Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-15 / 42. szám
2 S Z A T M Á ß okt. 15. óhajtottak belenyugszanak a megváltozha- tatlanba. Az uj lelkész pedig a kit a közgyűlés bizalma a papi székre érdemesnek talált soha se felejtse, hogy egyháza felvirágoztatásához, hiveinek szeretetéhez és bizalmához lesz kötve az ő sorsa és boldogulása is. A takarmány hiány és Ínség. Sajnos, a legnagyobb optimizmussal sem tagadhatjuk el, hogy az idei abnormis időjárás, rendkívül száraz nyár zavarba hozta gazdáinkat, népünket. Az a jó termés, ami a gabnanemüekben, gyümölcsben, borban mutatkozik, nem képes legyőzni a takarmányszükség, valamint népünk nagy részének élelmét képező tengeri és burgonya szűk termése következtében beállott hiány; Gazdáink Kapkodnak, hogy telelő takarmány szükségletüket biztosítsák, népünk pedig aggódó szorongással nézi a folyton emelkedő óriási árakat. — A takarmány készletek már is spekulánsok kezei között vannak, kik a szükséget olyan árkövetelésekkel igyekeznek kihasználni, amilyen áru takarmányt gazdasági haszonjószág értékesíteni képtelen. A társadalom megmozdult. Azt a rengeteg bűnt, amit rendszerünk évek hosszú során át a gazda és földműves osztálylyal szemben elkövetett, most egyszerre túlbuzgósággal reparálni igyekszik. Nagyhangú mentő akcióra indult a társadalom. Nemes felbuzdulással kinálgatja segítő jobbját. Pedig hát a segítéssel is vigyázni kell. A tul- buzgalom sokszor többet árt, mint amcny- nyit használni képes! Az idei télnek nagyobb átka lesz a ta- karmánynemüek és élelmi szerek magas ára, mint a készletek hiánya. A mi gazdánk, sajnos, hozzá van szokva ahhoz, hogy szalmával, polyvával teleljen. A népünk szalonnát csak nyáron eszik, télen krumplin, tengeri kenyerén is el él. Mi szüksége van hát a népnek 4 frt. 50 kr.-os, 5 frtos szénára ? Miért kell hát kölcsönök hangos kilátásba helyezésével a drágaságot növelni ? Hisz a mentő akciókhoz legbuzgóbban csatlakoznak a kereskedők, kik nemes áldozatkészséggel versenyeznek összehalmozott takarmánykészle- teik és élelmiszereik tulcsigázott árakon való felkínálásával. Köszönjük, nincs szükségünk rá! Ilyen áru szénát had etessék csak a hadsereg lóállományával, a gazda egyszer szalmán, töreken is kitelel; elég nekünk annyi széna, vagy erőtakarmány készlet, amivel a tavaszi munkákat kibírja jószágunk ; van már a mi földbirtokosaink és népünk nyakában elég adósság, azt se győzi fizetni, könnyelmű adósságba ne vigyük jobban bele, mert keserű lesz annak a visszafizetése. Óvatosan bánjunk a segély akcióval ott, ahol ezzel a gazda osztály és a nép terheit növeljük ! „Gazd. Lap.“ Hírek. — Jubiláló nöegylet. Fényes ünnepségek keretében fogja megülni a szatmári jótékony nőegylet fenállásának 50 éves jubileumát. A jövő hónap 12-én lesz megtartva az ünnepély a városi színházban. Fényes estélyt készül az egylet ekkor rendezni, amelyen való szereplésre már sikerült megnyerni két kiváló fővárosi művésznőt: Szoyer Ilonkát és Maróthy Margitot. Az ő szereplésük mindenesetre magas színre emeli az estélyt. De rajtuk kívül még műkedvelőink jobbjai is elő fognak adni egy kedves vígjátékot. Lesz még ének, ünnepi beszéd és két művészies összeállított allegorikus előkép. — A nagy szabású estély után nőegyleti mulatság fogja bezárni a jubiláns ünnepséget. — Választások. Szatmárvármegyének e hét folyamán csütörtökön tartott közgyűlésén a Dienes Dezső halálával megüresedett nagybányai főszolgabírói állásra megválasztották Domokos Ferencet az erdődi járás főszolgabíróját. Erdődi főszolgabíróvá megválasztatott Dr. Péchy István vármegyei Il-od oszt. aljegyző, vármegyei II. aljegyzővé Kerekes Zsigmond, IV. oszt. aljegyzővé pedig Madarassy István, mindnyájan közfelkiáltással. — Áthelyezés. Szcitel Rezső osztrák magyar banki tisztviselő városunkból Budapestre helyeztetett át. — Körjegyző választás. A megüresedett er- dőszádai körjegyzői állásra egyhangúlag Komorócy Péter nagysikárlói körjegyzőt választották meg. — Kitüntetés. Ő felsége Nitsch Józsefet, a helybeli püspöki székesegyház karmesterét sok évi szolgálata elismeréséül az arany érdemkereszttel tüntette ki. — Tanító választás. Mikolába községi tanítónak a napokban Osváth Sándor oki. tanítót választotta meg a képviselő testület. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Kormos Lajos helybeli adótisztet a szilágycsehi adóhivatalhoz adóellenőrré kinevezte. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Ba- losy Miklós szilágysomlyói joggyakornokot a nagykárolyi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Esküvő. Fényes esküvő volt folyó hó 12-én Apában. Ekkor esküdött ugyanis örök hűséget Ujfalussy Sándor földbirtokos Szent-Iványi Annuskának, Szent-Iványi Gyula földbirtokos és országgyűlési képviselő kedves leányának. Az esküvőn előkelő és nagyszámú közönség volt jelen, mely kedélyes mulatság után csak másnap oszlott szét. — Egyháztanácsülések. Folyó hó 9-én testvér Németi ev. ref egyháztanács ülést tartott. E tanács üléseken ejtettek meg a szatmári egyház- megyei világi- és egyházi-, továbbá a tiszántúli egyházkerületi tanácsbirói állásokra a szavazást. Az egyházmegyei világi tanácsbirói állásra dr. Vajay Károly Szatmárnémeti szab. kir. város tiszti főügyésze, az egyházkerületi tanácsbirói állásra Mezőssy Béla országgyűlési képviselő kapta úgy a szatmári egyháztanács 6, mint a németi egyháztanács 3 szavazatait. Az egyházmegyei egyházi tanácsbirói állásra Szatmár Thury Zsig- mond Kisari, Németi pedig Kassay Béla istvándi-i ev. ref. lelkészre adta szavazatát. — Meghívó. A Szatmárnémeti-i ev. ref. tani- tanitónőképző tantestülete az uj épület fölszerelésére november hó 5-én délután 3 órától kezdve látványos bazárral és műsorral egybekötött uzsonnát rendez a Vigadó helyiségében 40 fillér belépő dij mellett. A jótékonycél érdekében külön meghívót nem bocsát ki, hanem ez utón kéri fel a nagyközönséget a tanító testület a megjelenésre. — Uj ügyészségi megbízott. Dr. Eláss Gyula nagybányai gyakorló ügyvédet a szatmárnémeti ügyészség területébe ügyészségi megbízottul nevezte ki az igazságügyminiszter. — Eljegyzés. Gaál István mátészalkai kir. járásbirósági aljegyző a napokban jegyezte el néhai Gáthy József volt kisvárdai kir. közjegyző kedves leányát Jolánkát. — Városi közgyűlés. Szatmárnémeti szab. Tóth Pali esténkint Lecsókolta róla. Szeme se fénylett már, Galambos Julcsának Mint csillag az égen ... Házukra gólya szállt Szép tavaszra kelve Ott a falu végen! (Kölese.) Kosa Ede. Egy szegény fiú élettörténete. Ott a nyírség szélén a homokbuckás, áká- cossal ékeskedő vidéken épen a vasút mentén őrizgette egy néhány évvel ezelőtt a „Szilajt“ meg a „Bimbót“ egy mezitlábos gyermek. E két szarvas jószágból állott édes apja egész gazdasága, no meg még 6 olyan mezitlábos gyermekből mint 0, ki a szilajt és a Bimbót őrizte, azzal a különbséggel, hogy kisebbek és talán nagyobbak is akadtak köztük ő nála, szóval mint az orgona sip, úgy következtek egymás után. Egy városi embernek nagy gondot okozott volna ez a kevés gazdaság és a sok gyermek. De Falusi József gazdának semmit, ha volt is valami aggálya a gyermekek felől, az annyiban nyilvánult, hogy — majd ha felneveli őket — mert hiszen hogy felneveli azt tudta, hisz a jó Isten ha nyulat teremt, bokrot is ad neki — „elviszik osztrák katonának és megtanítják nimetűl beszélni, pedig ezt se hogy sem szeretné, mert hisz mégis huncut a nimet — no! Világért sem attól fél tehát, hogy katonák lesznek, ő is épen azt óhajtaná. Igen ám, de honvéd bakát és honvéd huszárt szeretne nevelni belőlük. Ezek a magyar emberek. Ő is az volt. így tűnődött Falusi uram estenként, midőn a fárasztó munka után haza-haza tért. A gyermekek épek, erősek voltak egynek kivételével. Az az egy olyan vékony testalkatú kicsike volt a többi között. Munkára alkalmatlan. Azért őrizte a Szilajt meg a Bimbót. Napról napra hétről-hétre egy kiszemelt pont volt a kis mezitlábos gyermek otthona, a vasút melletti kis galagonya bokor. E körül legelészett az áldott két jószág. Minden reggel ide ballagtak ki, minden este innen indultak útnak a kis alacsony falusi ház felé, Falusi uram szegényes portájára. A galagonya bokor alig néhány lépésnyire volt a vasúttól. Ez alól nézegette a kis tehén pásztor a robogó, hatalmas füst oszlopokat eregető lokomotiveket, mit ő falusi nyelven „bivaly“- nak nevezett el. — Fájó, sóvárgó szívvel tekint- getett az ablakon kinéző utasokra, mintha mondta volna nekik: „Vigyetek el engem is magatokkal, hisz oly unalmas itt egyedül a magányosságban.“ Nap nap után ott szemlélgette a kis mezitlábos fiú a vonat megállását, elindulását és mindannyiszor jóleső öröm töltötte el szivét, valahányszor egy egy idegen szállott ki a vonatból, kivel beszédbe eredhetett. Úgy történt most is. A vonat nagyot fü- tyentve elindult. Nehány pillanat múlva egy alacsony termetű, barna ismeretlen fiatal emberrel állt szembe a kis tehenész. — Fiam ! — szólt az ismeretlen — Nem tudnád megmondani, Nagy Gáspár tiszteletes uram itthon van-é, és elvezethetnél e engem oda. — Hogyne ! — szólt a kis tehenész. — Ismerem, nagyon jól ismerem. Most volt a vizsgánk és én tőllem nagyon sokat kérdezett a Nagy- tiszteletű ur a tört számokról, az alanyi és tárgyi mellékmondatokról, Szent Istvánról és a magyar szabadságharcról. Mégis mondtam mindent, mert én ezekről sokat olvastam itt kint a mezőn is, amikor ezt az áldott két tehenet a Szilajt, meg a Bimbót őrizgettem itt a galagonya bokor alatt. Tessék megnézni, most is ott van a szabadságharc nagy embereinek életleirásai; szeretem őket olvasni. Úgy ismerem őket mind. A barna fiatal ember szemében köny csillant meg. Zsebébe nyúlt egy pár hatost kivett zsebéből s megakarta jutalmazni a mezitlábos, de értelmes, okos, gyermeket; a kis tehenész pirulva mondotta : „Köszönöm, nem vagyok reá érdemes, meg nekem nincs szükségem pénzre.“ — Hogy hívnak — kérdé az idegen. — F'alusi Sándor vagyok, szolgálatára. — Hol laktok 1 — Itt a falu végén a 4-ik szélső házban. Az ismeretlen idegen, mint kitudódott, a fiatal tiszteletes volt, ki kezet fogva a mezitlábos gyermekkel, elindult a faluba. Megtudakolta, ki és miféle Falusi József uram és más egyebet is szóvá tehetett minden bizonynyal . . . mert egy Braun Mór férfiszabó iizleíeSzatmár Bossin patika mellett. Az őszi és iéli idényre megérkeztek a legújabb divatu RUHA-SZÖVETEK.
