Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-02-25 / 9. szám
2 S Z A T M Á R. febr. 25. Színészet. Szombaton este telt ház nézte végig Bérezik Árpád „Miniszterválság“ c. nagysikerű vigjátékát. Az előadás elég sikerültnek mondható. Mindenik szereplő igyekezett megfelelni szerepkörének. A legjobb alakítást Kendi Boriska és Peterdi nyújtották. •Vasárnap két előadás volt. D. u. zónában a „Bajusz,“ este „Piros bugyeláris“ került szinre. Hétfőn „Egy katona története“ hozott telt házat. Az előadás sikerében osztoztak Kendi Boriska és Peterdi, továbbá a kis Hermann Elluska, ki nagyon ügyesen, s kedvesen játszott. Kedden „Orpheus az alvilágban,“ Offenbachnak e bájos zenéjü operettje vonzott nagy közönséget. Az előadásról és kiállításról nem valami sok jót mondhatunk. Egyes szereplők nagyon is túllépték szerepkörüket, a mi nagyon sokat rontott az összhangból. Szerdán „Lőcsei tehér asszonyt“ adták. Csütörtökön Révész Ilonka jutalomjátékául a „Baba“ került szinre. Erről tárca rovatunkban számolunk be. Pénteken zónában „Hajdúk hadnagyát“ teljesen kifogástalan jó előadásban láttuk. Bay igen szépen énekelt. Kőszeghy Aranka és Tisztái zajos tapsokat arattak. Az uzsonnák hatása. Előző számunkban a tárca rovatban ezen — címmel megjelent közleményre nem csak Tanódi Endre urnák, hanem magunknak is hozzá szólni valónk van. A közvélemény habár a szerkesztő felelősége alatt jelent meg, sajátságos véletlen körülmények következménye. Ugyanis lapunk felelős szerkesztője a lap megjelenése idejében a várostól távol volt, és igy a tárcza rovatban közöltekről legkissebb tudomása sem lehetett, mert hiszen mint lapunk eddigi irányából is kitűnik a személyes sértegetéseket minduntalan kiközösítettük, egy általában nem tartjuk feladatunknak, hogy bárkinek is privát dolgait, — ha még valók és köztudomásúak volnának is, lapunk hasábjain nyilvánosságra hozzuk. Maga a közlemény különben úgy a kiadóhivatal, mint a szerkesztőség tagjai előtt egészen ártatlannak tűnhetett fel, hogy abból ki mit tud kimagyarázni, még csak sejteni sem lehetett. — Ily körülmények között ha azért valakit felelőség terhel az csak a szerző Csomay Győző ur lehet, — a ki különben a felelőséget vállalja is, és e tekintetben lapunk ezen számában saját intentióiról nyilatkozik. Szerk. Nyilatkozat. A „Szatmár“ 1905. évi 8-ik számában „Az uzsonnák hatása“ címen „Z. X.“ aláírással egy tárca-cikket írtam. E cikkben, mint humoros, tréfás cikkben egy alakot akartam szerepeltetni, egy élc-lap tréfás „Stanci nénije“ mintájára. Az alak fő kharakter-vonása az volt volna, hogy az illető egyik házból a másikba hurcolja a pletykát és mint ilyen, igen veszedelmes ; ezért az ilyen alakokkal való találkozások, azok fogadása keriilendők. Ezen alak szájába adtam egyes megjegyzéseket, amelyek azonban sem helybeli, sem bárhol levő élő személyre nem vonatkoztak; a cikk írásánál senkire sem gondoltam, senkiről másolatot nem vettem, senkiről sértő megjegyzést tudatosan nem tettem. Úgy a szereplő fő-alak, mint azok is, akikről beszél, egytől- egyig képzeleti alakok. Meglepő volt azonban rám nézve az, hogy eikezdérzelmét bele tudta önteni a különben is kedves zenéjü énekekbe, mivel azt is bemutatta, hogy nein csak ügyes játékos, hanem jó énekesnő is. A jutalmazandó megérdemelte a színház látogató közönség ajándékát, — a sok szép díszes koszom, a nagy pénzes levél, érdemes leánynak esett. Pedig hát a hónap