Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-09-16 / 38. szám
XXXI. évfolyam. 38-ik sz. Szatmár, 1905. szeptember 16. SZATiíR. TÁR S A I) A Ovi I ÉH SZ É t 'fI HOí ; A1, MI í I ͱTII1, A. P. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 2Ü fillér. pZERKESZTO.SEG ES ICI ADÓ HIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miudemi.-iun dijuk a kiadnhiv«ialbau trxettmd&k Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legiutonyosftbb árban. —e> Nyilttér sora 16 fillér. <s— Fuss vagy fizess! Néhány évvel ezelőtt városunk azon kellemes hintek is örvendett, hogy a megélhetés olcsóbb, mint hasonló városokban. Sajnos, néhány év alatt a közügyek kezelése, a polgárok terhéré' kiesftelf ^ninden cimü községi pótadó azt eredményezte, hogy a városban a megélhetés nagyon is terhes. A polgárnak, iparosnak oda kell adni minden keresetét a közcélokra, újításokra. Ez a generatió a nagy haladást valóban drágán fizeti meg, és ki tudja, ha igy haladunk, mire jut a jövő nemzedék. Még az élelmi cikkek is a helypénz és vá- sár-vánuual úgy meg vannak terhelve, hogy azokhoz is két áron jut az ember. No de lássuk, — hiszen igen érdemes kimutatni — milyen terheket viseltünk és viselünk mi, — a melyeket sok hasonló városban még csak nem is ismernek. A gyalogjáró szabályrendelet megállapította, hogy a háztulajdonosoknak kell a járdákat készíttetni illetve annak teljes költségét és fenntartását viselni. E kötelezettség miatt aztán bizony sok szegény ember házát is kénytelen volt eladni. Bor és ital fogyasztási adóban, a városnak községi pótadóban hektoliterenként 6—12 koronákat fizetünk. Megvan adóztatva a szikviz és ásványvíz, községi adót fizetünk az adómentes uj házakért, városi illetéket fizetünk minden vagyon átruházásért. A városi illeték még örökösödés esetén is 170\ tehát az állami illetékkel, a fel és lemenő rokonoknál majdnem egyenlő. Van fizetni való bőven, de úgy látszik, hogy még meg nem állunk, ujitunk, uj intézményeket eszelünk ki és tovább terheljük a polgárokat addig, a meddig csak lehet. A rendőri lapok szeptember hó 1-én megjelent számában olvasható, hogy a városnál a tűzoltóság újból való szervezése van napirenden és ezt a tűzoltó főparancsnok és a tiszti főügyész aképen javasolják keresztül viendőuek, hogy a közönségtől e célra 22628 korona tűzvédelmi adót szedjen be a város. A javaslat szerint fizetni kell minden élőnek, — annak is, a ki nem tud, — a kitől kényszer végrehajtás utján sem lehet bevenni semmit. Fizessen az iparos segéd, a kinek egy ünnepi és egy dolgozó ruhája van csak. Abból is gyakran az ünnepi a zálogházba. Fizessen minden élő ember, a kinek a tűz már csak azért sem árthat, mert nincs semmije. A kis tisztviselő, a magánzó, — szóval a 16 éven felüliek. Hát aztán minő garanciát nyújt a tűzoltó főparancsnok tűzkár esetén? Megtéríti a kárt, ha még is elég valami ? Kötelező a kitörő tüzet megfékezni az első pillanatban, vagy elégedjünk meg azzal, hogy nyugodtabban aludhatunk. Hiszen a javaslat azzal sem vetett számot, hogy a tüzbiztositási dij sem magasabb, mint az általa tervezett adó. Egy piaci emeletes ház tűzDrága kincsem. Ölembe veszlek, kis jószágom, Hadd játszani egy percig veled : Te vagy nekem zord tél középen Üdén fakadó kikelet. Jer a karomba, jer, vidíts fel, Töltsd bé lelkem reménynyel bittel, Szivemről, mig rajta tartalak. Leválik minden földi salak. Ha rám mosolyg picike ajkad, Rám szállnak régi álmaim, Fel, az ég felé röppen lelkem Merészen bontott szárnyain. Nem látom e sivár világot, Elfeledem, hogy annyit bántott; A te két szép ragyogó szemed Meggyógyít minden fájó sebet. Ha hallom ajkad gytigyögését, A küzdéshez kedvet kapok, Nehéz