Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-18 / 33. szám
XXXII. évfolyam. 33-ik sz. Szatmár, 1906. augusztus 18. SZATMAR. TÁRSA DA LM í ES SZEPIR ODA LM 1 HETIÍ, A P. Megjelenik minden szombaton. * * \ / 90« 00 't ifv > / sj L. Aíx ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Bortermelésünk érdekében, A hegyközségi választmány a szatmárhegyi bor értékének emelése céljából a városi tanácshoz azon átiratot intézte, hogy minden a városba érkező idegen borra hektoliterenként 5 korona kóvezetvámot szabjon ki. A városi tanács előbb a jogügyi szakosztályhoz, onnan a városi közgyűléshez pártoló- lag terjesztette elő az indítványt. A közgyűlés többsége azonban igen helyesen — a kövezetvám alakjába burkolandó idegen boradót nem szavazta meg -—- ezzel a kérdés letűnt a napirendről Lehetetlen és abszurd dolgot kívánt a hegyközség és a szőlőbirtokosok egyéni érdekét kívánta előmozdítani, tehát százakét ezerek kárára és azt akarta elérni, hogy városunk az országban egy külön önálló vámterület legyen. Nemsokára behozatali vámmal terheltük volna meg a gazdaközönség kérelmére a búzát, sőt az iparosok kívánságára kész ipari terméket sem szabad lett volna behozni — mert a mint érdekünkben áll száz szőlőbirtokos privát érdeké- nekjjelőmozditása — annál fontosabb a gazdák és az iparosok ezereinek hathatós támogatása! A kérdés lekerülvén a napirendről, azzal nincs mit többet foglalkoznunk. Saját polgártársainkat pumpoltuk volna meg, ez ellentétbe áll az erkölcsi testület önmaga iránti kötelességgel. Ha határozatba ment volna, a miniszter mint törvénynyel ellenkező szabályrendeletet, amúgy sem hagyta volna jóvá. A felvetett kérdés azonban igen alkalmas arra, hogy a bortermelők helyzetével, a bor áraival foglalkozzunk. Ha a szatmári bort minőségére és az érte fizetett árra való tekintettel, más szőlőtermelő vidék boraival összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a mi borunknak meglehetős jó ára Az ádándi malom. Ali Ferhád, a ki a kis csapat vezetője volt, végre belátta, hogy el kell fogadni az éjszaka termett ember ajánlatát. — Hát hogy hinak téged ? — kérdezte h erhád. — Korpa János. — Aj, hiszen az a másik is János volt. — Mindegy az. Nem is kell nekem a nevem, hanem azt üzend meg a Spahinak, hogy te uj molnárt tettél, mert a másik meghalt, vagy elkergetted. Jöjjön a Spahi és nézzen meg. Ferhád aztán üzent is Koppányba. Hogy, hogy nem, Tahy Ferenc is értesült a dologról és másnap reggel a Balaton felől maga jött meg 20 lovasával, mig majdnem ugyanakkor Koppány felől jött meg a koppányi parancsnok küldöttje, Zulfikor Diafor és Musztafa Firuz 12 ulufedzsi kíséretében. A magyarok közül elörenyargalt Tahy, a törökök közül Zulfikor Diafor s a középén találkozva tárgyal- gattak. A tárgyalás eredménye volt, hogy hát nézzék meg azt a monlárt, a ki a malomba cseppent s a másik molnárt úgy eltüntette, hogy nyomára sem akadni. Azt sem tudni, hogy megölte-e, vagy megugrasztotta-e. Hát bizony azon volt mit nézni. Majdnem öles volt, hatalmas mell és válakkal. Merész nézésű szemek s látszott az egész emberen, hogy nem is lehetne megijeszteni. Hogy hívnak ? Kérdé Tahy. — Korpa János. — Látom, hogy bátor ember vagy, ha kellene verekedni is tudsz, de legalább mond meg értesz e a malomhoz ? — Abban növekedtem fel. Biztositlak benneteket, hogy ezután mindkettőtöknek meg lesz ugyanaz ajöSZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL: Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fixetendőj» Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Késípénzfixetés mellett a legjutányoaabb árban.