Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-02 / 23. szám
XXXII. évfolyam. 23-ik s2. Szatmár, 1906. junius 2. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám, Mindannoniii dijak » kiadóhivatalban fiietuiidők Szerkesztőségi telefon 27. szám. Pünköst. Tavasz szép ünnepe, virágokkal koszomzott Pünköst, köszöntünk lelkünk örömével 1 Meleg napsugár, nyájas derű, virágillat árad körülöttünk nyomaidban, kö véri tő esőkkel öntözöd a löld buja tenyészetét, gazdag reménynyel töltőd el a sziveket, hogy a gyümölcsöző nyár és ősz meghozza a rég várt gazdag terméseket! Vajha a virág meghozná gyümölcsét s a szép remények valóságra válnának Szép ünnep a Pünköst a természetben, de még szebb a lelkek világában. Tavasz volt akkor is, a keresztyén első Pünköst napján. A lelkeknek szép tavasza a hosszú tél után. A komor hideg felhőket elűzte a sebesen zugó szélnek zendülése, felragyogott utána a meleg napsugár, az evangyóliom napjának su- gára, virágok nyíltak ki a szivekben, a hit és szeretet virágai . . . s azóta minden évben eljön Pünköst napján a lelkeknek tavasza, hogy megújítsa, s megtermékenyítse a lelkeket, eszmények magvait hintse el az elmékbe s szent vágyakat és érzéseket plántáljon a szivekbe. Szükségünk van nekünk a lelki tavasz megújhodására. Mert keresztyének vagyunk ugyan, de a világ lelke uralkodik rajtunk s bennünk. A világ lelke leigáz, rabszolgákká tesz bermpn- ket, elérhetetlen vágyakat, elégedetlenséget, nyugtalanságot támaszt szivünkben s boldogtalansággal, nyomorral fizet legtöbbször. A Pünköst megállít bennünket egy percre a testi élet utján, emlékeztet, hogy van egy más ut is, a lelki élet útja, melyen a Jézus s az ő tanítványai jártak Acsengeri Halom-utcán. A csengőn Halom-utcán Olyan büszke az a kis lány. Nem fogadja köszönésem. Ezután az övét én sem. Mit is ér a köszönése. Ha másé az ölelése. Ha két karját másra tárja, Közönésem ne is várja ! ft Kitekinthet az ablakán Nem fog látni már ezután. Elkerülöm azt, a tájat, Ott ért először bubánat! Járni fogok a Tót-utcán Ott lösz talán olyan kis lány. Kinek kell a köszönésem, S elfogadja ölelésem ! o; -t; Baka Elek. Egyedül.-- Irta: KiRÁLY GIZI. — A peronon álltak. Még kot perc és indul a vonat, A férfi az asszony kezét csókolta, az asszony nézte bánatosan. Nagy csizmás paraszt emberek szálltak be. egykoron s melyen járva alkottak, teremtettek egy más, egy lelki országot, melyet méltán neveztek el Isten országának. Emlékeztet bennünket, hogy van egy isten-ember, kinek ravatalán ott virraszt az örök szeretet, kinek sírján örök tavasz virága nyílik, ki a szeretet tavaszát lehozta a mennyből számunkra. A szentlélek kitöltetésének, a keresztyén egyház megalapításának emlékezetére ünnepeljük a Pünköst ünnepét. Az egyház neve alatt értjük azt a lelki országot, mely a tiszta lelkek láthatatlan szövetsége, s melyet a szentirás Isten országának nevez. Sok hatalmas országot, nagy birodalmakat mutat föl a világtörténelem, a melyek az idők folyamában elpusztultak, darabokra hullottak, de az a lelki ország, melyet Jézus ala= I pitott a földön, két ezer óv alatt nemcsak el nem pusztult, de folyton terjed, erősödik és diadal inat vesz az egész földön. Ennek a lelki j országnak a külső látható szervezete elpusztul- | hat, de a hitben megtisztult lelkek szövetsége, a láthatatlan lelki ország nem múlik el többé, mert ennek az országnak a fundaraeutoma a | szeretet. Meg van Írva, hogy mihelyt az első keresztyén egyház megalapittatott, annak tagjai a testvéri szeretet kötelékével volnának egybekö- töztetve. Minden javaikat, * vagyonukat közössé tették, a szegényeket segítették, az éhezőket táplálták, a betegeket meglátogatták és vigasztalták. Egy nagy családot alkottak, melyben a szeretet, irgalom, könyörület lelke lakozott. Erősen hittek a Jézusban, követték az ő tanítását : szerették egymást, mint én szerettelek titeEgy asszony a vaggon ajtajából beszélgetett egy suhanccal; nyilván a fia volt. Uj vonat érkezik s kiáltják : „beszállni !