Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-08 / 50. szám
2 * Z A T M Á R december 15 Munkás kérdés. Irta : dr. Boross Lajos. Magyarországot tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezték már dicső őseink is. Valójában minden adományával elhalmozta a természet a mi édes hazánkat. A négy évszak váltakozása soha el nem maradt nálunk, a síkság, a róna, völgy és hegyek egymást váltogatják itt s mérhetetlen kincset rejtenek magokban. Népünket kellő szorgalom mellett nem sorvaszthatják itt a megélhetés gondjai. Történelmünk egyetlen sora sem tesz tanúságot arról, hogy csak egyetlen lakónak is kivándorolni kellett volna innen a megélhetési eszközök hiányossága miatt. A napjainkban mind nagyobb és nagyobb arányokat öltő kivándorlás sem azért történik, mintha a munkás kezeknek nálunk parlagon kellene a munka hiánya miatt heverniük. Munkásnépünk elvándorlásának egyetlen indító oka a vagyonszerzés olthatatlan vágya. Kis Péter hallja szomszéd asszonyától, hogy annak férje 100 koronát küldött Amerikából, megszállja a kincsvágy őt is, útlevelet vált, elbojong ő is szomszédja után. Mintha nem lehetne itthon is százakat szerezni ?! A szorgalmas munkást nálunk is nagyon jól dijjazzák, sőt e mellett nem használják úgy ki, mint a messze s teljes idegenben, Amerikából hazatérő több munkástól hallottam már e kifakadást: „bár solia sem mentem volna el!“ Kesereg s panaszkodik! Elmondja, „úgy érzem, ott hagytam testi erőm java részét, rom ember vagyok már, teljesen kihasználtak. Az a kevés idő pedig, mely alatt képes volt amott a legrobottabb munkát ideig-óráig állani, épen nincs megfizetve azzal a kevés pénzzel, mit haza hoz,am. Hisz az utazásaimra egy egész kis vagyont költöttem el. Életerőmet pedig tetemesen elvesztettem, életidőmet lényegesen megrövidítettem. Ha oly robottal dolgoztam volna itthon, mint ott, akKor is meg- szerzem, még pedig szeretteim körében a haza hozott kis tőkét.“ így hallottam keseregni a hazatért munkás népet, s szivem megesett rajtok ! Valójában több értelmes szakértőnk állítja, hogy az Amerikából hazatért munkás csapat élet- és munkaerejét ott hagyta. Kihasználták telje-en. Amerika a villany korszak hazája. Ott gyors s mérhetetlen nyers erejű munkát kívánnak a munkás embertől. Itthon munkásaink kitartással, ha talán némileg lassabban is, de biztosabban haladhatnának előre, s munka képességük jóval tovább megmaradna, s e mellett családi otthonukban, szeretteik mellett élveznék az élet gyönyöreit. Sokan felhozzák, hogy télen át nincs kereset. Igaz, hogy országunk mezőgazdasági állam, s nyáron — Hiszen nem halunk bele ! vegyünk egyet — mondá Molnár. S előkereste a 60 fillért s oda adta a tisztelctes urnák. A tiszteletes ur pedig átadta a „Protestáns Árvaházi Naptárt“ Molnárnak s mondá: — Kérem még Molnár uramat arra is, hogy üs- merösei kozott terjessze ezt a naptárt. Azo kívül, ha keresztyén tanításokra, vagy más vallásos irányú könyvekre olvasmányokra szüksége lesz, csak forduljon hozzám, én útba igazítom, megmondom honnan, mit rendeljen, mert nem mindegy az, hogy milyen fele könyveket olvasunk. Vannak jó könyvek, de vannak rósz könyvek is. Egyikből épülünk, világosodunk, a másik által romiunk, babonásod mik. Legjobb könyv a Biblia, s a Zsoltár. De ezek tudom, hogy megvannak Molnár uraméknál. — Igen! meg vannak. Meg van nekünk a keresztyén tanítás is. — Nagyon helyes. Lelki épülést meríthetünk azokból mindenikből. — Hát ezt a sok naptárt mind eltetszik adni ? — Akarnám, ha akadnának vevők. Ajánljon valakit, ki itt közeliben a kit gondolna, hogy venne ? — Itt a szomszédom is könyves ember. Tessék megpróbálni. — Köszönöm megyek is. Isten áldja meg mindnyájakat, A tisztelctes ur kezet fogott a ház aprajával s ungyjával és tovább ment. A szomszédban is eladott egy naptári, mire végig ment az utczáu, elfogyott hóna alól a naptár s oly éremmel, oly vidámsággal tért haza, mintha Isten tudja micsoda nagy szerencse érte volna. Borús volt felette az ég, esett nyaka közé az őszi sürü eső, de legkevesebb kellemetlenségét sem érezte az időnek, lelkében derült, szép idő volt. A