Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-05-13 / 20. szám
2 SZATMÁR május 12. A szövetkezetek jövője. [G.] Azt is mondhatnám : az agrárizmus jövője, mert hiszen e kettő ma már oly szoros kapcsolatba jutott egymással, — tudatos munka vagy talán a dolog természete szerint, egyre megy, — hogy ha szövetkezetekről szólunk, az agrárizmusra gondolunk, nemcsak mi, hanem még inkább a merkantilisták; viszont, ha agrarizmust emlegetünk, gondolataink hátterét a szövetkezetek alkotják. Es ez természetes is, hiszen az agrárizmus teremtette meg s adja az erőt a szövetkezeteknek, viszont ezek meg alkotják azt a bizonyos szilárd pontot, melyre támaszkodva, ha nem is vetjük ki a földet sarkaiból, de kiemeljük gazdatársadalmunkat abból a mély süppedésből, melybe ezúttal nem kutatott okok döntötték. Szövetkezetek — agrárizmus tehát szoros összefüggésben vannak egymással; de most, mikor a szövetkezetek jövőjéről akarnék egy pár szót ejteni, eltekintek az agrárizmustól, gondolataimnak nem ások oly mély medret s csak azt vizsgálom, hogy az a kép, melyet a szövetkezeti intézményünk jövőjéről jó reményeink eddig élőnkbe rajzoltak, a messzebb jövőben is oly derült színekkel fog-e munkára serkenteni, mint a jelenben; vagy jönni fog egy képromboló mozgalom, mely ezt a drága képünket merkantilizmus, liberalizmus, socializmus vagy tudja az ég, miféle jelszavak kedvéért össze fogja zúzni ? Lássuk. A történelem az élet mestere, ezt tartja egy latin közmondás. Igaz. De csak annak tanítómestere, a ki nem hályogos szemmel forgatja lapjait, hanem éles tekintettel pillant be rejtekeibe. Es látni is fogja, hogy vannak az emberiségnek egyes alapeszméi, melyek időről-időre más-más alakot öltenek bár, de a változott formák között is a lényeg ugyan az marad; az eszme él de más öltözetet cserélt. Egyik ily alapeszméje az emberiségnek a társulás, egyesülés, — szövetkezés. Hányféle alakban jelentkezik ez a történelem folyamán ! a külső formák azonban változtak, vagy el is enyésztek; de az eszme ma is él és száz ezreket képes ma is mozgósítani, embert ép úgy, mint pénzt. Ki tudná a szövetkezések céljait, legalább nagyjából csak, meghatározni, elszámolni ? száz eltűnik s ezerannyi támad nyomukban. Egy beláthatatlan élet folyamat ez, kicsibe, mondhatnék, a teremtés maga : enyészet és élet egy helyen. A mi külső, anyag: örökké változik; a mi benne szellem, eszme, örökké ugyanaz. Célja ezerféle, hatása állandó, egy: jó vagy rossz aszerint, a mint a benne rejlő erő irányittatik. De talán elég az elmélkedésből ennyi. Olvasóink, ha tovább fűzik e gondolatmenetét, maguktól is könnyen rájönnek, hogy mily szilárd alapra fektették agráriusaink a szövetkezeti mozgalmunkban gazdatársadalmunk megmentésére irányuló alkotásaikat; megérthetik ezekből, mily mélyen járó bölcseség vezette azokat, kik gazdatársadalmunk sorsát ama elpuszí'thatlan eszme uralmához fűzték. Yan-e hát okunk félteni szövetkezeteinket, vagy szövetkezeti mozgalmunkat ? Nincsen. Jöhetnek támadások bárhonnan, ez eszme magvai jól el vannak vetve gazdatársadalmuuk minden rétegébe, onnan többé kiirtani nem lehet: a csira életképesnek bizonyult s az életet viszszatartani nem lehet. Szövetkezeteink vilanul voltam, szinte önkívületben a félelemtől, amely mindig