Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-04-22 / 17. szám

XXXI. évfolyam. 17-ik sz. Szatmár, 1905. ápril. 22 SZATMáR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHÍV ATAL : Deák-tér 3. szám. MindenHrmü dijuk a ktudoliivutalbtiii fiaetrn-'ok. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIEDE T E S E K: Készpénzfizetés mellett a bgjiitHnyosabb Árban­-<S> Nyilttér sora 16 fillér. <s­Husvét ünnepén. Imára hívogat virágos völgy ölén, magas bércztetőn az ünnepi harang a feltámadás, a husvét reggelén. Mély vallásossággal, igaz áhí­tattal seregük templomba a keresztyénsóg sok milliója, hogy ott hálatelt szívvel rebogjo el: „Hozsánna néked oh Uram, szentséges Istenem.“ Századokat forgott az idő tengelye, de az eszme máig is él, a feltámadás eszméje és hite száza­dok tűnése alatt sem veszített jelentőségéből. Bölcső és koporsó, halál és feltámadás, mily mérhetetlen ellentéteket jelölnek, de ez ellenté­teket egyenlíti ki éppen a húsvéti ünnepre. Sújt­hat a sors, a betegség sorvasztó kínjai emészt­hetik meg élő testedet, az elmúlás és enyészet szele süvölthet holt tetemeden, a kétkedésnek mig helyet nem adsz, ne félj, biztat, bátorít igaz hi­ted, sírod üregéből zeng feléd a szózat, hiszen „Nincsen itt az Ur, feltámadott.“ Himes palás­tot ölt a rónaság, bimbó fakad, virág nyilik cser­jén, bokron, ágon, hát akkor csak az ember rendeltetése lenne az örök enyészet ? Hát csak az ő sorsa lenne az örök halál ? Más hit ez, mint a régiek hite a lélek ván­dorlásról, más mint az aégüptosiak phönix ma­dara, nem kecsegtet hurik gyönyörével, hol pa­takokban folyik a gyöngyöző szektár és orgiákat ül az emberi szenvedély, o hit egyszerű, de mé­gis fölemelő, kétkedés kínjait, e hit a lélek fel­támadása. Minden husvét ünnepre távolabb esik egy- egy barázdával amaz első husvóttól, de soha sem kellett órczesebb nyelven hívogatni a harangok­nak, soha sem kellett meggyőzőbb ajakkal hir­detni a feltámadást, mint éppen napjainkban. Hideg az élotár zajgó hullámai, gyakran erősebben támadják meg a vallás emelte és hit- erősitett gátakat, az anyagiak sokkal jobban ki­sértenek mint valaha, lazább az erkölcs és ijjesz- tóbb mérveket ölt a hitetlenség, dőre, kishitű czélok hevítik az agyat, megtáutorodik a szív buzgalma és elveszd reményét mindenben azon­kívül, mint a röpke perez nyújtani képes s ek­kor jő a Husvét ünnepe, a maga igaz, profán kezek által meg nem dönthető és le nem ront­ható védvárával, a feltámadás hitével. Szomorú rendeltetése lenne az emberi nem­nek, ha az a sok keserves verejték és lázas munka által alkotott 'mű sorsa az lenne, hogy porba dőljön, romba omoljon és eltűnjön, mint a hajnal lenge szárnyakon, mint a mosolygó csalfa délibáb, ha az alkotóval együtt megsem­misülne az alkotott mű a hirdetett eszme is, alt­kor miért egy kézmozdulat is, mely buzgón mun­kálkodik, miért az agy gondolatai, melyek vilá­gosságot hirdetnek, miért a szeretet, miért a barátság, miért a reggel, miért a mosolygó és melengető napfény és miért a miértek végtelen sorozata ? * * Ünnepre, imára hívogat a csendülő harang, hitet hirdet, üdvöt áraszt, feltámadást ígér a hus­vét szózata. Feltámadunk, feltámadást hirdet a husvét, nem a testiek, de a lelkiekben, a szellemi kö­zösség az ősök fű benőtte sírja és az unokák bölcsője között képezik nyilvánvaló jeleit a fel­támadásnak. Csendüljön hát a harang, zúgjon, zengjen fel a szent zsolozsma igaz áhítattal, vallásos tu­dattal. „Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére.“ T. Hírek. — Lapunk munkatársainak és olvasóinak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! — Húsvéti istenitiszteietek. A húsvéti szent ün­nepeken a szatmári és németi ev. ref. templomokban a következő lelkészek tartanak isteni tiszteletet. Szat- máron : Husvét első napján d. e. prédikál Rácz István lelkész, úrvacsorát oszt Biky Károly esperes és Os- váth Elemér főgymn. tanár, d. u. prédikál Lovass Aladár s. lelkész. Másodnapján d. e. prédikál Biky Károly, úrvacsorát oszt Rácz István és Ozsváth Ele­mér, d. u. prédikál Lovass Aladár. Németiben: Husvétli első napján d. c. prédikál Gachal János s. lelkész, úrvacsorát oszt Pótol- Dániel TÁRCA. Husvétban. Szeretem a földet, sok, szép őröm van itt . . . De még sem találok e földön valamit: Az állandóságot. Ha valamit szépnek, jónak megismertem ; Tökéletesebbért óliajtozik lelkem, — Mógjobbat kívánok. Nem elégít ki a természet pompája; Oly rövid, — fárasztó sokszor ez a pálya, Ránk dől az unalom. Ha a változásban elorőtlenedtünk : Mint egy nagy kérdőjel domborul felettünk : A néma sirhalom. Van-e lélek, a mely nem törődve jobbért, Megnyughassók abban, hogy ö csupán itt élt, S a halallál vége ? Van-e, kiben egy jobb, boldogabb hazának Tájékát mutató titokzatos vágyak Fáklyája ne égne? Ha van: jöjjön ma mind a Feltámadáshoz, Higyje, hogy neki is dicsőbb életet hoz Az Űr a halálban. Hittel borulva az Ur Jézus elébe Kiáltsa a sötét hitetlenség népe : Meg van ! Megtaláltam ! PÓTOR ELEMÉR. Sisa Pista. Irta . Pataky István. — Egy ügyész emlékiratából. — Az 1877. év augusztusának egy reggelén egy magas, erőteljes paraszt ember állított be Egerbe j Tóth Mór kir. ügyész elé. — No mi az Matyi ? — Tekintetes uram, holnap meglesz. — Sisa Pista? — Az, ha addig élek is. — Úgy, akkor mi lesz Borcsáböl ? — Borosából ? . . De élni akarok ám tek. uram, nem félek én Sisától, ha nincs fegyver nála. — De lesz. — Lerakja, mert táncz lesz. — És hol ? — Baktán, a hol én lakom. — Küldjétek pandúrokat ? Nem kell. Nem osztozom az 100) írton sen­kivel. Borosának kis házat, földet akarok még venni. — Szép, de miért megy Sisa Baktára, hisz a szeretője Aranyoson van. — Nincs, mert Somogyi András rokonánál Bak­tán van. — S ott mer maradni, ilyen közel Egerhez ? — Baktán nem ismeri senki. De én ismerem még innen, amikor két hóra bezárva volt. — Jól ván Matyi, csak vigyázz. Hát Borcsa, hogy van ? — Köszönöm tek. uram, jól vagyunk. — Tud-e még olyan jól főzni, mint mikor ná­lam volt ? — Tudni tudna, de nincs miből. — Látod, miért nem maradtatok itt, neked is megvolna a bőrtönőri állásod, feleségednek is a sza­kácsnői állás. — Nem volt panaszunk tek. uram, de igy sza­badok vagyunk. — Jól van Matyi, akarsz még valamit? — Egy kézi lánczot kérek. — Ad az őrmester. Isten áldjon. Mata Ipacs Matyi lánczczal ment haza Baktára, hogy rabbá tegyen egy embert, de a ki megszolgált a vadállat névre, annyit rabolt és gyilkolt, A „Félig van“ zsidónál volt a tánczmulatság. A legjobb, legolcsóbb bort adta messze földön, de majd­nem mindig hiányosan adta az üvegbe, s innen ra­gadt rá a „félig van“ név, mert vendégei ezeket a szókat gyakran kiáltották. A legények közt egy szállás, szép barna legény is mulatott, legtöbbet foglalkozva Somogyi András uramnál vendégként levő Róza nevű leánynyal. A le­gényt nem ismerték a baktaiak, de mert nem szoká­suk kérdezősködni, mert Pista névvel nevezték, ha megkínálta valamelyik. Máskülönben nem rokónszen- vesen fogadták a legényt, mert volt modorában valami fenhéjázó, kötekedő, követelő. Néhány legény össze­bújva sugdosott s mutogattak a henczegő legényre, egymástól kérdezgetve, hogy ki lehet ez a legény, s mifán termett, hogy egy egész falu legényeit fel sem veszi. Az pedig gondolatomul, fel sem véve senkit, mulatott, duhajkodott ki-kikapva egy tánezosnőt a tán­A legkiválóbb t.amtok és vosoktúl mint hathatós szar: t'j; tüdőbmegscguknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozókuál in­:: fluenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel­lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegen kint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. HolTmann-La Rociho & Go vegyészeti gyár Busói Svájc' TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents