Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-05 / 45. szám
XXX. évfolyam. 45-ik sz. Szatmár, 1904. nov. 5. TÁRSADALMI EÖ SZEPIRODALNII HETILAP. Megjelenik minden szorrbaton./y ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ara 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS Deáktór 3. MindenNMmi dijak a kiad«)] KIADÓHIVATAL : szám. listaiban fizetendők. A mi vasutunk. kutyáért is fizetni kell, —- akkor a mikor legHIRDETÉSEK: Készpénzfizető« mel'ott a legjutányosabb árban.-3> Nyilttér sora 16 flilór. <s>Míkor a hegyi yasut kis kávédarálója először robogott. nagy lippára, minden szatmári embernek örömtől dobogott a szive. — Igen régtől, nagyon sokáig vártunk erre a kis vasútra. A város közönsége a törzspénztárból 180.000 koronát fektetett törzsrészvényekbe, — egyes szőlőbirtokosok is jegyeztek pár ezer korona értékű részvényt. Tudva azt, hogy a vasúti törzsrészvények gyengén, vagy éppen nem is kamatozó tőkék, — tisztán csak a város közérdeke, bortermelésünk fellendítése és annak a nagy kiterjedésű szatmárhegyi terület értékének fölemelése állott előttünk. Ezek a remények az első vonat elindulásával valóra váltak, sőt e miatt már az előtt is nagyot emelkedett a kopár szőlő terület értéke. Azért hálával voltunk eltelve mindazon tényezők iránt, a kik a hegyi vasút létesítéséhez hatalom, jóakarat s anyagi támogatással hozzá járultak. Még túl is mentünk az igényeken, — mert csakis azt reméltük, hogy a szamoshidjánál fölszállva a hegyig, vasúton utazhatunk; most pedig ugyszóllván a házunk kapuinál szállunk föl, — nehány fillérért akár csupa kedvtelésből órákig lehet — a villanyoson és vasúton utazni. Mikor aztán régen táplált vágyaink beteljesültek kitűnik, hogy nem vagyunk megelégedve, rósz a közlekedés, nem minden embernek alkalmas a menetrend. Nagy a tolongás, nincs elég vasúti kocsi, drága a vitelbér, — még a Megnyugvás. Sokszor nagyon nehéz volt az élet, Körülettem néha koromsötét éj lett, Lenyomott a porig gyötrő gondok terhe, Csordultig volt szivem a bánattal telve, Összetépve, verve. Sokszor kelt ajkamra zúgolódás átka, Rut önzés a karmát szivembe be vágta, Jó szóért ha itt is, amott is megtéptek, Ádáz harezra kellve a szennyes önérdek De sokszor megvérzett. Annyi sok szép vágygyal volt telve a lelkem, Fel az égnek szállva, mikor útra keltem, Széttört ma az egyik, kettő is már holnap, Fagyos göröngyein sivár, rideg kornak Oh mind, mind elsorvadt. Háborgott a lelkem, mint a tenger árja, Zugó zivatar ha véges végig járja. Tcvedező szemmel fel az égnek néztem Nem nyul-c egy csillag ebben a nagy éjjben ? Oh mert végem, végem 1 ! Bízva, vágyón néztem a magas égboltot, És porba hullt lelkem ismét szárnyat bontott, be pontosan, ügy hogy a szatmáriak azt mondhatják, inkább ne lenne, minthogy boszankod- janak miatta. No hát ezek a szimptomák az emberi természetben rejlenek, — abban, a mi már meg van, nem a jót nézzük ; mert azt igen természetesnek tartjuk, jól föl sem fedezzük, hanem a hibát, — ha van a mi nég ki nem elégített folytonosan azt keressük, azt meg is találjuk és azért a pukkadásig mérgesek vagyunk. így történt, hogy a legközelebbi szüret alkalmával, minden szüretelő vendég úgy szerette volna a menetrendet igazítani, a mint egyéni érdeke megkívánja, és sokakat egész jogosan bosszantott azon körülmény, hogy sokan voltak az utasok, összeszoritva utazhattak a kirándulók. A legközelebbi napokban hangzottak el a panaszos szavak, — nyilvánosságra a Szamos laptársunk hasábjain jutottak. E panaszos kifaka- dások azonban nem csak a czikk iró, hanem az utazó közönség egy részének véleményével is tolmácsolta: Az igaz, hogy sokan több ké nyelmet és nagyobb pontosságot kívánnak, hanem ez már az emberi telhetetlenség, mert minden körülmények között számot kell vetni, a lehetőséggel, — de mérlegelni kell azokat az előnyöket is, a melyeket a szatmári gazdáknak — e kis vasút a lehetőség szerint nyújt. A vonatközlekedés nem lehet sürvebb, mert az ahhoz szükséges mozdony és személyzet Mint a hajótörött a kiálló szirten, Lelkem megfogadzott, megpihent a hitben :- Nem hágy el az Isten! És azóta, hogyha nehéz lett az élet, Hogyha körülöttem beborult, sötét lett, ' . Hitemnek csillaga, mindig ragyog, fénylik S könnyebben viselem a hit szenvedésit. Megnyugtat, kibékit. G. Diószeghy Mór. Hitt és szeretett.