elfogott, ha több ember előtt valamit elő kellet adnom. Elbújtam, elodáztam a dolgot, és elbújtattak mindazok, a kik már akkor nem szívesen látták a mosoly i és a könnyeket az elfogulatlan emberek ajkán és a mikor mégis ticipeltek a gyerek szobából a társaság központjául rémöletes szívdobogással, elhomá- lyosu'ó szemmel ültem le a zongorához mint egy halálra ítélt. És mégis a nagy nyilvánosság elé léptem, mert igy akarta a sors. És jól akarta. Milyen kincs az, a ndkor látja az ember, hogy a saját melegével fölmelegit ezer és ezer embert, elfelejtet but és bánatot! És szeretik, szeretik, és az ember is szereti azokat, a kik szeretik, a szivére akarná ölelni mindazokat, a kik jók hozzá, és az ember a lelkét oda adja a színpadának, és érzi, hogy a közönség ezt a leikével viszonozza. A világegyetem nagy harmóniájában összetalálkozik azzal, ami jó és szép, és undorral veti el magától azt, ami rut és rossz, mert lelkében ott van a kristályos palota és ott az álomország. |[J ZONGORÁK!!! Megbízható czégektől jutányos árban kaphatók mini fognak ; szövetkezeti mozgalmunk mind nagyobb hullámokat vet s a merkantilizmusnak irigység, önérdek s más eféle elébe vetett kavicsai hatalmas árját fel nenr tartóztathatják, útjába gátat nem vethetnek. Jöhet az ellene támadó szenvedélyek tüze, ártani mit se fog; sőt a mi benne nemes érc, megtisztítja salakjától s csak annál tisztább fénynyel fog ragyogni előttünk. Még egyet. Közéletünk terén bármerre tekintünk, csupa forrongást találunk, — szerencsére nem olyat, mint Oroszországban, — hanem az eszméknek forrását, mely egész közéletünket, sőt társadalmi és magánéletünket is átalakítani törekszik. Eddig az az elv uralkodott: kiki magának! ma pedig : egy az egészért és az egész az egyért! Nemcsak nálunk van ez igy, hanem mindenütt, a hova a nyugati civilizáció eljutott; a hol a néptömegek eme egységesítő kurzusának részesévé lettek. Csak Amerikára és Németországra kell vetnünk egy tekintetet, — mert jelenleg e két helyen legerősebb a haladás, — hogy láthassuk: mivé fejlődhetik egy-egy társadalmi osztály, vagy mozgalom emez uralkodó elv hatása alatt; mivé teheti ezeket az egyesülési szellem. Nézzük az amerikai trösztöket, melyek ezer millió koronákat és tiz — százezernyi munkást képesek egyesíteni egy-egy gazdasági, ipari vagy kereskedelmi cél érdekében. S mindezek a mai kor szülöttei. Vagy nézzük Németországot, a hol a mezőgazdák szövetsége képes volt a hatalmas német ipart elhallgattatni s oly magas mezőgazdasági vámokat teremteni, melyeket óriási erőnkbe fog kerülni, hogy áthághassunk terményeinkkel s állatjainkkal, — ha egyáltalán át fogjuk tudni hágni. Ha tehát ily óriási erőt képvisel a szövetkezés s ily nagyszerű eredményeket képes elérni: nincs okunk nekünk sem szövetkezeti mozgalmainkat félteni. Mert amint ott hódit a szövetkezés eszméje : fejlődő gazdasági életünk mellett úgy kell hódítania nálunk is. A cél tehát: „szövetkezés minden téren, minden irányban!“ „G. L.