Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-03-04 / 10 szám
XXXI. évfolyam. 10-ik sz. atmár, 1905. márc. 4 ar TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI Hl "ILAR^ Megjelenik minden szombaton. & &»! ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. (Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Ké»zpénzfiz étéi* mellett a legjutányosabb árban. Nyllttér sora 16 fillér. <»Magyar ipar. A fenti czim láttára azt mondhatná valaki, hogy én most olyan valamiről szándókszom irrii, a mi egyáltalán nem is létezik. Mint az a szórakozott tanár, ki sok olyan embert látott óráján, a a kik nem voltak ott. Hát sajnos való, hogy magyar Ipar — legalább nagy ipar — nem igen van. Nekünk ilyenekről beszélni alig lehet; legfeljebb csak kis iparról. A kis ipart meg megölik a külföldi gyári termékek. — Dehát vájjon mi az oka annak, hogy nincs virágzó magyar ipar? Némelyek azt mondják, hogy ennek oka Magyarország sajátos termesze íi viszonyaiban rejlik. Magyarország -- mondják — földmivelő állam ; azzá alkotta maga a természet; hadd maradjon meg ilyennek Még az Ausztriával való kiegyezésnek is olyan színezete van, mintha Magyarországot nyers anyag termelésére akarná szorítani. E felfogás tehát fizikai alapon nyugszik s az iparos osztályt egyátalán ki nem elégítheti S ha virágzó iparunk volna, nyers anyagainkat is magunk dolgozhatnánk fel. Tehát nyerne vele a földmivelő osztály is sokat. Mások azt mondják, hogy ennek az önnáló vámterület hiánya az oka. Ezt bizonyítgatja számszerű adatokkal Kossuth Ferencz; inig mások például a nagy tehetségű Hieronyrni, az ellenkező nézeten vannak. E kérdés megvitatása a magasabb politika dolga. Én a magyar ipar szegénységének okát egészen másban találom. En a magyar ipar fejletlenségének okát a mai romlatag társadalmi felfogásban találom Nálunk ma senki sem akar iparos lenni, csak hivatalnok; csak tanult ember. A mi mai téves társadalmi felfogásaink szerint csak egy pálya létezik: a tanulói pálya. Iparos jó kedvéből senki sem lesz, csak kényszerűségből: ! mert vagy elbukott; vagy kicsapták. Minden pályához bizonyos 'tehetség és rátermettség kell, azért hívják az ipart mesterségnek is. Nálunk pedig csak azok lesznek iparosok a kik már a tanulói pályán rósz sikerrel próbálkoztak; vagy nincs módjuk a tanuláshoz. Mivel ijeszti nálunk mindenki a gyermekét. „Ha nem tanulsz: inas leszel.“ Ez ijesztós találóan fejezi téves társadalmi felfogásunkat. E szerint a mi gyermekeinknek elsőben próbálkozni kell a tanulással ; s ha erre képtelen — tekintet nélkül arra, vájjon iparra kópes-e ? — iparosnak kell lennie! Tessék aztán csalódott reménynyel buzgó iparosnak lennie!? S ez meglátszik iparosainkon. A legtöbbnél hiányzik a tehetség; e helyett meg van nála a kedvtelenség. — Pedig mit is mond a költő: „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra merül fény!“ Se mondás szinarany igazságot foglal magában. Bizonyára egy tehetséges és jóhirü iparos több becsületet érdemel, mint egy nyegle, protekcióval kitanult üres fejű tanult (?) ember. A fenti téves felfogásból ered aztán, hogy a mai társadalom lenézi az iparos embert. Iparosnak lenni majdnem szégyen; jó szerencse, hogy ujjal nem mutogatnak rá az utcán. Ilyen körülmények közt nem csoda ha idegenkednek az ipartól. E téves felfogást kell levetkezni. Hogy legyen virágzó ipar jó iparos nélkül? Ha nem fognak idegenkedni az iparos pályától; sőt ha szívesen mennek arra a tehetségesebb egyének is; ha nem nézik le őket az avult és még jobban elavulandó születési előjogok sötét köpenyegébe burkolózott elfogultak: — iparunk akkor fog igaz lendületet venni. — Meg kell szokni, hogy nemcsak a tanulói pályán lehet boldogulni; e felfogást bele.kell oltani fiainkba. A becsületes iparos bizonyára többet ér mint a tanult proletár. Az elfogult social is felfogás szüli aztán a socialis visza’hatást. A lenézettek egyszer öntudatra kelnek. Jó szerencse lesz, ha megtorlással nem ólneik, hogy meglátogassák az atyák bűnéit a fiákban! A múltak bűneit a jelenben. A lenézett iparos és munkásosztály tombolásának hangja ezt ji ittatják eszembe! Tőlünk függ, kiengesztelni a múlt bűneit. A becsületes és törekvő iparos nemcsak magának szerez becsületet; de becsületet szerez a magyar névnek is. Anyagilag st Sí igen cserél sok olyan úrral kinek csak az á neve van meg, melyet nem lehetett elárverez ni. Egy Theék Endre, egy Madary, egy Jlikli-perti iparoson sem nevet, sem jövedelmet nem igen cserélnek sok „ügyefogyott“ dip lőni ás emberrel. Ory Tamás ű- «fctupsww/ara*« Szatmári iémeti-i