Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-04 / 32. szám

XXXII. évfolyam.

32-ik sz.

Szatmár, 1906. julius 4.

Megjelenik minden szombaton.

ELŐFIZETÉSI ÁH ;

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 20 fillér.

^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

k a latban fi/.r.ti u.lók

.tösógi telefon 27. szám.

amely épen olyan udvarképes és jogosult, min a szesz, petroleum, vas, cukor stb. dicsősége sen uralkodó kartellek, amelyek ma már világ szerte megvédik a termelést az áresés ellen.

Az ijedősök kedvéért sietek megjegyezni, hogy a buzakartel alatt nem olyan magasba való árfelcsigázást értek, mint a szomorú véget ért tengeri-ring célzott és amely kapzsiságból bukott meg. A kartelle! csak megvédeni gondolnám a termények árhanyatlását, amely az idén könnyen bekövetkezhetik, ha az egész dús termés eladásra ajánlkozik.

A kar telt csakis nagy birtokosok csinálhatják meg. Ha a nagybirtokosok az 0. M. G. E. és a gazdasági egyesületek vezetése mellett elhatározzák és pedig kötelezoleg vállalják, hogy az idei búza és rozs termésnek felét uj aratá- | sig sem adják alább m.-mázsánként 15 vagy 16 koronánál, akkor ez a termés többi részére m.- mázsánként 2 korona áremelkedést fog előidézni. Mert igy vonatnék ki a kínálati forgalomból 10—15 millió m.-mázsa búza és rozs, ami által ugyanannyival kevesbedik az osztrák és magyar terület ellátásához szükséges termény mennyiségének az a fölöslege, amelyet bő termések alkalmával a spekuláció joggal vesz kombinációba. Ez által nyilván kiszámíthatja a speculáció, hogy több lévén a kínálat, mint a kereslet, okvetlen be kell állani az áresésnek és pedig olyan tempóban és értékben, amiként egymásra torlódik a forgalomba kerülő készlet fölöslege. Viszont: ha a dús termésből kikapcsolunk 10—15 millió mázsát, amely csak magasabb árban kerülhet eladásra, szükségszerűen előáll az aránylagos áremelkedés az egész vonalon.

HIRDETÉSEK:

Üésüpénifixfttés mellett a Ugjutányoaabl) árba«.-<$> Nyílttól' sora 16 fillér. <$—

Joggal kérdhetnék, hát eddig miért nem használták ezt a védelmi eszközt olyan időkben, amikor a termés többlete leszorította a termény árakat ? Szerintem nem ért volna célt egy ilyenféle buzakartell ezelőtt, mert olyan olcsó volt a beviteli vám Ausztriába is, hogy velünk a nagy világ termelői könnyen felvehették a versenyt. Ez év márciusa óta azonban a bennünket érdeklő egész vonalon 6 kor. 20 fillérrel lett felemelve a búzának m.-mázsán- kénti beviteli vámja, ami ^annyit jelent, hogy ami régi versenytársaink Oroszország, Románia és Szerbia ami 13—14 koronás árainkkal szemben 7—8 koronát kaphatnak csak búzájukért, ha velünk versenyezm'akarnak a vámmal védett magyar-osztrák területen, ilyen potom árakkal még Amerika sem dolgozkatik, hiába gazdálkodnak ott majdnem ingyenes földekben.

De nemcsak a magas védvámok, hanem a szállítási paritás is erősen védi búzánkat az idegen búza versenyétől akár a prehibitiv, akár a szerződéses autonom tarifa alapján.

Nagy tévedés ám azt hinni, hogy a nagymérvű vámemelés Oroszország és a balkán államok ellen nem emelhetik a beltermelésünk árát, amennyiben velünk szemben meg Németország emelte fel a beviteli vámot, csakhogy úgy áll ám a dolog, hogy mig Németországba az utóisó években a még alacsonyabb vámtételek mellett is csak csekély mennyiségű terményt bírtunk elhelyezni, addig Oroszország élelmezte Osztrák-Galiciát, Szerbia és Románia pedig saját területeinket lepte el satnya terményével. Amig tehát a március 1-re teremtett uj helyzettel csak számba sem vehető mennyiséggel szorultunk ki búza kivitelünkkel NémetorEzen a merész fellépésen Rusznyák megütődött, a bizalmaskodást visszaakarta utasítani, de látta, hogy a gyerek jókedvén mindenki olyan különösen jól mulat, nem mert szólni. Csak bámult, boszankodott, dühöngött, de csak úgy befelé.

Rusznyákné beteges asszony volt s úgy éjfél tájban eltávozott.

Valami azt súgta Rusznyáknak, hogy jó lesz nejét hazakisérni, de a kis Brandeisz olyan bizalmasan látszott mulatni a szép tanítónővel, hogy nem merte őket „magukra hagyni.“

A midőn Rusznyákné, elment, a táncz szünetelni kezdett, s asztalköré, ültek. Rusznyákot szándékosan olyan helyre ültették, a honnan nem mehetett ki a többiek akarata nélkül.

Egyszer csak a kis Brandeisz, mintha berúgva ! volna (almabort ivott) felugrott az asztalra s harsány ; hangon kiáltott :

— Uram, uram, veres Rusznyák uram, szólok az úrhoz.

— Hangos kaczaj s „halljuk“ kiáltások.

— Be van rúgva — szólt az inspektor a sápadó Rusznyákhoz.

— Egyszer egy ember — folytatta a részeg Brandeisz ~ szerelmes volt egy asszonyba, a ki nem az ő, hanem a más felesége volt. De az megutálta. Az ember ezt nem tudta elhinni, annyira elbizakodott volt s levelet irt a más feleségének, hogy ma , .y

— Ma ? kiáltott nehány beavatatlan.

