Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-06 / 40. szám

XXXII. évfolyam.

40-ik sz.

Szatmár, 1906. október 6.

TÁRSADALMI U« SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.

9(1« X b

iCÄ ß'til

<#■4. 1 if »■' 'ij !

V/--» “ i

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

SZBRKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL: Deák-tér 3. szám.

Mindennemű di]ak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-O Nyillter sora 18 fillér. <$| Október 6. |

Nincs írott törvényünk, mely rideg, száraz 'paragraphusával az emlékezet ünnepnapjává szentelt volna, — mégis ünneppé, nemzeti gyászünneppé avatott az utókor hálája, a hazafiul kegyelet, szomorú eseményekben gazdag október hatodikai Bármennyire szeretnénk hinni, hogy egy nehéz álom volt e napnak története,

— hitünket letöri a valóság tudata, s bármenynyire igyekeznénk is fátyolt borítani a múltra,

— a fályolon is keresztül törnek, megjelennek a vértanú halált szenvedettek árnyai, elnémult, örökre lezárt ajkuk beszédessé válik, s szólnak a hőshöz biztatókig, a közönyöshöz követelőleg : a magyarnak felejteni nem lehet, s nem szabad !

Fájó szívvel gondolunk vissza mindannyiszor arra a rengeteg kiontott vérre, melylyel a magyar nemzet egy ezredéven át politikai, lelki- ismereti és vallási szabadságáért adózott, de e fájdalmat enyhíti az a körülmény, hogy a harc mezején elhullottak vére nemes, dicső küzdelemben folyt el. Hol találunk azonban enyhet arra a mérhetetlen fájdalomra, mely a szintén nemes eszmékért, alkotmányos szabadságunkért küzdött, de a hatalmat bitorlók durva erőszakának, gyilkos kéj-vágyának védtelenül kiszolgáltatott félisteneink, az aradi tizenhárom vértanú gyalázatos kivégzése folytán lett otthonossá szivünkben ? Ne szakadjanak-e fel, ne vérezzenek-e sebeink, ha azokra gondolunk, kikben elvitathatlan, örök igazságunkat feszítették keresztfára ? S ne szoruljanak-e ökölbe ke- ! zeink, ha azok a minden emberi érzésből ki- j vetkőzött hóhérok jutnak eszünkbe, kik kezükben az igazság serpenyőjével halálos Ítéletet mondtak, pálcát törtek az igazság felett, s a jog és törvény nevében végig tiportak a nemzet virágain.

Bármerre tekintsünk, széles e hazában, alig van rög, melyet honfi vér ne öntözött volna, s bár azoknak emlékét, — kik valamely nem- | zeti eszme szolgálatába szegődtek, s ha a haza érdeke kívánta, családi tűzhelyüket elhagyva i vérükkel, életükkel pecsételték meg hazaszeretetüket, — a késői nemzedék híven megőrzi, s hálája jeléül emlékoszlopot szobrot állit nagyjainak, vagy márványba, érezbe veszi nevüket: lépteink mindenütt jeltelen sírokban porladó névtelen hősök hamvai felett vezetnek, melyek kegyeletre intenek és honszerelcmre tanítanak.

A kegyelet napja van ma. Egy nemzet zarándokol az aradi golgothára, hogy az emlékezet fáklyáját meggyujtsa vértanúinak sírja felett. Mily jól esnék annak a tudata, hogy meg- dicsőült mártírjaink is azokban a jeltelen sírokban alusszák örök álmaikat, melyek a honszerelmük tüzében elhamvadt küzdő társaik felett domborulnak! Mily vigasztaló lenne, ha eszméikért folytatott küzdelmük bérc legalább hősökhöz méltó vég lett volna! Állván a vesztőhelyen, bitóláik tövében, el kell ismernünk, hogy nincs az a kegyelet, melylyel méltóan áldozhatnánk emléküknek, mint az az emlékoszlop, mely bitófáiknál magasabb és szentebb

lenne, nincs az az árja a könnyeknek, mely vérüket lemosná a honi rögről.

Félszázad óta porladnak immár nemes hamvaik; azóta sok vihar^smgott el a nemzet felett, de vegre is beteljesedett az örök Igazság igéje: „a kik a testet ölik meg, a lelket meg nem ölhetik!“ A zsarnokság, mely abban a hitben ringatózott, hogy az áldozatokkal együtt eszméiket is megsemmisítette, csalódott. Az ártatlanul kiontott vér termő talajra talált, s magasra növelte a szabadság fáját; a lélek, az eszme nem halt meg örökre, hanem feltámadott sírjából, lobogó fényével bevilágitotta a négy folyó és hármas halom honát, tüzével lelkesedést gyújtott a csüggedő nemzetben, s a nemzet megértve az intő szózatot, földhöz vert Antheusként uj erővel állott talpra, s kivívta alkotmányos szabadságát.

Gyuladjon ki ma sziveinkben az emlékezet szüvétneke s a legszebb jutalom, az elismerés lobogóját hajtsuk meg azok sirja előtt, kik érettünk, a késő nemzedékért járták végig a szenvedések kálváriáját s a nemzet feldáma- dásába vetett megingathatatlan hittel léptek a vesztőhelyre, példát mutatván az utókornak, hogyan kell a hazát szeretni s a hazáért vért és életet áldozni.

