Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-08-12 / 33. szám

XXXI. évfolyam.

33-ik sz.

Szatmár, 1905. augusztus 12.

ELŐFIZETÉSI ÁR ;

Egész évre A korona. Félévre 2 korona. Egyes Siam ára 20 fillér.

^Szerkesztőség es kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

MiiidenrlHuiü dijak a kiaduhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám.

HIRDETÉSEK:

Ivé*<pi>nifii<>tái* mel óit a |.giu!«nyo<abl> éflian.-£> Nyilttór sora 16 fillér. <$—

A „petroleurn fmomitó“ ügye.

Ismeretes dolog, hogy a város vezetősége e&y „petroleum-finomitó“ telep létesítéséhez adott engedélyt. A telep a Szentvérben a Le- rnák-féle telken, a sorompón belül, tehát a város ^/-területén épül. Itt nem lehetett volna a telepre telep-engedélyt adni, mert az ilyen vállalat bűzös, tűzveszélyes, talajt fertőztető, a levegőre rontó hatású. Ezt már Szatmáron, főleg a németi-i részen, hol a város éppen a telep felé van fejlődésben, mindenki belátta s az egész közönség ellene van a telepnek. Mert a telep ellen általános a kedvezőtlen hangulat — e hangulat hatása alatt tétetett interpelláló egy közelebbi városi közgyűlésen is.

Freund Sámuel nevére adták a petroleum- tinomitó telepengedélyt. Joggal várhatni hát, hogy ilyen épül. De minden jel azt mutatja, hogy ez a vállalat egy finomító telep kellékeinek meg nem felel. Nem lesz ez a vállalat olyán ipartelep, mely a munkások nagy számának adna kenyeret, foglalkozást, összes személyzete 6 vagy 7 emberből fog állani, azok is olyanok lesznek, akiket a vállalkozó idegenből — Galíciából — hoz be. Munkás kezeket tehát ez a Freund-féle telep nem fog foglalkoztatni. Sociális szempontból tehát e telepre nem volt és nincs szükség.

Az ilyen kezdetleges „finomító“-!: azon ürügy alatt szoktak keletkezni, hogy ők az igazi petroleum-finomitók kartelét megtörik. (!) Pedig nem egyebek, mint főzdék, amelyek „finomító“ jelzőket vesznek föl, — de mert primitívek, mert képtelenek olyan anyag előállítására, mely már veszély nélkül használható, — ezért állandó veszedelemben tartják azt a várost, községet, falut, melybe beturakodhattak. E telepek, szörnyen hiányos berendezésük miatt, állandó tűzfészkeket képeznek, a levegőt messzire megrontják, szakértők is konstatálták,

hogy 2—3 kilométer szélességben mindenfelé, romlik meg a levegő az ilyen telepektől, nem kevésbbé a talaj-viz is ilyen mértékben fertőződik meg. Több város tagadta meg ennélfogva az engedélyt — vagy vonta vissza — az ilyen telepektől. Céljuk ezen kis petróleum-főzdéknek verseny-támasztás cimjén az igazi finomítók kartelljeit arra szorítani, hogy őket is vegyék fői, vagy busásan' fizessék meg őket, primitiv berendezéseiket átvéve, melyeknek persze az igazi finomításnál semmi hasznukat sem lehet venni Mikor aztán célt értek, nagyot nevetnek, így történik ez. Ez a csoport rendesen tiszta galíciai (tehát nem magyarországi) petróleummal pepecsel. Voltaképpen tehát ez idegen iparűzés, — egy „magyar honos“ neve alá bújnak s ennek neve és cége alatt rakoncátlankodnak

— éppen a magyar érdekek ellenére. Mert ismerik már ezt az eljárásukat, az ilyen pepecselő-vállalatokat gyár-ipar számba nem veszik, elutasítják, mint például Szoboszlón, Eperjesen is. Úgy van, hogy nálunk is csak tévedésből kaptak engedélyt. De most már lássuk, igazán finomító telep lesz-e az ! Tessék ilyet csinálni ! Még ez is nagy gondot és vigyázatot követel a kezelésnél. Ilyen van például Pozsonyban. Nagyon ügyelnek vezetésére. Minden szükséges épület meg van, nagy élővigyázattal rendezték be a gyárat, hogy a sok irányban tenyegetó veszélyek megelőztessenek, elhárittassanak.

