Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-08-05 / 32. szám
XXXI. évfolyam. 32-ik sz. Szatmár, 1905. augusztus 5. SZATMAR TÁRSADALMI ES SZEP|RODAIAll HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eoyes szám ára 20 fillér. jbZERK ESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Deák-tér 3. szám. Mindenm-niü dijak a kiadóhivatalban fiiatundék. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Kés•/.}>éu/.fili1 té» inel'eU a L gjutányosabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. <s— A város szabályrendeleteiről. Szatmárnémeti szab. kir. város mincjen- időben élt azon jogával, hogy helyi ügyei! szabályrendelettel rendezze. E tekintetben nem volt rest a városi tiszti ügyészi hivatal, év tizedeken át folyton dolgozott. Annyi a mi szabály rendeletünk, hogy se szeri, se száma, és bátran elmondhatjuk, hogy nem sok ember dicsekedhetik vele, miszerint ezeket a városi törvényeket megtanulta volna és tudná. A városi polgár, de egyáltalán a városon megforduló itt időzése alatt a szabály rendelet hatása alatt álló idegen embereknek, halvány fogalmuk sincs sok közügyet érintő szabályokról, és azt sem tudja az ember mikor vét ellene, mert olyan ember a ki feledékenység vagy tudatlanságból, mindég szabályszerűen cselekedne alig képzelhető. Arra, hogy a meghozott kihirdetett szabály rendelet kellőleg közzé tétetnék és ismertetnék, nem valami túlságos sok gondot fordítottunk. E tekintetben a költséget is kíméltük. A nyilvánosságra hozatal rendesen úgy történt, hogy a városi bizottsági tagoknak, a midőn kormány hatósági jóváhagyást nyert kinyomtatva egy példányban megküldték, — Az illető a gyűlésen halott róla, egyszerűen félre teszi, a közönség pedig a mely részére készült sok szabálynak a létezéséről sem tud, csak akkor ismerkedik meg egygyes paragrafussával a midőn annak alapján a biró megbünteti. Sőt számtalanszor megesett az is, hogy az unalmas hosszú szabályokat, a melyet a szakosztály már letárgyalt, a közgyűlésben blindre elfogdtak, nemcsak a tárgyalását, hanem még a felolvasását sem kívánták. Pedig a mi szabályrendeletünk nekünk annyi, mint az országnak a törvény megalkotásánál a legnagyobb gondos végrehajtásánál, a legnagyobb erélyt igényli. — A mi speczialis viszonyunk csak azzal rendezhető, annak ' ^észszerű megalkotásától függ a város haladása, a közegészség és a közrend betartása. Régen hanyagolt kötelesség tehát, hogy a közönséget magát is, a szabályrendeletekkel megismertessük, és lehetővé tegyük, hogy a szöveg könnyen megszerezhető legyen. Úgy de sem a városházán, sem a könyvkereskedésben olyat kapni nem lehet. .Sőt bármikor kezébe vesz az ember egy szabályrendeletet soha sem tudhatja, érvényben van-e még, mert számtalan uj, egymásnak ellenmondó szabály van. Az szabály pedig nem hivatkozik a régire, nem a régi egygyes intézkedéseinek törléséből, hanem csakis rendelkezésekből áll. Minden bizonynyal közérdeket képezne, ha az apró füzetekben lévő egygyes szabályrendeletek összegyüjtetnének, azok a melyek hatályukat vesztették külön felolvastatnának. Az a városi tisztviselő, vagy munka szeretettel biró ez ügyben jártas egyén a kinek — alkalma volna a szabályrendeleteket össze gyűjteni, — nagyobb szolgálatot tenne vele a közügynek, és fáradságának dijjazását is érdembe hoznia. Az összegyüjtendő szabályok együttesen nyilvántartva a bírónak is megkönnyítené az ítélkezést, de módot találna minden egyén arra, hogy az összes szabályrendeletek egy példányát megszerezve, abból megtanulja mit kell és mit nem szabad tenni. Azt a munkát a város egy kiküldött bizottsága ellenőrizné, össze lenne gyűjtve a mi törvénytárunk is. Figyelmébe ajánljuk azért a városi tanács- I nak, találjon módot arra, hogy a most különböző irattári jel alatt elhelyezett és érvényben levő szabályrendeletek összegyűjtve hiteles és hivatalos kiadmányban a közönség rendelkezése | alá bocsáttassanak. Ha egy ilyen szabályrendeletet valaki vé- j gig fog olvasni, azonnal meggyőződik rólla, I hogy sok üdvös szabály amely jövedelmezne is a vámnak, nincs végrehajtva, sok pedig any- nyira nem felel meg a mai viszonyoknak, hogy az idővel önként elenyészik. Ezekre lapunkban még visszatérünk és részletkérdésekkel is