Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-25 / 34. szám
XXXH. évfolyam. 34-ik sz. Szatmár, 1906. augusztus 25. SZATMAR TÁRSADALMI Etí SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. \ ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. SzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : , i -i . Deák-tér 3. szám. ,Vpnde«nemü dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesz i telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb Árban.-<$> Myilttór sora 16 fillér. <g— Törvényszéket mindenüvé. Az alkotmány helyre állításával, a kormány hatalom a függetlenségi eszmékért küzdő párt kezébe jutott. Azok, a kik eddig a volt szabadelvű párthoz tartoztak egyszerre letűntek a protektió mezejéről. Az ember önzéssel születvén, mindenki haladni akar, kétségtelen, hogy saját jólétéért küzd, város, megye, hatóság, testület, az egyén, szóval mindenki a ki él. Az uj kormánynak ezer és ezer egyéni érdeket kellene kielégíteni, nem mulasztották el a megyék és városok sem, hogy saját polgáraik jólétét előmozdítandó, uj hivatalok rendszeresítését kérelmezzék. Utóbbi időben a porgármesteri főfoglalkozást az. képezi, hogy a kormány jóvoltából minél több hivatali hatoság szervezését, áthelyezését tudja kieszközölni,, a városnak megszerezni. Hasonlóképen az alispánok a megyék számára, ha mást nem Ínséges pénzeket, vasúti segélyeket óhajtanak kapni. Ebből a versengésből aztán az fejlődik ki, hogy egyik város a másikkal, megyével hadi lábon áll, a melyből kifolyólag aztán személyes gyülölség is keletkezik. Ma a divatos kívánság, a kir. törvényszékek felállítása. Az epidémia onnan keletkezett, vagyis attól az időtől fogva tört ki, a midőn Poiónyi igazságügyminisztert Ungváron választották meg képviselőnek. Az ungváriak kívánságaikkal hamarosan elő is állottak, melynek méltányosságát az igazságügyi miniszter is elismerte. A példán és az Ígéreten felbuzdultak a nagy károlyiak, bízva Károlyi István gróf poliFürdőre kell menni. Szezon-cikk. Irta: G. Diószeghy Mór. Magam is mcgütödtem egy kicsit, Addig koniáz- tam azzal a csúnya, nagy „kaszással“, hogy most; aratásnak évadján, igazándiéul nekem suhint és a kántor ur inegzenditi az utolsó melódiát, hogy : „már elmé- gyek az örömbe“. Paszuly Király, a sírásók atyamestere megcsinálja az örökös szállást és itt a földön mindörökre rendbe lesz a kis ügy. Rohamosan kezdtem készen lenni a koporsó számára, csak éppen hogy a szememet kellett volna lehunyni. Még megérem, hogy most már ezt is meg kell tenni, mert hogy a „kehesek bandája“ is kezdett nagyon ritkulni. (így nevezett el bennünket, szegény köhögés embereket, Kovács János a bakter.) Az öreg Potronk már régen el köhögte az utolsót, Péter cigány sem vet már többé vályogot ezen a földi sár-tekén, szegény kerékgyártót pedig most a kaszáláskor vittük ki, pedig ö belőle jóformán csak most a kora tavaszon kezdet ugatni a halál kutyája. Jóformán már csak kettőn maradtunk Balázsi András szomszéddal, aki meg is jegyezte egy vasárnap a templom előtt. — No, tiszteletim uram, most már rajtunk a sor ! Hát ez bizony meglehet, jöhetek én a sorba ; pedig nekem még valamivel többecske dolgom van itt, mint az András gazdának. De mit csináljak, bele kell szavaztatjuk, aligha nem ők húzzák a rövideb- bet. Egy alkotmányos kormánynak pedig, a közigazgatásban el kell ismerni azon jogát, hogy székhelyének hol létét maga határozhatja el, és pedig annál inkább, mert a megye székhelyek törvényben meghatározva sehol sincsenek. Nagykároly városának példáján Ugocsa vármegye is felbuzdulván, miután egy önálló vármegye, a kir. Törvényszékhez; sokkal több joga van, hasonló mozgalmat indított. Az ugo- csaiak mozgalma is kárunkra lenne, mert a halmi járást elveszíthetnénk. E mozgalmat még sem ítélhetjük el, mert minden vármegye jogosan követelheti, hogy más vármegyéhez hasonló intézményei legyenek, a fejlődés föltételeiről el ne zárassanak. Kívánságuk sokkal jogosabb, mint a nagykárolyiaké. Ha a kormány egygyes városok jogosulatlan kívánságát teljesítené, és nem a közérdeket szolgálná, ez okozná vesztét, mert most ezeren vannak a kérelmezők, de az esetben ezercn lennének a követelők. A törvényszék miatt, mi is a nagykárolyiak is nyugodtan alhatunk. A biborhere. A biborliere korai zöldtakarmányt szolgáltató here féle, mely igen alkalmas arra, hogy gazdaságunkban korai zöld takarmányt állíthassunk elő és vele gazdaságunk takarmánykészletét növeljük a nélkül, hogy a takarmány termő területet nagyobbitanánk. A biborhere rövid tenyészidejénél fogva, mint közbeszurt takarmány-növény termelhető. A biborhere talajban nem igen válogatós, de megkívánja a talajtól, hogy az jó erőben legyen, nedves természetű ne tett kezekkel szokta az asszony a lelkemet simitgatr.i, azt én csendes lelki nyugalommal szoktam • 'gig tűr i sőt megszokott élvezet az nekem; de amk.r