Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-10 / 45. szám
XXXII. évfolyam 45-ik sz. Szatmár, 1906. november 10 SZATMAR 9Gi> XI ., I *> jXL 1. % \ TÁRSADALMI IÍS SZÉPIRODALMI HETILAP. % Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. j5z ER K ESZTOSECJ ÉS KIADÓHIVATAL ; Doák-tér 3. szám. Miadeniieiuü dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a l*»gintényosabb árban. ■—& Nyilttér sora 16 fillér. <3A sztrájk törvény. Nem csak országunk, hanem a világ minden jogállamát a sztrájktörvény megalkotása foglalkoztatja. — E törvényt a szabadság szereiéiről hires Svájc leghíresebb kantonja Genf teremtette meg elsőnek. Ott tisztelik az emberi jogokat jobban, mint bárhol a világon, — szolgáltatnak igazságot, melyhez árnyék soha sem fért. Szegény és gazdag, ur vagy paraszt, egy törvény alatt kiváltság nélkül, annyit ér, mint a mennyire munka ereje, használhatósága alapján lehet becsülni. A sztrájk darázsfészek, — nem jó hozzá nyúlni, — hiszen ma már ezzel romba lehet dönteni egy országot. A ki a sztrájk jogossága ellen mer szólani, arra ezerek emelnek fenyegető öklöket. Elmondhatjuk, hogy a világot az iparosok mozgatják, az ipar fejlődésével halad minden, annak nyomában kél a jólét, a hol az ipar virágzik, ott kijut az anyagi jólétből mindenkinek. Eddig a sztrájkkal csakis az iparosok egy ogy osztálya élt és tagadta meg a munkát, közös cél, közös ügy, rendesen béremelés elérése szempontjából. — Ma már elsajátította e harc nemet, földművelő, kocsis, minden brans, a mely másnak szolgálatában heti vagy napi dij mellett dolgozik. — Sztrájkolnak ma már olyan alkalmazottak is, akik tisztviselői számba mennek. Ma-holnap megérjük, hogy egy szép napon nem csak a kézi ipar, föl dm ivei és, hanem a szellemi munka dolgosai is leteszik a szerszámot. — Megáll az ország minden szellemi és anyagi emberi erőre berendezett gépeknek mozgó ereje, — felfordul a rend, az egyéni szabadság és jog, -— az emberi jog legtisztább gyakorlásából áll elő majd a köz veszedelem. Elismerjük, hogy minden ember ura önmagának, nem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy előre megállapított díjért másnak dolgozzon. Mindenki annyiért adja oda munkaerejét, a mennyiért akarja. Elismerjük azt is, hogy a szegénységet és kényszerhelyzetet nem szabad odadobni a tőkének és ezt megengedni, elősegíteni socialis politikából az államhatalomnak nem lehet. Minden consolidált államban tehát a munkás és munkaadó közötti viszony törvényhozá- silag rendezendő. A sztrájk törvény megalkotása, nem a munkások elnyomása, hanem éppen az egyéni szabadság megóvása céljából feltétlenül szükséges. Nem a tőke és a nagy vagyon érdekeinek megóvására kell azt mihamarább megteremteni, hanem az abból keletkező nyomor enyhítésére. Ma már úgy látjuk, hogy a sztrájkkal szemben a munkaadók, a munka zárlattal védekeznek a kiéheztetés fegyverével, tovább tudnak élni mint a sztrájkolok, kik csak is a kormány hatalom segítségével tudják vissza szerezni régi állapotukat, az elvesztett munkabért, a csekély bér emelés soha sem pótolja. Mi lesz ha az ország összes iparosai hasonló szakegyletet alakítanak és ha Budapesten sztrájkolnak a kőművesek, az egész országban megszüntetik az építést, igy tovább ha minden iparágban harcz áll elő. Egy óriási bonyodalom éhinség, rablás, mert a szegénység az embert minden gyalázatra reá viszi. Nagy állami érdek tehát a munkás ügy rendezése, mondhatjuk a sztrájk törvényt annak és igy kevésbbé odiósus. Ebben a törvényben az államnak, a dolgozni akaró munkás érdekét személyes biztonságát a munkaadók vagyon biztonságát kell megóvni. Rövid lehet a törvény, alig nehány paragrafus. &gsr-Ne hagyja kizsákmányaímja ^megszorult embereket, adjon és biztosi||crnv.pihenot, vasárnapi munka szünetet. SzaMiApieg a dolgoztatás! időt, azonban a bért tegye-.szabad; megegyezés tárgyává. Gondoskodjék az állaifi,... Hiyól, hogy a munkás és munkaadó közti súrlódások békés vagy igazság utón intéztessenek el. Viszont biztosítsa a munkaadót is arról, hogy elvállalt munkát a munkás teljesítse, helyét felmondásra hagyhassa el. Szabjon az izgatókra súlyos büntetést és tegye ártalmatlanná azon heréket a kik a munkások fillérjein élősködnek. A legfőbb kivánalom az, hogy erős véde- dembe’n kell részesíteni azt, a ki dolgozni akar, erős büntetést kell arra szabni, a ki mást tet- leg bántalmaz, csak azért mert vele hasonlóan nem cselekszik. Ez az emberi szabadság és jogrend