Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-09-09 / 37. szám
XXI. évfolyam. 37-ik sz. Szatmár, 1905. szeptember 9. SZATMÁR te Ö 27 TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jäZERKESZToSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiatiohivatnUmn fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIEDET E S E K: Késvtpénzfisetée mellett a legjntányosabh árban.-$> Nyilttér sora 16 fillér. <$— Tanár és tanítvány. Az iskolai év újból megnyílt, megnépesedtek a város utcái, a jövő nemzedék megújult erővel, üde friss egészséggel hozzá fog a tanuláshoz. A két lőgymriásium még soha sem volt népesebb, mint az idén, — megszaporodtak a növendékek, a mi bizonysága népünk erősödésének. Most midőn az iskolai év kezdetén állunk, időszerűnek tartjuk, hogy a tanár és tanítvány közötti viszonyról értekezzünk. A tanári állás egyike a legszebb és legfontosabb állásoknak. — Hiszen minden nemzetnek jövője a tanári testület kezébe van letéve. A tanár hivatott az erkölcs, a becsület, hazafiság, tudomány, minden szellemi kincsnek a tanuló leikébe, szivébe való átültetésére. A mit a tanuló a tanárjától tanul, egy életen át vezeti, az minden gondolatának alapja, egyéniségének a karaktere. Csak hogy a tanár is ember, ahhoz pedig, a mit egy tanárnak a türelem próbáiból ki kell -áilani, valóságos isteni erő kellene. Az ország minden vidékéről egy gymnásiumban összese- regletí nagyszámú gyermekek között számtalan akad olyan, a ki nem ismeri a fegyelmet, a ki elkényeztetett, hajlithatatlan, makacs, a ki a tanár rendelkezésére álló eszközökkel nem kormányozható és annál kevésbbé hajlítható És éppen ebben áll a tanár magasztos hivatása, hogy türelmét nem szabad elveszíteni, szép és okos beszéddel tudjon javítani, az ifjú lelkére hatni. Minden bosszútól, haragtól menten, ..egyedül tanári tekintélyével a rossz útra tért gyermeket jó útra tudja terelni, a társadalomnak megmenteni, belőle hasznos állampolgárt nevelni. A tanári teendő a tanitás mellett még a szülei gondon egyrószének átvételét is jelenti, figyelemmel kell kisérni mozdulatait, öltözködését, illemtudását és ezen kívánalmak tekinteté- ! ben is a tanulót kioktatni. Valóban nehéz állás és nagy feladat a tanári állás, melyet valóságos atyai szívvel kell betölteni. Nem szabad haraggal büntetni; a legrosszabb vásott gyermekkel szemben sem és mindig abban a reményben kell élni, hogy megjő ambitiója és ha egyik, vagy másik gyenge tanuló erősödik, osztályait mindig könnyebben végzi, ez a tanárnak is érdeme. Nem lehet jó tanár az, a ki egyik vagy másik tanulót kiválaszt, és arra egész éven át neheztel, bár ha valamelyes cselekedetével adott esetben helytelenül viselkedett is. Az ilyen tanár aztán, önmaga által fel nem ismert abba a hibába esik, hogy ezen tanulóban az igyekezetei észre nem veszi, elég ha, a tanítvány egyszer megakad, a kla sziíikációban aztán nagy szerepet játszik a antipatia, és az igy hivatott tanítványnak rendesen el kell bukni, vagy menekülni. A tanár az iskolában végzi hivatását, de az ő nehéz helyzete nagyon megkönnyebbitetik, ha a tanítvány már oda haza szülei által, a tanár iránti tiszteletre, engedékenységre tanittatik. A gyermeket különösen az első iskolai évben kell úgy nevelni a háznál is, hogy pontos, kötelességtudó, engedelmes és figyelmes legyen. Első legyen kötelességének teljesítése, és nem szabad fontos ok nélkül az előadás egy órájától sem elszakítani. Meg kell győzni a gyermeket arról, hogy nem a tanárnak tanul, és nem azért, hogy felelni tudjon, — hanem azért kell tanulni, hogy azokat az ismereteket az élethez elsajátíthassa. A tanuló is olyan, hogy minden mulasztására, rósz feleletre tud egy kifogást mondani, a szülők pedig gyakran a gyermeknek adnak igazat és a tanárt okolják. Az ilyen szülők aztán tönkre teszik gyermekük jövőjét, mert az már eleve elbizakodik. Ha a tanár és tanítvány között a kölcsönös szeretet, — egyrészről az atyai jó indulat, másrészről a gyermekhez illő tisztelet, nein hiányzik, megkönnyebbittetik a tanár munkája, — a tanár hivatásának megfelelt, eléri az a jutalmat, a miért törekednie kell, hogy tanítványai szeretető követi az életben. — A tanuló pedig ilyen érzelemmel, könnyebben boldogul és hasznos polgárává válik a társadalomnak. Termelési kiséíetek takarmánynövényekkel. Evekkel ezelőtt a magkereskedök egy valósággal csodanövénynek nevezett takarmánynövényt kezdettek termelésre ajánlani. Ezen növény a különböző ’y?