Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-14 / 20. szám

XXX. ívfolyam.

20-ik szám.

Szatmár, 1904. májas 14.

r-Tb

___

.a

.

Y*'P .

Éö SZEPIROOAJLMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.

ELŐFIZETÉSI AE :

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

jSzERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL :

Oeaktér 3. szám.

Minden nemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők’

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a Lgjutányosabb árban.-O Nyilttér sora i6 fillér.

Jókai Mór.

Eltemettük; porai az édes anyaföldbeu, lelke az égben, örök emlékezete hálás nemzete szivében.

A klasszikus kor kiváló bölcse mondja: Legméltóbb sírja egy nagy embernek nemzete hálás emlékezetében van.11 — Igaza van! A sirhalom nem fedi úgy el a holtak ezreit, mint a feledés eltemeti emlékezetüket. Kit azonban a nemzet szive zár magába, azt nem engedi onnan eltűnni, a haladó időben ápolja, — sírját nemzeti zarándok- lielylyé teszi, hová váltság idején erőért s bátor kitartásért zarándokol, s hol a békés fejlődés napjaiban lelkesedést merit, s biztató hitet és reményt keres. Az ilyenek sírja mindig termékeny, a nemzet életkedvét erősiti, erőkifejtésre serkenti, az egyest pedig hálára, tiszteletre inditja.

Jókai sírjánál a halál sejtelme biztató bizonyossággá válik az örökkévalóságra nézve. Elképzelni is lehetetlen olyan időt, melynek nemzeti törekvései nélkülözni tudják hatalmas szellemének áldásdus erejét s azokra való jótékony kihatását.

Sokkal közelebb vagyunk még halálához, semhogy igazán értékelni tudnék kiváló jelentőségét. Tüneményes előttünk az az életpálya, mely most már céljához ért, melyhez fogható a nemzetek korszakalkotó választókarnak, — apostolainak, bölcseinek, héroszainak jut dicsőséges osztályrészül.

Mert apostol, bölcit és hérosz a költő az iró, a művész; ihletett lelke feltör az egekbe s onnan az örök istenség gondolatát hozza le a földre, s ülteti el az emberek szivébe ; — visszaszáll a mesés időkbe, hirt hoz a múltból, hogy gazdagítsa a jelent, s erőt adjon a jövőre; nevet ad az érzésnek, s sziveinkbe beplántálja, hogy vele sirjunk és vele örvendezzünk ; alakot ad az ábrándnak, életet a sejtelemnek, hogy az élő nemzedék eszményeket keressen, erőt s bátor kitartást merítsen.

Jókait nemcsak költészetének gazdag ere, kiapadhatlan forrása teszi a nagyok között is elsőnek, hanem gyöngéd lelkének legfőbb disze, — mi nélkül az nem lehetett teljes, szivének legdrágább ékessége, mi nélkül az nem hévül és nem hevit: a szeretet, páratlan szeretet nemzete, nyelve és hazája iránt. Ez tette őt válságos időkben a nemzet ihletett apostolává nemcsak a szellemi élet terén, hanem a tettek világában is, mikor önmagáik ismert nemzetünk s felébredt hosszú, sorvasztó álmából, mikor jogaira ismert s lángra gyűlt, mikor lassú vonaglásban szenvedett s némán tűrt, mikor uralkodójára ismert s feltámadott. Ez tette őt a nyugodtabb napokban mindeuikünk kedvenc, költőjévé, legkedvesebb Írójává, ki beveszi magát olvasói

szivébe, s ott marad, felüdit és elringat, biztat és bátorít, fölemel vagy alásujt, s reményt nyújt ha bánt a kétség, hogy „minden hazugság a földön, a mi szép, ijesztő csontváz a valódi kép.u

Müveiben egész Magyarország, a magyar társadalom minden rétege, nemzet egész múlja él; azé a nemzeté, ki tőle oly sokat tanult több mint fólszázadon át, tanult hinni, remélni az igazság diadalában, lelkesülni nemzeti eszményekért, tanult édes anyanyelvén olvasni és beszólni.

Maga mondotta, hogy „tartozik nemzete lelkének kifejezése lenni, hivatása meglátni az égő csipkebokorban az istent és tolmácsolni az égőszót a ráfiqyelő nemzet előtt.“

A szabadság és nemzeti nagyság láng- lelkü apostola maradt mindvégig, mint ifjúnak, mint férfinak és öregnek költészetében és életében ugyanazok maradtak ideáljai s mialatt megbeesülhetlen kincsekkel gyarapította szellemi birtokunkat, művészete gazdagította nyelvünket, Ízlésünket, páratlan tudása, erős munkaképessége, képzeletének ritka ereje, az embersziv és lélek tiszta ismerete, a faj és hazaszeretet tiszteletet szereztek a magyar irodalomnak az egész müveit világban.

