Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-20 / 8. szám
2 febr. 20. S Z A T M Á R. Ezek a szerencsétlen árván maradt alakok tudnák felvilágosítani az itthon maradiakat; ha meghalhatnák siralmas panaszaikat azok az „érc pengéséért“ mindent feláldozó* hazájukat itt hagyó és ahoz hűtlen egyéneket, kik inkái) hallgatnak a mézes mázos szavú, nyereség vágyó kufárokra mint a vérükből született vér intő szavára. Mentek, elmennek most is többen. És hogy mi az eredmény mutatja az a megrendítő szerencsétlenség, mely a cheswinki szénbányában történt ez év január hó ‘25-én, hol 187 egyén vesztette életét, köztük mintegy 70—80 magyar és legtöbb épen vármegyénkből való, többnyire nős, s 3—1 gyermek atyja. A példa itt áll előttetek útra készülő honfitársaink. Jobb ha letesztek terveitekről, s maradtok itthon, hol jobb a száraz kenyér vízzel mint ott kint a kalács tejjel. Maradjatok tehát ittl Jobb itthon!! Azaz csak jobb volna, ha itthon meg, szintén lelketlen izgatóknak nem volnátok kitéve. Mert ilyenek is vannak. Bejárják ezek a más együgyüsé- gén élősködők az ország minden egyes községét s ott hangzatos szavakkal uszítják a még tanulatlan népet egymás ellen. Hogy ez igaz, mutatja a csak szomszédunkban lévő, s régi idő óta a legjózanabb elem lakta kis községbe, Ér-Kört- vélyescn megtörtént legközelebbi esemény. Nem volt ott baj egy negyed század óta, mióta a jelenlegi biró Kovács Gedeon vezeti a község ii- gyeit. Szinte irigyelni lehetett azt a szép, példás rendet és viselkedést, amit ott lehetett látni. Haj de rósz időket élünk ! Oda is elhatott az „elvtárs“ s elhintette a konkolyt. Az elhintett mag ott is bő termést hozott. Ugyanis vasárnap az „elvtársiak felbuzdulva növekedő számuktól — vigadni kezdtek és minden nem „elvtárs“-at megöléssel fenyegettek. Az eredmény két hü „elvtárs“ halálával és mintegy 12—16 súlyos sebesüléssel végződött. A csatatéren maradiakat nóvszerint Pál Györgyöt és Benke Sándort csütörtökön temették el. Ezek után elmondhajuk : Elöl tiiz, hátul viz nekünk, ha sokáig igy tart pusztulnunk kell. M. — Főispán beiktatás. A vármegye részéről a főispán beiktatása folyó hó 25-én d. e. fél 11 órakor lesz, melyre a meghívók már vármegyei alispán által szétküldettek. — Rendkívüli gyűlés. Nagykárolyban folyó hó 22-én rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz. A gyűlés tárgyai között nevezetesebbek, a régi főispán búcsúlevele, az uj főispán kinevezésének j tudomásul vétele. Puszta-Darócz belsőségeinek | közegészségügyi lecsapolása. Süszner Ferencz és társai felsőbányái lakosok Zúzda és vizesé árok ügyében való felebbezése. Barthos Mihály volt bajfalusi jegyző követelése ügyében hozandó határozat. Alispáni előterjesztés a főispáni lakás és székházjavitás ügyében. — Halálozás, id. Fényes Péter batizi föld- birtokost ma délután fogják hosszas szenvedései után örök nyugalomra helyezni. Benne egy szorgalmas, takarékos patriarchatis földbirtokos dőlt ki. Két fia Elek és Péter baitzi földbirtokosok továbbá három leánya u. m. Sepsy Miklósné, Hajnal Lászlóné s özv. Teleki Lászlóné gyászolják. A gyászszertartást mint értesülünk Hajdú Zsigmond debreceni püspöki titkár végezte. — Nyugdíj. A vallás- és közoktatásügyi miniszter néhai Gaál Lajos szatmárhegyi nyugalmazott ev. ref. elemi iskolai tanító özvegye, szül. Perei Klára részére évi 510 korona nyugdijat utalványozott. — Közgyűlés. A harmadik temetkező társulat évi rendes közgyűlését holnap, vasárnap d. e. 11 órakor fegja megtartani a Vigadó helyiségében. — Anyakönyvi kinevezés. Vármegyénkben a belügyminiszter Vida Ignácz községi jegyzőt a madarászi kerületbe anyakönyvvezetö-helyet- tessé kinevezte. — Kornay jutalomjátéka. Színházunk kedvelt primadonnájának, Kornay Margitnak jutalomjátéka 23 án, kedden lesz, a mikor is szinre kerül „A tavasz.“ E színházi est iránt oly nagy az érdeklődés, hogy ajegyek legnagyobb része már előre le van foglalva. — A szatmárnémeti czipiszipartársuiat ez idei batyubálja, amint azt előre is jeleztük, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, egyike volt a legsikerültebb polgári báloknak. Felelfizettek: Mesz- lényi Gyula püspök 10 koronát. Nagy Dezső (Debreczen) 6 kor., Pemp Antal kanonok 5 kor,, Huszth György 5 kor, Tankóczi Gyula, Medgyesi Ferencz, Izsák Ignácz, Blau Ignácz (Budapest) 4—1 kor., Pap Géza polgármester, Bakóczi Juliska (Nagykároly) 3—3 kor., Jurcsó Antal, Há- der János (Kalocsa), Marko vies Dávid, Schlosszer Márton, Heinrik Gyula, Heimlich Sámuel, Grosz Adolf, Kálik Lajos, Beer Miklós urak 2—2 kor., Makranczi Erzsébet 2 kor., Kis József, Kovács Károly, Kondor Gábor, Bakay Géza, Kovács Elek, Váradi Gyula, Bartha László, Stefanovszky Gyula, Szabó Károly, Szentpéteri Ferencz, Grüufeld Ignácz, Adlerstein Mór 1 — 1 kor., özv. Majoros Mihályné I kor., Óvári László 60 fillért. Kenyeres Sándor torta-ajándékából sorsolás utján 4 kor. 60 fillért. Fogadják nemesszivü pártfogóink oz utón is hálás köszönetünket. A rendezőség. — Halálozás. Tar Ferencz vasúti hivatalnok életének ‘28-ik, házasságának 5-ilc évében, Németiben elhunyt. Temetése e hó 19-én ment végbe nagy részvét mellett. Béke lengjen porai felett! —- Elismerés. Az ombodi hitelszövetkezet könyvelője Károly Ferenc gazdálkodó mint szakértelme s ügyessége és pontossága által kitűnő hivatalnok a központ által 5 arany jutalomban részesitetett. ■r VZMSffKBrXBm és körtefa ragya, tönkreteszi ez a fának levelét, hajtásait, gyümölcsét, továbbá a liszt- harmat, mely abban nyilvánul, hogy úgy néznek ki a finom hajtások, levelek és gyümölcsök, mintha liszttel volnának behintve. Amaz ellen 2°/0-os bordói oldattal emez ellen pedig kén porral szoktak védekezni. Előjön még továbbá az u. n. Oorpo- capsa pomonella almafamoly, melyről a gyümölcsök megfórgesedve hullanak le s mivel ennek négy ivadéka van, ha a lehullott almákat föl nem szedjük s enyvgyürüt sem alkalmazunk úgy ismét visszavándorolnak a fára. Ez ellen Schweinfurti zöldnek 37,,-os hígításával szoktak védelmezni. Ezeken kívül van még ilyen előjöhető ellenség a melyekkel minekünk számot kell vetni. Mindenesetre tehát ha a jelen viszonyok között gyümölcsöseinknek hasznát akarjuk venni, fáinkat a levél fejlődésétől kezdve legalább háromszor meg kell permetezni. Erre alkalmas thanaton és quassia oldat sőt sikert érhetünk el a szöllő permetezésére használt gálicz és mész keverékkel is. ni. Eredmény, melylyel nem lehet dicsekedni. A példaszó azt mondja, hogy minden mag meghozza a maga gyümölcsét, jó magból jó, — rosszból rósz gyümölcs lesz. Hazánkban és épen a jóhiszemű törekvő magyar nép között már évek óta hintegetik a nép lelkében termékeny talajra találó magvakat hízelgő szavak kíséretében az ahoz értők, vagy — a mi legtöbb esetben történik — az ahoz nem értők. Kikelnek ezek a magvak; mégis hozzák a nem remélt gazdag termést Az igentisztelt magvető urak pedig gyönyörködhetnek az eredmény nagyszerűségében, de persze nem dicsekednek vele. Az elhintett rossz magvak épen legjobb alkalommal hozták meg bő termésüket; meghozták akkor, midőn lelketlen kufárok nyereségvágyból csábítgatják honfitársainkat a tengeren túlra, s ott kiszolgáltatják a mit sem sejtő egyszerű embereket a legborzasztóbb nélkülözéseknek, vagy pedig ha hz éhhaláltól menekülni akarnak —menniük kell az életveszélyes kőszén- bányákba s ott azért a nyomorult néhány fillér többlet keresetért feláldozzák életüket, árván hagyják — támasz nélkül —feleségeiket, gyermekeiket. értünk. A csúcs oldalán négykézláb is kúsztunk felfele keményen. Jó volt az elővigyázat, hogy felkértem a puskásokat: löjjék ki a fegyvert, ne legyen töltve. Másztunk felfele nagy izzadva. De mire felértünk, felleg borult reánk s elzárta a kilátást. Fényesen sütött reánk a nap, de lefele csak 10—20 méternyire ha láttunk. így a várt élvezetből nem maradt egyéb, mint az erős torna a mászásból és a jó levegő. Mit csináljunk ? mivel szórakozzunk ? követ hengeritsünk alá, hogy az zúgva csörtetve guruljon alá a meredek oldalon a láthatlan mélységbe ? A fellegtől nem láthattuk. Kevés élvezet. Ekkor inditványnyal léptem elő : „Töltsétek fegyvert s a hét csövet, — mert három kettős és egy egycsövű fegyver volt, — egyszerre lőj- jük ki. Vájjon hogyan hallatszik itt a fegyver ?“ Elfogadók indítványomat s készültek a manőverhez. Irányítottuk a csöveket dél felé, Szinyérvá- ralja felé, A lövés szépen sikerült. A jelre egyszerre sült el mind a hét cső. De hangja nőin volt. A hét cső, hogy úgy mondjuk, csak kiszoty- tyant a ritka levegőben a csúcson. Általános le- haugoltsággal bocsátották le fegyvereiket a sorvitézek. Hanem aztán pár perez múlva az erdődi, szatmári hegyek felől gyenge dörgés zúgása vonult Beregszász felé. Néhány perez múlva ismét másik do már jó középerejü dörgés .vonult Beregszásztól Máramaros hegységeibe. Es harmadszor nehány pereznyi szünet után ismét egy, de már hatalmas, teljes erejű dörgés vonult Máramaros hegységeiről be Erdélybe. Élveztem. Nagyszerű volt a tünemény. Azonban többen mogijjedve indítványozták: „már dörög, siessünk haza, megázunk. Hihetővé tette ezt az alattunk levő sűrű felhő is. Sikerült megnyugtatnom barátaimat, hogy ez csak visszhang, visszhangja annak a lövésnek melyet itt mellette alig hallottunk. Biztatásomra újra töltöttek s minden ugv sikerült, mint előbb. Most már barátaim is élveztek. Indítványoztam azután, hogy tegyünk kísérletet más irányban, hanem kevés volt nálok a puskapor s nem vállalkoztak uj kísérletezésekre s nem vágytak uj felfedezésekre. Más vállalkozók számára maradt fenn a többi felfedezés. Lelkünket is kielégítettük tehát egy gyönyörű tünemény élvezésével. Be is fejezhetném ismertetésemet. De a további részletekben is találok megemlítésre méltót. A kirándulásunk további része se abból állt egyedül, hogy haza mentünk. Leültünk a csúcsra szalonnát sütni. Mig sütöttük szalonnánkat rajtunk vonult át a sürü felleg, felkuszván a domb oldalon, hol addig alattunk volt. Nem láttunk tovább két lépésnél s megnedvesedett a kenyér a kezünkben. Mire megebédeltünk, eltűnt a felhő a láthatárról s ismét napfényben voltunk. Most szétláthatunk mindenfele. Szatmár, Nagykároly, Beregszász s közte minden község látható volt tisztán. Ez is élvezetes volt. Kielégítvén lelkünket, indultunk hazafelé. S már a csúcs közvetlen alján sáros volt az ut, holott jövet száraz volt s poros. Mig fenn voltunk s a napfényben sütkéreztünk, alattunk jó esőcske volt. Még egy helyen megkerestük a viszhangot, mely kéttagú szót kétszer ad vissza és a hideg forrást, mely meredek délre fekvő oldalon, hol a nap egyenesen neki vág 8—10 fok hideg. Most mondom már : és aztán haza mentünk. Ma. * [ö Megbízható czégektől = jutányos arban kaphatók $ SZATMÁR, Weizer Györgynél1 Hunyady-úícza 27. sz. alatl, a ki mint szakértő a venni szándékozók kényelmére jótállás melleit készletben tart uj zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítása és ■— hangolását úgy helyben, mint vidéken elfogadok. ~~ .......
