Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-06 / 6. szám
XXX. évfolyam. 6-ik széni. Szalmár, 1904. febr. 6. Z JUHAR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Euyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. MiudanNeniii dijak a kiadóhivatalban fUatendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Lgiutányosabti árban. Nyiltter sora 16 fillér. <yMulassunk! Nagyot fordult egy pár évtized óta a világkereke. Más egészen a társadalmi felfogás, mint volt ennek előtte. Régen nagy szükség volt erősen hangoztatni a vigalmak közepette, a gazdagok asztaláról lehulló mor- zsalékokórt esengő Lázárok történetét, mert a mulatságok köz^pe4tg.uiem gondoltak a nyo mórral, erenyriyoi, . lássál. Ma pedig már azért van ^legalább látszat szerint, a rendkívül sok mulatság, hogy ezeknek jövedelmei a társadalom szegényeit, a jótékony intézeteket segítsék fel. Pedig azért, bárki, bármiüt állítja, abban a régi világban a vigalmak zajába még, — daczára annak, hogy csakugyan akkor is léteztek Lázárok, — nem hatott be oly erőteljesen a nyomornak a szava mint ma, éppen azért nem volt annyira szükség arra, hogy a jótékony lelkek érettük annyit tán- czoljanak, mint jelen időnkben. S ha mélyebben vizsgálgatjuk azoknak a mulatságoknak jótékonyságát, nem kell hozzá valami mélyreható tanulmány, hogy belássuk, miszerint ezekből a Lázároknak még csak morzsalók sem kell markaikba. Egy előkelő farsangi mulatság rendezése megemészt 5-—6 száz koronát; a mulatságra készült toilettek egy pár ezerkoronát rn Ä R C Z AÁll a malom. . Áll a malom, pedig szél fu, Áll a vitorlája. Csöndes a ház. Ejnye, ejnye ! Alszik a molnárja. „Hej te molnár ! ördögadta ! Őröld meg a búzáin! Virradatkor abból akar Czipót sütni ruzsám!“ Meg se hallja, alszik tovább. „Ejnye teremtette ! Ilyen-olyan, — ébredjen kend ! A ki szedte-vedte!“ Azt se hallja, hogy hallaná ? — Álmodik javába: Éppen most hint ezer csókot Kedves galambjára. BAJA MIHÁLY. s végeredményképpen ennyi nagy áldozat, oly sok apai zseb kiürítése után, a helyi lapok nagyhangú híresztelései közepette kap a jótékony czól esetleg lot) koronát, ez is leginkább a felültizetósekböl jön be. Pedig általános a panasz minnyájunk ajakán a megélhetési viszonyokat illetőleg. Karba kiáltjuk egy oktával tulharsogva egymást : „Fizetés javítást“ ! De azért sohasem magunkra vetünk, ha jövedelmünkön túl költünk. Hogy is kárhoztatnék mi ezért önmagunkat ? Panaszkodunk a társadalmi széttagoltság, az osztályok szerinti tömörülések miatt ? Igen mert mi érezzük, tudjuk, hogy urfrj, passzióink, ruházatunk, költekezésünk tökéletesen ugyan olyan, mint velünk szemben öt annyi jövedelemmel rendelkező nagyob- bakkó. Bánt bennünket, ha azok, látva kínos vergődésünket a kapaszkodás létráján, vógvonaglásunkban egy gunymosolylyal fordulnak el tőlünk s nem magunkat okoljuk mi szerencsétlenek, hanem azokat, kik nem nézhetvén a mesebeli békához hasonló fel- fuvalkodottaágunk bekövetkezhető szomorú eredményét, a fakópnól hagynak bennünket V Nem tesz tiz lépést az utczán, hogy ily szerencsétlen emberekkel ne találkozzál, kik ha véletlenül kopott felöltőben közeledsz egyszer feléjök, gondosan kikerülnek, nehogy képzelt tekintélyükben valahogy hiba essék. Ma szegényes ruhádban, szerény ma- gaviseleteddel csak azok becsülósóre számíthatsz, a kik legközelebbi intimusaid. Majd eljön az az idő is, a midőn ez megfordítva lesz. A társadalom egyik szélsőségből a másikba szokott esni. Nem mindig csak a Salómók szemkápráztató kecses tánczai a kedvesek, jön egyszer egyszer olyan kor is, a midőn az ártatlanság és szerénység lábait, hajuknak selymével száritó Máriák veszik át a szereplés színpadát a társadalomban. Előfordulását várjuk sokan szivsza- ^ad^ iaC' egósz magyar társadalomnak. Hiszen annyi a bekötözni való seb, oly sok az ínség, a nyomor. Városunk is előhaladt a kulturális intézményekben, vannak iskolái, színháza, mulató helyei, azonban hiányzik még egy, a mi ezek mellett feltétlenül szükséges volna: a városi szegény ház. A napokban lett éppen kimutatva a városi segélyezettek száma. Honibilis az. De mit ér azoknak a szerencsétleneknek az a néhány fillér, mit szűkös ellátásukra kapnak, ha nincs otthonjuk, meleg szobájok. Sőt még tovább kell mennünk e téren. Tekintse meg bárki a városi kórházat, látni Megígérte. Melyik a szebb, milyen a szebb ? Szőke vagy a barna? . . . Az, amelyik leghamarabb Csókot kérve, tüzes csókot adna 1 Szép a barna, szebb a szőke Majd meghalok érte 1.. . Barna még nem adott csókot, I)e a szőke egyszer — megígérte. GYOKOSSY ENDRE. Apróságok. i. Valakit újra szeretni kezdek. . Valaki — lehet — engem is szeret... Valakiről álmodom nappal, éjjel S újra irok szerelmes verseket. Valakihez el-el járok gyakorta S együtt vagyunk hosszasan, boldogan S az a valaki meg fog csalni engem, A nóta vége az lesz ... jól tudom! II. Jöttünk haza a mulatságból Döczögős, rázós szekeren . . . Az eső hullt... az egész utón Hallgatva ültünk .. . csendesen . . Isten tudja, hogy mit gondoltunk, Míg néztük a borús eget . . . De egyszerre csak észrevétlen Kezembe tévedt kis kezed 1 LENGYEL BÉLA. Ábrándozás. — Végigcsinálja egy kongruás kálvinista pap. — Irta: ®. DIÓSZEGI 21 ŐS Elvégre nagyobb dolog nem történt, mint hogy megóvatoltak ogy váltómat. Ennek a dolognak kétféle hatása szokott reám lenni, vagy elfog- a legsötétebb világfájdalom és ilyenkor születnek meg fekete gyászruhában járó elégikus verseim ; — vagy pedig, hanyattvágom magamat öreg, rongyos díványomon és átadom magamat az ábrándozásnak. Légvárakat építek. Most a legutóbbi alkalommal ez az állapot
