Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-12-16 / 51. szám
XXXI. évfolyam. 51-ik sz. Szatmár, 1905. december 16. TÁRSADALMI E8 SZEPIROí <ALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ara 20 fillér. ^Szerkesztőség es kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mitid»'ni'-imi dijak a L'Hiiobiv'MfatbAu fwetrndéji Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetőn mel'ett a legjutányosabb árban.-$• Hyilttér sora IS fillér. Okulás. Emberi gyarlóság hozza magával, hogy na- j gyón sokszor tévedünk. És pedig néha önfejüs- ködésből szándékosan, többnyire pedig rosszakaratból. Ennek pedig mindegyiknek rósz, na- j gyón sokszor pedig veszedelmes következményei vannak. Bár ennek a kárhozatos tévedésnek vészé- í lyes következményeit napról-napra megdöbbenéssel tapasztalhatjuk úgy egyesek, mint társulatok életében, még sem vagyunk eléggé óvatosak, hogy ezeket kikerüljük. Pedig az ilyen példák nagyon alkalmasak volnának arra, hogy belőlük okuljunk s csak azon vesszük észre, mikor a gyógyithatlan veszedelem a nyakunkba szakad a maga szörnyű rettenetességével; a mikor aztán óbégatunk, s a hibát igyekszünk ennek is annak is a nyakába várni, kárhoztatunk mindenkit, a ki csak utunkba akad, — igy akarván a bajt orvosolni. Néha talán sikerül is ; de többnyire minden üdvös eredmény nélkül marad, mert annyira elfajult a veszedelem, hogy azt többé még Herkó pater sem képes megorvosolni. Itt van előttünk egy nagy példa : a petróleum finomító gyártelep létesítése, a melyet egy polgártársunk természetesen a maga javára a közérdek kiszolgálásának köpenye alatt nagy hajszával, szívós kitartással — mondhatjuk, hogy — nem annyira létesített, mint inkább kierőszakolt ; mert minden ellenkezés, meggyőző érvek felhasználása ellenében nem nyugodott meg adEmlékezetes levélküldés. — A „Szatmár“ számára irta: Tóth Lajos. — Sürgős természetű ügyben még délután postára kellett volna vinnem levelemet, hogy kellő ibőben rendeltetése helyére jusson. Szerencsétlenségemre azonban otthon felejtettem. Lakásom az egyik, hivatalom a másik községben van. A kettő egymástól két kilométernél távolabb fekszik. így hát türelmesen várnom kellett, amig estére haza mehettem. Közelünkben levélgyűjtő szekrény nem lévén, de meg a legközelebbibői is csak reggel, rám nézve későn szedték volna ki: nem maradt más hátra, mint — akarva, nem akarva — levelemet zsebrevágnom s nekiindulnom a vasúti állomáshoz vezető útnak. Estendet 7 óra felé járhatott az idő. Nyirkos, fojtó köd ülte meg a vidéket. Az elkedvetlenítő, bántó sötétségben az acetilén-lámpák tiindé- ries vakító fényű lángnyelveiből alig-alig szűrődhetett néhány lépésnyire világosság. Tompa, idegzsibbasztó csend honolt mindenfelé. Mindezek még hagyján ! Világjáró bosnyáktól vásárolt szagos törökmegyfabotom hatalmas kampóját markolva vígan haladtam volna, ha cipőim bokáig nem süppedtek volna a novemberi huzamos esőzéstől fellágyult talajba. Lakásunktól kőhajtásnyira már pihenőt, jobban mondva gondolkozót tartottam. Azon tanakodtam: dig, mig célját nem érte. El is érte, hiába zúgtak fel ellene előbb egyes közvetlen érdekeltek, azután a közérdeket védők tekintélyes csapata, hiúba tiltakoztak a helyi lapok ellene ugyszólva egyöntetűen ; hiába kísérelték megdönteni a közgyűlésben, —- mert mindezekkel szemben az egy ember győzött. Hogy hogyan történhetett ez meg ?! Annak csak a jó Isten a megmondhatója. Annyi bizonyos, hogy nagyon nyomós érvei lehettek — vagyis voltak. De az tény, hogy a Márkáns döntő érveket az „egy ember“ magán érdeke halomra döntötte : — a veszedelmes gyártelep létesült — s rajta a poklok veszedelmét magukban rejtő épületek felépítettek. Hogy ez a gyártelep városunkra nézve a poklok gyártelepe — igazolni sem kell; mert azt már rövid ideig tartó működése alatt bebizonyította annyira kézzel fogliatóan, hogy a kinek még ezt is igazolni kellene, hát bátran rámondhatjuk, hogy az nem tud józanul gondolkozni, s annak a közérdek egy liajtófát sem ér. Azt előre lehetett tudni, hogy ez a veszedelmes kigőzölgésü gyártelep megtámadja az egész város levegőjét büdös és ártalmas gázával, — igy az egész város közegészségügyét támadja meg. Pedig városunk területén nemhogy szaporítani kellett volna a legfőbb