Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-09-30 / 41. szám

2

S Z A T M Á E

október 7.

sem a művelődés történelem, mert apáink mindig megértették a haza földének szavát: előre ! A magyar haza földe nem is érzéketlen anyag, hanem szinte élő s érező valóság, mely sugározza és ontja magából a buzditó, a honszerelmet növelő erőt, mely teremt és szül — ha kell, — a porból is honvédeket, hiszen apáink vére s orcza verejtéke mindenütt megszenteld a rögöt, — a magyar haza íölde nem érzéketlen anyag, hanem szinte élő s érező valóság, mely szól s szünet nélkül mondja jelszavát: előre !

Ha jönne idő, melyben siket lenne a magyar, vagy hódolva hajlongana a modern kor szivet-lelket megfertőző hazug szelleme előtt, apáink vére támadna ellenünk s döntene megérdemlett átkos sírba le. Nekünk előre — előre kell menni, a mig igazán boldog, virágzó s nagy lészen a magyar — Kárpátoktól messze Adriáig!

Hunyadiaknak, Rákócziaknak, Kussuth Lajosnak gyermeki, testvéreim nekem, — szivünkbe véssük, lelkűnkbe Írjuk a zászló s e hon jelszavát! A mig szivünk csak egyet dobban is, a mig vérünk csak egyet lüktet is, küzdjünk e zászló dicsősségéért — e haza virágzásáért, hiszen :

A nagy világon e kívül Nincsen számunkra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze ;

Itt élnünk -— halnunk kell.

Templomszentelés Panyolán

1905. szept. 24.

Sokkal ismeretesebb e b. lap olvasói előtt a hosz- szantartó szárazság által okozott szűk termés s ebből származó nehéz anyagi helyzetünk, hogysem azt nékem itten bővebben részletezni kellene.

Annál dicséretre méltóbb és felemolőbb azért, ha a rendkívül aggodalmas idők daczára is a vallásos buzgóság s áldozatkészség megható jelenségeivel találkozunk ; ha az Ur népe a helyett, hogy zúgolódással fordulna a gondviselés ellen, a csapások között is hálás szívvel a mindeneket bölcsen intéző Istenre s annak dicsőségét munkálni jobb jövőben vetett hittel nehéz helyzetében is meg nem szűnik:

Ezt tette ez év folyamán az ezen mi szatmári egyházmegyénkbe kebelezett panyolai református gyülekezet.

Templomát, tornyát, melyet még a múlt század 60-as évében épített újjá, az azóta elmúlt 4 évtized természetesen megviselte. A lakosság régóta óhajto- zott, hogy megújíthassa, az építkezést teljesen befejezhesse. Most Isten segedelmeivel e vágyát megvalósította. Az egész épületet alapos kijavítás alá vétette; a tornyot, templomot, ennek összes belfelszereléseit igen Ízlésesen kifestette, a templom udvart modern drótkerítéssel körülvétette, mindezek által az Ur dicsőségének hajlékát külsőképen is igen díszessé és vonzóvá tette. A munka befejeztével az volt óhaja a gyülekezetnek, hogy temploma, mely ünnepélyes felavatásban még nem részesült, most megujittatása s teljes befejeztetése alkalmából hálaadó istenitisztelettel fölszcnteltessék, s úgy adassák át további magasztos rendeltetési czéljának.

A lélekemelő ünnepély múlt szept. 24-én ment végbe.

A kissé borús idő dacára a közel távolból nagyszámú ünneplő közönség sereglett össze. Az istenitisztelet d. e. 11 órakor kezdődött. A gyülekezet lelkes éneklése után a lelkészi szolgálatok rendjei — miként azt e lap múlt heti hírei közt már olvashattuk — Biki Károly egyházmegyénk esperese nyitotta meg. Nagyon szépen imádkozott az esperes ur, — boldogult Révész Bálint püspökünk áhitatos imádságait juttatta eszünkbe. Az alkalmi egyházi beszédet Kovács Lajos helyi lelkész tartotta az ő megnyerő hangján s előadásában Esdrás VI. rész 15, 16, versei alapján. Majd egy újszülött leánykát Leövey Miklós Tunyog ifjú papja keresztelt meg a kér. szülékhez intézett lelkes beszéd kíséretében ; végre az urvaesorai szertartást, a szent jegyek kiosztását Vadon Béla gulácsi lelkész s Barta Miklós szamosszegi lelkész közreműködésével alólirott végezte.