“ Hirek. — Esperesi beiktatás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye április hó 27-én és 28-án Nagybányán tartott tavaszi közgyűlésén iktatták be hivatalába az egyházmegye uj esperesét Széli György avasujvárosi lelkészt. A tudós pap esperesi székfoglaló beszéde általános tetszésben részesült. Beszéde után üdvözölték: az egyházmegye, a ta lácsbirói kar, a tanítóság és a máramaros-ugocsai egyházmegye. Délben bankett volt a városi nagy vendéglőben, ahol Dégenfeld Sándor gróf és Nagybánya város nevében Geliért Endre polgármester üdvözölte az esperest. — A Tiszántúli ev. ref. egyházkerület tanügyi bizottsága kedden d. e. ülést tartott Debreczenben, a melyen városunkból részt vettek Uray Géza ügyvéd a szatmári ev. ref. egyház főgonduoka és Deinjénné Molnár Ilona az ov. ref. felsőbb leányiskola ügybuzgó igazgatónője. A tanügyi bizottság ülésen tárgyalás alá került a szatmári ev. ref, egyháznak kérelme a tar- tónőkópzö intézet IH-ad osztályának felállítása iránt. A bizottság a kérelmet egyhangúlag magáévá tette, s ennek folytán a folyó évi szeptember 1-én meg fog nyihii a szatmári ev. ref. tanitónöképezde III-ik osztálya. Egy katalmas lépéssel közeledett tehát czclja felé az ev. ref. tauitónöképző. Ezen elkerülhetetlenül szükséges intézet létrehozásában és továbbfejlesztésében kiváló érdemeket szereztek maguknak Biki Károly szatmári esperes, Uray Géza fögoudnok és Dem- jénné Molnár Ilona az ev. ref. felsőbb leányiskola ügybuzgó és fáradságot nem ismerő, nemes gondolko- zásu igazgatónője. | flír!"B^TiTy'Endre"| A szatmárnémeti kir. törvényszék bírói karának egyik legrokonszenvesebb bírája volt Dr. Bajnay Endre, akit nyájas szeretetre méltó modoráért rendkívüli jóakarata szorgalmáért mindenki csak szeretni és tisztelni tudott. Szép derék egészséges embernek látszott, a kiből egy hosszú ember életkor nézett ki, még is néhány heti szenvedés után f. hó 7-én elhalt. Az elhunyt biró családja iránt általános a részvét. Temetésen, a kir törvényszék, járásbíróság, ügy védi kamara testületileg megjelentek, de számosán voltak a város intelligenciájából is jelen. A rokonok és barátok koszorúja élő virágokból, elborította az egész ravatalt. Dr. Bajnay Endre 42 éves volt, halálát özvegyén kívül négy kiskorú gyermek siratja. A megboldogult f. hó 8-án d. u. 5 órakor hantoltatott el a németi ev. ref. temetőbe, a hol a végtisztességre összegyűltek szemeiből fakadt könyek tanúságot tettek az igaz és őszinte , részvétről. Béke lengjen porai felett. — Uj címzetes apát. A király, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Melles Emilnek, az újonnan megválasztott budapesti gör. kath. plébánosnak a szekszárdi címzetes apátságot adományozta. — Nyugalmazott tanfelügyelő. A vallás és közokt. miniszter Kovács Béla Szatmár vármegye taníelügyelőjét, a saját kérelmére nyugdíjazta. Helyettes tanfelügyelővé Bodnár György s. tanfelügyelő neveztetett ki. — Nagy idők tanúja. Fodor Ferencz 48-as honvéd életének 83-ik, házasságának 60-ik évében Érkörtvélyesen f, hó 7-én elhunyt. Temetése 8-án ment végbe nagy részvét mellett. — Egyházkerületi közgyűlés. A Tiszántúli ev. ref. egyházkerület évi rendes közgyűlését május 24-én és következő napjain tartja meg Debrecenben. — A nagykárolyi ev. ref. egyházmegyei tanítóegyesület május 9-én tartotta meg évi rendes közgyűlését a nagykárolyi ev. ref. leányiskola termeiben, a melyen a tagok és az érdeklődők szép számmal vettek részt. — Anyakönyvi kinevezés, A belügyminiszter Szat- márvármegyében a penészleki anyakönyvi kerületbe Bódi László