Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-27 / 5. szám
XXXII. évfolyam. 5-ik sz. Szatmár, 1906. január 27. SZATMÁR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton. 29 1 asl 1 v- wu^y*'' ELŐFIZETÉSI ÁR • jSZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL I Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. , . Deák-tér 3 szám dijak a kiadóin Tataiban fizetendők. Egyes szám ára 20 fillér. ." Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjiitúnyosabb árban.-<$> Nyilttér sora 16 fillér. Farsangban, Ma három hete, hogy a vigalom házak aj- tai megnyíltak az úgynevezett farsangi mulatozók előtt. Igyekeznek is az illetők, hogy a szórakozásból, az örömből, vidámságból, a lelki gyönyört szerző mulatságokból részüket kivehessek, mert habár e télen szinte két hónapig is tart ennek ideje, mégis kevés arra, hogy minden irányban kimulathassák magukat és megfelellie- senek azoknak a nagy, nemes és magasztos feladatoknak, melyeknek eredménye megfejtése rájuk várakozik. A régi jobb időkbeli és a mai farsangi mulatozások között óriási különbség van. Mert inig régente az ilyen mulatozások teljesen fény űzési mulatozások, a dinom dánomok kifogyhatlan tárházai valónak; a pénzes emberek kincseik pazar szórásával mulattatták magukat, és ejtették bámulatba a világot: Addig a mai mulatságok egészen más természetűek ; nemesebb és fenségesebb jellegűek. Mert a mai mulatságok, inig egy részről a nehéz idők szülte bánat borús felegeit igyekeznek ha nem egészen is szótfoszlat- ni, de íegalább némileg derűsebbé tenné ; addig mindég a köznyomort igyekeznek enyhíteni az árvák, a szükölködők, az özvegyek, és munka- képtelenek arczárói a nyomor sajtolta könyüket letörlésével, s szánandó helyzetüket az adott körülmények közt türhetőbbé tenni. De nemcsak a köznyomort igyekeznek enyhíteni; hanem a jótékony czólokat is igyekeznek lehetőleg előmozdítani. Ilyen irányzat mellett a farsangi mulatozásokat nemcsak örömmel, lelki gyönyörrel üdvözölhetjük ; de óhajtanunk kell, hogy azok minél fényesebben, minél nagyobb eredménnyel járjanak. A részvételtől nehogy elidegeníteni, attól elvonni kellene egyeseket: sőt inkább arra buzdítani, lelkesíteni kell mindazokat, kiknek anyagi körülményei meg szorítással is megengedik. Mert az ilyen mulatozások, nem dinom dánomozások nem pénz pocsókolások ; de valódi nemes áldozások a jótékonyság ’oltárain; s templommá avatják a hajlékot, melynek falai közt ilyen őzéiből mulatoznak. Az ilyen mulatozások nemhogy elítélendők volnának: de annyira nemesek és magasztosak, hogy csakis dicsérendők, mert olyan közezóit szolgálnak, a melyekhez minden jóravaló embernek elengedhetlen erkölcsi kötelessége hozzájárulni tehetsége szerint. Tehát a kellemest hasznossal köti össze, a mi valóban nemes és üdvös élvezet Ha a mai nehéz időket vesszük figyelembe, melyek kedves hazánk egén egész vészfelhőként tornyosultak fel, akkor talán azt mondhatnék, hogy nincs és nein lehet okunk vigadozni, sőt csakis az aggódásra lehet okunk. Ez igaz, de még sem igaz annyira, hogy a lelkünkre borult aggodalom a jótékonyság gyakorlásától elvonjon bennünket. 