Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-09-23 / 39-40. szám

XXXI. évfolyam. 39—40-ik sz. Szatmár, 1905. szeptember 30. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes sram ára 20 fillér. jSzER KÉSZ TOSEG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiad'diivwtultmii í’i/rt«u.!ók Szerkesztőségi telefon 27. szám. K I R I) E T É S E K: Készpénzfizetés mellett a l^gjutűnyosabi) árban.-«• Nyílttól' sora 16 fiiiér. <s>­A tűzoltóság újjászervezése. Lapunk előző számában megjelent vezér­cikkben, városunk polgárainak közteher viselési szükségletével foglalkozván, — már ottan emlí­tést tettünk arról, hogy a tűzoltóság újjászerve­zésével, a fizetéses tűzoltók létszámának feleme­lésével, a közterhek emelkedésére ismét kilá­tás van. Az intéző körök ugyan bizonyos dicsekedós- sel említik meg, hogy a városi költségvetésből a tűzoltóság jelenlegi fentartási költségeit ha ki tudják rekeszteni — a községi adó még 70"',- nál is kevesebb leszsz. — Ezzel úgy tűnnék föl a teherviselési kötelezettség, hogy a város anyagi viszonyai javulnának, kevesebb adót fogunk fi­zetni. A valójában pedig éppen az ellenkezője kö­vetkeznék be, mert mintegy 17.000 korona költ­ség szaporulat állana a tervezet szerint elő, — és ezt is nekünk kellene viselni, csakhogy más címen és aránytalan kulcs szerint. E mellett a tűzoltóság újjá szervezési és fenntartási költsé­geit nem csak azok fizetnék, a kiknek van elégni valójuk, — hanem azok is, a kik két kezök mun­kája után élnek, — ingatlannal a tüztől, félthető vagyonnal nem bírnak. A tűzoltói szabály rendelet átdolgozása, az újjá szervezés, egy kiküldött bizottságra bízatott, de úgy látszik, hogy a bizottság elfogadható, keresztül vihető javaslatot nem tudott adni, mert a Rendőri Lapok szeptember 1-én megjelent szá­Lant és hivatal. Irta: G. Diószeghy Mór . . . Diurnista voltam és — poéta. Azt hiszem, hogy ebben a két hivatalban Rakovszky István képvi­selő ur, a honatyai tiszta erkölcsöknek eme ieghiuzabb szemű őre sem talált volna sem akkor, sem most in- compatibilitást. Ugy-e, nem ? Mert hiszen a poétáknak és diurnistáknak „hasznos közgazdasági tevékenysé­gük“ csak abból áll, hogy nem fogyasztanak annyit, mint amennyit szervezetük megkívánna, avagy vilá­gosabb szavakkal: többször és többet is tudnának enni, mint a mennyi jut nekik. Ez a két hivatal egy­mással tehát nagyon is összefér, ugyannyira, hogy akit végzete mind a kettővel felruházott, az nyugod­tan és egész önérzettel oda állhatna Pesten minden­nap a kenyérosztó bizottság elé. Tehát, mondom, hogy ez a két (szerintem és a nagy világ szerint) nem incoinpatibilis hivatalom volt. És mégis akadt ezen a széles nagy világon egy em­ber, aki ezt a két hivatalt is összeférhetetlennek tar­totta. Ez az ember Reiner adófelügyelő ur volt, az én principálisom. Mert hát úgy esett a dolog, hogy a hivatalos aktákat szép csendesen másolgattam a hi­vatal számára, a verseket pedig az asztalfiókom szá­mára (mert hát ezen kívül nem akadt számukra hely a nagy világon), de egyszer egy átkozott gonosz percben egy nagy méretű elégiámat egy végrehajtási jegyzőkönyvre találtam Írni és igy oda került a többi hivatalos akták közzé. Emlékszem, hogy hosszú és szomorú versezet volt, sőt az első, avagy az utolsó strófát szóról-szóra tudom ma is. így szólott: mában közölt tervezetet, már a városi tanács vissza utasította. A vissza utasított javaslat szerint ugyanis ériekre való tekintet nélkül, kerületenként min­den ház után egyenlő összegben, volt a tűzoltói járandóság meghatározva, úgy hogy egy kéteme­letes és bőven jövedelmező ház után ugyan any- nyit kellett volna fizetni, — mint egy lebontás alatt áló lak tálán házért. Ezen igazságtalanság .eléggé szembe tűnő volt, nem hagyhatta jóvá níár az első forum sem. De nem hagyható jóvá az sem, hogy 17.000 korona l'ordittassék évenként e célra, és a város polgárai oly magas összeggel terheltessenek meg. Elhisszük, hogy a tűzoltó főparancsnokot a legjobb szándék vezeti, és szeretné kifogástalanná, teljesen képzetté, erőssé tenni a tűzoltóságot, azonban sajnos, a mi városunkban — úgy a hogy ő akarja — annak a lehetősége kivan zárva. Mert hiszen a főcél a lehető károsodás megóvása, ez pedig a hatalmas ^tűzoltóság mel­lett, a biztosítással jobban meg van óva. A jelen esetben pedig olyan személyes és vagyoni meg- terheltetésről van szó, a mely magát a tüzbiztö- sitási összeget is meghaladja. Nem okos dolog a népet uj és uj teherrel megróvni, — ellenkezőleg a terheket csökken­teni kellene, mert hiszen soha sem volt nehe­zebb a kenyér kereset, mint a mai időben, a midőn még számtalan