Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-10-07 / 42. szám

XXXI. évfolyam. 42-ik sz. Szatmár, 1905. október 14. SZATMAR. TÁRSADALMI Eö SZEPIROi .AI All HETIÍ.AF. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁB. : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes Siam ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijuk a kiuunbivuLAlbaii fizefenJuk Szerkesztőségi telefon 27. szám. H I R D E TESEK: Készpér f ••tés mel’ett a legjutányoaabb árban.-<S> i.yilttér sora !6 fillér. <$— Magyar vezényszó. Egv kívánság, egy jelszó nyilalik át a ha­zán „Kárpátoktól az Adriáig“ „magyar vezény­szó,-! a liadseregnek ! De nem kivártok most e kérdéssel politikai szempontból foglalkozni. Nem vitatom, helyes dolog volt-e ezt felszínre hozni ugyanazon királylyal szemben, kinek ez a jog egyszer 1867-ben megadatott; hogy elvegyük valakitől minden nagyobb ok nélkül azt a mit egyszer megadtunk. Nem mérlegelem azt sem valyon azon haszon lenne-e nagyobb melyet en­nek megnyerése esetén nyernénk ; vagy az a kár, mely az országot a hosszas törvényen ki 1 vüli állapot miatt érte. Nem, mert még ón is j azonnal megkapnám a hazaáruló címet; s hogy ellensége vagyok a nagy nemzeti mozgalomnak. Elfogadom a régi bölcs állítását, ki azt vitatta, hogy minden úgy van jól, a hogy van. Én most e kérdéssel más szempontból ki- i vánok foglalkozni, alkalmazni akarom o kivan- I ságot más téren is. Mig ugyanis hangoztatni ; hallom e kívánságot, gondolkozóba esem : hát i vájjon csak a hadseregben szükséges-e behozni a magyar szót? S haigygondolkozom, ha iátom hogy tár3adiihni életünk minden terén mennyire divatos az idegen szavak használata ; a fenti kívánságot alkalmazhatom a társadalmi élet min­den terére ezen változtatással: „magyar szót“! Azt tudjuk, hogy a magyar nemzeti állam még nincs kiépítve; ez a nagy munka még hátra van, mi reánk vár. Az is szomorú dolog, hogy hazánk fővárosában alig hall az ember magyar beszédet. De az már bosszantó dolog, hogy ma­gyar iparosaink és kereskedőink állandóan ide­gen szavakat használnak. Talán sohase gondol­koztak arról, hogy hiszen Magyarországon, ma­gyar közönség pénze után élünk, illő volna ma­gyar szavakat használni. Csak úgy hemzseg az idegen szavaktól, kifejezésektől ezeknek a szótá­rok. Idegen többnyire német szóval nevezik esz­közeiket, egyes munkájukat. Szinte úgy látszik mintha jobban esnék igy nekiek ; mintha azok helyett is idegen szavakat használnának szíve­sebben, melyre jó magyar szavaink, kifejezéseink vannak. Talán a megszokás miatt nem is látják súlyos nemzeti bűnöket. Mert ez bűn a nemzeti állam szempontjából. Még mentség is alig talál­ható reá. Még a hadseregnél van mentség a hadsereg egységében, a célszerűségben. Az egy­ségben pedig erő rejlik: a célszerűség se utolsó szempont. De ugyan ki tud mentséget a Magyar- országon németül beszélő magyar iparos és ke­reskedő számára? Nálunk az ács lájsznizik, stábion deszkát tesz ; a kőműves vinklizik ; hasz­nál blei-t, fándlit, hublit, kvántlit collsokot; ugyanez: vájbel. A kovácsnak van, hammerje, snaicaiznija, slisznije, Loltokja mutterje, • pistek- lije, musteklije, pradliscehammerje, falója, stb Ugyebár mintha csak volapük nyelven hang- zanának ezek! Csodálkozom nagyobb magyar iparosainkon hogy ez állapot