8 aztán nem feltétlenül szüksóges-e keresnünk az alkalmat, a mi szivünk kesergését, lelkünk borúját legalább egynéhány perezre megszüntesse — és eloszlassa ? ! De bizony szükséges; mert a szünet nélkül való folytonos aggodalom, nehéz bánat —- minden felvidulás nélkül — olyan leverőon hat nemcsak a szivre és lólekre, hanem a testre is, hogy annak emésztő kárát kiszámítani sem lehet. Lélektani igazság az, hogy az emberi élet az érzelmek váltakozó hullámzása nélkül nem felelhet meg a rá háramló nagy feladatoknak. Az öröm enyhíti a bánatot, a bánat mérsékli az örömöt. S ezek egymásra való kölcsönös hatása teszi az életet olyanná, a milyennek annak lennie kell. A milyen a levegőben az óleny- és folytó- gáz : épen olyan az emberi életben az öröm és bánat. Egyik a másik nélkül nem szerepelhet. Tudjuk, bogy a folytógáz minden életet kiölt, az éleny pedig hamar felemészti magában az életet. Ilyen az ember életében az öröm és bánat; mert magában véve mindenik halállal támad rá. Vegyülni kell ezeknek, olyan módon, hogy egyik a másiknak segítségére és ne hátrányára legyen. Ez eléggé indokolja bánatunknak örömbe fojtását vagyis ha sirva is de azért vigadjunk olykorolykor, úgyis „sirva vigad a magyar“ a költőként. És ha valaha állott a magyar emberre nézve a költőnek ez az állítása úgy igazán ráillik ez most. De azért nem szabad annyira elcsüggednünk, hogy soha se vigadjunk, kivált ha azt a közösórdek; a szenvedők nyomorának enyhítése, a jótékony czólok előmozdítása tölünk elengedhetleuül megköveteli; annyival is inkább, mivel az így elért fényes eredmények jóléte örömöt keltenek lelkűnkben s e mellett az élet küzdelmeivel való daczolásra csak edzi erőinket. Nemcsak az előbbire, de az utóbbira is nagy szükségünk van, mert megnehezedett felettünk az idők járása, s hogy vele megdaczolhassunk nagy lelkierőre van szükségünk. Lelkierőt pedig nem a lehangoltságból, leverő bánkódásból, hanem inkább a vig kedélyességből, bizalomból meríthetünk, mihez rendkívül erőforrásul szegődik igazságunk győzelmébe vetett hitünk. Vigadjunk azért bizalommal, hittel, mert ól még a Magyarok Istene, ki higgadt, bölcs magunktar- tása mellett elhárítja rólunk a sors által ránk mért nehéz helyzetet. Bizzunk, higyjünk : „Mert jőni kell, még jönni fog egy jobb kor. Mely után buzgó imádság epedéz százezrek ajakán!“ Egyszerű emberek. Rajz az életből. Jelige : . . . nem mondok olyasmit, ami valótlanság. (Arany). — Irta : Ladányi Endre. — Biri néni a kissé megnyitott ajtóból szelíd hangon hívja a „lelkem öregemet“ ebédelni. Ugyan édesem ! hagyjon már nekem békét! hát nem hallott ? mondtam már, hogy mindjárt megyek. (:Pedig egy szót se szólt eddig:) Biri néni azonban nem tagit s végre is asztalhoz ül az öreg. No itt már Biri nénié a diadal. Mert ugyan ki nem békülne meg a konyha művészet remeke előtt? Hisz még a haragvó oroszlán is leesendesül és valami kéjteljes morgást hallat, ha kedvencz prédájából lakmározik. Hát egy lelkes állat, egy érző, egy gondolkozó ember ugyan hogyne csilapodnék le. ha kedvencz eledelét a Biri néni főzte csiga levest teszik aléje. . . . ? ! Laczi bácsi is belekóstol s egy pillanatra úgy tetszik, mintha a vulkán lecsendesedet volna. ... Le ám, de csak azér, hogy egy még erősebb koruptió következik. A fránya egye meg ...le hallatlan csoda ki- beszélhetetlen vakmerőség, az öreg a kanalat úgy csapja oda a hófehér abroszra, hogy az abrosz is menten tanúbizonyságot tett a csiga tészta leves zsíros mivolta felől. A sehonnai gazemberek . . . ! soha bizony ilyet még látni is ... ? kegyed édes Birikém végre is elfelejt. Hisz ez a leves sótalan, kozmás fövetlen, ecze- tes, keserű. . . . S uram bocsa’ meg mintha a foga is csikorogna az öregnek. A lelkem Biri néni egy darabig csak néz néz s majdnem tökéletes hasonlatosságban jön ama bibliai sóbálványé változott Lóth-né őnagyságával. Végre is babos kötényét szeméhez emelvén, fuldokló zokogással kisuhran a szobábál. Hová is ment volna másfele, mint a konyhába ? Ott aztán megindul a köuyár mint a sebes zápor; a jajszó mint a vén gerlicze nyögés. Seregeknek ura. óh jaj nekem! még azt mondja hogy az én levesem kozmás, fövotlen, savanyu, keserű ... , hogy én nem tudok főzni! ón, a kiuek asztalánál herczeg, meg pláne püspök is megnyalta a száját 1 Jaj nem élem túl . . . nem élem túl. . . . ! Sicz a héja rúgjon meg 1 s úgy üti oldalba a sodrójával a libaczombot lopni akaró szerencsétlen cziczát, hogy az soha se felejti el a nyolezadik parancsolatait. . . . És Biri néninek ez teljesen elég volt. A kitöltött boszn édes érzése tökéletesen visszaadta energiáját. Az energia rögtön meg is nyilvánult, mert ime Biri néni mint egy bosszuló cherub, nem láng pallossal ugyan, hanem láng nyelvvel és csípőre tett kézzel, ott áll a tanuló szoba ajtajában s egy szélmalmot megszégyenítő kerepléssel zúdítja a „lelkem öregem“ felé a szemrehányó kérdések zuhatagát: hát magát mi i i lelte ? miért nem jó az én levesem ? tálán valahol bepálinkázott? (:az öreg soha se iszik pálinkát:) tán megbabonázták . . . ? miért vett el feleségül ? valami pletykát hallott felőlem? (:jaj hogy tépném ki a nyelvét a ezudar lelkének a ki indította!:) és igy tovább 1 a kérdések szóáradata végre ismét zokogásba tör. íme, a sebes nyári zápor igy termékenyíti meg az édes anya földet. Előbb czamog, villámlik; a menydörejtől reszket a föld, a zápor mindent elseperni készül s azután kiderül, a szivárvány mosolyog, a föld mohón nyeli a kövér cseppeket. Biri néni zivatara is elmúlt. Arczán angyal sze- lidségü mosolygással, édes, fülbemászó hangon igy szól az öreghez : édes lelkem én jó uram ! mondja meg a maga egyetlen Birikéjének, mibaja ? ki bántotta ? miért haragszik. . . . ? Biri néni már ekkor tisztában volt vele, hogy valami rettenetes dolognak kelett történni. Már tudta, hogy nemcsak egy bele dobott kő zavarta meg a csendes tó tükrét, hanem egy belehullott villám, melynek tüzétől forr, háborog s kicsap medréből a máskor mindég csendes viz. Laczi bácsi összerezent az édes hangokra. A halutinátió visszavarázsolta képzeletébe a hajdani Birikét, az angyalt, a szépet, az igézőt. A két öreg szempár kereszttüzet vált, a fonnyadt ajkakba vér zökken, a reszkető karok ölelésre tárulnak s lelkem kincse, még csupán is a csók. . . . ! Térdre e szent jelenet előtt modern fráterek ! Hát édes lelkem Birikém mondja az öreg az ő Tüdobaíegsépk, huruíek, szamár- C7 • f0 köhögés, skrofulozis, Irrfiuenza ^ jp Jjf Jf'g/gMM Wm chen sz^mta!an tanár és orvos állal naponta ajánlva. 'F:y wm & WA w Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor 'k Emeli ta itvájyet ét t testsúlyt, megseH»- „litte!ic“ eredeti coiuagolást. \f tett a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. -------------^ S\ Siofmann-L» Bloche <& €•. Uasel (Svájc), ffjRooko jj Kapható ervosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára övegenkiat 4.— k >ro«a.