elleni nagy bűn, ha másat szabad elhatározásban erőszakkal akadályoznak és ha csak azért mert a kívánságokat nem teljesiti, a munkaadó annak személyét és vagyonát megtámadják. A vasúti sztrájk alkalmával, egyesek felszedték a síneket, a villamos vasút alkalmazottjai midőn sztrájkoltak megtámadták a kocsikat és ártatlan utasokat sebesitettek meg. Ez már nem bér- és a megélhetés harcza, hanem anarheia, az ilyenek ellen az állam hatalomnak teljes erejével föl kell lépni és szigorú büntetéseket alkalmazni. A sztrájk csak addig jogos, mig tisztességes alapon áll. Jó sztrájk törvényt bajos hozni, sőt lehetetlen, év tizedek gyakorlatai fognak majd bennünket megtanítani. A szép boszorkány. — Irta : Pataky István. — A vén Bakajtós Gábornak minden félelme dacára mégis csak járt a szája. A szép Annát már nem is emlegették másként, csak a csúf, vén boszorkával, a Keselyűével. Össze is voltak sülve-fővo, az bizonyos. Olyan menyecskékhez, lányokhoz, a kiknek valami eltitkolni valójuk volt, együtt jártak biz ők. ügy látszik, együtt végeztek afféle dolgokat, a mit még a mai időben sem tudnak kellő erélylyel üldözni. Nem csoda hát, ha boszorkány hire volt Annának is. Annak Annának, a ki után oly sokait epekedtek. Epedtek szép arca, fénylő fekete szemei, piros szája, ingerlő termete, s különösen édes csókja, ölelése után. Csakhogy sokan szerették — volna. A milyen Ilire volt a tárogatós Andrásnak a férfiak között, a kik nagyrabecsülték bátorságát, tárogatós voltát, szó- val „nagy természetét“, annál kevesebbre becsülték az asszonyok, a lányok. A sánta, a sánta „akkurátos“ katona volt a neve. Rosszul vették neki, hogy any- nyira megtudja babonázni az a szép boszorka. Akkor alszik, a mikor ébren kellene lennie, akkor hunyja be a szemét, a mikor látni kellene és akkor megy el hazulról, mikor otthon kellene lennie. A vén Bakajtós szerint a múltkor is (a mit már elbeszélt) lóvá változtatta a híres sántát s a kedvesével azon ment el, ki tudja hová 1 Igaz, hogy a múltkor elbeszélés szerint az asz- szony itthon maradt, de már az régen volt, most már az asszonyt, is elküldi a vén bakter. Mennek biz’ azok, ki tudja miért, ki tudja hová I És aztán mi kavarhatta az öreg Bakajtóst, hogy azon ősién is, a mely napon szegény András a maga meg az Scscse becsületét ment keresni a betyárokon, ismét ott ténfergett a szép boszorkány háza körül. Hidek, kellemetlen szél kavarodott a Balaton felől s az öreg bakter meghúzódott az öreg Keselyűé kapujához. Az a fa fel tartja a szelet. Egyszerre valami nesz üti meg az öreg bakter füleit. A balatoni nádasok felől hallott valami futó lépéseket. A lépések mindig közelebb jöttek s nemsokára hallott az öreg a fáradt lihegést is. Vagy csak képzelte, mert az ember, a ki lihegett, még jó inesz- sze volt. De az öreg már sétálásnál is lihegett, s igy feltett, hogy a ki fut annak feltétlen lihegni kell. Egész megrémült aztán, a mikor csakugyan meghallotta a lihegést, mert akkor már 4 lépésnyire volt tőle az az ember, a ki egész magasságában jelent meg (dőlte. Látta, hogy hatalmas öv vau a derekára kötve, tele dugdosva fegyverekkel. A félénk öreg egy óriásnak látta az embert, puskának a pisztolyokat. Azt hitte az öreg, hogy most vége van. Ijedtében még keresztet sem tudott vetni, De az óriás elhaladt mellette s bezörgetett a Keselyűé ablakán. — Kati néni ! Valaki bent lerántotta a függöny felét, felrántotta az ablakot s világosság áradt ki az utczára. A vén Bakajtósnak úgy tetszett, mintha lángok közt állana a fegyveres ember és az is, a ki kinézett az ablakon. Pedig az csak a szép Aaua volt, könybe lábadt szemekkel. — t£i az ? — Én vagyok. A megismert hangra örömkiáltás tört ki az asz- szony ajkán és rohant ki. Egyenesen ki az utcára s ráborult arra a fegyveres férfira, s a bűnös csókoktól halálra ijedt a vén Bakajtós. S nem törődve, hogy hallhatja-e valaki, az asszony, midőn a csókoktól ráért, folyton beszélt a férfihoz. — Én kedvesem, én életein. Azt hittem, nem látlak többé, még a sánta is üldözésedre ment. Én hősöm, én betyárom, nem hagylak el többé. — Azt akarom én is — dörmögi a férfi. Csakugyan elmentek . . . Sirolin (■ a* aiváflwt I* • megarta• MttDgéct, váladékot, éjjeli ins,lárt. Tildöbstegségek, tarutefc, szamár- köhögés, skrofalozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti ooinagoldet, F. Iloffmaan-La Roehe A C«. Basel (Svájc), Roehe“ Kaptat« orvosi rendeletre • rj«pamUt* ban — Ara ttvccaokiot 4.— kocooa