sir: azt nem bírja a lelkem. Ilyenkor minden ellenállás nélkül kapitulálok. így esett most is. — Feleség, kész vagyok töredékeny toste met az egész orvosi fakultás rendelkezésére becs. ,ui, csak no sirj. Hallod? Ne sírj. Az asszony letörölte könyeit és megcsinálta nyomban a marsrutát: — Holnap bemegy Nagykáro’ ha a dói, ri.oz. Aztán elmondja szép sorjában minder baját. Elmor .ja, hogy minden idő változáskor nyillr .v az egész leste és jajgat, hogy megszánná a pogány is. Mondja meg, hogy maga eddig snapsszal gyógyította belsőleg - de tudom, hogy ezt megfogja tiltani a doktor. Hiába fogja maga itthon eltagadni, én tudom, hogy megfogja tiltani, aztán nincs többé pálinka cédula Klein urnái. Mondja meg, hogy mihelyt egy kis levegő éri, mindjárt megfájui a torka és fullasztó köhögései vannak. Maga hiába fogja eltagadni, de én tudom, hogy megfogja tiltani a szivart; aztán nem lesz többé naponta semmi szivar, a három tyuk nem fog e célra tojni többé egy tojást sem. Mondja el, hogy nem tud enni és gyakran vesződik a némettel. Ilyenkor hiába diktálok belé egy kis jó húslevest, tejet, tojást, — nem kell ; hanem elküld a komája urához egy üveg piros borért, azt bezzeg megissza egy cseppig. Mondja el, hogy nagyon ideges. Minden kicsiség felizgatja. MásA nagytiszteletii lelkész és t. 1 *, t i « 1 j J a hol mindenféle tankönyvek, tanító urak szives figyelmébe K OH W ■ fiS Tlfl.TI SZ fii* II 5j I ft lift TO fill, ^szerek, papír- és Írószerek ajánlom dúsan berendezett iskolai V liCJlU UUU1U Uj a legjutányosabb árak mellett kaphatók. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület összes kiadványaiból és zsoltáraiból, valamint prot. írod. müvekből nagy készletet tartok. A kiadásomban megjelent és elterjedt Szaíinármegyei irkát, melynek belső szövegét Mihály Ferenc szatmári áll. isk. igazgató irta, ajánlom becses figyelmébe. Szives pártolását és nagybecsű rendeléseit kérve, előre AlcidäP könyvkereskedése és tanszerraktára is igerem a pontos, gyors es szakavatott kiszolgálást. Kiváló tisztelettel SZAnm’-fóEHETI, Deák-tér 9. szám. = nyugodjam, mórt hát szerintem nagy igazságot mond | ama szomorú szent zsoltár: „Nincs orvosság halál ellen Patikában, vagy más helyen“. Persze hogy nincs; de az én uszonyom nem hi- j szén még a szent zsoltárnak sem és kiadta a pa- I rancsot ! — Most már a doktorhoz megyünk 1 — Miért feleség, miért ? — Mert a betegeket a doktorok gyógyítják. — Lehet, feleség, lehat, A doktor urak recipéket Írnak, a sírásók sírokat ásnak és a betegek is ' meggyógyulnak. így, vagy úgy. — Én nem értem az ilyen cifra beszédet. Maga beteg. Itt esik le a lábáról a szemem előtt. Olyan, mint az árnyék. Alig ténfereg. Mitől is lenne ereje. Nem eszik. Elibe teszem a felséges paprikás csirkét és bele se’ kóstol, hanem megeszik egy fél kovászos ugorkát. Ennyi a vacsorája. Hogyne pusztuna el ! Pedig ha engem nem is néz, de nézhetné itt előtte ezt a nyoc gyermeket Nagy a világ, ugy-e ? No, hiszen szép dolog. Egy papi embertől. Hát jól vau ! De én nem nézem el, hogy itt pusztuljon cl a szemein előtt minden segítség nélkül. Érti! ? Én elviszem a doktorhoz, aztán csináljon amit akar. Az utolsó szavak bizony már alig voltak érthetők, mert erős zokogás vett erőt az asszonyon. Ez | már nem nekem való állapot. Mert hát mikor csípőre 1 tikai és egyéni befolyásában, csakhamar ők is | : törvényszéket kívántak, mozgalmat indítottak, ebbe a közös főispánt is bevonni igyekeztek. Nagykároly város polgármesterétől kivenné rossz néven, hogy saját városuk előmenetelét és haladását igyekszik előmozdítani. Ellenkezőleg dicséret illeti meg. A mozgalom sikerre jutását azonban kizárja egyszerűen azon tény, hogy az állam háztartást ujabbi százezrekkel kortes jutalomként megterhelni nem lehet. A körülmények azt, hogy a mi várme- . gyénkben két törvényszék működjék indokoitá nem teszik, és a politikai becsület a kérelem teljesítését lehetetlenné teszi. Ha még Nagykároly egyedül állana ezen kívánságaival, még akkor sem lehetne komolyan venni, de kívüle legalább is nyíltan tiz vármegyében van hasonló irányzat. A megye székhely iránti versengzésünk megszűnt. Bár a vármegye nagy többsége, Szatmárnémetit jelölte ki székhelynek, mégis bele nyugodtunk az akkori kormány döntésébe, melylyel a létező állapot fentartását rendelte el. Nem feszegettük a kérdést, azóta változtak a belügyminiszterek, ez^el az elvek is. A megye ezen autonom jogainak gyakorlása pedig a miniszteri határozattal csorbát szenvedtek. A nagykárolyiak a nemes gróf ur közreműködésével a mi kárunkra már is sok hivatali intézményben részesültek. Éppen Wekerle pénzügy minisztersége alatt vitték el a pénzügyigazgatóságot, melynek hatásköre az előtt tiz megyére terjedt ki. Nyugodjanak meg tehát a nagy károlyiak, mert a hivatalok áthelyezésért, ha versengésre kelünk, ha a megyei bizottsági tagokat meg-
