Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-10 / 7. szám
XXXH. évfolyam. 7-ik sz. Szatmár, 1906. február 10. V TÁRSADALMI ES BZEPIROi , LM 1 Megjelenik minden ssorr baton. ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. pZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindemen)« dijak a »»«adi-hiv italban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. A miben egyet kell értenünk. Hazánk egén sötét, baljóslatú felhők tornyosulnak. A régi magyar rákfene a pártviszály ismét felütötte fejét. A honpolgárok színét a pártszenvedély foglalta el. Hiába adunk ez érzelmeknek bárminő hangzatos honmentő honboldogitó neveket, mégis csak nem egyéb az mint a legyőzött sza- badelvüpárt és a győztes koalizált pártok utó mérkőzései. így szokott ez lenni rendesen. A legyőzött sohasem tud belenyugodni sorsába; a győző halált akar a legyőződnek, ama régi elv szerint: jaj a legyőzőiteknek I Ez még eddig mind megjárja. Lélektanilag is teljesen megmagyarázható. Ep ily természetes az is ha a legyőzött, de törvényes alapon nyugvó párt' egyszerre senki kedvéért meg nem hal. Tőllein telhetőleg igyekezem pártokon felül maradni mert a miket most szán- dékszom Írni minden pártraegyiránt tartozik. Különben is most nem szabad más véleményt nyilvánítani. A koalizált pártoké az ország, a hatalom és a dicsőség. Ez pedig habár ezt Kosuth Lajos soha se tanította ellenvéleményt nem tűr. Elvakult mámorában a szent szabadság jeligéje alatt le- bunkóza az ellenvélemónyüeket. De hagyjuk e thémát, mert majd megjelenik a falra festett ördög. Hát az elvekhez való erős ragaszkodás szép dolog, ha az tiszta meggyőződésből s öntudatos elhatározásból történik. A mily szép az, oly viszataszitó pártszenvedély túlságos felcsigázása félrevezetése. E rossz dolog, mert rossz példa a szép előtt. Már pedig vallhatunk különböző elveket, ehez jogunk van kivált a kik műveltségűnk s eszünk után teszszük azt, de altban mindnyájunknak egyet kell értenünk, iiogy rossz példát, ne mutassunk a népnek ! A nép utánozza a rossz példát, még pedig a maga tudatlan módja szerint. A vagy vájjon tudja-e s tudhatja-e az egyszerű tudatlan nép mi az az alkotmány ? melyet záptojással kell megvédeni és úri emberek meg- verésével. Ilyen vádéiért után bizony nagyon furcsa valaminek képzelheti azt az alkotmányt. Hiszen választáskor is a nép nem a maga esze után indul, hanem a hangos népszónakok és az ital után; neki szilárd politikai meggyőződése nincs, nem is lehet, odamegy a hol fizetnek, mert ma már a független pártra is csak pénzért megyen szavazni. A választásban kereseti forást lát. így tehát az elért eredményt is csak igy kell becsülni. Nem annyira Isten szava az mint a pénz és ital ára. És milyen példa, milyen hatással van az a népre, mikor látja, hallja olvassa hogy úri emberek legazemberezik egymást, öszetörik a képviselőház bútorzatát, összetörik a vármegye házán a székeket, ablakokat, megverik a koronás király által kinevezett főispán urat ? sőt ez alkotmányvédelembe őt is bevonják ! ilyen viszonyok közt -épen mi szatmáriak a pannonia összerornbolását tartjuk egészen természetesnek, sőt enyh9 esetnek, mert ezt csak a nép csinálta. Mégha igazi alkotmányvédelem is ez, igen furcsa nyilvánulásu. Ilyen példát mutatni a népnek soha sem volna szabad. A kik ilyenre sarkalják az avatatlan népet egyot felojtenek, hogy a nép szeretete ingadozó. A nép, mely talán ma veled, és neked tapsol.: holnap ellened fordul. Jézust virágvasárnap hosánnával fogadja, nagyHKTí! ,.\ ! ‘ HIRDETÉSEK: Kesxpé'nyfu -t- oue-í ►•••: * * * i gjut • vo»ah . Nyiítté so a '6 fii les- <$pénteken keresztre feszíti. Vájjon ha a nép azt látja, hogy meglehet' verni és hajigálni a főispán urat, nem könnyen gondolhatja-e azt, hogy ugyanúgy lehet tenni a polgármester, a járásbiró, a szolgabiró a jegyző vagy minden úrral. Ma nekem holnap neked. Ha szabad összetörni a képviselőházi padokat, megyeházi butrokat az uraknak, miért ne lehetne összetörni a községházi fölszereléseket vagy az urak ablakait — a népnek! Ilyen a rósz példa ragadós. Épen a napokban hallottam egy jegyző választás elé néző falu egyik lakójától, hogy akárkit jelöl ki a szolgabiró ur mi ezt és ezt választjuk! Ide vezet az alkotmányvédelem! Avagy minő kificamodott gusztus kell ahoz, hogy valaki a debreceni esetet helyeselje. Egy védtelen öreg embert bántalmaz egy nagyszámú tömeg. Sokan mondják. hogy a kormány szociálista. Ez lehet: de az alkotmányvédelem leple alatt elkövetett túlkapás pedig anarchia; ez nagyobb bűn mint a szociálizmuz. A kik ma az