Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-10-21 / 44. szám
XXXI. évfolyam. 44-ik sz. Szatmár, 1905. október 28. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. E(jyes szám ára 20 fillér. Október 31. Újra megjött! Újra itt van a protestáns világ magasztos ünnepe, a lelki megújhodás mindeneket ujjászülő napja: október 31-ike. Nincs tavaszi verófény, nincs virágfakadás, nincs bimbó feslós a természet ölén, de annál szebb, annál virágosabb tavasz kél minden protestáns embernek a szivében. Nem előzik meg és nem kisérik ez ünnepet trombita harsogás, hangos körmenetek, mégis öröm hatja át a sziveket és világosság támad nyomában. Boros, ködös őszi nap ez most is, mint volt 388 évvel ezelőtt, mikor egy egyszerű, szegény barát, áthatva a szentlólektől, kilépett magános, rideg cellájából, megállóit a wittenbergi vár- templom előtt ós rászegezte annak ajtajára 95 nevezetes tételét. Hadüzenet volt ez a sötétségben botorkáló, hatalmában elkevólyedett, az emberi találmányok, becsúszott visszaélések tömkelegében utat tévesztett római uralomnak, mely telhetetlen hatalomvágyában pálcát tört nem csak egyesek, hanem egész országok ós fejedelmek felett is. Ezzel szállt szembe 1517 október 31-ón Luther Márton, kezében egyetlen könyvvel: a bibliával. Ezen a napon kiáltotta oda a világosságtól irtózó hatalmasoknak : Jeríck, cáfoljátok igéjét a bibliának ! Szavával, mely menydörgósszerüen járta be egész Európát, felrázta mély álmából a világosság bajnokait. Haláltmegvető bátorsággal küzdöttek a sötétség ellen, nem törődvén a hatalom fenyegetéseivel. De mi is tántoríthatott volna meg hitében, mi téríthetett volna el meggyőző" dósétól egy Luthert, egy Kálvint ós Zwinglit! Hajnal hasadás volt ez a nap, haj nala ogy szebb jövőnek. Letűnt a sötétség kora, jött az jbZEKKRSZTÖSFG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mi ui'MHWHJkfl d■ IMk U kIndultiVvImILhII fi/.-t- JI ■•••k I Szerkesztőségi telefon 27. szám. áldott világosság. Széttört, lehullott a bilincs, mely annyi időn át tartotta fogva a lelkeket. Megszületett a lelkiismereti szabadság, a szabad vizsgálódás és elkövetkezett az egyház megújhodás. A hit megtalálta o napon tiszta kútfejét az eddig porlepatt és leiáncoit bibliában ; az értelem lerázta nyügző bilincseit és kilépett az őt megillető jogos területre. A kor gyermekei pedig, mint az uj testamentom szelíd apostola, iát- tak uj eget ós uj földet. Ezért ünnepel e napon az egész protestáns Sión, ezért dobog hangosabban minden protestáns embernek a szive ! De vigyáznunk kell és féltékenyen megőrizni e drága hagyományokat! Mert ne gondoljuk ám, hogy a veszedelem teljesen elmúlt, hogy a sötétség teljesen eloszlott és békésen élvezhetjük reformátoraink dicső munkájának gyümölcsét, mert a sötétség ma is küzködik a fénnyel, az október 31-iki napsugarak is olykor olykor felhőkbe ütköznek, melyek megsemmisítéssel fenyegetik a kivívott eszméket. Éppen ezért tegyünk e napon szent fogadást i protestáns, illetve kálvinista véreim, hogy a re- ; formátió most már magasan röpülő zászlaját, minden vész, minden ármány dacára követjük, követni fogjuk és készek leszünk azt, ha kell, életünk odaadásával is megvédeni. Kövessük főleg mi magyarországi reformátusok ós hirdessük nagy fónúszóval október 31-ikének jelentőségét, kiknek háta rnegett háromszáz évnek szenvedéssel teljes múltja van. Sokszor nehéz próbára tette ki a gondviselés Sionunkat, hogy életképességét és fentmaradási jogát épen az óriási küzdelmek között bizonyítsa be. Sokszor nagyon nehéz volt a küzdelem; alig tudtuk elviselni, mikor legjobbjainkat, buzgó életű papjainkat, tanítóinkat láttuk a gályára hurcolni ós ott a legembertelenebb bánásmódban részesülni. H I R I) E T ESEK: Ivét«/jmn/.fit“tá* indított a li'gjiitányosnbh Árban.--$> Nyiltíór sora 16 fillér. <$— De hála a jóságos Istennek ! ezek a veszedelmek is elmúltak, és jobbjaink nemcsak hogy meg nem törtek a szenvedések között, hanem még annál hívőbb lélekkel ragaszkodtak hitünkhöz és szent vallásunkhoz ós nemes példát adtak nekünk utódoknak, hogy mint viseljük mi is magunkat, ha a Krisztus méltó vitézei akarunk lenni. Aztán az üldözések kora bezárulC^a'h^fgos panaszok elnémultak, az Ur, ki sujtolt és megpróbált bennünket, kinyújtó békességet osztó jobbját felettünk. De a harc megvan, meg kell annak lenni ma is, mert az egyház küzdelemre van hivatva, és nem tétlenségre. Győzni akarunk az ellenség felett! A győzelem a mienk is lesz, csak mindig az igaz hit és szeretet legyen fegy- : verünk. Bárcsak az a lélek, mely 38 évvel ezelőtt I október 31-én leszállóit ós világosságot gyújtott az ember értelmében és szivében, most is leszállana hozzánk ! Bárcsak most is áthatná szivün- | kei, lelkünket és felruházna mindnyájunkat ki- i tartással ős erővel, hogy mi is, mint ama nagyok, dicsőségesen megharcolhatnánk a nemes i harcot. Bárcsak a Lélek ma is felébresztené a közönyös tétlenségben szunyadozókat ós hirdetné el mindenfelé az égből alászállott világosságot I És akkor: „Ám zúgjon ellenünk a poklok árja Próbáljon bár megejt,ni a gonosz, Dicső emléketek keblünkbe zárva: Nem adjuk fel a mit kivívtatok! Öli mert a hit viszhangra lói szivünkbe : Erős, Erős várunk nekünk az Isten.“ Gachai János. A hitjavitás évfordulóján.* őszi virulásban, őszi hervadásban M ennyi édes érzés, mennyi bánkódás van . Ragyogó napsugár enyhe erejével A nyomasztó ködöt űzi szerte széjjel. Szomorú igazság, hogy nem vala igyen, Amikor a lélek sínylődött vak hitben, Midőn a gondolat békóba volt verve 8 szárnyaszegett sasként a porba fetrenge. Sötét idők jártak. Kalmár üzelemmel Tulvilági üdvöt osztott gyarló ember! És a belopódzott idegölő álom Jó sokáig lebzselt a lelki világon. Jelent egy üstökös végre-valahára S rálövellé fényét a Wittenberg falára; S ami népámitás felgyülemlett addig : Megdöntve, alázva sírjába hanyatlik. Hasztalan lobogott, füstölgött a máglya, Hogy virradni kezdett a hit éjszakája; Luther után Kálvin, Zwingli és Húsz lelke A szellem jégkérgét sorra melengette. A penészes tömlőé, a nápolyi gálya, Korbácsütésektől serkedt vér látása * A Tatai Ev. Ref. Önmüvelódési Körnek a reformáció emlékezetére tartandó ünnepségen szavalni foga Kiss Irén kisasszony. Nem félemiit immár; vált hatásuk nincsen. Mert hangzik : „Erős várunk nekünk az isten!“ Őszi hervadásban, őszi virulásban Mennyi fájó érzés, mennyi biztatás van . . . Elporladt hithősük dicső szenvedése Örökké maradjon emlékünkbe vésve! Tóth Lajos. Veled vagyok. Sokszor nagyon csüggedt n járom Az élet rögös utait, Lelkemen is durva kéz néha Mély és fájó sebet hasit. Mintha sivatagban egyedül, Látnám lehunyni a napot . . . . . . Hát mindenki elhagyott engem ?! — Ne félj! Én melletted vagyok! És csüggedő lelkem feleszmél, Figyel, merre a hang vezet, Majd szárnyat ölt, erőre kapván, És megtalálja az eget. Megtalál Téged jó Istenem, Ki betöltőd a világot — Te mindeneket bölcsen rendelsz, Az én sorsomat is látod. Es e hittől, itten körültem, Virágot hajt £l sivatag — Nem érzem szúrását a rögnek, Nem ingok a terhek alatt. Lelkemen ha sebet is vágnak, Ez a hit ád gyógybalzsamot, A biztató szót mindig hallom: — Ne félj ! Én melletted vagyok! ! G. Diószeghy Mór. Firuska. — Történeti elbeszélés. — Yesdedshird biztosította Firuskát, hogy ő nem az, a kit őriznek, meg aztán ő nem is rossz ember. — Hát aztán ki parancsol azoknak a kik őrzik ? Úgy elmerült a börtönőr, hogy nem is szólt, csak ujjúval mutatott magára, jelezve, hogy ő lenne az, a ki parancsol. — Te akkor sokat veszel én tőlem. És azzal leült a jámbor Yesdedshird mellé. Az mindig húzódott tőle, de szeme azért rajta pihent. A leány pedig ártatlan kaczérsággal mindig közelebb húzódott mellé. — Hát nem veszel ? Pedig jó ez, én is sokat eszem. És azzal egy almát elővéve, beléharapott. Olyan nagyot tudott leharapni, mint egy kis mogyoró. És rágta-rágta, szemei pedig nevetőleg pihentek a börtönőrön.-— Na nézd, kóstold meg, hogy milyen jó alma. És odatartotta a saját maga által megkezdett al© 1 t a m ©x*ti olsörencíü inttruhalestó és vegyészei! tisztító intézete (várOsliásr. mellett) S A T Ivl A R "O © él le - t 3[» £3, a sea*r IiüTiúe és müÁsIr Eiinyí-utesa 68. agám, saját Si-ia. ÜH Ai TT TÁRSA DA I AI í ES SZEPIRCH )A I Ali í I ETI I ,A i \