Folyó hó 18-án lesz a Freund-féle „fino- mitó“-telep építkezési vizsgálata. A tárgyalásra meghivattak a debreceni iparfelügyelőség; a szomszédok, akikre valóságos átok-sulylyal nehezedik a bekövetkezhető veszedelmek előérzete,

— a városi t. főorvos ; Fogarassy Sándor mérnök ; a városi főmérnök; Beer Mór, Gobi Ferenc, dr. Tanódi Márton bizottsági tagok. Bízunk a bizottság lelkiismeretes eljárásában és nagy körültekintésében. De saját érdekében tesz bárki is a polgárság köréből, aki maga megnézi az épülő telepet. Látni fogja, hogy az a

telep nincs helyén ott a .hol épül, és amint épül, egyébnek nem látszik, mint közönséges fiőzdének. Nézze meg mindenki, aki ott jár, miként gondoskodnak az előállható tűzveszélyek meggátlására; micsoda eszközök lesznek a szennyvíz lelkiismeretes elvezetésére, mert e szennyvízből a legcsekélyebb mennyiség is messze megfertőzted a talajt és annak vizét, hiszen a talajvíz erezeteit a földben nem láthatjuk, tehát az egész város ivóvize is megromolhat, pedig mily rosszak e tekintetben a viszonyok ! Nézze meg mindenki, hogy a kiáll- hatatlanul rossz és egészségtelen füst és gázok elemésztésére vannak-e megfelelő eszközök. S már jóeleve biztosíthatunk mindenkit, a dologhoz szakszerűen nem értőket is, hogy meg fognak győződni a telep szükségtelen, veszedelmes, károkkal fenyegető voltáról, és arról, hogy nem igen lesz finomító, hanem főzde. Ez pedig iszonyúan veszedelmes.

Miért tűrjünk hát nyakunkon egy ilyen káros vállalkozást ?! Csak azért, hogy egy pár idegen ember, egy itteni lakos nevének felhasználásával, ügyesen üzleti hasznokat teremtsen magának ! ? Ebből csak nekik lesz jó hasznuk. Minden nagyobb anyagi és más irányban történő megerőltetés nélkül. A városra csak kár háramolhat.

ismételjük, hogy bizalommal tekintünk a fönti bizottság működése elé. Meg kell követelni az igazi finomítót. Más egyéb veszedelmes kimondhatatlanul a városra. Olyan legyen tehát az a „finomítódnak elnevezett telep, mint amilyennek egy igazi finomítónak kell lenni! Városunk olyannyira fontos köztisztasági, közegészségügyi és tűzbiztonsági érdekének fontosságát nem kell hangsúlyoznunk. Szomorú példákra lehet e tekintetben hivatkozni.

Ha pedig nem felel meg az a telep a követelményeknek, vállalkozó urak, tessék felszedni a sátorfát és megérdemelt hosszú orral távozni! C—ö.

TÁRCA.

Meghalt.

Mindennap látják a borkutiak az öreg Ambrus bácsit, kis kézi szekérkéjével, a mint az abból előszedett hirdetményeket ragasztgatja, hanem azért mindig körülveszik.

— Még sole dolga van ma Ambrus bácsi — szólt egyike a körülállóknak.

— Van most elég macskáim ; ez a sárga a Hermann pesti aranyműves hirdetése. Minden nagy vásárra lejön. Azok a pirosak, a többi kis kereskedők hirdetései. Az a zöld az már egészen uj.

— Mi az Ambrus bácsi ?