A presbyterium intézkedett a felől is, hogy a templomba be nem férő közönség az iskolában külön istenitiszteletet tarthasson. Ámde mindenki csak a megújított templom díszes boltjai alá vágyott s ott helyezkedett el az egész több mint 900 főre menő gyülekezet s kitartott példás renddel, dicséretes türelemmel a három óra hosszáig, d. u. 2 óráig tartó istenitisztelet utolsó percéig. A kicsinyeket s más fe- lekezetbelieket kivéve az urasztálától mondhatni'senki sem maradt el. Az érdeklődők 867 úrvacsoráról számláltak össze.

Istentisztolet végeztével közebéd volt, melyen mintegy 50-en vettünk részt. Az ünneplő egyházközség előzékenységéből jól és olcsón ebédeltünk. Az asztaltársaság emelkedett hangulatban együtt maradt az alkonyi órákig. Attól kezdve a közönség az iskola udvarán vont tágas sátorban, s közelebbi ismerősök, jó- barátok nagy csoportja pedig Kovács L. lelkész kedves családja körében s vendégszerető házánál mulatozott s táncolt kivilágos kivirradtig.

Szép nap volt ez a panyolai gyülekezet életében. De szép volt s sokáig emlékezetes marad mindnyájunkra nézve kik ott megjelentünk. A magyar Ízlésesen berendezett áhítatra keltő díszes templom, — egyszerűségűkben is fenséges vallási szertartásaink, az" ily ünnepségeknél ritkán tapasztalható istentiszteleti szép rend s zavartalan összhang, szóval az egész ünnepély lefolyása mély és maradandó benyomást tettek reánk. És a mit legelöl kell vala említenem, az egészbenvéve földmivesekből álló gyülekezett azon lelkes ténye, áldozatos buzgósága, mely szerint a megújítási munkálatokra fordított 4000 korona egész jelentékeny részét, mintegy 1500 koronát ajánlat utján adta össze: e csüggeteg időben végtelen jól eső érzéssel, hittel, lelkesedéssel töltötte el lelkeinket.

Ima a templomok e sokat ócsárolt anyagias világban is az áhitatos kegyelet tárgyai.

íme a protestáns áldozatkészség elfogy hatatlan, — azt sem csapás, sem Ínség le nem törheti. Még a pokol kapui sem vihetnek rajta diadaimat!

E vigasztaló s felemelő tény — igazságok su- gárzanak a panyolai szép fehér toronyról le reánk.

Bizonyára mások is meglátják a jócselekcdetet s dicsőíteni fogják a mi mennyei édes atyánkat.

Úgy tudom, hogy a panyolai egyháznak jelentékeny összeget tevő alapítványa van egy újonnan beállítandó orgonára is. Ott hol a vallásos buzgóság s áldozatkészség ily szépen nyilatkozott meg a jelen

lót, hol az ajtónk fölött emelkedő feljáró fordulati pihenőjén a lobogó gázlángnál kántust rögtönözve, repedt fazék kongatását sejtető borízű hangokon tiszteltek meg bennünket ilyesfajta nótákkal :

„Szegény tiszteletes ur, letes ur, letes ur !

Úgy meglapul, mint a nyúl, mint a nyúl, mint a nyul.“

Bezzeg, alighogy rázendítettek, lapulni ugyan meglapultunk dörmögve-morogva első álmunkból felverten, de aludni nem bírtunk. S ha fel nem kászo- lódtunk hozzájok, aláereszkedtek a földi térekre és kettőzött erővel tágították tüdejüket s hősi elszántsággal verték a külső ajtónkat. — Amikor véletlenül félálomból felrezzenek, még most is vissza-visszacseng füleimbe az idézett emlékezetes két sor, amelynek első és utolsó szótagjait addig nyújtották, amig csak szusszal győzték.