társadalmi és személyi igényeket is kikeli elégíteni. Sötét felle*»' borult az égre, Sötét van szivem közepébe, Te voltál napom, de itt hagyat Hát mostan már jöhet a halál. Ugy-e, hogy elég megrázó egy költemény. Le­het, hogy az öreg Reiner is megrázkódott tőle, mikor reábukkant a végrehajtási jegyzőkönyv hátlapján, mert kihallatszott a szomszéd szobából az irodába recsegös, száraz hangja, amint félig magyarul, félig németül dohogott; azt meg tisztán ki lehetett venni, amint mondta : •— Ostoba lantos ! Ettől aztán rögtön gyanút fogtam, hogy velem van baja. Jött is az öreg kifelé, kezében lobogtatva a végrehajtási jegyzőkönyvet, ott lobogtatta egy da­rabig az orrom előtt, úgy hogy a prüszkölós reám jött a papiros csiklandozásától. Aztán erős hangon rám szólott: — Tudni maga azt, vagy a hivatal, vagy a lant ? Vagy egy pengő forint minden nap, vagy ezek a . . . Ezt már nem mondta, hogy micsodák, mert lehet, hogy nem kapta meg reá a kellő kifejezést, hanem is­mét csak lobogtatta az orrom körül a papirost. Na­gyon fölindult állapotban volt a jó öreg és szinte el­csapott. Fel kellett fogadnom, hogy több verset nem irok. Felfogadtam, mert hát a hivatal mégis csak hi­vatal és egy pengő forint diurnum mégis csak valami, ezek a versek pedig hiába vannak egytől-egyig a szi­vem vérével megírva, tucatonként sem hoznak a konyhára egy Lóuyay-szivarra valót sem. Felfogadtam és meg is tartottam, de nem örökre. e 1 1 s m & x* t A tűzoltóság a közbiztonság megóvásának lényeges kelléke ugyan, de a mi városunknak, a tűzoltóságunk inai szervezetében teljesen meg­felelő. Legföljebb két emberre van szükség még, a kiknek évi járandósága 1000 -—1200 korona. A fizetéses tűzoltók ellátási dija is tulma- gass ; mert hiszen köztudomású dolog az, hogy ha nagyobb számmal vannak alkalmazva, még ezen állás mellett más mesterséget is folytathat­nak. Minél többen vannak annál kevesebb idő esik egyre az őr-szolgálatból. A kiképzés és a ké­szenlét a fődolog, igy a ki a tűzoltó kaszárnyá­ban a saját ügyeit végezi, veszély esetén rögtön kéznél lehet. Az ujabbi javaslatban, a legközelebb meg­jelent Rendőri Lapokban már a házak , után szo­bák szerint volna kivetendő a járulók, — a mi talán az előbbi kulcsnál igazságosabb, azonban még sem elfogadható, — mert hiszen szoba és szoba között is nagy külömbség van. Az igy szedendő járulékok pedig a tüzbiztositási dijak kétszeres összegét is kitennék. Az évi szükséglettel is tejebb száll a tűzoltó főparancsnok, most már elegendő 17822 K, — mely összegnek jelentékeny részét ismét csak a vagyontalan emberek szolgáltatnák. Ezer és ezer akadálya van annak, hogy ilyen módon jussunk pénzhez. A magunk sze­génységét pedig ne takargassuk, nem nyereség az, ha a községi pótadó leszáll, de más címen pedig a közteher kétszer akkora lessz, És attól, hogy a város polgáraira ilyen uj terhet, igazsá­Még ugyan nem. Mert hát ez a poétaság olyan va­lami, mint a forrásvíz : ha erőszakkal betömik a lyu­kát, hát eláll a bugyogása, de ott benn addig kava­rog, mig valahol egy inas helyen megint csak kitör, sokszor még erősebben. Hiába fojtotta el én bennem is az üreg Reiner, kitört és pedig nagy erővel és ott és akkor, amikor ő legkevésbbé sem várta. Igen. Egy délután, mikor felmentem a hivatalba, a fo­lyosón (egy folyosója volt az irodának és a felügyelő ur lakásának) egy gyönyörű kis kacagós szemű bakfis leánykát pillantottam meg. Persze, hogy egy pillana­tig gyökeret vert a lábam. Honnan került ez ide ? Sohasem láttam többet. Köszöntöttem. Rám nevetett és fogadta. Ki lehet ez ? Bementem az irodába és a sarokba ' fogtam An­ton Imrét, a dinert — Imre bácsi, ki az az angyal ott a folyosón ? Imre, amennyire az ő borízű hangjától tellett, susogva mondta a fülembe :- - Az öregnek valami atyafia, itt lesz egy pár hónapig. IJgy hallottam a konyhán. Ezen a délután nem fogott a dolog. Ostoba pénzügyi akták. Mikor az ember előtt egy földi an­gyal képe lebeg. A Huber számtiszt ur aktái közül ezen a délután nem másoltam le egyet sem, ezektől józan perceimben is mindig irtóztam. Most pedig nem vagyok józan, megzavart az a fekete hajú fruska. Másnap délután megint a folyosón találtam. Me- giut köszöntöttem és megint rám nevetett. Hogy fér­kőzhetnék én ennek az eleven ördögnek a közelébe ? A lakásba nem mehetek, mert az öreg még valami ei s ö r e n d ü. --------------------------­mi i nili.t leslő (várOsliáz mellett) S A M1 ]VE A I\. Deáilt-téi* öt, Xiafcás és mÁLoly asisiyi-wiosia 30. snám, saját Láss. sí »;• Ay" i I "TÁRSADALMI ÉS SZEPIROl )ALM1 i HŰTI LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents