Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-29 / 44. szám
XXX. évfolyam. 44-ik sz. Szatmár 1904 okt. 29. Megjelenik minden szombe' ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutáuyosabl» árban.-^s> Nyilttór sora 16 fillér. <$rii ÁR CZX 1517. október 31. \ * r j Mintegy kétezer évvel Vzetött^ Krisztus menyből hozott tudományi gyéliom diadalt ült a zsidó és pogány vallás lelett. Uj irányt, uj hitet, uj szellemet teremtett. Feltárta az egyenlőség, testvériség és szabadság szent eszméjét. Ledöntötte az embert embertársától, az egyik nemzetet másik nemzettől elválasztó válaszfalakat, szóval Krisztus vallása egy családdá alakitá át az egész emberiséget. Diadalt aratott a világosság a sötétség felett. De a sötétség minthogy természetes ellensége lévén a világosság fejedelmének, időnként fel-fel ütve bozontos üstökét, | viadalra szóllitotta ellenfelét. Es hogy némileg diadalt arathasson, elhomályositá a világosság fölkent papjainak látkörét. Sötét lepelt borított a szemeik elé, s úgy végezte romboló munkáját. A romboló munka gyorsan haladt. Válvetve igyekezett segélyére lenni a hűtlen sáfár sereg, kiknek segítségével a tiszta, ős keresztyén egyház a maga eredeti egyszerűségéből, tisztaságából kiforgattatott, isteni tanai emberi találmányokkal helyettesittettek. Az Istennek lélekben és igazságbani imádása, a szentek, képek, ereklyék és szemkápráztató czere- móniák tömkelegébe sülyedt. Az Idvezitő által rendelt úrvacsorája mise áldozattá lett. A sakramentumok szaporodtak. A bűnbocsátó levelek pénzért áruitattak. A nép az igazság örök forrásától, a bibliától eltil- tatott. Az egyház szegletköve a Kisztus kivettetett, s helyébe a gyarló, bíborba öltözött, földi Krisztus, a pápa tétetett. A keresztyén egyház fejének keresztyén ellenes viselkedésével karöltve haladt az egyház erkölcsi romlottsága az egész világon. Az egyház hajdani győzedelmes korszakának egére vakító sötétség borult. Sötét éj, félelmetesen sötét éj borult a láthatárra. Az a ragyogó csillag, mely csaknem kétezeréve napkeleten felgyűlt, nap-nap után halványult. A drága örökség képmutató, hazug sáfárok kezében eltűnt. Az Isten képére teremtett emberisülyedt a sötétségbe. A nagy harcz a sötétség fejedelmének győzelmével végződött. Isten szikrája, az emberi lélek lánczra veretve hordta a pápai uralom igáját, sötét lelkek sötét tárgyait. A költő méltán mondta: „Rabságba sinlik hát öly sok kebel ?! Elzárva hát az igének világa, Mely ott fakad a bibliában fel ?! És Róma mindezt gúnyolódva nézi, És régi bűnét újakkal tetézi!“ Az éj után pirkadni kezd. A hajnal bíbor fényével közéig, s eljő a regg. így kezdett az elmék sötétségének tengerén is fel-fel tünedezni egy-egy világitó oszlop. így kezdték egyes lánglelkek belátni, hogy az egyházat főben és tagokban reformálni kell. „És Róma gunyja döbbenésre válik ...- Fordul a koczka . .. minden elveszett ! Bünbocsánata hitvány czéduláit Széttépi im egy ifjú szerzetes ! Tudós, király — ám jöjjön ellenébe: Csatára kél — a szent könyvvel kezében !“ Megvirradt. Az egyszerű Ágoston barát Luther Márton, 1517 október 31-én kifüggesztő a wittembergi vár ajtajára a maga 95 tételét, odakiáltva a világnak: „Nem a pápa: — az Isten üdvözít!