Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-05-20 / 21. szám
A V XXXI. évfolyam. 21-ik sz. Szatmár, 1905. május 20 TÁRSADALMI Eö SZÉPIRODALMI I lETILA PN Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jÍ>Z ER KÉSZT ŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindenurimi dijuk u kiMd<>hivutult>ati fr/rtteudnk Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Kósxpénzfizrtós mellett a legjutányosabb árban.-$> Nyilttór sora 16 fillér. <$— Ä villamtelep rekonstruktiója. A városi villám világítási vállalat végtelen sok vajúdáson ment át. Úttörők voltunk a vil- lamvilágitás berendezésében, kísérleteztünk, sok kiadással végeredményében, sok pótlás, ujmun- kák után óda értünk, hogy az egész vállalat egy millió koronát nyelt el. A villamvilágitási ügy igen kényes, — nagyon sokat fordult meg a városi közgyűlés előtt, mindannyiszor pénzt kértek hozzá, — ez az oldala eléggé rokonszenvetlenné tette, miért is sokan törték a fejőket, hogy mi módon lehetne tőle valamely előnyös módon megszabadulni. Markó Kálmán a jelenlegi villamvilágitási igazgató ide jövetele után őszintén feltárta azt a szomorú helyzetet, a melyben a vállalat van. Az egész berendezés a sok tákolás miatt alapos rekonstruálás, sőt mondhatjuk teljes újjáépítéssel hozható csak olyan karba, mely tartós, sikeres gazdasági működést biztosit. A múlt év végén a városi közgyűlés elvileg hosszas tárgyalás után elhatározta, hogy a vállalattól nem válik meg. Nem adja el, megtartja, rekonstruálja, helyes üzembe hozza. E határozat folytán a városi villamvilágitási igazgató tervezetét, a melyet Hollós József műszaki tanácsos és Söpkéz Sándor műegyetemi tanár vizsgáltak felül, akik a javaslatot teljesen szakszerűnek és elfogadandónak tartják. A város a villamvilágitás értékesítéseivel nagy tehertől és felelősségtől szabadult volna meg. Azonban mégis helyesen határozott a közgyűlés, mert csak most látjuk, hogy a jog maga oly értéket képvisel, a mely a jelenlegi időben a technika vívmányai miatt beláthatatlan. A már beruházott egymillió koronán felül ujabbi 450.000 korona összeg szükséges, ez olyan nagy, a melyből egészen újonnan is csekély hozzáadással a telepet előállíthattuk volna. A várost a villamvilágitás berendezésével tetemes veszteség érte ; olyan veszteség azonban, melyet a villamvilágitási vállalat prosperálása fedez illetve azokat behozza és miként az előttünk fekvő műszaki jelentésekből kitűnik, egy és félmilliónyi tőkebefektetésnek törlesztési kamatai, tartalék tőke létesítés és 35—40000 korona üzleti felesleg a tanulmányozott viszonyok szerint botosra vehető. A tervezett nagy átalakítás tárgyalásakor előre láthatólag ismét szóvá fogják tenni az eladást és értékesítést. Különösen azért is, mert a felülvizsgáló szakértők is olyan se hideg, se meleg véleményt mondtak erre nézve, hogy attól sem zárkózhatnának el, habár a vállalat most már feltétlenül hasznot hajtóvá válik. Még az által, hogy újabb 450.000 korona ujabbi beruházást teszünk, — a további fejlesztés és áldozat nincs elkerülve, mert részint a város haladása, a villámnak ipari célokra való alkalmazása előre láthatólag bekövetkezik és a tervbe vett jelenlegi átalakítással csakis a jelenlegi igények a kielégíthetők. A rekonstruálás költsége, a mint a köz hangulat már a múlt alkalommal megnyilvánult, nagyon valószínűleg meg lesz szavazva, városunknak pedig dicséretére fog válni, ha egy ilyen nagyszabású vállalatot házilag kifogástalanul fog tudni kezelni. Egy jelentékeny, a jogos magán érdeket is figyelembe vevő körülmény is van az előkészítő javaslatokban. Nevezetesen az áramdij s mostaninál 25°/0-kal le van szállítva, igy olcsóbb, az uj gépek működésbe hozatalával jobb lesz a