Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-16 / 25. szám

XXXII.névfolyam.

25-ik sz.

Szatmár, 1906. junius 16.

! 906'VI'13 \

"* v<;

V c'f V*.

r - .

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.

ELŐFIZETÉSI ÁH :

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Epyes szám ára 20 fillér.

jSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám.

MindeniiiMun dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám.

HIRDETÉSEK:

Készpétiífiitt^é« aicQ&ft a legjutsnyosabb árban.

sora 16 fillér. <$b fi y

Újabb pénzintézet.

A régebbi pénzintézetek vezetői között és a társadalomban egyaránt nagy érdeklődést keltett, az alakuló félben lévő legújabb pénzintézet. Bizonyos féltékenység és nyugtalanság kelt már a Szatmári Bank r.-t. keletkezésekor is, ez fokozódott a Leszámítoló bank r.-t. alakításánál, most pedig mivel úgy látszik, hogy az uj bankok keletkezésének vége hossza sem lessz a régi részvényesek és a betevők valóságos agodalomba estek.

Ha a városokat a pénzintézetek és zálogházak számáról Ítélnék meg, aligha nem a legkifej lődöttebb lenne városunk ; úgy de éppen a szegénység és a reális alap néküli vállalkozás és alap nélküli kereskedelem a főtényezői a pénzintézetek prosperálásának.

Az uj bankok alapitásánának már már csak önző személyi érdek a rugója, mert az eddigiek, nem csak hogy képesek a hitelviszonyokat kielégíteni, hanem felesleges tőkével is rendelkeznek és azon allam papírokat vásárolnak.

Felmerült az a kérdés, hogy mi módon lehetne továbbra az uj pénzintézetek megalakítását meggátolni, mert ha szünet nem all be, egész bizonyssággal bekövetkeziietik azon szomorú katasztrófa, hogy bármelyik pénzintézet bukásával, polgáraink egy része és mindazok a kik egy ilyen szerencsétlen vállalatnál mint vezetők, mint részvényesek, mint betevők vagy mint adósok ha érdekelve vannak, anyagilag tönkre mennek.

Az újabb pénzintézetek, rendes alapon

Bandi bojtár.

A kis fekete kutya e rémült iramodásra mintha nevetne s majdnem mintha mondaná: jól van juhocs- káim, jól tettétek, hogy visszajöttetek, mert nekem is kellemetlen volna most a szaladgálás. Ez alatt pedig a falu felől egy kis 12 évesnek látszó csinos leányka közeledik. Torony iránt egyenesen neki tart a vén bojtárnak. A nagy homokban alig tud szegényke bandukolni, minden lépésnél ki kell huzni lábát a meleg homokból. Izzad a kis lány, de azért szívesen megy a Bandi bácsihoz. Nem fel sem szúrós nézésétől, sem nagy bajuszától, sem dörgő hangjától. Tudja, látja azt a kis lány, hogy mikor vele beszél a Bandi bácsi, mosolyog a szeme, azt a bajuszt pedig már sokszor meg- czibálta ő, a mikor nem is volt ilyen szürke, az a dörgő hang a kis lány szerint tele van olyankor édes, hízelgő színezettel. Más talán nem látná, nem érezné ezt, de a kis Magda akár megesküszik rá.

A bojtár figyelni kezd a lépések által okozott neszre s ránéz a kis kutyára. Az már észre vette a jövőt, visszanéz a gazdára s farkát mozgatja. Majd nyűgözni kezd, szeretne elfutni a jövő elé, de nem mer. A gazda nem ad engedőimet.

Már ott botorkál a kis lányka a bojtár háta me- gettt, de nem mer kiáltani Bandi bácsinak, mert nem néz hátra.

Egyszerre megszólal az öreg:

— Mi jót hoztál Magda?

A kis lányka cihámul.

— Mi, hát Bandi bácsi hára is lát ?

nyugvó kihitelezéshez alig juthatnak. Nem működhetnek a legalacsonyabb kamat-láb mellett, magas kamatot kell a betét- után adni és a legmagasabb hitel összeget kell nyújtania. Egy pár százezer koronának mint alap tőkének rendes 6"/„-kos kamat jövedelme arra sem elegendő, hogy az évi rezsit fedezze.

Az uj bankok pedig nem úgy alakulnak mint a régiek. A személyi igényeken alapulván, az igazgatók, a tisztviselők magas dotáczióban részesülnek, hiányozván még a tartalék tőke, reá szorulnak, a kezdő bankokra utazó magas kamat mellett viszleszámitoló fővárosi pénzintézetekre, nagy nehezen tudnak a kezdet nehézségeivel megküzdeni. E mellett pedig az uj bankokhoz folyamodókat, a lehetőségi kénytelenek magas kamattal megterhelni.

Annyi bizonyos, hogy a mai nagy adás ve- vós és hitel forgalom mellett is erős vissza esés következik be.

Az uj bankok alakulását a régiek is megérzik, mert a busás nagy osztalék, minden évre lejebb fog szállani. — A káptalannál mindég van még egy miliő tőke kamat adómentes alap, a mely kihitelezésre vár. Csak egyketted százalékkal szállítsa le kamat lábát, biztosan szót kapják. — Az amerikai pénzből napról-napra fizetik vissza a régi kölcsönöket, ma már a földműveseknek a falun egymásnak hiteleznek az emberek. Őrültség tehát ily viszonyok között egy kis pénzintézeti titulusért, uj bankokkal koczkáztatni valakinek megtakarított pénzét, — a mely vállalkozás előbb utóbb megboszulja magát.

A további bankok keletkezésének meg akadályozása ma már közérdek is, de addig vége nem lesz, inig valamelyik fölnem számol, vagy csődbe nem jut. Leghelyesebb az lenne, ha közönségünk belátná azt a nagy koczkázatot a mit a jövő befog igazolni és ^tartózkodó állapotot követne.

A régi pénzintézeteknek pedig a saját lót jogosultságok biztonságáért, helyes pénzügyi politikát kell folytatni. Nincs szükség arra a nagy osztalékra. Elégedjen meg a részvényes is tisztességes polgári haszonnal. Le kell szálai a kamat lábbal egészségessé kell tenni a hitel viszonyokat, egységesen le kell szállítani a betét kamatját. Ilyen versenyt egy uj kezdő pénzintézet nem fog kibirni, egy pár év gyakorlásból is megtanítja az embereket, hogy a meglevő pénzintézetek közzül már felesleges is akad.

Ma a vagyonosabbak pénzzel utaznak a szegényebb sorsunkra, — a szegényebbek a munka erő nagyobb értékeléseivel a vagyonosak ellen, — e kettő versenyénél a munka erő kell, hogy előnyben részesüljön.

Az a vagyonos osztály tehát, — a ki felesleges tőkéjét, — kamat után nyújtja, össze egyeztethetné a pénzt- a munkával e két erő együtt működése biztositana helyes alapot.

A helyett tehát, hogy uj pénzintézetet alakítsunk, térjünk át az iparra, ipari részvénytársaságot létesítsünk, mert egyedül ez lesz a jövőben országunk, városunk felvirágoztatásának biztos talaja.

Mosolygott a vén bojtár, megfordult, felemelte a leányt s jól megdörzsölgette arczát a szakálla helyével, aztán nagyot csókolt arczára.

— Nem a kis Magdám, de ismerem én már neked a lihegésedet is. Ha a kis kutyám megismer, ha lát, én megismerlek, ha nem is látlak. De mondd csak, miért jöttél ? Az öcsém, Jóska küldött, vagy mi az ? Megjöttek ?

Ekkor jutott eszébe, hogy különös is ennek a kis lánynak a kijövetele s talán nem is jót jelent. De hogy nem sirt az okos kis lány. hát mégis megnyugodott. Még se rósz hirt hozhat.

Mert elis feledtem mondani, hogy András bojtár öt—hat évvel ezelőtt Debreczenbeu a a Simonffyak számadó juhásza volt. Egy Ízben, Szegeden 2500 írtért juhokat adott el a gazdája részére. Máskor is megbízták őt ilyennel, de a mondott esetnél kölcsönösen járt. A bojtárja egy derék szép legény volt és mig Debre- "czenbe érkeztek a maguk taligájával, útközben a bojtárja leütötte s elvette mind a pénzt. Félig holt volt, a midőn a kis ló bevitte Simonffyak tanyájára a taligát. Akkor még nem voltak csendőrök, hát nem tudták megtalálni a bojtárt, vagy tudom is én, talán azok sem tudták volna megtalálni, mivelhogy nagyon ügyes gazember volt.

A Simonffyak nem okozták a számadót, de ez annyira szivére vette a dolgot, hogy elment s beált öcscséhez. Jóskához bojtárnak. Azt mondta András, hogyha a gazdájának a pénzét nem tudta megőrizni, nem érdemes arra, hogy a juhait őrizze.

S aztán hiába marassztották a vén szolgát. Elbujdosott, mig Jóskához nem került Szabolcsba.

A kis lány az utolsó kérdésre felelt.

— Most jött édes apám haza, alig egv fél órája.

— Volt már Barkóczy uraságnál ?

— Nem volt.

— Hát miért ? — riadt fel András — első dolga az volt. Tudhatja én rólam — tette aztán hozzá.

— Azt mondta az a bácsi, hogy ráér,

— Melyik bácsi te béka ?

— Bandi bácsi haragszik, akkor én nem beszélek.

Ekkor leült az öreg bojtár a földre a kis lány

mellé és úgy kezdett vele beszélni.

— De muszáj ám beszélned, — szólt lehetőleg halkitva hangját — tudod muszáj. Mert ha nem beszélsz, soha nem lesz piros pántlikád.

A kis lánynak nemcsak a piros pántlika, hanem András bátyjának különös viselkedése is feltűnt. Kis gyermekekben is megvan az a szándék, hogy azoknak, a kiket kedvel, hasznára szeret lenni s mig nagy emberek sokszor mutatják csak ezt a szándékot, a kicsik mindig őszintén igyekeznek a beléjük helyezett várakozásnak megfelelni. Csakhogy a kicsiket az istenadta romlatlan szívből eredő jóakarat sokszor komikussá teszi.

Magda oly fontoskodó arcot vágott, hogy az öreg bojtárnak kedve volt felölelni a kis aranyost s azt a furcsán mosolygó kis száját megcsókolni.

De most egyéb dolga volt.

— Ne arról beszélj Magdikám — hanem azt mond meg, hogy eladta-e apád a birkákat.

Folyt. köv.

számár

köhögés, skrofulozis, influenza

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást.

F. HoiTäjjann-La Reche &. C®. Hasel (Svájc).

r>h'

v- ;; -