Maruska János.

A lacfalusi csodakút.

Dr. Fallussi Árpád, Szatmármegye uj főispánja most folytatja körútját vármegyénkben. Eljutott Lacfaluba is. amelynek Lukacs László, a hírhedt oláh agitátor a plébánosa. Nagy ünnepséggel fogadták és a plébános a

TÁRCA.

Az ungi követ halála.

— Irta: Pataky István. —•

— Hja édes ur. Én szoktam néha igy kételkedni némely emberben.

— Nem maga az, a ki már volt a kapitánynál

a bátyám ügyében. t

— Éa voltam — felelt Nelii — s többször lassan szomorúan bólintott fejével,

— Ugy-e maguk szerelték egymást?

E nyílt kérdésre a leány ránézett Orosz Ádámra, csak úgy, pár pillanatig, de e pár pillanat alatt mindkét szeme mogtelt könnyel ■ futottak le halvány arczán, aztán kendőjébe rejtve arczát, zokogás közt mondta :

— Igen, mi szerettük egymást. Azt Ígértük, hogy holtunkig fogjuk egymást szeretni; azt hiszem, hogy Elek már be is váltotta szavát.

— Orosz Ádám gyöngéden a leány vállára tette kezét.

— Szegény gyermekem. Én csak azt Ígérhetem, hogyha meghalt, arczképeit önnek adom. Keserű emlék de mégis csak emlék lesz.

— Köszönöm uram. Elfogadom. Most még arra kérem, hogy Pali bácsit a jó huszart nyomoztassák ki s azt kérdezzék meg, hogy mi dolga volt neki Toronyi Istyánnal, s hol van ez a Toronyi s azt is hallgassák ki. Engem pedig — bármi történt vele — értesítsenek.

— Megteszem.

*

— Orosz Ádám még az este elment újra a kapitányhoz s kiküldötteivel visssa ment az eltűnt képviselő lakására s megtartott házkutatásnál találtak egy belülről egészen véres zsákot s a huszár köpenyegét a kémény bejárásába eldugva. A köpenyeg bélésén vérfoltok voltak. —

Most már mind bizonyosabb, hogy az ungi követ bűntény áldozata lett, s hogy a becsületes Pali huszár is közreműködött, de titok maradt, hogy hova lett az esetleg megölt követ hullája, s hol követték el a bűntényt.

A lakást, a pinezét. a padlást apróra kikutatták de sehol meg nem találták.

A város minden részébe olyan emberek küldettek ki, a kik ismerték a huszárt.

Ez esetről a királyi személynököt is értesítették a ki a valószínű gyilkosság kiderítésére egy bizottságot küldött ki.

Junius 7-én Nelli ismét a kapitányságra ment s ott azt jelentette, hogy Magyar Erzse kerepesi-uti mosónő előtte ázt mondta, hogy néhány nap előtt véres ruhákat mosott.

A szerelmes és boszut szomjuzó leány jelentését most már nem vette olyan könnyedén a kapitány és Örzse mosónét nyomban előállította.

— Kitől kaptad mosni a véres ruhákat — szólt, a kapitány a megrémült mosónőre.

— Hát azt már honnan tetszik tudni ? — volt a válasz helyett a kérdés.

— Azt se tudnám ? — felelt nagyzolva a kapitány Na felelj.

— Miért ne felelnék. Hát Kampós Fehér Jancsi a halász adta ide, azt mondta, találta.

— De még egyebet is mondott.

— Nem mondott bizony, azt már rosszul tetszik tudni. De mégis, azt mondta, hogy duplásan fog fizetni mert hogy véresek a ruhák és szimplán sein fizetett a betyár.

— Na úgy kellett neked. Mert nyomban ide kellett volna hozni a ruhákat s mi a mosás árát mosás nélkül is kifizettük volna.

—- Ha éa azt tudtam volna.

— No hát most tudod.

— Bizony ezt jó tudni.

Mos«- elmehetsz,

Ners ára előállították Kampós Fehér Jánost, a

halás.

— Na begyár — szólt hozzá a kapitány — hát te az Örzse nénivel kimosatod a piszkos ruhát, aztán nem fizetsz érte ?

A legény nagy szemeket meresztett.

— Aunyjo, az az Örzse néni, hát ide jött a miatt ? Pedig mikor elhozta a ruhákat, megölelgettem s nem kért semmit.

— Az ám, de olyan véres ruhákért.

— Véres? Az ám egy kicsit véresek voltak.

— Pedig nem az orrod vérétől.

— De nem ám — hagyta helyben a legény.

— Aztán minek mosatod te ki a más ruháját.

(Folyt, köv.)

Gríinfekl Testvérek

férfi-, női- és gyermek czipö áruházában szerezhetők be

Kazincy-utca 2 szám,

özaimaron, v/aiion-féie ház. ^ sw Legolcsóbb bevásárlási forrás mindennemű cipőkben.

rüvís

az egyedüli elismert kellemes izii természetes hashajtószer

^ ^ %