— Persze, hogy ma, délelőtt találkozzék vele Szabadkán, a korcsma 6. számú szobájában . . .

— Ah, ah !!!

— Én is azt mondtam, hogy ah! ah! Meg hogy nem lehet. De az asszony is azt mondta. E helyett elküldött egy pecsétes levelet abba a 6-ik számba, átadandólag annak a ficzkónak, ebben volt egy százas, a mivel a férj tartozott a ficzkanek . . .

— Ah I ah !

— De a ficzkó nem küldte meg a váltót, pedig a százast megkapta, tehát követelem a vált A . , .

•— Hogyan, te, Brandeisz, kitől!. . . kiáltó ták.

— Azt is megmondom ! A váltót az ai . ide, <. ki ezt a levelet, ezt a szerelmes levelet irta . . .

— Ezzel lecsapta a tanitónéhez irt levele az asztalra.

Olyan jellegzetes írása volt Rusznyáknak, hoey rögtön meg kellett ismerni.

— Ki vele, ki vele! Kiáltott még az is, a ki tartozott Rusznyáknak.

A hires erkölcsbiró holtsápadtan támolygott kifelé. Egy pár pohár utánna repült, midőn ki tántorgott a folyosóról, ki a sötétbe, hogy eltűnjön a láthatárról, mint a hogy el kellene tűnnie minden ilyen bitangnak, de a milyen mindig lesz e sártekén.

Hógv mi lett belőle, majd máskor mondom el.

Vége.

Tüdő03 iegségek, tanított, szamár- köhögés, skrofiteis, Influenza

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ,,Roche“ eredeti csonsugolánt.

SA iüoÖTiißHu-jL» &, C®. tónsel (Svájc).

W*£3bK

JT

1

Kcpba'.w on üli rendeletre a üAsysrertírak- b»o. — An BvegenHnt 4.— koron».

TÁRSADALMI LS SZÉPIRODALMI HETILAP

Í^h JSi jj^

Búza kartell.

Aggodalom és remény közt lesik a gazdák a búzának áralakulását és ölbe rakott kezekkel várják a gabona tőzsdétől a megváltó igét, mintegy a íásultság fatalismusával nézik ama minden évben megismétlődő ádáz harcot, amely a hausse és baisse speculánsok közt folyik a börzén, mintha ez is lóverseny volna, amelynek a látványosság izgalma is megéri a belépődíjat vagy a kockázatot.

Pedig az a herkulesi harc, ami a contre- minben a papirbuzánál a gabonatőzsdén folyik, nagyon is a termelő gazda bőrére megy, anélkül, hogy az eddigi kísérletek módján védekezhetnék ellene. Hiába szidják a papirosbuzát, hisz hátrányos kinövéseivel szemben az a nagy előnye is van, hogy csak ennek segítségével képesek a malmok lisztexportra előre kötést csinálni, a termény nagykereskedők pedig az efectiv termény vásárlásokat eszközölni, mert mindkét esetben csakis a papirosba.a nyújt fedezetet a jövőbeni rizikós kockázat ellen, ha tehát eltörölnék a papirosbuza spekulációt, amely az efectiv forgalomra bénitólag hatna, ez csakis az árképződés rovására és kárára menne.

Szerintem a gazdaközönségnek másféle védelmi eszközt kell hogy igénybe vegyen, mint eddig, mert a megszokott gravaminális vészkiáltások ezentúl sem fogják a búza árát emelni, át kell lépni a termelőnek a passivitásból az ac- tivitásba és meg nem engedni, hogy nélkülejés ellene szabják meg a termény árát azok, akiknek nincs más hivatásuk, mint a termelő és fo- fogyasztó közt a közvetítő szerepet játszani.

Erre pedig egyedüli mód a búza kartell,

im i rirwnriHimTffTffiiiii r iir iiihtiit niirnfi

A szerelmes Rusznyák

Az asszony annyim meg volt lepetve, hogy a levélkét megtartotta, mig Rusznyák úgynevezett bóditó mosolylyal libegett tova.

Otthon átadta a levelét a férjének, a melyen következő szavak állottak : Kedves Mariskám ! Hiszem, hogy hidegségét csak férjének jelenléte s a körülmények okozták. Holnap Szabadkán szabad lesz. A „Korona“ vendéglőben 6. sz. a. melyet előre kibérelek, elvárom. Jöjjön, jöjjön, ahhoz, ki magát hévvel szereti ! Lujzának nem kell szólni!

A mikor a férj dühe, a ki különben igen jámbor ember volt, tetőpontra hágott, lépett be Brandeisz. Mint leendő rokonnak el is mondtak mindent.

Másnap reggel Lujzával csakugyan bement Szabadkára Mariska asszony is. Midőn a vasúti kocsiból kiszálltak, feléjük) sietett Rusznyák ur is, a ki a Mariska nyugodtságát saját előnyére magyarázta, s 1 alkalmat talált megsúgni az elpiruló nőnek, hogy tizenegy órakor várja, a mire a nő igent intett.

Estére a kisszállási egyetlen vendéglőben majdnem az összes gazdatisztek összegyűltek. Egy névtelen levél még a vidékieket is összehívta. Ott volt a tanító és neje is. Ott volt a veres Rusznyák is.

Olyan jó kedv uralkodott, mintha mindenki legalább is az osztálysorsjátékon nyert volna. Tánczoltak is; a kis Brandeisznak kitűnő kedve volt. Párszor odaszólt a savanyu Rusznyákhoz, hogy „jöjjön Rusznyák uram, tánczoltassa meg ezt a szép tanitónét!