foglalkozni fogunk. Az idei termés. A földmivelésügyi minisztérium julius hó 20-án tette közzé a julius 15-ig hozzá beérkezett tudósítások alapján összeállított termésjelentését, amely, miután a próbacséplések a késői aratás folytán csak most kezdődtek meg, még mindig csak megközelítő, ám mind tisztább áttekintést nyújt a valóságnak megfelelő álapo- tokról. E jelentés igazolja a julius 1-ről szóló hivatalos jelentésekben közölt és értesüléseink’ szerint is megerősített ama komoly aggályokat, hogy e hó elején minden átmenet nélkül beállott tropikus hőség, a rozs kivételével, tényleg kárt okozott a késői búza- és tavaszi gabonavetésekben, amit véglegesen majd csak a cséplés idején lehet megállapítani. Az TÁRCA. Az éj. (Colomb Ágoston után franciából.)- Ajánlva Nt. Nagy Elek ev. ref. lelkész urnák. — lm itt az éj! — arcát fátyol fedi, A lelki bék’ órája véle itt; Arcán hordja az égnek csiilagit, Enyhülj szivem, örvendj tehát neki. A nap után az égen semmi nyom, A láthatár bibortüze kiége; Mint gyászcsipke borul a nő keblére, ügy borul le az éj az ormokon. És léptein jőnek zord szellemek, Minők : a Gond, a Bu, s mögöttük áll Egy gyászalak, a rettentő Halál! E rémektől ki ment meg engemet? Bércek között egy idő óta már, A csúcsokon a hold sikamlik át, Felhők közül kitünteti magát S azuros ég boltján lopózva jár. Bájoló hold ! — fóléuk sugáraid, Elillannak lombok siuüzetón, Fényes lépőit szőnek a földiekén, S a rét viráuyát roegezüstözik, Folytasd pályádat méla hold..« derengj, A csúcsokon s rengő habok felett, Völgyek ölébe hintsed fényedet 1 Ki az, ki szemlél és el nem mereng ? Mindenfelé árassz csendet, derűt, Az éj leplét néked felvonta im, Uralkodjál az ég csillagain, Uralkodjál s arcod legyen derült. Ti is csillagok I — kik beszélitek, Isten csodás hatalmát, melylyel ö E nagy világot állita elő — Beszéljetek reményről a sziveknek. A néma éj harmat-könnyet nevel, Cseppjeitöl a lomb rezgésbe jő, A kis patak buját veszi elő S fülemilével keservét sírja el. A liljom is lehajtá már fejét, Minden alszik; —: csak te nem Istenünk, Kitől ha bu-keserv közt csüggedünk, Száll szivünkbe balzsamir s égi bék’, (Kölese.) Kosa Ede. Balog Máli. Balog Máli legszebb leány volt a falujában. Termete szabályos, szeme fokote, arca rózsapiros, haja süni aranyszöke. Minden szépet reá rakott a teremtés. Azt., hogy ő a legszebb leány, barátnői és a lányos anyák is elismerték. Apjának, anyjának szemofénye, a kik becézték, kényeztették, minden dologtól megkímélték. Nem engedték, hogy fehér kezét feltörje, fehér piros arcát megfogja a nap égető heve. Úgy tartották mint a hi- mes tojást, úgy öltöztették, hogy mindenkinek megakadjon rajta a szeme. Az anyja nem egyszer mondta férjének : — Meglásd öregem, Máli még nagy úri asszony lessz, minket is boldoggá tesz. — Meghiszem azt — feleié a férj. E közben gyöngéden simitá meg leánya szép szőke haját, majd folytatta : — Máli nagy úri asszony lessz, de attól félek, az lessz az ö és a mi boldogtalanságunk is. Volt kérő elegendő, a jobb móduakból is. Volt olyan is, a kit a vagyonosabb leányok is irigyeltek, de Máli egyre másra adta a kosarakat. Meg is indokolta : — Mást szeretek, várok még reá, csak azé és senki másé nem lehetek. Mivel szép két szemében minden kérő visszautasításakor ott csillogtak a könnyek, a kérők is át- éreztek a Máli szenvedéseit és hasonló fájdalommal tovább áltak. Csak arra volt kiváncsi mindenki: kire var, mire vár. Az öreg szülők, gyakran hallották gyermekök fájdalmas sóhajtását, egyre találgatták, vajon ki lakik a Máli szivében, de ezt bizony nem tudták meg soha. Egy szép napon arra ébredtek, hogy Malinak üres a szobája, nem köszönt a kapufélfának sem, eltűnt. Eltöprengtek rajta szülei hová lehetett, elrabolták, megszöktették, öngyilkos lőtt, ne hogy a faluban mások Balogék fájdalmán örvendjenek, még ök magok hirelték: — Elment Maii Budapestre egy rokonokhoz, a hol nem sokára férjhez megy. Az emberek csak csóválták a fejőket. Joó Sándor e I l a m őrt; elsőrendű müruliafcstö és vegyésztől tisztító intézete, A U CSr XT S 'Z T XT £3 X3H Ó JL-L ö 1 (várOabázmellett.) H /\ rJ’ jV[ A Jb£ Osalr. tor wr Iialcá* óa miinoly 55ri.xyi.-uíoaa. 3U. s-4u.ua, saját Láss. 'Vtl a. SS ■£,