Nincs a kegyeletnek, nincs a hálának olyan szava, mivel föllehetne érni azt a dús örökséget, melyet hőnszeretett nemzetének hátrahagyott. Nemzeti s állami életünkben

; Á R C J A.

A halálról.*

Keblünkben él, ki nem hagy félni attól, Hogy meghalunk. Egy szebb világ van ott ! S mentül sötétebb itt az árny,

Annál fényesebb ott a való.

Ne mondja Róma többé, a mit egykor:

„Ha Róma üldöz, merre futsz, hová*

Bár merre indulj. Róma birtokán vagy,“

Egy más, egy szebb világ van ott,

Hová Rómának karja nem hat el,

Sem átkai, sem oltár-lángjai.

Ah! ily halállal halni mily magasztos!

A mennyet látni megnyílt képzetével,

A melyből az örökké fényes arcok Kegyes mosolylyal tekintnek alá,

S hüs szárnyaik csapása égi szózat,

És tulviiági csók szívása mellett Omlik le a lélekről, a por,

A lángban hagyva földi szennyeit!

*) Az elhalt koltö királynak Jókai Mórnak e tanulságos kö.töményét az ..Igazmondó“ utján hozüljük.

Házasság a vasúti sztrájk miatt.

Nagy Gáspár életének legalább is felét a maga megrögzött módja szerint leélte.

Azt beszélték róla : túl van már az 50 éven, noha ezt ő be nem vallotta. Jó feleségtartó lett volna belőle: ez volt róla elterjedve a lányas házaknál, különösen a mamák jártak a kedvében, mert hát kocsi, ló, szépen berendezett barátságos kis lak, jó jövedelem, hathatós szépítő kenőcs volt a Gáspár bácsi arczán, — meg úgy elősegítette a vonzalmat, talán a szerelmet is.

Történt azonban, hogy kiütött a vasúti sztrájk, Nagy Gáspár éppen utazott. — A vonat egy kis állomáson állott meg, ahol aztán távol szülő és lakóvárosától megrekedt.

Ez még nem lett volna elviselhetetlen, egy pár unalmas napot kellett volna eltölteni csak, ha valami közbe nem jön, — a mi napokat nemcsak kellemessé, de végzetessé is tehette.

Elutazáskor Nagy Gáspár egy kis szívességre vállalkozott. Ugyanis megígérte egyik mamának, hogy a vele egy vonaton utazó leányát M. Mariskát, ki csak most került ki a tanítónői képezdéből, az utazás alatt apai gondjaiba veszi.

Tehát ketten maradtak idegen városban teljesen ismeretlenül. — Mariska eleven, vig szőke

leány volt, a kínok a tanító nő képzettségen fe: lül a hódításban is volt egy kis tudománya. Ö volt az a ki Gáspárt karon ragadta, és az apai gondok viselésére figyelmeztette.

Vártak vártak jó darab [ideig, mig végre meg tudták, hogy a vasutasok nem bolondoznak, kihalt a pályaudvari élet, csak a kocsikban rekedt éhes hornyuk bögése hallott, vonat nem fütyöl, nem indul, — ki tudja meddig.

Beballagtak a városba, első sorban is tanyát keresni. Gáspárnak hizelgett a szép Mariskával való sétálgatás mert, a kivel találkoztak Mariskán feledte a szemét.

Még be sem értek a vendéglőbe, már a Gáspár esze, szive fői volt zavarva. Bevonulás közben nem egy csípős megjegyzést hallott.

„Ejnye de kár ennek az öregnek az a szép fiatal feleség.“ — Ez is későn szánta rá magát a házasságra.“ — „Az édes apa a kis leányával.“ — „De szóp leánya van annak a bácsinak.“

Mariska mindannyiszor egyet-egyet szorított a Gáspár kezén, a ki úgy érezte, hogy ez vonzalom, — pedig hát bocsánatkérés volt az alkal- malmatlanságért.

Elvégre mindketten megérkeztek a vendéglőbe, hol már a lemaradt utasok szidták a vasutasokat, meg mindent.

vosoktól mint hathutn u«e°rr: t üdő be íiegsege k i lél, légzőszervek hurutos bajai nalj úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozóknal influenza után aj iidtatik.

* rjfjw xx.t jí-j: *«k»

Email az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint l K-ért kapható. Figyeljünk,|| |h°gy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Koche & Co vegyészeti gysr Basel Svájc.;