küldöttség Kossuth Ferencznél. s>. ... sá ga ír diszkó/,: leleplezi vezérét diszpolg: kedden < gármeste. Kossuth pártkörbei velet. A kül lemen Sat. a szál íári ' németi szab. kir. város törvényható- mult óv szeptember havában tartott • — Kossuth Lajos arcképének epélyen, — a függetlenségi párt ü i Ferencet egyhangú lelkesedéssel ála-ztotta meg. Február 28-án 0 órakor adta Ját Papp Géza pol- etósóvel egy -0 tagú küldöttség nek Budapesten a függetlenségi díszpolgári, remek kivitelű okle■tsóg soraiban ott voltak : dr. Ke- országgyülési képviselő, Uray Géza iggetlenségi párt elnöke, dr. Vajay TÁRCA. A férjek. Öt, külöinböző korú de egyforma műveltségű férfi ült együtt a következő nevekkel; Petiicz Ekat, Zsu- nöp Kabi, Kebó Amir, Klar Üre, Fúbbesz Sori. Ne törődjünk most különös nevekkel, hanem inkább a helyett a hol vannak, -— s a tárgyat a mi felett disku- rálnak, — figyeljük meg! A városnak egy félre helyén eső, alacsony, kis szobája a hely, ahol az elébh megnevezett urak hivatalból kijövetel után össze szoktak gyűlni, — s ha van pénzük kártyáznak, ha nincs, férfi modorban társalognak a családi mizériákról — a nő rendeltetéséről, a gyermekek neveltetéséről, s minden jó és rósz dolgokról, melyek elméikben megfő gamza- nak. Meghitt barátok mindnyájan. Azt mondják, hogy nincsen egymás között semmi titkuk. Az egész kompánia külömben egy titkos társaság, a mely fél felfedezéstől. Édes barátaim — szólt Petücz tapasztaltatok-e már olykor-olykor olyat, hogy a feleségeteket sem szépszóval, sem ajándékkal, sem csókkal, sem egyébb elvégre kellemes dolgokkal kedvre hozni nem lehet. Azért vagyok bátor ezt a kérdést hozzátok intézni, hogy meghitt barátságunk alapján, — keressük meg ennek, most engem sújtó bajnak az okát. A kölcsönös eszmecsere mindig közelebb szokta vinni az ilyen ko- ! moly kérdéseket a megfejtéshez — s kicsiny kezdetből sokszor nagy eredmények állottak elő. Tegyétek meg azért, kérlek, észrevételeiteket 1 Vannak — monda Zsunöp — vannak az asszo- ; nyok életében olyan holt pontok, vagyis olyan megma- | gyarázhatatlan tünetek, — melyek engem is sokszor j igen-igen megbosszantottak már. A minap például eltörtem egy poharat. A feleségem nem dorgált meg érte, — de nem tudtam szavát venni három napig. Olyan volt a szó teljes értelmében, mint a ki legalább is száz forintot elvesztett. A feleséggel — szól Kebó — tudni kell bánni. Csekély bülcseséggel igen szépen, igen jól lehet őt vágyaink, céljaink elérésére felhasználni. Egy azonban múlhatatlanul szükséges részünkről, férfiak részéről. A figyelem. A mennyiben még nem tudnátok ezt, legmelegebben ajánlom figyelmetekbe. A figyelem barátaim ! Hanem itt külömböztetni kell. A figyelmen nem azt a mindent meglátást, mindent megtudást és mindent meg- mosolygást értem ; melylyel szoktak az emberek élni társadalmunkban. Hanem értem, a női lélek alapos megfigyeléséből származott cselekedeteinket, — melyek ismét és ismét beszélnek a feleségnek arról, — hogy mi nem szükséges házi bútornak tartjuk őt, — hanem a szó teljes értelmében feleségnek. — De hát az mit csináljon, a ki mint én — szól közbe Kiár — már 10 éve tanulmányozom, figyelem, s még sem j merhettem meg. Sőt ha egy kicsit na- gyitni akarn , mondhatnám, — hogy ma kevésbé ismerem, min. ez előtt tiz évvel. Sőt koczkáztatom azt az állitásoma hogy a nőt kiismerni, a nőt felfedezni, még a jövő :ázadok tudásainak feladata lesz. Titok az kérlek, mőy séges titok ! Egyik perczben felfalná lángharagjáva a világot, — másik perczben olyan, mint a kezes bárál y. Egyik perczben ördög, másik perczben angyal. — Fub! esz kevés szavú férfi volt. Csak ritkán szólott, — de akkor szívesen meghallgatták. Ne vizsgáljuk barátin mindig a feleségünk gyengeségeit, hanem fordítsuk figyelmünket egy kissé magunkra. Vájjon ez a dolog, a mit mi cselekszünk, meg felel-é a mi férji rendeltetésünknek ? A család szentélyét elhagyva, titkos helyen összegyűlünk, nyerészkedünk, pajzánko- dunk, s hagyjuk a nőt magára. Külömben eszembe sem jutott volna ez a szemrehányás, ha nem kapom ezt a névtelen levelet, — a mely — azt hiszem szükségessé teszi vagy a tanya-változtatást, vagy pedig a rendes kerékvágásba térést. Hallgassatok meg, felolvasom a levelet amint következik : Alattomos bitangok ! Erre esküdtetek ti, hogy feleségeiteket elhagyva egy gyanús, piszkos putriba bújjatok, s ott rágódjatok a szegény mártír asszonyok becsületén. Lopjátok a drága időt, lopjátok az államot, lopjátok családotokat, lopjátok egymást, mikor éhező gyermeketek szájából a kenyeret, testéről a ru21 ]Q[