jótékonyság éltető napja ragyogta be egész lelki világát. Tegyünk jót; s akkor a természet és sors kedvezőtlen változásait, derült lélekkel hordozhatjuk. Pótor Elemér. nagyobb a munkás utáni kereslet. Kormányunk azonban mindent elkövet, hogy Magyarország ipari állam is legyen, s hogy nyers terményeinket mi magunk dolgozzuk fel, ne adjuk külföldre a hasznot. Mert eddigelé úgy áll a dolog, hogy a mi nyers termesztményeink tetemes részét külföldi gyárakba szállítják, ott külföldi munkások dolgozzák fel, s aztán visszahozzák a kidolgozott árut s mi jó pénzért megvásároljuk. A gyapjú, a nyers bőr, a kender, a len, stb. stb. legnagyobb részben igy vándorolnak ki, hogy aztán mint szövet, cipő, vászon, stb. stb. térjenek haza. így tartjuk mi el az idegen munkásokat s gazdagítjuk a külföldet. Pedig a mi munkásainkon is jól fogna egy kis ipari kereset. A tőkék is jobban jövedelmeznének gyári vállalatokban s a mezőgazdának itthon többet adhatnánk a nyers árukért, mint a messzire szállító külföldi, e mellett a gazda ipari növényekkel belterjesebben s jövedelmezőbben hasznosíthatná földjét. Azonban épen a jelen kialakulási állapotunkban a legnagyobb szemrehányással illethetjük magát a munkásosztályt. Telhetetlen, túl követelődző kiváltságaival gátat vet az ipari vállalatok létesítése eié. Megbénítja a mezőgazdát, annak összes jövedelmét szeretné zsebre vágni. Ez a munkás osztály, melynek jólétéért, felvirágoztatásáért úgyszólván az egész nemzet megmozdult, kezdi elveszteni szabad gondolkodását, lelketlen fel- bujtogatókra hallgat, jogtalan és méltánytalan kívánságokkal áll elő s aztán nem dolgozik, valósággal sztrájkba lép. Hazánk történetét lapozva, azt találjuk, hogy valahányszor haladni akart ez ország, csaknem mindig épen a nemzet testéből álltak elő emberek, kik a haladás útját elállani iparkodtak. A jelen békés helyzetben ipari téren óriási gyorsasággal haladhatna nemzetünk, s bekövetkezhetnék a nagy Széchenyi álma : „az ország felgazdagodása.“ De imé azt látjuk, hogy az idő nem érkezett még el, az eszme testet most sem ölthet, mert nincs munkás megbízható népünk, a magyar munkást kicserélték, érte tenni talán már nem is érdemes. Megéltek ők eddig is^s ha dolgoztak, nem szorultak kenyérért másra ; möst valósággal íelgazdagitani s megsokasitani akarjuk őket, de ők nem hallgatnak ránk, eltértek tőlünk, önvesztökre törnek. Nem tudom azonban, mit tesznek, ha a magyar gazda is sztrájkba lép, ha kimondják : nem vetünk s nem aratunk, nekünk ilyen munkás nem kell ; állatjainkat úgy is jól megfizetik a piacokon, gazdálkodunk állatra ; majd válogathatunk aztán a munkásokban. Ha e készülődő helyzet tényleg bekövetkezik, ha a magyar gazda a munkásoktól függetlenül fog berendezkedni, valójában elképzelhetetlen, mr fog történni. Vájjon eltartják-e akkor a munkásnépet az 6 felbujtóik, mert ma már köztudomású dolog, hogy ' a szegény munkásnép a lelketlen izgatok áldozata, ezek szervezik országszerte őket, valósággal utaznak rájok. Kecsegtető reményekkel körül hálózzák szegényeket s észre sem veszi az .áldozat, hogy elkábitották. Így ismerve a helyzetet csak szánhatjuk a szegény munkás népet. Szánalmunkban jó akaratulag figyelmeztetjük őket, hogy ne hallgassanak azámitökra. Végezzék csak ők tovább dolgaikat. Munkálkodjanak szorgalmasan s amint eddig is megéltek tisztességesen, lelki nyugalommal, ezután is megkereshetik önerejükből kenyerüket. Sőt a közel jövőben ipari vállalatok létesítése folytán megélhetésük forrásai tetemesen növekedni fognak. Téli munkát is bőségesebben találnak. Hisz a kormány épen napjainkban mindent megtesz a gyári vállalatok létesítésére. Rohamosan szaporodnak is gyáraink. A társadalom pedig erősen szervezkedik, hogy csakis magyar gyártmányú árucikkeket vásárol. Nem szabad tehát, hogy épen a munkásnép ártson e kialakulásnak, hisz e nagy munka első sorban épen ő értők folyik. Színház. Sombaton Rab Mátyás került színre az ismert szereposztással, a címszerepben Komá- romy egész otthonosan mozgott, játéka kifogásolni valót nem hagyott hátra, Tihanyi mókáin és alkalmi viccein jól mulatott a karzat közönsége. Kerényi linóin ízléssel énekelt. Hétfőn. Pap Géza polgármester halála miatt nem volt előadás. Szerdán. Koldus gróf kissé vontatott előadásban. Csütörtökön Mádi zsidót adták Táborival a címszerepben. A darab abban az időben készült, mikor a darabantok korszaka virágzott s bele von ide vonatkozó vicceket, sőt uram bocsá’ — még a második felvonás végén a szózatot is éneklik. A darab a legsilányabb férc munkák közül való, minden kritikán áluli. Képtelennél- képtelenebb helyzetek váltakozna!: benne s mig Erike (Barna Mariska) Suhajda lmré-é [Váradi] lesz, Amerikát is megjáratja velünk a szerző. Egy pár betét mentette meg a darabot, hogy ott ne hagyja a közönség. Barna Mariska ma kedvvel és elég ügyesen játszott s tánca is sikerült, mit Tihanyival lejtett. Tábori meglehetős szimplán játszott. Pénteken a nálunk annyira ismeretes Kati báesi került színre zóna előadásban. Hírek. — Dr. Fal ussy Árpád főispán pár napig feleségével együtt városunkban tartózkodott, hol a felesége közbejött betegség miatt abba hagyott látogatásait folytatta, Hétfőn délután a polgármester temetése után Dr. Kelemen Samu képviselőnél tett uzsonnái látogatást a föispáni pár s az esti vonattal visszautazott Nagykárolyba. — Előléptetés. A m. áll. v. helybeli tisztviselői közül a legközelebbi előléptetéseknél Nagy József a IV. rangosztály 3-ik fokozatába, Török Gábor pedig ellenőrré lépett elő. — Kinevezés. Oláh Miklóst a szatmári kir. törvényszék aljegyzőjét, az igazságügyminiszter ugyanide jegyzővé nevezte ki. — Ki lesz a polgármester ? Pap Géza halálával megüresedett polgármesteri állásra már megindultak a találgatások, kapacitálások. Sőt már értekezlet is volt a Vármegyei takarék- pénztár közügyi csarnokában. — A közhangulat az, hogy a polgármesteri állásra legtöbb kilátása van Vajay Károly tiszti főügyésznek, a ki ezelőtt ettől a tisztségtől, bár biztos lett volna győzelme, félre állott. — A jelöltségtől különben dr. Fejes István sem idegenkedik, de azt a feltételt szabja, hogy a bizalom előzetesen kell, hogy feléje forduljon, erre pedig Vajay Károly- lyal szemben kilátása sem lehet. — Igazgatói jeiölés. Az ev. rcf. fögymn. igazgatói állására a tanári Kar jelül, a fentartó testület a jelöltekből választ. A tanári kar ezen állásra Bakcsy Gergelyt és Ozsváth Elemért jelölte. — Presbyter választás. A szatmárnémeti ev. ref. egyháztanács f. hó 30-ára tűzte ki a fógondnok, álgond nők, presbyterek és egyházközgyülési tagok válasz! ását. — A városi tiszti ügyészség. Igen valószínű hogy ezen állás gazdát cserél, a mennyiben Vajay Károlynak polgármesterré választása biztosra vehető. A jelöbek számai nagyon meg szaporodott. A pályázók közt többeket emlegetnek, azonban a komoly versenyzők a következők : Dr. Antal Sándor Dr. Schőnpfulg Jenő, Dr. Veréczy Ernő, és Dr. Doniján János, ügyvédek, ügy látszik hogy a következő közgyűlések érdekessé válnak. Ott lesz minden tag a ki csak szerét teheti. — Adomány, özv. Taraczközy Fcrenczné, született Majthényi Eszter a szatmár-németi ev. ref. templom ban az urasztalára és szószékre diszes térítőkét készíttetett, mintegy 300 korona értékben.- Jeney Lajos halála. A hazai biztosítási ügy egyik régi és elsőrangú szakembere, Jeney Lajos udvari tanácsos, ma 57 éves korában, hosszas szenvedés után meghalt. Az Első Magyar »Általános Biztosító-Társaságnak huszonöt éven át 'szentelte nagy és széleskörű tudását és épp ez évben volt tervbe véve jubileuma. Pályáját a „Pannónia“ viszontbiztosító intézetnél kezdte meg; onnét 18S 1-ben lépett be osztályvezetőnek az Első Magyar Alt. Biztositó-hoz, a hol kiváló szorgalma és elsőrangú szakismore'ei ál al mintegy tiz évvel ezelőtt a vezérigazgató helyettesévé nevezték ki. Nemcsak hazánk gazdasági szakköreiben örvendett közszeretetnek és igaz nagyrabecsülésnek de a külföldön is úgy ismerték biztosítási szakkörökben Jenéyt, mint elsőrangú erőt a biztosítási techiuka terén. Áldásos és eredményes működését a Magyar Általános Biztosító-Társaság keLeg varrógépek Ä kedvező részletfizetésre kapható: SZ AT MÁKON, Kazinczy-utca 17. a Zárdával szemben.