-$> Nyilttór sora 18 fillér. <^_ van, nagyobb forgalmat csak azért nem érhetünk el, — mert már idehaza hozzá vagyunk szokva, hogy hektoliterenként 40 koronán alul ne adjuk. Szüretkor a must ára már a telepítések után literenként rendesen 28 fillér, — melyhez hasonló árt a szomszédos vidéken is alig lehet megkapni. így például Beregszász, Mezőka- szonyban, a hol hires és palackolható fajta borok teremnek, bármilyen nagymennyiségben volt kapható must, hasonló árban. A szatmárhegyen mi karikára műveljük a szőlőt, a termés ugyan gyengébb minőségű, de legalább kétszer annyi mint másutt, ahol a csapos tőkére való művelés van szokásban. Ha tehát a mi borunk — a hol egy katesztrális hold — volt, esett, hogy 50 hektoliter termést is adott — literenként 26 fillérjével értékesíthető ; még mindég több jövedelmet hoz, mint a tőkére müveit köves hegyeken termelt borok. A helybeli fogyasztás — a községi és állami bor italadó miatt drága, — mig más helyütt a bor községi pótadó mentesen szerezhető és fogyasztható — sőt, az állami fogyasztásiadótól is a községek megváltás utján megmenekülnek, — addig nálunk a vevő 14 fillér literenkénti közterhet visel. A vendéglősök, korüsmárosok, kereskedők reá vannak kényszerítve, hogy a bort más vidékről szerezzék be, olcsóbban mint a mi bortermelőink adják, mert a lehúzott bor ára nálunk 40 fillérnyi egységárral bir és abból a termelők nem engednek. A szőlő jövedelmezését nálunk az állandó vincellér rendszer csökkenti. Azt nem látjuk sehol, hogy a szőlőművelés oly sokba kerülne, mint itten. A vincellér korlátlan ur a szőlőkertben. Kap lakást és konvenciót fix fizetést. E mellett az övé a zsenge termés, övé a széna termés, van neki marha tartás, úgy — hogy annak a szatmári embernek, a kinek csak egy hold szőlője is van, első sorban egy vincellér családot kell eltartani. Ez a nagy teher a gazdán és ez viszi el a jövedelmet. A vincellér maga is eljárogat napszámra, érdekében áll, hogy a napszám magasabb legyen, igy elmondhatjuk mikor a leszámolást megejtettük, hogy legalább is a fél termést a vincellér élvezte föl. Más vidéken, a vincellér nagyon örvend, ha fizetés nélkül, a felügyeletért lakást kap, dolgozik a gazda vagy megbízottjának ellenőrzése mellett rendes napibérért. A gazda fölfogadja maga napszámosait és velők van egész nap, aki figyelembe veszi a haladást és a kiadást, akkor látja, hogy minő külömbbség van a házi kezelés és a vincellér rendszer között. A termelő különös érdeke tehát az, hogy a művelési költséget tudja csökkenteni. Ha szakítunk a drága vincellérrel, olcsóbban adhatjuk a bort literenként legalább 5 fillérrel, mégis több lesz a tiszta nyereség. Kevesebb lesz a bor, lesz kivitel is és a bortermelő nem lesz annak kitéve, hogy rajta marad ! a termés, mert bizony a mi borunkat sokáig eltartani igen bajos, mert a karikán termett bor minősége cukor tartalma nem mondható kitűnőnek. A kövezeti vámadó helyett a hegyközség inkább a bor fogyasztásiadótól igyekezzék szabadulni. Hiszen minden nagy városnak a | legnagyobb érdeke, hogy