Valamelyik, hasonló éjjeli nyugodalmunk után következő estén araszos és öies szárú, szűk és öblös pipákkal felszerelve betámolyogtak cétusunkba. Miként utóbb kiderült, megszimatolták, hogy a fináncot nem látott füstölnivalón kívül ízletes töpörtyüs pogácsák rejtőzködnek az asztalfiókban s néhány palack érinel- léki hüsöl a láda hátuljánál.

Alig tömték meg pipáikat s kezdtek hozzá a szi- pákolásnak semmiesetre sem állítható munkálkodáshoz : az egyik kihúzta az asztalfiókot és odahelyezte a láda tetejére; a másik azalatt illő komolysággal rakosgatta mellé az elővarázsolt butelliákat.

Ilyenformán mi végett kívánkoztak volna az égi- ekhez pár ugrással közebb levő hazájokba addig, amig

az aszíalfiókot és a borosüvegeket szó nélkül vissza nem rakták (t. i. üresen!) oda, ahonnan előszedték.

Ekképpen éldegéltünk napról-napra kicsiny Gátasunkban, amelynek ablakaiból — mi tagadás benne ? ! — kényelmesen szemügyre vehettük s vettük is olykor Debrecennek a Füvészkertbe sétálni lejtő üde arcú

honleányait, no meg csinos termetű asszonyait.

* * *

*

Atyafiak, unokatestvérek voltunk s önzetlen be- csiiléssel láttuk vendégeinkül diáktársainkat bármikor. E két okból kereszteltük el egyszerű otthonunkat „Testvériség“-nek,

Évek suhantak el azóta, amióta a sors az élet forgatagába sodort belőle mindkottöukcL

Hónapokkal ezelőtt dolgom akadt abban az alföldi nagyvárosban, melynek puritán szivü, jellegzetes magyar lakossága messzeföldön hires. Kifcjezhetetlen édes vágyódás vonzott a vén kollégiumhoz.

Felkerestem a lépcső alá rejtett kis szobát. Ajtajának homlokzatán ma is ott díszeleg eme feirás : Testvériség.

Beléptem.

Átöröklődött barátságos figyelmességgel fogadtak előttem ismeretlen lakói.

Elbucsuzásonmkor azonban hirtelen keserűség öntötte el lelkemet. Akaratlanul e kérdés villant meg fejemben : Vájjon a közöttük ki fejlődött testvéries érzületnek szintén végeszakad egykor a Testvériség falain kívül ?

nehéz viszonyok közt is az Urháza felékesitésének érdekében, csak rövid idő, jobban mondva csak alkalom kérdése, hogy Isten dicsőségére az orgona is mi- hamarébb beállittassék s mi ismét egy lélekemelő fel- szentelési ünnepélynek legyünk részesei.

A közeli viszontlátás reményében zárom be tudósításomat.

Kiss Bertalan.

keéri lelkész.

Hírek.

— Október 6. Kegyelettel ünnepelte meg ref, főgyimnásiomunk október 6 szomorú gyásznapját. D. e. 8 órakor alkalmi Isten tiszteletre vonult az ifjúság a ref. templomba ; templom után a főgymn. tornacsarnokába gyűltek össze hol a gyrhn. énekkar alkalmi darabja után Berecky József önképzőköri elnök tartott szép felolvasást. Ezután Hajdú Árpád Vili. oszt. t. szavalta el, nagy hatással Mátray Lajos főgvmin. tanár ezen alkalomra irt gyönyörű ódáját. Bezárásul az énekkar elénekelte a Szózatot.

— Tanácsbiró választás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye egyházi tanácsbiróra beadott szavazató kát a napokban bontotta fel a szavazatszedő bizottság. Beadatott 41 szavazat. Ebből Nagy Elek kispaládi lelkész 21 szavazatot, Joó Kálmán szárazberki lelkész pedig 20 szavazatot, kapott, s igy tanácsbirónak 1 szavazattal Nagy Elek választatott meg.

