Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-10-14 / 43. szám
XXXI. évfolyam. 43-ik sz. Szatmár, 1905. október 21. TÁRSADALMI E8 SZEPIROí ÁLMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. MiiKlunii'-mű dijak a kiadóhivatalban fidőli Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Késxpéir/fiíetó» mellett a iegjutányoaabb árban.-<S> Nyilttér sora 16 fillér. <$Az izraelita egyházak segélye. A különböző keresztyén hitfelekezetek lelkészeit és tanítóit ősi idők óta a városi közpénztár látja el fizetéssel. Ez a kötelesség részint kegyúri jogért, részint egyezkedések folytán az egyházak által átengedett vámszedési több inás jogok ellenértéke fejében hárult a városra. Abban az időben könnyen eleget tehetett a város az egyházi terheknek, mert hiszen csekély készpénz, fa illetményből állottak csupán. Ma azonban az egyházi és iskolai terhek, oly nagy mérvűek, hogy az összes községi pótadóknak felét igénybe veszik. Az egyenjogúság alapján az izraelita egyháznak úgynevezett haladó része, a statusquó ante hitközség folyamodott a múlt évben a többi egyházakhoz hasonló fizetésért, egyszersminden- korra évi 1200 koronában részesült, — de kimondotta akkor is a városi közgyűlés, bogy annak idején, ha az orthodox egyház megszűnik olyan nagyon orthodox lenni és a papja magyarul is fog isteni-tiszteletet tartani, azon 1200 korona megoszlik és ilyen irányban a város szerződést kötött. A legközelebb tartott közgyűlésnek az volt egyik legfontosabb tárgya, hogy a haladó hitközség lelkésze az egyszersmindenkorra csak a múlt évben megszavazott 1200 koronát, további 1200 korona lelkészi személy pótlékkal felemelni kérte. A közgyűlés azon szokásos, mindennapi klausu- lával, hogy „egyszersmindenkorra“ ezt is megszavazta. Kikötötte még a közgyűlés, hogy ez is majd annak idején, ha az orthodoxoknál is magyar szó hangzik, ezen 1200 korona is megoszlik. Az izraelita egyház egyenjogositása tehát a lelkészek fizetésével is megtörtént. A mi igen helyes dolog is, mert hát vallás és vallás közötti külömbbséget közpénztár nem ismerhet. Még azért sincs panaszunk, hogy az izraelita egyház soha sem adta azt az ellen értéket a városnak, mint például a németi-i a vámsze- dósi jogot, a mely jog százezerek kamatainak felel meg. Azt sem vethetjük akadályul, hogy az izraelita egyház tagjai kezében van a vagyon, vagy lelkészük fizetése biztosítva van. De van egy kis hozzá szólni valónk a segélyzés azon jog címéhez a mely alapon kéretett és megadatott. A városi közgyűlés bár a múlt évben véglegesen rendezte az izraelita statusquó ante egyház segélyezését, -— igy a rövid időhöz, a viszonyokat még nem változtatta meg, hogy a közgyűlés önmagához consequens ne legyen. Lelkészi személyi pótlók kéretett, de a város még is segélyt adott, így még arra sem lehet kilátás, hogy egy uj lelkésztől, — a kinek elvei, viselkedése nem egyeznék meg a város intentiójával, — az megtagadható lenne. A segély a mely jogosan, nem a haladó egyházat, hanem az orthodoxot illetné, azon a jogcímen adatott, hogy az orthodox egyház azt nem kérte és nem igényeli. A kérelmező egyház tehát hasznot húz abból, hogy a másik árnyalatnál, héber nyelven dicsérik a Jekovát. így soha sem lesz a városnak módjában, hogy az orthodox egyházban a magyar nyelv behozatalát, az összes izraeliták közreműködésével behozathassa, soha sem lesz a városnak módjában, hogy a most megszavazott évi 1200 koronáról disponáljon. Ellenben be fog következni majd az az eset, hogy a törvény azon intézkedése alapján, melyFiruska. — Történeti elbeszélés. — Királyom, a nép nevében, ki benned egyik hősét imádja, de a nép nevében, a ki erkölcsét királya által védeni s nem megtámadva szokta látni, kívánom, hogy rendeletedet, mely a belbékét fenyegeti, vondd vissza I — Es jó Jahiam — válaszolt gúnyosan, kedvelt vezérének Kobad király — a magad részéről semmi kívánni valód ? — A magam érdeke, királyom, előttem számításba nem jön. Azon rendeletnek, hogy egy nő sem tagadhatja meg kegyét a hozzá fordulótól, a mi nőink ellenszegülnek, de az alsó rétegekre nézve olyan jelentőségű, a mi a belbékét bizton telforgatja. Kívánom, hogy rendeleted vondd vissza. — Mi vagyok tehát én ? király, vagy Jahia vezér alárendeltje? — kiált lángba borult arccal Kobad. Király, a nép védője még; épen azért nem lehetsz megrontója a népnek és Persia megölője. — Persia megölője ? Átok reád lázadó — kiált a felbőszült király — hát mondd, Ormuz, Balask, vagy Firuz megtudta védeni jobban Persia függetlenségét, mint én, hát mond lázadó, Persia legutolsó fia szívesebben ontja vérét hazájáért, mint én ? — Hős vagy királyom; imádlak, mint hazám hősét, meghalok érted I De mint az erkölcs lerornbolóját, mely a belbékét hozza maga után martalékul, magam kezével támadlak meg. Vond vissza rendeleted. Öless meg engem, csak te maradj az a szeretett hős, mint eddig voltál ! kormányozzál, de ne öld meg a régi törvényt, a melylyel eddig éltünk ! — Elég, elég, magad hívod ki a halált. El veled. De első intésére őrei meg sem mozdultak, a körülálló vezérek ajkain pedig lassú moraj szaladt ki. — Nem engedelmeskedtek ?! —- kiáltá a király — ragadjátok meg és hurcoljátok el! A testőrök megakarták ragadni Jahiát. Az pedig szédökte őket, s egy tekintetet vetve a királyra, melyben bánat mellett figyelmeztetés is volt szólt : — Menjünk. t S az őrök után elment. De elment mindenki, engedély nélkül, vissza sem nézve az elfordult királyra, Jahia az első vezér volt, kit a nép bálványozott, környezete tisztelt, ellenségei féltek. Kobad király egyedül marad. L halk moraj, a mi a terembe alig hallatszott és nyögés volt inkább, mint az elégedetlenség zaja, kivül mindig erősbödött, fenyegetéssé, viharrá növekedett, s a zajba egy név vegyült: Zamaspek ! Kobad király csak ekkor kezdett eszmélni. Midőn szerint a különböző felekezetek egyenlően és aránylagosan segélyezendők, az orthodox izraelita egyház is elő áll igényeivel. Ha bár a város kikötötte, hogy a haladó izr. hitközség átengedni tartozik a fele részt, még is az fog történni, hogy egy uj lelkészi fizetés folyósittatik. Mert hiszen egy régi teher ne terhelje a várost, az elképzelhetetlen, mig az újabb és újabban előállóak mindennapiak. A mi pedig a törvény rendelkezéseit illeti, — sajnos — de nincs a segélyezés kényszerűsége a magyar nyelvhez kötve. így a mennyiben a közgyűlés maga is a törvény kényszerítő rendelkezését találta jogcímnek, elegendő lesz, ha az orthodox egyház is befolyamodik, hogy vagy az ujabbi áldozatok meghozassanak, vagy a haladó egyháztól a fele összeg átszolgáltatása követeltessék. Kényes kérdés volt a fórumon az izraeliták segélyezése és bizony nagyon sokan voltak akik az előadóval, a tanácsosai nem voltak egyetértésben, de sem szólani, sem szavazni nem mertek. Sőt a hivatalos vólemó.iy is csak disertatió- ból á’lott. Nem tartjuk tehát helyesnek a közgyűlés határozatát, és méltán veheti mindenki kritika alá, mert a városi közpónztárt, ok nélkül, és minden méltányosság nélkül olyan évi 1200 koronával terhelte meg, a mely nem a kérelmezőt, hanem mást, az orthodoxokat illetné törvény szerint, a kik pedig ezen jogokat érvényesíteni nem kívánták, e miatt a város ezen összeget még évekig megtakaríthatta volna. A községi terhek rohamos növekedése pedig azt követeli, a mely bármely felekezethez tartozó polgárnak is érdeke, hogy egyszer már szigorú, merev álláspontot kell tanúsítani: meg kell kimélni a mit lehet. előde Balask letétetett a trónról, akkor is emlegették a gyámoltalan királyfit. Átlátta, hogy a nép kegyét egyidőre eljátszotta. Futni kell. A kertre szolgáló ajtóhoz lépett. De ahogy felnyitotta azt, a kilépésben előre tartott fegyverek éle gátolta meg. Abban a percben telve volt a terem, zúgott, zajlott minden. — Kobad foglyom vagy I — lmngzott háta megélt. Büszkén fordult vissza a harcban edzett király. Fenyegető arcokkal találkozott tekintete. — Foglyom vagy ! — szólt egy vézna termetű perzsa előlépve. — Te, te fogsz el engem Zamaspek ? — Zamaspek a király! — kiáltották a vezérek — királyunk, királyod! — Király ! — szólt Kobad s egy gunymosoly vonult végig merész, szép arcán — úgy más. Tehát követlek börtönőreim. Azzal kiindult. És a ctesiphoni fejedelmi lakból csak egy ember nézte könnyes szemmel, midőn a nemzeti hőst börtönre viszik. Ez az egy ember ismerte a veszteség értékét. oils m ért; eisörenciü niüruhaieslö és vegyészeti tisztító intézete (városház aojaeliet-t) Q ^ TM A^ T?, 3D eáktér 3*akás és műhely 8Yiayi-iat«&a 80. eaám, saját káa. S, SZ.
