Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-02-11 / 7. szám
2 S Z A T M Á R. febr. 11. elmondhatjuk rólla, hogy ezzel városunk olyan intézménynyel gyarapszik, amely egyike leszsz a legüdvösebb alkotásainak. A szinházi pályázat kérdése. Csak napok választanak el bennünket attól, hogy a szatmár—eperjesi szinikerület pályázata eldöntessék. En úgy érezem, hogy kötelességet teljesítek városunk, és az egész kerület szorosan vett színi ügye, — sőt a nagy általánosságban értett színművészet iránt is, — ha e kérdéshez megfontolással, és a közérdek szempontjából ha kell kíméletlen határozottsággal — hozzászólok. Annyival is inkább, mert csodálkozással olvastam, hogy a helyi sajtó egyik-másik orgánuma mily könnyelműen és meggondolatlanul végzett e nagyfontosságu kérdéssel. — Tartozom ezzel különben magam iránt is, mert á sajtóban kifejezésre jutott magatartásom a szinikérdésekre nézve következetességet kíván tőlem ma is. Két czikk lepett meg kiváltkép a helyi lapok véleményei közt. Az elsőnek következő, azt hiszem, mindenki által furcsának tartott, részlete valósággal megdöbbentett : „Városi szabályrendelet, hogy bizonyos idő leteltével a színház igazgatására pályázat hirdetendő. Ez olyan betartandó forma, amely feketével fehéren meg van írva anélkül, hogy egy betűvel is jelentené, mikép az idő leteltével a pályázat kiírásával az eddigi színigazgatónak is mennie kell. Sőt . . .“ stb.— Kell-e ehhez kommentár ? Mert abban a czikkben ugyan alaposan fejbekólintják a jelszóvá vállott tárgyilagosságot. — így elegendőnek tekinthető, ha a második cikkre nézve csak annyit jelzek, hogy az „csatlakozik“ az előbbi cikk fejtegetéseihez. Hát már most kérdezem a t. olvasókat, meg vannak-e elégedve a színház jelenlegi állapotával? Harmadik éve kísérletezik, a jelenlegi igazgató ur színházunkkal; szegény „kísérleti nyul,“ a te meséd valóban illik ide. E kísérletezés természetesen kizárólagosan „érvágás.“ — Emlékezem, hogy hányszor kértünk a sajtóban jogosult javításokat a direktor úrtól; nem kaptunk, — az eléggé lagymatag szinügyi bizottsággal együtt, — a szerződésben kikötött pontozatok határozott teljesítése tekintetében semmi figyelemre méltót; — hányszor szóvátettük a primadonnakérdést, — mert hiszen alig tudjuk már mi jó szatmáriak, mi fán terem a szép, — kellemes hangú primadonna, — hányszor szóvátettük az egyes szerepkörök betöltetlen, vagy rosz- szul betöltött voltát; a kart, és előirt számának hiányosságát ; a diszletezés, kiállítás szánalmas szegényességét ; a szakszerű vezetés kétségbeejtő hiányát; a ferde repertoárt; a közönség iránti illő viszontszolgáltatások és konciliáns bánásmód boszantó nemlétezését, stb., stb. — Ezekben, tessék a helyzetet figyelni, — kérdezem ismét: történt-e valami szóra érdemes változás ? Utóvégre is emberek vagyunk; aztán meg jó szin'názpártoló közönség is, vagy mi ? aztán utóvégre is az elmebeli jámborság egy bizonyos nemének vádjával sem akarjuk magunkat illettetni: amikor türelmünknek végét szakítjuk és sarkunkra állunk, szemben az irányunkban meg nem érdemelten gyakorolt direktori eljárással. Igenis, nekünk jogaink és igényeink vannak! Es igenis, itt mi vagyunk az urak! Ami megkövetelhető, ténybeliekben és külső modorban, azt megköveteljük ! Ennélfogva