— Hja uracskáim, ezer ember töri csak azon a fejét, hogy a másik ezernek a zsebéből hogy csalja ki a pénzt. Uracskáint jól tudják, hogy Leona a szép lovarnő kificamította a lábát s most nem játszhatik. Én ugyan nem tudóin szép-e, de azt igen, hogy olyan elveszett, mint az ilyenek szoktak lenni. Most helyette valami Dóra nevű jött egy pár előadásra, s annak csapnak olyan h ü - h ó t. Na ugyan érdemes is, csak tegnap érkezett s este az „Oroszlánban“ qlyan duhajt csapott,

hogy na. Nekem is adtak egy ingyen jegyet, csak di- , csérjem mindenfelé, — hát én el is megyek, ott fogok ■ állani az urak között.

— Ah a szép Dóra — szólt közbe egy dandi — pompás kis leányka. Két gavallér jött Kassáról vele, a kik ugyan rajonghattak érte, de az ördöngős Zolnay Ferke elcsapta a kezekről s már tegnap este kapott bevezetésül egy csókot,

— Romlott, romlott — mormogott az öreg. i

— Hej! Ambrus bácsi sem lenne ilyen mogorva ember, ha itt lenne mellette a kis Annuska, ha szőke fürtös fejecskéjét vállaira hajtaná, s fekete szemeivel nézne rá, s picziny kacsóival végig simogatná ezt a redős arezot s mondaná: na nevess papuska.

Az öregnek az ilyen emlegetéseknél könny szökött a szemeibe; most sem maradt el.

— A kis Annuska — mosolygott az öreg, a kis Annuska most már nagy leány lehet ; vissza is jön ő majd. Mikor hazavittem neki a kis vacsoráim valót, azt mondva, hogy már én ettem, megrázta azt a gyönyörű szőke fejét, s rám nézett fekete szemeivel: nem, nem apuska, együnk ketten. Egy reggel aztán nem találtam otthon, helyette levélke volt az asztalon, itt van mindig velem. Rá van Írva, hogy vissza jön ; négy éve várom már, de ő vissza fog jönni. Itt van írva, az ő írása , . ,

— Valami sárgulni kezdő, elrongyolt cédulácskát vett elő s megcsókolva visszatette ismét.

Széledezni kezdtek, az öreg felragasztotta az utolsó hirdetményt, s nemsokára más utczában hallatszott kis szekere kerekeinek nyikorgása.

A nagy fabódéból már messzire elhangzik a zsi- bongás: az uj szépség fellépte, s a jövetelét megelőző hir jó hamar megtölté a nézőtért. Az öreg Ambrus bácsi is ott szorong a korlát mellett, a hova az arany fiatalság húzódik, mint a honnan legtöbbet lehet látni.

A várva-várt előadás megkezdődött.

Vulkán, a tűz király mutatványait, Fanchette kisasszony ugrálásait a közönség egykedvűen fogadta, mint a ki biztos tudatában van annak, hogy ez ma mind semmi, ezután jön a java.

Fanchette k. a. majdnem tapsolatlan visszavonulása után vagy öt perez múlva valami zsibongás hallható, s valami előre törekvő mozgás volt látható a közönség között. A cseh banda uj marschra kezdett rá, s abban a pillanatban a bejáratnál ostorpattogás hallatszott s a társaság legszebb hófehér lova ugrálva szökött a térre s egyszer vadul körül vágtatva a kört, a bejáratnál lassú lépésbe ment átt. Ekkor egy lovarnői szökött a ló mellé s pillanat alatta hátára termett s fent körülhajolt a közönség felé.

Óriási tapsvihar tört ki.

oils m ért e i a ö r e n ti ü

miiiulinlesió és vegyészeti tisztító intézete

AUGUSKTUS HC <±> X-t, ö 1 (varOsHazmelieu) Ö Zt A. T NL vA í v S3 e R k ■ t

a.

s asv

á*r

Lakás és mükal-j' 5Sri»-yi-i»teaa 39. »«ám, saját feáa.

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.