világítás a minek következtében a fogyasztók száma annyira növekedni fog, hogy a jövedelem a város lakossainak számaránya szerint az engedményt jóval kárpótolni fogja. A villamvilágitási vállalathoz mi mindenkor oly értelemben szóltunk, hogy abban a városnak erős anyagi pénz forrása van, csupán kihasználva nem lett és a helytelen kezelés, a tuldrága szakértelmetlen berendezés voltak a T A R C A. Csokonai emlékezete. (Ünnepi óda a debreceni Csokonay-kör által a Iíazinczy-féle pálya- díjjal jutalmazva,) Levenduláidat . . . szellő lebbencse, Távoli dal, nóta fel fclesendiilése, Ritlimikus zenéje a szív sóhajának, Egy beteg, csalódott költő bánatának, A hűtőién Lilla csalfa kacagása, Tölti be a helyet — hová összejöttünk. — Csokonai lelke lebeg itt közöttünk. Óh, hát a divatos, mindég újra vágyó, Önző, kalmárlelkü, élv után sóvárgó, A futó, rohanó emberáradatban Akad, aki kedvét leli még a dalban ? Ki még visszafordul egy-két pillantásra Egy régi poéta öreg dalára, S örömét találja az ócska dalokban, A kopott köntösű, fakó rigmusokban ? Vannak még elegen — oly jól esik látnom, Hogy, a mi isteni e földi világon, Becsét az nem veszti, rozsda, penész, máglya Gazság, kishitűség s idő azt nem bántja. A mig csak ember él mig csak a szív érez, Mig csak a szerelem bennünk vágyat ébreszt, Időtlen időkig becses lesz a nóta, Mely a szerelemnek volt a szószólója S ki dalolt szerelmet Lilla dalnokánál Őszintébb, igazabb hangokon nálánál ? A lelkét lehelte mindenik versébe, Minden betűjéért elfolyt egy csepp vére. S dala szemünkbe még most is könnyeket csal, Még száz év múltán is fölemel, vigasztal, Mézédes szavakkal pajzánkodik vélünk, Majd forrásba hozva, tespedt, lusta vérünk. Halljátok a költőt ? rozsét a parázsra. Nem érsz rá búsulni, bort a czinkpohárba ! Mád, Badacsony termett öreget, tüzeset, Melynél csak a leány csókja a tüzesebb. És széles kedvében tánezot rop, nótázik, Köszöntőt mond, szaval, enyeleg, mókázik, Kaczag, hogy ne sírjon, — buját, eltemetve Más leányt ölelget, — hogy Lillát feledje Haljátok a költőt ? : — de ni, hogy egyszerre Önnön nagy vigsága, jó kedve megverte, Keserű már a bor, mint a pokol mérge, Nem fejébe tett kárt, hanem a szivébe. Elhal a szó ajkán csak sóhaj kél rajta, Kebelének tüzétől kigyul sáppadt arca, Nem a földön van már — lelke, messze szálldos, Az a másik lelke, egy másik Lillához. Az a másik lelke, a hol a dal fészkel, Hol a sóhaj lakik, melynek segélyével Isten után kutat, a halált boncolja, Szétszedi egészen, kémleli, latolja. Nem hal meg a lélek ! előtör a sírból, Tovább él, működik, alkot, épit, rombol, Ott csak a beteg szív fog nyugalmat lelni. Ez volt legfőbb vágya, — hagyjuk hát pihenni. . . . Levendulaillat, . . . szellő lebbenése, Távoli dal, nóta fel felcsendülése, Ritlimikus zenéje a szív sóhajának, Egy beteg, csalódott költő bánatának, A hűtőién Lilla csalfa kacagása, Csikóbőrös kulacs édes kotyogása, Kedv öröm egyszerre tölti bé a keblünk, Csokonai lelke lebeg itt közöttünk. V. Nagy Gusztáv. Vissza.. . Tépdesett szárnyán ott lebeg lelkem — Első szerelmem drága gyöngye Te 1 Ott, hol az első szerelmes csókot Bibor ajkadról titkon loptam le. Ott, hol először hozzám simulva Szőke fejecskéd vállamon pihent Ott, hol ajkadról először haliám Menybeli üdvöm — az első — igent. Hajli . . . már azóta sok idő elmúlt; Elfeledélek ... el a hűtlen — én, Az idő röppent . . . s már-már túl esek Első szerelmem boldog édenón, De hogy a lelkem nem hagy nyugodni Sir és zakatol vádol szüntelen, A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- rirrrzzzzrzrrrirrr fiuenza után ajánl tátik. —————Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-L* Rocké & Co vegyészeti gyár Basel Sváj.