érdekét : közegészségügyét veszélyeztető eszközöket: hanem megfordítva a meglévőket és kiküszöbölni minden kitelhető módon. De e gyártelep előre, vagy hátra ? Némi ingadozás után az előbbire szántam el a fejemet, azaz hogy inkább — a lábamat. Adventi érzelmeim között nem átallottam enma- gamban újólag kikelni amiatt, hogy a vasúti állomást lakóhelyemtől is messzebbre építették legalább másfél kilométerrel. Temető mellett, réten, mezőn átvonuló földkupacos. sikamlós utakon, bozótos árkok szélén botorkálva mégis kiértem. Levelem feladása után útirányt változtattam. A vasúti sínek mentén cammogtam vissza az időközben sűrűn hulldogáló ködcseppektől átnedvesült felleghaj- tómban. Imitt-amott elálmélkodtam. Hol a kies fekvésű Nagytóra csapatokban hizó vadiudak magasból hallatszó lármás gágogását osztályozgattam ; hol a setétből elő-elővillanó jelzőlámpák és a berobogó gőzmozdony kürtőjéből kévékben tóduló sziporkák szinjátéka* kötötte le figyelmemet; hol a jobboldalt levő kertben díszes köntöseiktől megfosztott virágágyak, bokrok, lugasok keserves állapota ébresztett szánalmat bennem. Váratlanul halkan csengő gyermeki hangok ütötték meg füleimet. Közelébe érkezvén az útamban eső vasúti őrháznak: már nemcsak hangokat, hanem a dallam egyes szavait is meg tudtam különböztetni, Pár pilanatig haboztam affelett : megállapodjam-e néhány percigaz ablak előtt, avagy megszakítás nélkül iparkodjam tovább ? Mialatt ekképp tusakodtam, azalatt odabent asszony i áhitatos énekszóval vegyes gyermeki éles hangokon létesítésével ellenkezően épen azt tettük, a mit kikerülni kellett volna. Ez olyan öreg hiba, a mit nem köszönhetünk meg sem a gyártelep tulajdonosának, sem magunknak ; különösen olyan berendezés mellett, mint a hogy a gyár telep konstruálva, berendezve lett; mihez járul még az is eléggé el nem itélhetően, hogy az óv rendszabályok nem tartattak meg. Minek következménye lett aztán az a rettenetes robbanás, a mi a napokban a város rettenetes ijjedelmóre tüztengerbe bontotta a gyártelepet, mi a városra is nagyon végzetessé válhatott volna, ha esetleg szeles idő van — és a szól a tüzet a város felé fújja. De szerencsére ez nem történt, s igy a város most az egyszer megmenekült egy rettenetes katasztrófától. Nagyon komolyan intő példa ez arra, hogy belőle okuljunk — s jövőre igyekezzünk útját vágni az ilyen veszedelemnek; mert közegészségügyünk kockáztatása mellett anyagilag is rendkívüli kárát vallhatnók. Mennyiben pedig az általános vélemény az, hogy a nagy szerencsétlenség, vigyázatlanság, gondatlanság, kellő óvrendszabályok elhanyagolása folytán történt — mindenesetre kell — hogy a gyártelep tulajdonosa ezért szigorúan felelősségre vonassák ; mert az ilyen végzetes eseményeknek behunyt szemmel büntetlenül hagyása valóságos bűn lenne. A mennyiben pedig bizonyosra vehető, hogy a gyártelep tulajdonosa az njra építésre engemegzendült a hitre serkentő CXXXV. zsoltár biztató szövege : „Áldjátok az úr nevét, Akik nekiszolgáltak ! Magasztaljátok őtet‘ Kik hiv szolgái vagytok, Kik állótok házában És jártok tornáéiban ! “ Lábaim, mikéntha gyökeret vertek volna, vesztegeltek. A zsoltárvers végeztével tisztán kihallatszott az ablak vastáblájának résein át, hogy valamelyik gyermek ilyképp esengett: „Azt a dicséretet mondjuk el édesanyám, hogy : „Mennybéli felséges Isten ! . . .“ Sokáig nem ólálkodhattam, mert bizonyosra vettem, hogy, ha valaki észrevenné : sok-sok mindent elgondolna rólam, csak azt az egyetlenegyet nem, amiért önkéntelenül hallgatóztam. Köd, sár, setét, távolság, luesok nem háborgatott ezután, most elmén teljesen ama szűk ablaku vasúti őrház arany szivü lakóinak romlatlan vallásos érzületével foglalkozott. Szerencsétlenségnek sem neveztem többé, hogy levelemet feledékenységből postára nem adtam mert fáradságomat jutalmazva éreztem lelki örömemmel. S ez utóbbi okból és azért, mert én ilyennek tartom az igaz keresztyéni életet: határoztam el, hogy ez egyszerű, de tanulságos eseményt megírom mások és a késő utódok lelki épülésére, erősbödésére. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Emeli az étvágyat é* a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ credeii csomagolást, F. ííi>í?mn«a-.La Blech« A C*. BSasel (Sráje),