— Áthelyezett posta tisztek. A nagyváradi in. kir. posta és távirda igazgatóság Palásthy Sándor posta és távirda tisztet a szatmári I. számú postahivatalhoz, Borger Miklós gyakornokot Budapestről a lí. számú (vasúti) postahivatalhoz helyezte át.

— Kinevezés, A polgármester, Horváth Géza lemondásával megüresedett rendőrfogalmazói állásra Pap Ottót, az elnöki iroda vezetőjét nevezte ki.

—- Uj ügyvéd. Dr. Stoll Tibor nagybányai ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgát a napokban jó sikerrel letette.

— Kinevezés. Pusztay Ferenc máramarosszigeti számtisztet, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, — pénzügyi száméi lenőrré kinevezte.

— Tanügyi kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Karsay Gergely okleveles tanítót a domahidai állami elemi népiskolához rendes tanítóvá kinevezte.

— Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Meder Mária bajót! állatni elemi iskolai tanítónőt a hiripi újonnan szervezett állami iskolához jelen minőségében áthelyezte.

— Áthelyezett. Scheffer Emilia, helybeli Három- utcaközi állami tanítónő és Papné Madzsar Izabella Rákóczy utcai tanítónő kölcsönösen áthelyeztettek.

— Óvónői áthelyezés és kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter özv. Vinczer Dánielné szatmári Rákóczy utczai állami óvónőt Kolozsvárra helyezte át, — özv, Szuhányi Gézáné oki. óvónőt pedig a Rákóczy7 utczai állami óvodához nevezte ki.

— Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye őszi rendes közgyűlését e hó 11-én fogja megtartani.

— Kossuth-szobor Beregszászon. Beregszász város képviselő testületé elhatározta hogy a legnagyobb köztéren a Kossuth-téren Kossuth szobrot állít és arra a szobor létesüléséig a városi költségvetésbe évenként 1000 koronát vesz fel.

— Kossuth-szobor Nagykárolyban. Gróf Károlyi István a Kölcsey-szobor bizottságot gyűlésre hivta össze, amelyen elhatározták, hogy a Kölcsey-szobor alapból feutmaradt s jelenleg pénzintézetben elhelyezett 5985 kor. készpénzt a Nagykárolyban felállítandó Kossuth-szobor alapra adják, a betétkönyvot pedig megőrzés végett Nagykároly város polgármesterének adják át.

— Orvos választás. Dr. Lipeczky Andor orvos tudort, városunk fiát, a budapesti „Mensa-akadémika“ orvosává megválasztották.

— Esküvő- Osvátli Ferenc a nagykőrösi ev. ref. tanitóképezde tanára, aki huzamosabb ideig a helybeli ev. ref. főgimnázium tanára is volt szeptember hó 25-én tartotta meg esküvőjét Bankos Joz 'liánéi, Budapesten a helybeli ev. ref. felsőbb leányiskola tanítónőjével. Az esketési szertartást Baksay Sándor du- namclléki püspök végezte,

— Szakbizottsági ülés. A városi gazdasági szak- bizottság f. hó 6-án ülést tartott, s a következőket határozta. — Javasolja a közgyűlésnek, hogy a Bocskay közön levő csatornának még hiányzó része beboltoz- tassék. — Megszavazott a statusquo ante izr. hitközség lelkészének az 1200 korona személyes pótlékot oly feltétellel, hogy ha az orthodox hitközség rabbija valaha magyarul fog prédikálni ezen összegen- osztozni fognak. — A városi cselédeknek fizetését havonkénti 7 koronával fölemelte, úgy hogy most személyenként, ha a közgyűlés is helyben hagyja, havi fizetésük 45 korona leend. — Végül Tájbert József fizetés felemelése iránti kérelmének elintézését, a villany világítási müvek rekonstruálása utáni időkre javasolta elhalasztani.

E1 v á11 a 1 mind enne m í

pr papi munkát

gyors, pontos elkészítését. | (EMELET.)

“C SAPÓ LAJOS* * FÉRFI SZABÓ

í Legfinomabb s z ö v e t ek bb í

' poIgari ruhákat 8ZAT M Á lt, deak-TÉB 7. Sí. f» iegjutányosabb árakban.

“ k é S 55 i C