utolján a koronák is ritkulnak, de a jövő havi számlára is átvittünk valamit, hogy ott lehessünk. A kis művésznő igen csinosán és elegánsan játszott, és hódított, annyi sok ifjú szív e irányult feléje, hogy talán azoknak hevétől, lakása mellett a színházi előadás befejezése után tűz ütött ki, úgy kellett a kedves ajándék tárgyakat megmenteni. Ugyanis Révész Ilonka éppen az esteli tűz színhelye (’szomszédságában lakik és jutalom játékának éjjelén hajlék nélkül maradt. Sokan voltunk, a kik menteni szerettük volna, de nem juthattunk a mentési munkálatokhoz. Milyen jó, hogy a babonás idők lejártak és bebizonyított tény, hogy a szív csak sziveket gyújthat, ezt a tüzet szívesen elviseltük, a ki az előadáson ott volt részt benne : nem bánta meg. B. ték egyik-másik alakot élő egyénekre alkalmazni s oly meglepő és kínos magyarázatok állottak elő, hogy azok ellen nem győzök eléggé tiltakozni. Mert, ismétlem, én senki életviszonyaiba aratva sem lévén, senkinek magán történetét nem ismerve, nem is tudva, azokra vonatkozólag sem valótlant, sem valót a cikkbe tudatosan fel nem vettem. Bámulattal vettem tudomást arról, hogy Tanódi Endre magát a cikk által érintve találta és két megbízottat küldött hozzám, akik tőlem csak azt kérdezték, hogy a fenti tárca-cikket én irtam-e. Miután én irtani, megmondtam, hogy én írtam a cikket. Erre, anélkül, hogy magyarázatot, vagy fölvilágositást vagy elégtételt kértek volna tőlem Tanódi E. érdekében, egyszerűen elmondták nekem a Tanódi E. sértő üzenetét. Én ezen sértő üzenetet, amelyet nem előzött meg fölhívás, magyarázat-, elégtétel-kérés, egyszerűen visszautasítani és még azon a napon a sértés miatt panaszomat a bírósághoz beadtam. A köztünk levő kérdés eszerint majd elintéztetik a bíróság által. Ügyünk a bíróság előtt vagy a maga utján vagy más utón magunk közt lett volna elintézve, azonban Tanódi E., szerintem meggondolatlanul, a „Szatmár és Vidékó“-ben nyilatkozatot tett közzé, amelyben az én tárca-cikkemet helyben élő egyénekre akarja vonatkoztatni s itt hozza nyilvánosságra, hogy a cikk által helybeli hölgyek is vannak érintve. Tiltakozom az ellen, hogy a tárca tartalmát ő vagy bárki helyben élő egyénekre, pláne nőkre vonatkoztassa, mert, ismétlem, annak megírásánál én senkire sem gondoltam, senkit sérteni megtréfálni nem akartam, senkiről a cikkben foglaltakhoz hasonlót nem tudok, nem állítok ; ezért kérem mindazokat, akik a Tanódi nyilatkozatát olvasták, ne kövessék őt a rá- és belc-magya- rázás utján. Különben magam részéről mélyen sajnálom, hogy a tárca-cikket megírtam, amelyben egy pletykázó alakot vagy ahhoz hasonlót akartam inkább kreálni, abból a célból, hogy az olyantól óvakodni kell s azok fecsegéseit nem kell figyelembe venni. Nekem alap- természetem senki magán egyént különösen hölgyeket nem sérteni, s magam is ellensége vagyok annak, ha valaki egyenesen megsért személyében hírlapikig bárkit is. Ezért, miután tárcám félreértést okozott, az én pletykázó alakomat föl nem léptetem többé. Tanódi Endrének csak annyit mondok még, hogy neki igenis, szintén jelentők meg olyan tárcái a „Szatmár és YTidéké“-ben „Bazaroff“ aláírással, — mint pl. a Sz. és V. 1902. nuv. 11-iki számában a „Tárcán szerzett menyasszony,“ a Sz. és V. 1903. aug. 18. számában az „Érdektelen barátságom története,“ a Sz. és V. 1903. május 31. számában a „Lemondás !“ cimü, stb., — amelyekbe szintén bele lehetett volna magyarázni, hogy sért valakit vagy valakiket, s amelyek az ö fölfogása és kifejezése szerint mondva, — más ilyennemü közleménynyel, mint pl. a Sz. és V. 1903. jan. 13. számában megjelent „Szerkesztői üzenetek“ (Bf.); „Szerelmes levél“ (Pontius Pilatus.) a Sz. és V. 19u3. febr. 10.; „Az első csalódás.“ (Bém.) a Sz. és V. 1903. aug. 12. számában ; „A kipattant titok“ (Doktorandus) a Sz. és V. 1903. szept. 15. számában; „Elmélkedés és álom egy újságcikk olvasása közben és után“ (zs.) a Sz. és V. 1902. május 6. számában, stb. stb., — a „Szatmár és Vidéke“ külön irodalmi vámterületébe éveken át „teljesen megvámolailauul“ „csempésztelek be.“ Sőt Tanódi E.-nek volt egy közelebbi Kaszinó-estélyen egy felolvasása is ily modorban. És én sem a fentiekben, sem az utóbbi felolvasásban nem kívántam fellelni az általa megsértett alakokat, mert úgy vélekedtem, hogy az iró irhát szabadon, mintát is vehet, de Írását sem neki nem szabad élőre alkalmazni, kijelölt ólőre vonatkoztatni, sem az olvasónak vagy hallgatónak nem szabad a rajzolt alakba az élőt bolemagyarázni. Senki higgadt olvasó magára nem alkalmaz költött alakot. Tanódi is hibázik, ha valakit az én tárcám alakjai köz- züi föl akár ismerni; még inkább téved, ha azok j egyikében magát akarja látni és láttatni. Neki is szívesen és készséggel adom külön, tudomására, hogy róla sem emlékeztem meg a cikk írása közben, az ö egyénisége sem forgott előttem. Éppen ezért sértő szavai jogtalanok és indokolatlanok voltak. Majd feleljen érte a bíróság előtt. Azon nem remélt esetben, hogyha a tárcámban foglalt alakoknak erőszakosan ráalkalmazása által valakit, férfit vagy nőt sértettnek tekintett volna valaki és mondta volna, hogy ő „ez vagy az,“ kérem az al- j kalraazást visszautasítani, mert újólag ismétlem, senkire nem céloztam, senkit sérteni nem akartam, nőm kívántain. Szerény cikkecském talán senkinek föl nem tűnik, ha Tanódi E. belőle zajt nem csinál s el nem követi azt a végzetes lépést, hogy magára veszi és magát sértve találja és azt másokra is alkalmazza, minden ok nélkül. Bizony nem köszönik meg azok az ő általa képzelt ismeretlenek, hogy ő ilyen zajt csapva, bizonyára jó tanácsadók hiányában, — mintegy védőként áll elő. Ezek után részemről hírlap utján tovább nincs szavam. Szatmár, 1905. febr. 22. Csomay Győző. Hírek. — Egyháztanácsülés. A szatmári ev. ref. egyháztanács holnap, vasárnap d, e. 11 órakor a szokott helyen ülést tart, a mikor is a folyó ügyek le tárgyalása mellett szavaznak az egyházkerületi főjegyzőre. Az egyháztanács következetesen a múltkori szavazáshoz. Most is Dicsőffy József debreczeni lelkészre adja a maga 6 szavazatát. — Lelkészválasztás. A hajduszoboszlói népes ev. ref. egyházközség folyó hó 19-én töltötte be a lemondás folytán megüresedett második lelkószi állását. A 23 pályázó közül Bélteky Lajos mándoki lelkész 100 szótöbbséggel választatott meg Szabó Antal balmazújvárosi ielkészszol szemben. A megválasztott ifjú lelkész Bélteky Albert betpaládi lelkész, jeles tehetségű és kiváló szónoku fia. A választáshoz gratulálunk! — Kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Csobo’th Gizella polgáriskolai tanítónőt, — ki jelenleg a helybeli ev. ref. felsőbb leányiskolában elhelyezett elemi iskola osztályában tanított — a balassagyarmati polgári leányiskola rendes tanítónőjévé nevezte ki. — Értekezlet. A szatmárnémeti-i áll. el. iskola tanitó testületé ma délután 4 órakor a Rákócy-utcai telepen rendes havi értekezletet tart a következő tárgy- sorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Hitelesítők kirendelése. 