“ A férfi és az asszony szorosabban simulnak egymáshoz. Majd felriadnak a kalauz sürgetésére: „beszállni, beszállni 1“ A férfi felsiet a másodosztályú kocsi lépcsőjén s a becsapódó ajtó mögül nézi az asszonyt. Az pedig áll, mig a vonat egy éles füttyel elindul. S a vonat lomha teste már messze száguld, üvöltve a vastag éjben, mikor végre magához tér. Felcsapja prémgallérját, hosszú ruháját idomaihoz csavarja, hogy az ne csapkodja az esti légtől, kődtől csajkos utcát és vontatott, bágyadt lépésekkel megy. Utasok jöttek, mentek. Egy férfi meglökte karjával. majd előre sietett és folyton visszatekingetve nézett arcába. Megállt. Várt az asszonyra. Valamit mormogott, de nem kapott választ és sietve eliramlott. Kint néhány utas szálingózott a váróteremben. Az asszony átsietett rajta és kiérve az utcára, összébb. húzta gallérját és botorkálva ment előre. Az elhaló zajt csend váltja fel. Csak itt-ott záródnak becsapódva a kapuk. Egy-egy kocsi ballag hazafelé a bakon bóbiskoló kocsissal. Az asszony megáll. Valamit kivesz zsebéből. Megcsókolja. Azután zsebkendőjébe temeti arcát egy pillanatra ... és megy tovább az éjszakába. Egy téren vezet át az útja. A havas utak mentén a padok hidegen csillogtak az előbukkanó hold fényében. A bokrok fehéren méregették ágaikat Az asszony elhaladt mellettük és gondolataival tépelődőtt ; — Istenem, sóhajtotta, ha itt töltenem az éjjelt egy H I R D ETES E K: Kés7.pénzfi/«té* mel'wtt a l^gjutányosabb árban. Nyiltlér sora 16 fillér. <£ket. arról ismernek meg mindenek, hogy az ón tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek. A hit, szeretet, irgalom, könyörület — ezek a lelki tavasz virágai, melyek az első Pünköst- ben kipezsdültek a lelki világban. Ezek legyenek ma is legszebb pünkösti rózsáink, ékességeink, szivünk legszebb virágai. Szépek a tavaszi virágok, a pünkösti rózsák kelteinkben, de hamar elhervadnak, elhullanak. Virágnak sorsa a her- vadás. A lélek virágai azonban nem hervadnak meg, azoknak sorsa örök élet, örök tavasz Boldog Pünköst ünnepeket kívánunk! B. A Széchenyi Társulat közgyűlése. Az elmúlt 1905. év ismert politikai viszonyai társulatunkra is zsibbasztóiag hatottak, azonban a nemzeti eszme ujjáébredése, megerősödése kilátást nyújt arra, hogy társulatunk ezután fokozottabb mértékben fogja a maga elé tűzött célok megvalósítását elérhetni, nemzetünk erősítését szolgálni. Mint kulturegyesület iparkodtunk csendes, zajtalan munkával az alapszabályainkban lefektetett összes célokat híven szolgálni s ha egyben másban hiányosság tapasztalható, úgy ennek oka csupán csak anyagi erőnk korlátoságában rejlik. S mindaddig, mig az 1891. évi kisdedóvási törvény végrehajtása, mely szintén anyagiak hiánya miatt késik, lehetővé nem válik, a társulatunk uj erőforráshoz nem jut, kénytelenek vagyunk bevételeinknek , legnagyobb részét a kisdedóv-!si intézmények, a gyeniRdtTTftnhelysk fentartásám Iwkiíluiv Megkíséreltük óvről-évre az újabb'időkben, megkíséreljük a jelen évben is, hogy társulatunk igy lekötött anyagi, erejét felszabadítsuk. Kértük és kérjük is a vallás és közoktatási kormánytól társulatunknak a menhelyek fentaríása címén fokozottabb anyagi segélyezéséi, hogy az igy felszabaduló erőnket más téren, hol oly sok volna a tenni való s oly szép feladatot lees pádon, úgy sem vár otthon senki . . . Vastag köd homályositotta el a szemhatárt fátyolába burkolta a házakat. Az asszony a térről kiérve, meglassította lépteit, majd megállt egy kapu előtt. Csengetett. Nagysokára kinyílt a kapu s egy álmos asszony ált ott, kezében lámpással, mely gyéren világította meg a szá.nalmas bejáratot. Nesztelenül surrant be és sietett fel a lépcsőn. A konyhába lépve megállt. Nem mert benyitni a szobába: félt, hogy valami történik. Állt nagyranyitott szemekkel, lecsüngő karokkal — -sokáig. Végre rászánta magát. Felvette a még égő lámpát és belépett. Majd türelmetlenül vetkőzni kezdett, mindent halomra dobálva. Nyúlánk termetű asszony volt, arca érdekesen sápadt, szenvedő vonásokkal. Most hirtelen mozdulattal hajához kap. Kibontja. S az vastag kigyózással omlik alá termetén. így szeretett látni, suttogja. Á hajamba temette arcát, ha esteakint együtt voltunk. Hajamnak minden szála mintha róla beszélne. Mintha őrjöngő szerelmes szavait kiáltanák felém. Az ő hangja, az 0 illata kél most mindenfelől. Mikor itt ültünk, kéz a kézbon s haj tengerem elborította arcát ., . Istenem ! Hogy sirt ilyenkor öntudatlan mámorában 1 ... Érzem, mintha karjai ölelnének, vadul, szerelmesen . . . Utolsó szavait hallom egyre: „Ne hagyj elmenni egyedül ! Jer velem ! jer 1“ A szobában hűvös árnyak gomolyognak. A felvetett ágy kihivóan domborodott a lámpa fényénél. A rózsaszínű paplan hanyagul odavetve csüng le az ágy Elvállal mindennemii^Q Q J3 Q 1^ ^4 | pr papi munkákl FÉRFI SZABÓ [yorg, pontos elkészítését, ^(emkuít.) ■=- 8ZATMÁ8, deak-téü 7. sz.$a legjutányosabb árakban. É Legfinomabb szövete kb öi Is e s ar. 1 tmr polgári ruhákat