a megélhetés benne olcsó legyen. Az élelmi szerek és napi szükségletek negolcsósitása ezereket vonz a városba, kiknek koronánként összerakott pótadója megtéríti azt, a mi más címen elveszett. Más oldalról pedig a termelő ne legyen tul- követelődző, adja borát rendes árban és a szőlősgazdák a vincellérekre pocsékolt tulkiadásaivedelmetek a malomtól, a mi eddig csak annak volt, a ki elfoglalva tartotta a malmot. — Ezzel nem sokat mondtál, mert eddig mindig ráfizettünk. — Ezután jövedelmetek lesz. A katonákat visszavonjátok —r- Azt nem tesszük. Három magyar, három török marad itt állandóan. — Jól van, azokat is ellátom. Meg is lett az egyezség, azután Tahy és a Spahy emberei közül 8—3 volt állandóan a malomban. És hordták úgy a Tahy, amint a koppányi Spahi emberei az őrleni valókat. De csudálatos, a jövedelem, a mit Korpa ígért, nem akart megérkezni; de korpa> úgy tudta biztatni a törököt, meg a magyart, hogy azok magnyugodtak. Mint egy két hónap múltával azonban mindkét részről embereket küldtek ki, a kik nyomozandók voltak, hogy mi oka lehet, hogy a békés állapot dacára is oly csekély a jövedelem. A törökök a felcsufolt Ferhadot küldték ki. Annak oka van nyomozni. Pár nap múlva megtudták volna a nélkül, hogy emberben kár esett volna, de igy bizony Korpa uram nagyon megjárta Sötét, zivataros éjj volt. Villám-villámot ért. Az ádándi malomnál a molnár helyiségében s a malomban nagy sötötség honolt, kívül pedig összebújva feküdt az eresz alatt a három magyar és három török katona. A malom háta megett éjjel három ökrös szekér fordult be, s arról mintegy hat ember szállót le s jelt adtak a malomnál. Csakhamar nehány deszkaszálat vont ki beleiről a falazatból Korpa s a malom hátsó részén nagy nyílás támadt. Aztán adogatta ki a nagy erős ember a zsákokat, úgy, hogy csakhamar mind a három szekér megtelt. Azután Korpa is kibújt a nyíláson. — Na János — szólt egyik emberhez — ez elég volt. Tovább már nem lehetne csinálni. Te most akár ; ismét itt maradhatsz. ' — Nem én. Magyar Bálint ur azt mondta, ne i maradjak. Meg nem is lehet, mindjárt tudnák, hogy : én is közte voltam. — Hát akkor menjünk. Indítsátok az ökröket. A Három szekér lassan elindult. — Isten veled ádándi malom — szólt .evetv . j Korpa. — Még nem! szólalt meg ekkor egy ’ianv és Ali Ferhád lépett elő hat katonával. Korpa tégec íajd ! elfoglak. — János! menjetek — riadt fel ekkor Kupé, üdvözöld a kapitány urat, engem gha lát 'x ha. | De ti mehettek. A szekerek vonultak tova. — Jussuf Abdallah! — kiáltoxtt Ferhád — eredj és állítsd meg a szekereket. — Bolond — nevetett Korpa — hisz azok hatan vannak. Ti meg heten vagytok és elfeleded, hogy veletek szemben én vagyok itt, Azzal megkapta az indulni akaró Jussuf Abdalla- hot s úgy vágta a malomhoz, hogy félholtan maradt a földön. — Ha igy megy — mormogd Korpa — talán még magam is elmehetek. De ekkor már körül volt fogva. Három török, három magyar tartotta testének j az éles kardokat. — Hiszen csak mind törökök volnátok —- sóhajtott Korpa, Aztán nagy elszántsággal neki dőlt Ferhádnak. A törökök kardja hóna alatt vérezte meg, de ekkor megragadta a kardot, egyet szorított a Ferhád kezén, kivette a kardot s mélyen beereszté a Ferhád mellébe. Ekkorra már a másik két török kétszer is meg- szurta Korpát úgy, hogy patakzott róla a vér.