3. A múlt gyűlés jegyzőkönyvével kapcsolatos intézkedések. 4. Hivatalos Írások. 5. Jelentések a tanterv feldolgozásáról. 6. Palády Lajos értekezése „Az osztály és felmenő rendszer“-ről. 7, Indítványok a kosárfonó ipar pártolása tárgyában. 8. Állandó helyettes kinevezésének ajánlása a belterületre. 9. esetleges indítványok. — Gyászhir. A halál nem kiméi senkit, ifjak, öregek, jók, igazak és gonoszok, előtte egyenlők ; mert itt, majd amott arat, s üt fájó sebeket a szerető sziveken . . . hagyna maga után, árvákat . . . nyájakat, pásztornélkiil. íme most is, mint annyiszor ez évben, nemcsak egy szerető család maradt vezető nélkül, de egy egész gyülekezet, mely siratja derék, egyházát igazán szerető, s annak felvirágzásáért mindent feláldozó pásztorát. E pásztor Bodor Pál tisztaberki ev. ref. lelkész volt, ki 73 éves korában e hó 13-án hunyt el. Temetése 15-én ment végbe óriási részvét mellett. Felette gyászbeszédet Nagy Elek kispaládi- és Joó Kálmán szárazberki ev. ref. 'lelkészek tartottak. Legyen emlékezete áldott. — Márczius 15. A Szatmárnémeti-i Iparos Olvasókör választmánya elhatározta, hogy márczius 15-ét házias vacsorával egybekötve saját helyiségében meg fogja ünnepelni. — Felülfizetés. A szatmár-uémeti énekkar által f. hó 12-én rendezett orgona bálra — lapunk legközelebbi számában megjelent elszámolás óta, — felülfizettek Dr. Farkas Antal ur *0 koronát, Kelemen Liliké 10 kor., Bőd Sándorur 2 korosát, ifj, Császy Bálint ur 2 K.. Asztalos Sáudir ur pedig az elszámolásban kitüntetett 5 koronán kívül az énekkar költségeire 5 koronát adományozott. Fogadják a szives felülfizető urak adományaikért az énekkar hálás köszönetét Szatmárnémeti, 1905. február 25. Inczédy Márton énekkari alelnök. — Államsegély a tanonciskoláknak. A vallás és közokt. miniszter a szatmári iparos tanoncziskolálc segélyezésére, az 1904/5. tanévre 1000 koronát adományozott. —■ Szinészházasság. Színtársulatunk kedvelt naiváját, Garai Húst f. évi márczius hó 2-án vezeti oltárhoz Szőke Sándor a helybeli színtársulat jeles tehetségű tagja. — Igazgatótanács ülés. A Szatmárnémeti ev. ref. felsőbb leányiskola igazgatótanácsa f. hó 23-án d. u. 5 órakor a szokott helyen tanácsülést tartott, a mikor is a Csoboth Gizella távozása folytán megüresedett állásra helyettes tanítónőnek megválasztotta Csiky Erzsiké oki. tanítónőt, Dr. Csiky Kálmán, a j budapesti tudomány egyetem kiváló tanárának leányát. — Pisztoj párbaj. A hírlapi közleményekből ismerős olvasó közönségünk előtt azon incidens, a mely a gazdák és kereskedők csarnokában Radó Bertalan az első magy. ált. bizt. t. titkára és Gerő Sándor között keletkezett. A felek egyszerre a Szamos legközelebbi számában nyilttérben nyilatkoztak, ennek utánna pedig a Pannóniában Gerő Radó Bertalant tetleg in- zulta. — így került pisztolyra az ügy, a melyet a felek pénteken kétszeri golyó váltással intéztek el 30 lépés távolságból, minden lövés után 5 lépés avanzsmá- val. A felek először tapsra lőttek, Gerő Sándor a máMegbizható ességektől nyos árban kaphatók SZA TMARON, Hunyadi-utcza 27-ik szám alatt, a ki, mint szakértő, venni szándékozók kényelmére «Í zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítását és hangolását ngy helyben min -----:—in:- vidéken elfogadom. -------