h. segédjegyzőt, anyakönyvvezető-helyet- tessé nevezte ki. — Áthelyezés. Kertész Béla m. kir. postatiszt Budapestről a szatmári főpostához helyeztetett át. — A „Gazdák Lapja“ f. évi 18-ik számában „Vidéki napszámosok a városban“ cim alatt adott felvilágosítását megnyugvással vesszük tudomásul; de annak határozott kijelentése mellett, hogy a „Szatmár“ c. lap 18-ik számában közölt vezércikknek legkisebb roszakaratu intenciója nem volt. Határozottan lett ott hangsúlyozva, hogy a csendőri szolgálat behozatalára városunkban feltétlen szükség volt. Azt is hangsúlyoztuk, hogy a csendörség, jóakaratához kétség nem fér. Tehát nem halálharang húzás volt az, hanem csakis alkalomadás arra, hogy az útnak indult mende monda megcáfoltassék. Készséggel elismerjük a csendörség erélyességét, és hogy ez erélyessége nem eredménytelen. Végül még csak annak akarunk örömmel kifejezést adni, hogy a cáfolat sokkal megnyugtatóbban hatott ránk, mintha azt megcáfolni se nem tudták, se nem akarták volna. — Jövőre pedig igyekezzék odahatni a csendőrség, hogy inkább méltányolhassuk, dicsérhessük működését, a mit adott alkalmakkor nem fogunk elmulasztani. — Uj orvos. Ifjú dr. Fekete Sámuel az egyetemi klinika és a budapesti Szent-István kórház volt segéd- orvosa kü’földi tanulmány útjáról hazaérkezvén, orvosi gyakorlatát városunkban, Batthyányi u. 1. sz. a. megkezdette. — Eljegyzések. Ifj. Teleky Domokos gróf e hó 3-án eljegyezte Teleky Edine grófnőt, Telekyr Sándor gróf leányát Nagy-Somkuton. — Hódossy Sándor miniszteri fogalmazó eljegyezte, Kende Zsigmond istvándi nagybirtokos leányát, Gabriella kisasszonyt. — Eljegyzés. SilótVI Janos helybeli csendőr őrsvezető, eljegyezte Róth Ilona kisasszonyt Giródtót- fal libán. — Eljegyzés. Harsányi Pál olcsva-apáti-i ev. ref. lelkész eljegyezte Teleki Béla nagybányai birtokos leányát, Teleki Jankát. — Házasságok. Dr. Szúnyog Mihály, a mátészalkai kerület orsz. képviselője április 30-án házasságot kötött Burger Etelka úrnővel Budapesten. —■ Kubik Béla országgyűlési képviselő folyó hó 6-ikán tartotta esküvőjét özv. Putnoky Domokosné szül. Bónis Sarolta úrnővel Mezőörményesen, Kolozsmegyében. — Házasság. Suszter Gyula borbély-iparos f. hó 7-én esküdött örök hűseget Steiger Etelka kisasszonynak, özv. Steiger Móriczné kedves leányának — A kölesei ev. ref. egyház örömünnepe. Folyó hó 7-ikén a kölesei ref. egyház lélekemelő ünnepet ült; ekkor lett felavatva s a közhasználatnak átadva az egyháznak Kerékgyártó István debreceni jeles orgona készítő által készített, gyönyörű változatokból álló, igen díszes kiállítású orgonája, mely beragyogja a századokat látott gót stylben épített templomot s elragadja szépségével a szemlélőt. A templom zsuffo- lásig megtelt ájtatos közönséggel, lócákkal kellett pótolni a templomban levő székeket. A kölesei különböző vallás felckezetek (ágost. hitv., rom. kath., gör. kath. izraelita egyház szép számmal valának képviselve. A felavató alkalmi imát és alkalmi beszé det az ottani ref. lelkész, Kosa Ede lapunk munkatársa tartotta a it r SZATMÁRO N, Hunyadi-utcza 27-ik szám alatt, a ki, mint szakértő, venni szándékozók kényelmére »'! zongorákul, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítását és hangolását ngy helyben mint r—vidéken elfogadom.
