak. Beállott a:« úgynevezett ex-lex, mely miatt állami közvetlen és közvetett adót szedni nem lehet. Csak az fizet, a ki akar. Az a.ló fizetés különben is az összes fizetni kötelezettség között a legkellemetlenebbnek tinik föl. igen sokan csak kényszerből teljesítik, abban a véleményben, hogy ez teljesen ingyen viszont szolgálat nélkül való. — pedig az adó fizetés polgári kötelesség, a melynek ellenértéke fejében minden polgár személyes szabadságot, igazságszol gáltatást, személy és vagyon biztonságánok megóvását követelheti. Minden állami hivatalnoknak, jogos ügyeiben szolgálatát tevékenységét igénybe veheti. — Az adó tehát tulajdonképen ellen értéke minden polgár személyes szabadsága és vagyoni biztonságának. Az adó fizetéstől tehát kibúvni a hatósági közegeket magunkra várni éppen nincs okunk, ez a rendes háztartási egyensúly megtartása czéljából éppen első sorban is egyéni érdek, hogy az adó pontosan fizettessék, ne hogy a visszatérő időszak miatt, az adő felszaporodása a helyzetet súlyosbítsa. Az ex-lex miatt különösen gazda közönségünk az, a mely önkéntes adó fizetésnek hazafiui kötelességből sem veti alá magát, —igy az adók napról napra szaporodnak, és már is a kisbirtokos osztály a mely minden fizetési időt aratásra tűz, annyira tűi van terhelve, hogy a jövedelembői a szükségletet fedezni igen sok helyütt képtelen. A törvényen kivüli állapotot az ország nagy része fölhasználja, bár számítunk rá, hogy utólagosan csak meg kell fizetnünk, de igen kevesek azok a kik az e czélra szükséges összeget idejében félre tennék, megtakarítani tudnák. Ma, minden gazdasági terméknek jó ára van. A szarvas marha, a lónak, sertésnek soha sem volt még hasonló nagy értéke mint ma. A gazda közönség abban a helyzetben van, hogy könnyen juthat pénzhez, és ha személyes igényeire el nem költi pénzét, azt félre teheti, hogy annak időjén, a nagy adó teher, készen találja. Ha majd a fizetési idő be fog állani, azok a kik adó fizetési kötelezettségüknek eleget nem tettek, magokat külön nem biztosították, kénytelenek lesznek eladó terményeiket, vagy egyóbb gazdasági czikkeket piaezra dobni, olyan határta' lan nagy lesz a kínálat, hogy az árak leszállását feltétlenül előidézi. A kényszer eladások is napi renden lesznek, i beköszönt az országba az a nagy nyomorúság és szenvedés, a mely előre megjósolva lett, — az árverés dobszava hangzik meg rémesen, a melynek gyötrő hangját csak az tndja, a ki már átszenvedte. A kenyér az életben a legfőbb tényező. A nélkül hazafiak sem vehetünk, mert a kinek nincs meg az ön fentartása való kellő eszköze: szolga lesz a legalacsonyabb fokig. Nem szabad tehát egy perezre sem feledni, a békövetkezhető gazdásági válságot és az ellen éppen úgy kell védekezni, mint a legnagyobb, legfertőzőbb betegségtől. Ön magunk megmentésére két ut áll előttünk. Rendes és megszokott életmódunkat folytatni és a fentartási szükségletből, mint ezelőtt úgy most is, a jövőben is kivenni, megtakarítani azon összeget, a melyet rendes körülmények között, közteher viselésre fordítanunk kellett. A pénzt nehezebb félre tenni, megtartani, mint megkeresni. Mert az embert gyarlóság hozza magával, hogy személyes czélokra szívesebben kiadjuk a. pénzt, mint kötelezettségeink teljesítésére. Azt mindenki tudja, hogy mi volt előző években az állami adója. Ahhoz arányitva, minden adófizető polgárnak meg kell önmagát terhelni, ezen összegnek gyümölcsözhető elhelyezéséről gondoskodni. Legczélszeriibb lesz ha adónk megfelelő összegét, részletesen a helybeli pénzintézeteknél oly kötelezettséggel kezezzük el, hogy az ex-lex megszűntéig onnan föl nem vehetjük. Erre vállalkoznak a helybeli pénzintézetek, igy meg a pénzünk után kamat megtérítésben is részesülünk. Legyünk tehát óvatosak és takarékosok, annyira a mennyire lehet, kerüljük el a nagy- szenvedést és nyomort, a mely bennünket nap- ról-napra jobban fenyeget. Az illatos sövényrózsa. (Rosa rubignosa.) Számtalau mezőgazda, kertész és erdész szükségét érzi a jó, tartós és olcsó kerítésnek, hogy szánEsküszünk. Csend, nyugalom. Alomba sülyedt Egykor vitéz, hős nemzetünk. Mint holdkóros, jaj! merre téved, Helyes útra mikor lelkünk? Sötét az éj, kisértő árnyak Rémitgetnek, mind hasztalan . . . Csontos karja a pusztulásnak Feléje nyúlik, váge van. És ez a jaj a rónaságon Százézrek ajkára tolul, S mint esti szél a száraz ágon. Végig rezg gyámolatlanui. Hallta, érzi Kárpát lakója, Sóhajt és álmodik tovább : Szép lesz a hon, a végzet óvja . . S egyre közéig a porkoláb. Mi ez ? Minta száz ágyú szólna ! Vagy istenítélet közéig ? Tán a pokol minden lakója Kinzó barlangját hagyta el ? ! Tán angyalok sphaérák zenéje Egyesült, zeng száz égi kar ? Nem ! a tespedt álomnak vége ! A költő szól: Talpra magyar! És aztán mily hamar megvirradt! Egy nap, s az álom messze szállt: A fálhalott halálra bágyadt Küzdeni mind, mind Ez volt a nap ! Ifjú az aggnak Támasza többé nem vala, Isten hozzád a búcsúzénak, Ez volt csupán : Hi a haza l És küzdtenek, mint küzd az éjjel A csillagok száz ezre ; Egy hős halál tiz, hússzal ér fel Erő a hon szeretete ; Nem lankad ez: hisz szembe szállna Jöjjön bár a poklok hada; Hol százszoros az ellen árja, Fel zeng a dal: Most vagy soha! Ez volt a nap ! Hazánk egére Csillagot ezrenként rakott, Honszeretet ttizében égve Hazám! volt sok szép csillagod . . . A komor éj ijesztő réme, Hogy e nép csak aludni fog, El, messze tűnt, örökre váge: Hisz a rabok már szabadok. Dicsé napunk ! Szép csillagidnak Fénye Indítókban ránk lövel, Tetteikkel irányt mutatnak, Hogy vágyunkat mint érjük el . . . így, ha ismét a vész közelegne Hogy eltiporják nemzetünk, Titánokkal is harcra kelve Karunk megvédi: Esküszünk ! Incze Lajos A másé ... Ziháló mellel a fájdalomna keservét sirván Nagy Zsuzsanna, a padra borult, a hideg és kietlen kőpadra a börtönben levőre. Keze, melyet csuklóban vaspánt ölelt, megrázkó- dot és felemelkedett. Felemelkedett pedig a láthatatlan, eget fenyegető, módon . . . A megpróbáltatás éje, lomhán és sötéten borult a város csatornáira, a papokra és a templomokra, szint- azonegyképen a cédákra és aranyláncos bankároknak hájhasára, valamint leányszemekre és munkások utolsó falatjára . . . És rcáborult félelmetes és fojtó csendességével a börtönök Nagy Zsüzsánnáira is. Mely Nagy Zsuzsannák emez. egyike, életének ő nagy botlásán végiggondolkozott mégegyszer . . . Holott torkát jobban szorította valami láthatatlan, mintsem csklóját ama vas. . . . Csakhogy valamikor ölelő karok lágyan is tapadtak hozzám ... Csók is égette az ajkam . . . Szerelemnek fáján kizöldült az ág, ágon gyümölcs piroslot és arcomon szégyenfolt . . . János vagy Géza ! , . . vagy hogy is kivtak téged, te legelső, te legnyomorultabb, te legédesebb . . . Hivlak a szennyből, a pokolból vagy talán éppen selyempárnákról hivlak, habtestü feleséged mellől . . . Jöjj ! mint jöttél akkor és beszélj, mint beszéltél akkor, cselekedj velem úgy, mint cselekedtél akkor a fiaddal, a meg sem születettel . . . tEmeii az ét vágy«t ét a testsfllyt, megsrna- teti a köhögést, váladékot, éjjeli izz^dást. .viliéiv‘:<\ Tüdőbetegségek, í mmk, szamár- köhögés, skrofufcris, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti Cnoinagoláet. F. SSoíü 'suqmu-Ijji Elaabe ék. C*. JíasH (Svájci, _.r ' Kapii itó orvosi rendeletre a g>’íjy?xertir«lr- h-f — Jut uvegenkiat 4.— k-roca. " T?r*SHSB? SeSSggSgSÍ