hát elegendő volt a Krém er igazgató ur eddigi működése. Érezté is az igazgató ur, hogy itt neki, mint színigazgatónak ingatag a föld, sietett hát máshová pályázni : Sopronba és Pécsre. De e helyeken, ahol a Ezen czikkben foglaltakkal nem mindenekben értünk egyet ; amennyiben a sajtó a nyilvánosság orgánuma, annak helyet csak is azért adtunk. Szerk. színművészet tekintetében a város közönsége feltétlenül megköveteli a magáét, úgy mondhatjuk, szóba sem állottak az igazgató úrral, mert egyetlenegy szavazatot sem kapott. Tudják tehát róla jól másutt is, hogy először: gyönge színész. Én magam még kész voltam, egy-egy véletlenül eléggé sikerült szerepléséből valamit kombinálni színészi tehetségére nézve, de azután fölhagytam a reménynyel. Na dehát a jeles színigazgatók, Ditrói, Krecsányi, dr. Janovits stb,, — mert hiszen szakértő lehet, ezek példája szerint is, valaki egy szakmában anélkül, hogy jó gyakorlati munkása lenne annak a szakmának, — gyönge, hogy úgy ne mondjam rossz színészekből lettek, mert szakértelmük volt. Azonban, bár ezt tudták Sopronban és Pécsen is, másodszor : nem ismerték cl, hogy a mi direktorunknak szakértelme volna. Hm ! Hm ! Pedig mégis ügyes ember. Tudott ime, egyoldalú lag üzletet csinálni vállalkozásából, — és ennélfogva ki tudta keresni az olyan, többé-kevésbé rossz helyzetben, többnyire pozitió nélkül maradt tagokat is, akik számitást meghaladó potom lizetésért igájába állottak, (s most alig várják, hogy tőle megszökhessenek) ; tudja, a siker veszélyeztetése árán is, silányul olcsó és rossz kiállításaival borzongtatni a színházlátogató közönséget stb. Mit ?! Hát ezt nem tekinthetik azokban a városokban szakértelemnek ? Akkor talán nem értenek a szinmüvészethez ! De mégis furcsa, hogy oda is eljutott a mi állapotunk rajza. (Vagy talán nem is furcsa.) — Most tehát az igazgató ur itt próbál. Jobbra-balra kapkod, íogadkozik, hivatkozik, szabadkozik —- és piszkosa, sőt még jogtalanul terrorizálni is akarja, azokat, akik nem dicsérik őt, s ellene mernek beszélni. Na hát, ő mindazyjtal nem menekülhet, az elsorolni szükségtelen, közismert színművészeti sérelmek vádja alól. Zug a közvélemény, amely gyógyulást, emelkedést, haladást, fejlődést óhajt e poshadt stagnálás helyébe. Vágyva-vágyik mindenki az igazi színművészet országa után. Méltóztassék tehát, uram, innen máshová távozni 1 A világ nagy. Bizonyos, hogy e kérdésben csak a helyi közvéleményt figyelhettem meg közvetlenül. Azonban itt nemcsak a mi színházunk, hanem a szinikerület ösz- szes színházainak sorsáról is szó van. Hát nyugodtan mondhatom, a kerület többi helyéin talán még erősebb a közvélemény szava Krémer ur ellen. Csak egv-két helyről idézek hangulatjelző sorokat, bár mindenünnen panaszhangok hallatszanak; kezembe került az Eperjesen megjelenő „Felvidéki Hírlap“ egyik száma, ahol is ezt találom többek közt: „Tény, hogy Krémer társulata évről-évre gyöngül. Akárhány nagyobb szerepet kardalosra biz. Ruhatára, díszletei nincsenek. A bemutatók igen gyakran jelmezes főpróbának tűntek fel. A karszemélyzetre pedig egyáltalában semmi gondot sem fordít. “ íme egy kikapott részlet egy cikkből, amely az eperjesi színház érdekeit védi. S amely a végén oda konkludál, hogy Krémért másnak kell fölváltania. Aztán itt van egy másik részlet; a „Szatmármegyei Közlöny“ múlt heti számában megjelent cikkből: „Mint értesülünk, Szatmáron nincsenek megelégedve Krémer színtársulatával, mert nem egy szerepkörre gyenge erőket szerződtetett és mikor a szinügyi bizottság erre figyelmeztette, sőt meg is nevezte azokat, akik jobb erővel ki.cserélendők, Krémer Ígért fűt-fát, fel is léptetett nehány tagot, a kik aztán nyomtalanul ismét eltűntek, és maradt a régi társulat. — De azért mégis íulságba megy Krémer a takarékosság terén ; ez lépten nyomon meglátszik egyes szerep betöltés nagyon alan- tos nívóján. — Talán jó volna mindenkép Krémernek is és a szinikerületnek is, ha uj színigazgatóval próbálkoznának, mert bizonyos kölcsönös unottság észlelhető mindkét részről.“ Nos ? !.. . Különben következtethetünk a más városok hangulatára a magunk helyzetéből is. Előttünk a döntés perce. Még legkevésbé sem kopaszodom, hogy hajam szálai az égnek ne meredtek volna arra a gondolatra, hogy talán ismét e tespedt állapotok fognak megmaradni. De értesültem, hogy a pályázat nem maradt egészen meddő, — az elől jelzett cikkek elsejének idézett sorai dacára, amelyek helyi tekintetekből: gyanúsak — és valóban egy kis gondolkozással könnyen magyarázhatók oda, mintha itt tervbe vétetett volna, hogy a pályázók, akármilyen rátermettek is, innen, a pályázat hiábavalóságának kéz alatt tudtul adásával, elriasztassanak ...... — mert másik pályázó is jelentkezett. — Az uj pályázó kitűnő Írásbeli bizonylatokkal rendelkezik szakértelmét illetőleg; beadott pályázata reális garanciákat is biztosit, a figyelemre méltó erkölcsi obligók fölállítása mellett; kitűnő társulatot szervez ; titkárt tartani fog, ez nélkülözhetetlen is : Krémer igazgató ur ezt is megspórolja ; műszaki vezetés alatt állandó ruhatárat és diszletkészletet mutat föl stb. ; — de különben is ismeretes e városban kifejtett helyes működéséről. Reális garanciák ! Ha ezek sem volnának, akkor is az előnyösen és minden oldalról ismert egyénisége a pályázónak elég garanciát nyújtana. Az új pályázó neve Baróti Rezső. — Csakhogy van, s amellett elismerésre méltó pályázó ! Ezzel elengedőnek tartom e kérdéssel foglalkozni, bár sokat lehetne Írni róla. Az óra már üt. Közeledünk a tizenkettedik ütéshez. A közfigyelem folyton feszül. A bírák ítélethez készülnek, nemsokára eldől, hogy a kikorbácsolt Múzsa újból száműzetésre Ítéltetik-e. Bírák, vigyázzatok ! Csomay Győző. Hírek. — Személyi hir. Az országos függetlenségi és nogyvennyolczas párt f. hó 8-án tartott alakuló gyűlésén városunk képviselőjét Dr. Kelemen Samut a párt jegyzőjévé választották. — Műkedvelői előadás. A helybeli ev. ref. fölsőbb leányiskola és az ezzel kapcsolatos gyakorló iskola és tanitouőképző intézet növendékei f. hó 25-én az intézet helyiségében tánszczal egybekötött műkedvelő előadást rendeznek az intézet tanszereinek gyarapítására. Ez a kitünően sikerültnek Ígérkező előadás nagyban foglalkoztatja úgy a rendezőséget,' mint a szereplőket. A műsort lapunk jövő számában fogjuk közreadni, — Főispánunk távozása. Kristóffy József szat- mármegye és szatmárnémeti szab. kir. város főispánja, mint hírlik beadta lemondását. Rövid főispánsága alatt minden ténykedésével közbizalmat és tiszteletet szerzett személye iránt. — Pályázat a számtiszti állásra. A városnál üresedésben levő II. oszt. számtiszti állásra a pályázati határidő lejártáig kiienczen adták be pályázatukat, még a következők: Kiss József, Papp Ottó, Vadász Károly, Dobray Endre joghallgatók, Schneller Jenő, Andrássy István, Móricz Imre, Galovszky Nándor és Tarsinszki Kázmér. — A szatmárnémeti ev. ref. egyház lelkes főgondnoka Asztal js Sándor, a ki már más módon is tanúsította jó indulatát szegény egyházunk iránt, több iskolai taneszközt adományozott iskolánknak, mely most igyekszik iskoláját berendezni a kor kívánalma szerint. Ev. ref. egyházunk még csak most jutott oly helyzetbe, iskolája berendezését megkezdhesse. Ismeri ezt a helyzetet a szatmárnémeti-i ev. ref. egyház fő- gondnoka, és azért sietett egyházunk segítségére. Fogadja hálás köszöuetünket az érdemet örömest jutalmazó nyilvánosság előtt is. A pusztadaróczi ev. ref. egyház elöljárósága. — Uj városháza. A városi tanács Burtha Kálmán gazdasági tanácsos javaslatával foglalkozott a napokban, s egyhangú megállapodásra jutott, miszerint a mostani városháza szűk és alkalmatlan s így egy megfelelő uj városháza építésére szükség van. A javaslatot részletes terv kidolgozása végett egy szükebbkörü bizottságnak adták ki. — Színház pályázata. Mint biztos forrásból értesülünk, az eperjesi színi bizottság elöértekezietén egyhangúlag Baróti Rezsőt választotta színigazgatóul. — Szökő kutak. Nagy-Ecsed községben, — hol a láplecsapolás óta állandó vízhiány volt — ismét sikerült 2 ártézi kutat furatni s ezzel már 4 szökő kútja van. A két előbbi kút a föld alatt 1 — U/2 méterre, mig az újonnan furottak 6—10 méter magasra is felnyomják a vizet, ami 12 fokos meleg; egy kút per- cenkint 180 liter vizet ad. — A Szatmármegyei Gazd. Egyesület közlegelője az ombodi legelő bérletének megszűntével az egri határba, az u. n. Bodonyára tétetett át. A legelő berendezése már folyamatban van s igy a jószág beváltása a szokott időre, május elejére akadályba ütközni nem fog. Királyi szavad mílljók leshetik. Bár iiozsáima is dicsőit téged A természetet meg nem győzheted, ... A nagy királynak arczáu köny pereg, Ajkán ima kel, szive elszorul, Hogy napról napra pusztul a sereg. Királyt győzött. le most Godrosia ! Tar Béla. Vidul a táj. Yidul a táj, zöldül a rét, Gólya, fecske megjő már; Otthonát nem kell keresni. Itt hagyott fészkét megleli, A szegény vándor madár. Rügy fakad majd'már a fákra, Nem lesz kopár lombtalan; A tavaszi lágy szellőtől, Éltető csókja lekétől, Gyönge ága kipattan. Boldogság ott. . . itt reménység, És mindenben uj élet; A fészek meguőpesedik, Lomb virággal ókésedik, Mind egy bölcsről regélnek. Isten mindeneknek Atyja! Te őrköűöl felettek! Vándor madár hosszú útja, A tél fagyos zárja ujra,| Hogy véget ért te tetted. Óh láss meg hát engemet is. És kis árva gyermekiin ; Kik szomorún járnak kelnek, Édes anyjuk nincs .. . keresnek Téged . . . légy anyjuk nekik. Csecskedi Károly. r Megbízható 0/.egektől ju tányos árban kaphatók 11 r = SZATMÁRON, == H u nyad i-uteza 27-ik szám alatt, 1 ki, mint szakértő, vermi szándékozók kényelmére «j zongorákat, nem kell Becs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítását és hangolását ngy helyben mint ----- vidéken elfogadom. ~-------—