*) Irta : G. Diószeghi Mór. Egy kicsiny faluban laktak, a hol Ismerős volta bokor, a virág, a madárdal s a folyó habjainak su- sugása. Az öreg Vargáné ugyan nem sokat ügyelt a zöldelő bokorra, a virágot sem szerette, a folyót meg óppen elkerülte, irtózott tőle. Más természete volt a leányának Rózának. Az szabad idejében elbeszélgetett a bokor lombjaival, értette a madarak nyelvét, megtudta mit beszól hozzá a locsanó hullám. Az öreg Vargáné keserű lelkű asszony volt. Nem szeretett senkit s a jót magát éppen nem, de talán *) Mutatvány, szerzőnek „pihenőre“ ez. kötetéből. nincs meg. Nincs pedig azért, mert az felesleges is volna — a mennyiben az évi átlagos forgalomhoz lehet csak gazdaságilag a mozdonyok és kocsik számát beszerezni. A szüreti háromnapos forgalom miatt, még nem lehet az év többi részében 20—30 vasúti kocsit raktáron tartani. — Az pedig egész bizonyos, hogy mihelyest sok az utas, sok a málha, ilyenkor a késlekedés sehol sem kerülhető el. Mi szatmáriak, a kis vasút létesítésével czélt értünk. Milliókkal ér többet a hegy és közeli vidéke. Az igaz, hogy a részvényesek valami kitűnő jó üzletet nem csináltak. Hanem azért a vasút a szatmáriak-é. Mi pedig úgy látjuk, hogy a vezetőségben minden jó akarat, előre látás meg van, — ha az igények nem lettek kielégítve, annak az az oka, hogy a jövedelemből nem telik, e miatt felesleges volna is. A vasút üzletkezelősége pedig Szatmár város közönségével szemben mindenkor á legelő- zékenyebbnek mondható. — Lejártak azok az idők, a midőn Rózsa ur egyre-másra kizárta az utasokat, intelligens úri embereket szállíttatott ki, egyszerű megjegyzések miatt. Ma minden szőlőbirtokos 6—8 kosárral utazik, •— a kalauzok udvariasan adják le, és nem kötekednek, — a személyzet bánásmódja megelégedésig jó, a vasúti szerencsétlenségtől még eddig meg volt a felügyelet. Azért egy kis késedelemért még ne szálljunk sikra, a czél eléretett, nekünk a hegyi vasút nagyon bevállott és mindenekben kielégítő. még egyetlen leányát sem, mert mindig azt mondotta neki: — Bár csak te ne volnál! Róza ilyenkor átkarolta öreg anyja nyakát, ösz- szecsókolta ránezos orczáját, panaszos hangon mondogatta neki : — Hiszen te senkit sem szeretsz, édes anyám. — Te se szeress senkit, te se higyj senkinek. Én már nem tudok hinni a jó Istennek sem. Nem voltam én roszabb mint mások mégis elvett tőllem mindent. Az apád meg jobb volt, mint amilyennek egy földi embernek kell lenni. Az mindenkit szeretett, az mindenkinek hitt. Becsületes ember volt. Mit ért vele ? Azt, hogy koldusok vagyunk. Most azt mondják reá, hogy bolond volt. Igaz is. Becsületes ember volt, jó ember volt — bolond ember volt. Nem hiszed? Eljött hozzánk az a dölyfös Cser- tőy, akkor is nagy ur volt, szolgabiró volt, Ihintóban kocsikázott a felesége, selyemben járt a leánya. Odaborult — uózzed — arra az asztalra, ott sirt, rimán- kodott 1 „Pajtás végem van, meg vagyok halva, két ezer bárom ezer ... az árvák pénze volt . . . töm- löczbe jutok, a feleségem szolgáló lesz, a leányom koldul . . . Sogits meg pajtás, így lesz, úgy lesz, holtig áldani foglak.“ Megsegitetto apád — sohasem látta többet. Azt mondta reá a világ : — Bolond 4ember. Igaza van. Jó ember — bolond ember. Négy lovas hintóval, robogott be hozzánk inéltó- ságos Szigethy ur. A helyét sem találtuk, úgy örültünk á szerencsének. Kedves barátjának szállította vosoktól mint hathatós e8\°r: tüdőbetegségeknél, légzőszervek Imrutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegeukint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Boche & Co vegyészeti gyár Basel Svájc.