üw«w."‘figw rammst a vuatmsf ex * Fecske a templomban. „A te oltáridnál én Istenem a veréb }s talál házat; — és a fecske fészket magának.“ Biblia.“ Templomunkba fecske repült be. S napokig benne repkedett; Kereste talán ő is ottan Az „uj földet“ és „uj eget“ ? , . . Sehogyse akart kirepülni. Hajtottuk ! . . . ő csak benn maradt, Együtt csicsergett orgonánkkal Istenitisztelet alatt. Szegény fecskét én úgy sajnáltam, Övéitől elzárva lett; Kis fiai talán azóta Éhen haltak el ? — meglehet! Ki tudja, hogy mi lett belőlük, Avagy örvendenek talán . . . Hogy anyjuk uj hazát talált fel A boltozat magaslatán ? . . , Hányán kerülik a templomot ? Mig e fecske eljött bele, Nőé galambját olajággal Láttam berepülni vele. Keresi minden a Teremtőt, Mig sok ember bálványt imád . . . Nem öleli hittel magához Kereszten az Isten fiát! Óh fecske ! — példád lelkesítse Mindazt, ki e világnak él ; Ki az Istentől és az égtől Semmi jót nem vár, nem remél. Lelkesítse itt elhalásod A boldogot, a szenvedőt, Hogy milyen szép, milyen magasztos Meghalni az oltár előtt ? (Kölese), Kosa Ede. m ■ A megszöktetett biró. Abaj város régi város ott az alföldön s mintegy 10 esztendővel ezelőtt Abajon az „arany fiatalság“ közt legrenyhébb gyereknek tartotta minden asz- szony a városi albirót Barna Sándort. Tagadhatatlanul derék legény is volt. A szabadkai templomi karmester a boldogult öreg Barna Félix hires volt arról, hogy nem csak a borral telt palaczkokat szerette tartalmától megfosztani, de még a mellett a megüressedett palaczkot, mint aféle értéktelen tárgyat nagyon gyakran a fiatal Sándorhoz veregetni — ha ugyan az el nem szaladt előle. De szaladt ám. S ezen családi gyöngédségek, s futó versenyek közt úgy megnyúlt a Sándor gyerek, hogy ifjú korában öles termetű, s meglehetős edzett egyénné vált. A menekülés azonban.véró- ben volt; nem szeretett egy helyben sokáig vesztegelni, mintha attól tartana, hogy az a pillanatnyi befolyás, mit általában ismeretlenek előtt sikerrel alkalmazott, helyt ad e megismerés után okvetlen bekövetkezendő fel sem vevésnek. Mert családi életében tapasztalt s elszenvedett keserűségei s talán rossz hajlamaival párosodva oly jelemmé alkották férfi korára, a mely jellem sem a határozott, sem az egyenes, sem bárminéven nevezendő s jó fogalomnak megfelelő jellemnek nem mondható. A szerencse azonban pártján volt. Első futását rendezte atyja elől, a midőn Szabadkáról Abajra menekült. így aztán nem csak városokat, hanoin 3 vármegyét tudott atyja, illetve az üres palaczkokés háta között. Abajou sikerültek dolgai, s tekintve azt, hogy akkor még hivatalos foglalkozás valóságban nem létezett, a Sándor ur hivatalos dolgozása ellen kifogása senkinek sem volt. Minthogy pedig e tekintetben rajta túl tenni másoknak sem volt alkalma, külső fizikuma által a többiek felett előnyt nyerve, csakhamar ismeretes biró lett s mint ilyen a lehető buzgalommal folytatta az előbbi semmitevést. A rendes bíróvá léteinél azonban akadály volt a megyei kerületi táblánál — alaptalanul s helytelenül — követelt vizsga. S bár ezen vizsgát Sándor barátunk is feleslegesnek tartotta, de rá kellett fanyarod- nia s az öreg urak kedvét megtenni. Fel is ment Ug- ratókútra, a hol az öreg urak elég barátságosan fogadták, azonban midőn Sándor barátunk némi sületlen & 1 i s m ért ©leörentílü niürulialestö és vegyészeti tisztitó intézete (vArOsliáz: mellett) Q ^ A T M A-V R, £) o A k; ■ t é r 0, iä®’" Lakás ás so.'u&.sl'y Zi'iaayi-uíűBa SQ. ssám, saját ház. s « Jog Sándor