“ Két nap múlva 387 éve lesz ezen nagyszerű, világot átalakító eseménynek, a midőn az egyszerű Ágoston barát az Isten leikétől és erejétől vezéreltetve egymaga lépett fel s lett reformátora az egyháznak, benne az emberiségnek ; egy maga lépett fel, de ezrek és millióknak vágya, óhaja szerint cselekedett. Luther fellépését követték Zwingli és Kálvin, s nyomukban: „Lön világosság!“ Az emberek elaléltságukból kezdtek ébredezni. — Először kevesen voltak az igaz ügy mellett, de e keveseknek fülükbe csendült az égi szó: „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon nektek országot!“ (Luk. XII. 32.) A reformáció emlékünnepén. Zcndüljetek meg szent zsolozsma hangon, Dávid királynak hiv zsoltárai 1 S a szivnok, hitnek forró zengzetére — Lángoljanak föl szent oltárai! Á szeretet nagy kincsét szedjük össze, Rá az oltár mint áldozatra vár ... S im nézzétek ! — A fénylő oszlop : lelkünk Megtisztultan az Ur honába száll. Zcndüljetek meg szent zsolozsma hangon, Dávid király dicső zsoltárai! S a hymnuszoknak ihlett zengzetével Repüljetek ti hitnek szárnyai I Vigyétek őket az Ur zsámolyához, Hadd tudja meg, hogy itt e kis sereg Ő benne bízva, e szent pillanatban Forró fohászszal hozzá mit rebeg. Im összejöttünk ünnepelni Téged. Mert Te vagy a hit... érzés, ... gondolat. Te adtad azt, hogy igy imádjon ajkunk Mikor szivünkben hő fohász fakad. Te adtad azt, hogy mint a kis virágnak Illatja száll a tiszta légbe föl: ügy szálljon hozzád egyszerű fohászunk . Hol égi trónod fényben tündököl. Uram! vak éj volt itt a földi téren, Az agy ... a lélek tompult egyaránt S mi botorkáltunk a kietlen éjben, Kerestük vágyva a hit csillagát; De voltak a kik megtagadva Téged S dicséretedre nyitva ajkukat És képmutatva, festett arczczal, szívvel Árulgaták legszentebb jogodat! Im ! ottan áll; ott áll a földi Isten ! Bíborba és bársonyba öltözött S hogy csókolják a föld porát utána A merre jár, — a néptömeg között. S a rászedettek, megcsaltaknak ezre Óh, hogy rohan ! Hogy zúzza tagjait... Hogy rut penészes undok pénze árán Meg-visszaváltsa lelke rongyait. Te láttad ezt! És méltó nagy haraggal Üszköt dobál egy ember szivébe. Ki szent bizalmad forró érzetében Jogodnak állt igaz védelmire. Ki meggyujtá a földi vak sötétben A hit világló lángszövétnekét! És oszlopát a bűnök templomának Szilaj kezekkel zúzta szerteszét. Nagy volt a harc ! — A Népek tengerében Irtott a vész, . . . kaszált a vad halál. De az igazság örök szent igéje — Előbb-utóbb már győzelmet talál! S mint zivatar után a zöld mezőnek Pacsirta hangja száll az égbe feli. .. Békült szivekből ugv szállott az ének Hozzád, remegve, hő kérelmivel. És lön világ a keblek éjjelében A fásult lélek önmagába szállt, S kinek nem volt vigasza.. bu- s keservben Te benned lelt vigasztaló Atyát. S imádkozának hozzád áhítattal, Nem zengzetes, nem cifra nyelveken.. Ki-ki a hogy anyjától megtanulta : Hiszen te érted mindet Istenem. S magasbra szállt a szívnek érzemenye. Tisztább, üdébbé lett a gondolat! Miket bevont a hit szelíd világa, Mint a fénylő harmat a virágokat. Magasbra szállott röptében az elme, Föl... föl... a csillagmilliárdokig. háZ'str; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozóknál in-