alkotmányt védik holnap talán adót és ujancot szednek; hogyan biztosítják magukat a felől, hogy a felbujtót nép nein fog-e épenugy ő ellenök fordulni? Sőt mit szólanak ahoz, ha a most magát nagyhatalomnak megismert nép egy napon arra is rájön, hogy hisz ő öl és elevenit s egyszerre csak elhatározza, hogy nem választ urat egyáltalán, hanem maga közzül választ. Ám valljunk hát bármiféle bárhány elvet mi, kik tudjuk mi az az elv ; de abban az egyben mindnyájan értsünk egyet, hogy ne mutassunk rósz példát a népnek ! Őry Tamás Gazdag és Szegény. Hatalmas, gazdag embereknek, Kik sok földi kincset szereztek, Talán könnyebb a földi élet, Mint a földhöz ragadt szegénynek. De itt hagyni ezt a világot, Sokkal nehezebb dolog nálok, Utjok nehéz a temetőbe, A leikök úgy ide van nőve. De a hányt-vetett koldus árva, Ki a földnek csak rögét járja. Ki két karjával jut kenyérhez, Úgy, hogyha estig verejtékez. Aki, ha napról-napra élhet Megköszöni jó Istenének. Ez az estét nyugodtan várja, Hiszi, hogy édes lesz az álma. G. Diószeghi Mór Elérte az Isten keze. — Népies elbeszélés. — Irta : G. Diószeghi Mór. Szomorú nap volt az, mikor Kajdi Gyurit besorozták. Még az ég sem derült ki, egész hosszú napon keresztül mindig sötét fellegek borították s olykor-olykor megeredtek könnyei is. De az ég sem sirt többet, mint Szabó Mari. Még nem is titkolta könnyeit senkitől, hisz tudták az emberek jól, bogy mi bántja. Nem volt az titok még a gyerekek előtt sem, hogy ők Kajdi Gyurival szeretik egymást, hogy egymásnak vannak ők szánva már régen. Most a Gyuri a császáré s el kell menni neki bosszú három esztendőre. Ez fáj Szabó Marinak, ezért hullanak szakadatlanul a könnyei. Kajdi Gyurinak is veszedelmesen szorongatta a szivét az a három esztendő, keservesen belé nyilalott, mikor elgondolta, hogy itt kell hagyni csendes kis házikójukat, meg ezt a kókszemü, piros arcú leányt; de hát ő belefojtotta a bánatot egy-cgy hosszú sóhajtásba és vigasztalta a leányt sírig tartó hü szerelemmel és egy szomorú nótában esküt fogadott neki, hogy nem hagyja el soha. „A jó Isten úgy adja rám áldását, Mily igazán hü leszek ón tehozzád“ Nem hallotta e fogadását senki, csak az a zokogó leány, meg — a jó Isten. * * * A tekintetes jegyző ur már éppen a fülemellé dugta volt a pennát, nagyot nyújtózkodott, megropogtatta a nyakát, kétszer-háromszor nagyokat ásított, aztán elővette hosszuszáru pipáját, megtömte, rágyújtott és akkora füstfellegeket bocsájtott, hogy egy pár pillanat alatt kopaszfeje nem is látszott a füsttengertől. Ekkor kopogtak az ajtón. Komoran hangzott a „szabad“ és belépett félénken, fülig elveresedve Szabó Mari. Halkan köszönt, az egyik kezével szemérmetesen moncsolgatta a köténye szegletét, a másikban valami papírosat szorongatott. — Hát mi jóért jöttél Mari ? Kérdezte a jegyző. — Hát . . . hát . . . tetszik tudni tekintetes ur, a Kajdi Gyuri a császáré, már őszi vetéskor két esztendeje, hogy elvitték. Sokat vártam én akkor . . . hiszen egymásnak voltunk szánva, tudta azt még a tiszteletes ur is. Most ezt a levelet a póstás hozta, a Gyuri irta a saját kezeivel. Már megtanult pólyákul is az idegen földön, van már két csillagja egyik-egyik fölött és már urnák titulálják, ha még tovább is ott maradna, nagyobb ur is lehetne. Aztán . . . éu rólam is beszélt, azt mondja, hogy jó akarattal van hozzám ma is, pedig ott kapna tunikás leányt is. Hát instá- lom, tekintetes uram, Írná meg a feleletet neki; mert hát mégis inkább csak kenyere az irás, mint nekem. Megköszönném szépen. — Hát osztán mit írjak a Gyurinak te Mari ? — Azt gondoltam, hogy tessen megírni, hogy a lev Hét jó egésségben ka ptam, de az öreg apja sokat betegeskedik, nagyon várja, hogy haza jöjjön, mert pusztul minden, aztán még én is várom, ha el nem felejtett, mióta olyan nagy ur lett a császárnál, de emlékezzék vissza, amit utoljára fogadott: „A jó Isten úgy adja rám áldását, Mily igazán hü leszek én tehozzád“ Mikor Mari elvégezte beszédét, jegyző ur is elvégezte a levelet, nem cifrázta, leírta úgy a hogy diktálták és alákanyaritotta a Mari nevét éppen olyan cikornyásan. mint a magáét szokta. Elment a levél. Nem is kapott Mari többet, de hát nem ütődött meg rajta, az urak mestersége a cirSirolin Bort■ at Biitty** Mi a testsdtyt, megttía- *efl • fcOMgéM, víUdfkOt, *ÜeH tatadist Tiidöbategsegek, íuiratak, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ éretted cxomagoiáet, EL EZoJT.-nassu-Ii» P.oehc & €©. ESasei (Svájc). KapJuti otto*! rendelet« i gydgysrwiirak- b«n. — Ar» Érvejtsidtrnt 4.— Ic. .róna. SEJStr-s