felleg alól kitörni Látom a ragyogó napot. Nehéz terhein könnyebbnek érzem, Csillag gyűl ki a sötét éjben, A mint átölel két kis karod, Érzem, hogy többé nem lankadok. Csak az édes gyönyörnek élek A perczig, mig játszom veled, Ilyen édes gyönyörűségre Másut úgy is so’ sem lelek, Hisz’ a világ egyre csak hajszol Csömörlöm a vásári zajtól, Az a perc amig veled játszom Túl emel a sivár világon. A miért te már a nyolezadik vagy És élünk koldus szegényen, Azért, ne félj, picziny jószágom Drága kincsem vagy te nékem. Nincs, más oly kincse a világnak, A miért én oda adnálak, Veied is becsesebb az élet S százszor megköszönlek az Égnek. G. Diószeghy Mór. m A megszöktetett bíró. Az öreg Ataszkovics pedig dúsan honorált szeretőjében megbízott s meg volt győződve, hogy az aranyokkal táplált hűség ez idő szerint veszélyeztetve nincs. biztosítási dija 16 - 20 korona, de ha kár van, legalább megtérítik. Elképzelheti azt valaki, hogy 2000 vagyontalan embertől azokat az adókat behajtani lelie- sen. — Hiszen e célra kellene állandóan legalább tiz fizetéses hivatásos végrehajtót alkalmazni. — Miután pedig erről a költség előirányzatban nincsen szó, — a fizetéses tűzoltók, magok indulhatnának el végrehajtani. Ilyen módon a tűzoltóságot szervezni nem lehet. Az ilyen adó fizetését mindenki megtagadná, és küzdene ellene a végtelenségig. A tűzoltóság, élén a főparancsnokával, lenne a legellenszenvesebb, és azok az elkeseredett iparos segédek, a kiknek úgy sincs elégni valójuk, okoznának az adókezelésben annyi bajt, — kellemetlenséget, — a mennyit a városi adminisz- tratió elviselni képtelen volna. A tűzoltóság ilyen újjá szervezése nem lehet népszerű, és ma, a midőn a cél már valóban az lenne, hogy szabaduljunk a községi terhek nagyrészétől, oktalanul cselekednénk, ha a javaslatot napirendről le nem vennénk. — Ha a sok minden féle községi pótadót össze számítjuk, bátran mondhatjuk hogy a mi pót adónk az állami adóknak, legalább is 120—130 százaléka. Sok mindent tudnánk még fölhozni a javaslat kivihetetlensége tekintetében, de nincs szükség, hogy azzal tovább foglalkozzunk, csak még azt jegyezzük meg, miszerint az uj adó kezelésére a városi adóhivatalt is megkellene kétszerezni. Egy este öt úri ember tért be az öreg Atasz- kovicshoz, kik közt volt az is, a ki Abaj város bírói székébe Sándor helyett legjobban óhajtott, s kiről másrészt tudva volt, hegy előbbi bukása dacára, ha felajánltatnék a birói szék, szó nélkül betelepednék. Az öt ur valami titkos dolgot beszélt meg az öreg úrral, mert bezárkóztak. Midőn mintegy 3 óra múlva távoztak, bucsuzásnál az öreg ur azt mondta: isten neki, ha úgy hiszitek használok valamit. De kikötöm, 30 napnál tovább nem tarthat az elválás. Ezen estén az öreg meglátogatta a szép Helént s mintegy két órai ott időzése után távozott csak. A bucsuzásnál az öreg egész elérzékenyülten ölelte sovány karjai közé Helént, sőt szürke szempilláin köny- nyek csillogtak, aztán szólt: Itt a 20jO forint leányom, mulass, utazzál, de úgy iutézd, hogy 30 napnál tovább ne tartson az utazás, s ha pontosan megérkezel, e ház a tied lesz. Isten veied, s ha már válnunk kell, jól végezd dolgodat! A fentieket követő nap az epekedő biró illatos levélkét kapott: Uram ! Hő érzelmeimnek nem tudok ellontállani, de viszont itt, a hol ezer meg ezer szem figyel ream, nem találkozhatunk. Ha igaz tehát szerelme, ina este 8 órakor fogattal várjon reám s tűnjünk el az irigy emberek szeme elől. Aláírva: Titkos szerelem. & I i s xxx e i* ti Á S C» JC" €» Cl iá. iniiruiialestö és vegyészeti tisztító intézete (városház mellett) © IZ A T M A R Doálster 3. sz, Lukká a sa jaúliety axáuyx-tuos» 39. amám, saját Eáa. "WfA