megváltoztatására mit sem tesznek. Az sem érv, hogy talán ezekre nem volnának alkalmas magyar szavak ; mert hát kezdetben a nyelvújítóknak se volt, s ők mégis csináltak. Komoly szándékkal lehetséges ez is. A német vezónyszókat se könnyű magyarral helyettesíteni, pl. a rövid egy szóból álló rückvertz-et csak két szóval lehet visszaadni igy: hátra arc ! mé­gis szívesebben használnék, mert a mi nyelvün­kön van. így kellene cselekedni magyar iparo­sainknak és kereskedőinknek is. Ne legyünk tehát elfogultak egyoldalúak; ha igazán akarjuk a nemzeti állam kiépítését — akarnunk kell azt minden téren. Csak igy indo­kolhatjuk meg a hadsereg megmagyarositását. Ellenkezőleg könnyen a heccelődés látszatát költjük fel. Midőn magyar vezényszót kívánunk a magyar hadsereg számára — mely a közös I hadsereg kiegészítő része — méltán elvárhatjuk ! a társadalom minden rétegétől e magyar hazá­ban. hogy nyelvében, szokásában, öltözetében, legyen Vörösmarti szerint, minden ember legyen ember és magyar ! így lesz törekvésünk egye­temes és komoly. Csak a ki meglátja a maga szemében a gerendát, az jogos hogy a más sze­mében meg lássa a szálkát! Őry Tamás. Agár verseny. A Szatmármegyei Agarász Egyesület elegy agár- versenyét Mátészalkán 1905. évi október 28-án és következő napjain tartja meg, melyre a meghívókat Domalndy István elnök és Kállay Szabolcs titkár most bocsátották ki. Programm. Október hó 27-én este 8 órakor közgyűlés a „Hu agám“ szóílod'ában. Október hó :18-án reggel 8 órakor gyülekezés a „Hungária“ szálloda előtt; indulás az agárversenyre. Október hó 28-án d. u. 3 órakor egyfutamu trapp verseny kettős fogatok részére. Október hó 28-án d. u. Va 7 órakor társas ebéd a „Hungária“ szállodában. Október hó 29-én reggel 9 órakor az agarász- verseny folytatása. Október hó 29-én d. u. U/í órakor az agárver­seny terénumán vadász verseny és 2 órakor sik ver­seny. Dijak: Agárversenyre : első díj 400 kor. készpénz és tiszteletdij, 2-ik dij a tétek fele, ügy a trapp mint a vadász verseny és sik verseny első és második dija tisztelettárgy. Tétek: Az agárversenyre tagoknak 10 korona, nem ta­goknak 20 korona. A trapp, vadász és sik versenyre külön külön 15 korona, nem tagoknak 30 korona. Nevezési határidő. Az agár versenyre okt. hó 26-án déli 12 óráig Fehérgyarmaton, 27 én este 10 óráig Mátészalkán a A csillag fia. Hadrián felépitteté Jeruzsálem lerombolt házait, azonban a zsidóknak nem engedte meg az uj városba bemenetelt — csak pénzért. S azok fizettek és be­mentek az uj városba, hogy a szentélyek romjain siránkozhasanak. Isten elfordulni látszott választott né­pétől ; százezrek hullanak el, jogaik megszűnnek, leg­féltettebb kincsük, templomuk elégett, rommá lett, majdnem egyidőben állván lángban a pogány vallás székhelyével a Capitaliummal. A lealázott, megtizedelt zsidókból Hadrián mint­egy 4000-et elszállásolt az uj városban, ahol felügye­let alatt fegyverek készítésével bízattak meg. Négy óriási földalatti terem volt, ahol sötét ala­kok mozogtak, izzó, veres tüzfénynél, kalapácsolás, siró reszelés, mozgó, zugó moraj között. A zsidók készítik a rómaiaknak a fegyvert. A termekben római katonák vannak elhelyezve, akik hivatva vannak a hanyag munkást kellő gyor­saságra serkenteni, s a netaláni lázadást vérbe folytani. Kissebb gondjuk is nagyobb ezeknek az elsová- ványodott, elkényszeredett alakoknak a lázadásnál A legnagyobbik teremben olykor-olykor a zugó morajban, egy csengő fiatal hang idéz fel kellemes változást, mintha e hang valami meseszerü elbeszélést folytatna. A körülállóknak gyakran megáll kezükben a kalapács s a hang tulajdonosa felé néznek. Az ép az égő kemence világában áll. Magas karcsú termet, a könnyebb mozgásért csí­pőre csatolt kaftánnal, sötét égő szemekkel, halvány leányos arccal, fekete szakái és hajzattal; de a sza­káll s bajusz sehogy sem illik ahhoz a halvány archoz. E fiatal ember szorgalmasan dolgozik, de kivá­lasztva a kissé beállott csendet, mindig folytat valami megkezdett beszédet. Hogy hallgatják azt a vékony zsidót,— szólt egyik katona. — Ne bánd, mesél nekik talán a múlt dicsősé­géről vagy a Macbabeusok harcairól. Pebig a vékony zsidó nem a múltról beszélt. Azon a csendes, meselő hangon lázitott a fiatal zsidó. Napok óta igyekszik a rabszolgává ajasitott zsidók büszkeségét, szabadságvágyát feléleszteni. Á zsidók szó nélkül, de áhitattal halgatták, — Akik Cyrénében, Macheronnál, Torichacban és sok más Helyütt meghaltak, bizonyára jobban sze­rették a halált, mint a szolgaságot; pedig oly rabszol­gák nem voltak, mint mi, azok nem voltak kénysze­rítve ellenségeiknek fegyvert készíteni — maguk ellen. A zsidók' e szavakra dühödtebben verték a vasa­kat, s aztán ismét elcsendesedtek. „ •— A római látványoknál ezer meg ezer zsidó áldoztatik fel csak azért, hogy a császár a bakó-nép , kacaját hallgassa; Hadrián leánya kivágatja a fényűt, melyet a zsidó atya leánya születésénél ültetett,*) hogy *) Régi szokás volt a zsidóknál leány születésénél fenyőt, fiú születésénél cédrust ültetni el. abból készüljön a nyoszolya, melyet férjéhez visz ; ki­vágja, hogy tűzre rakja, vagy kocsijában használja fel. Vari-e vallásunk, van-e szertartásunk, melyet végez­hetnénk, ha csak nem a rabszolgaság már válásunk, szertartásunk ! — Nem — hangzott zugólag minden oldalról. — De az — kiálltott a fiatal zsidó oly éles han­gon, hogy' az egész teremben meghallották. Letették a kalapácsokat s úgy hallgatták ; maguk a római kato­nák csak bámulva néztek. — Ki vagy te ? hangzott minden oldalról. Én vagyok, aki nem hiszek a ti gyávaság­tokban, az vagyok a ki vezetlek benneteket, vagy a dicső halálba, vagy a diadalra; jöttök e utánnam ? — Megyünk ;— zúgott a . teremben — de ki vagy ?-— Tehát előre, én vagyok —- Barcocheba ! A csillag fia. A másik perezben vértől párolgóit a terem a ka­tonák leölve voltak, s Jeruzsálem rabszolgái felszaba­dják a várost, s kirohanva abból, a közel vidék lakóit magukhoz hiva, a Garisim hegyén már 100.000-en voltak. A hegyen a nép vénei fogták körül a fiatal zsi­dót : Jákob csillagának, Izrael kormánybotjának s arra választottnak nevezték őt, hogy igazolja Bálám jöven­dölését, széttörje Moab szavait s kipusztitsa Szeth fiait. Bar-cocheba azt követelte a ÍOO.OCO embertől, hogy bátorságuk bebizonyítására balkezük egy ujját e i i s xxx © r t © i s ö r © si:ci ü mttruhalestö és vegyészeit tisztító intézete (várOsíiáz melleit) Q ^ TJVT. ,A .1'?, 33 & ét, Is: - -fc & ír Q, s ss­jSNF' Lakás és m&kely Brirvyi-uicesa SS. ssám, saját kast. Joo Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents